Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-08 / 38. szám

1997. február 8., szombat Kultúra - Művelődés Dlinántúli Napló 7 Százötven éve alakult a Pécsi Dalárda Százötven éve, 1847 január­jában alakult meg Pécs első, alapszabállyal rendelkező énekkari egyesülete, a Pécsi Dalárda. Alapítója Hölzl Sze­ráf Ferenc pécsi egyházkar­nagy és zeneszerző volt. Egy pécsi dalkar megszer­vezésének gondolata Hölzl Ferenc fejében született meg. Ezért aztán méltán lett a pécsi Székesegyház énekeseiből és néhány műkedvelő városi da­losból megalakult dalárdának első igazgatója, zenei veze­tője. Karnagya Schmidt Péter, a székesegyház orgonistája volt. A Pécsi Dalárda hosszabb- rövidebb kihagyásokkal több mint egy évszázadon át öreg­bítette a város jó zenei hírne­vét itthon és külföldön is. Hölzl Szeráf Ferenc a Po­zsony melletti Malackán szü­letett 1808-ban. Fiatalon Bécsbe került, ahol növen­déke lett a Theater an der Wien zeneiskolájának és tagja a josefstadti piarista gimná­zium kórusának. Tizenkilenc éves korában kinevezték a bécsi egyházze­nei egylet tanárának. Három év múlva Lubomirszky her­ceg zenemestere Krakkóban. Onnan egy év múlva vissza­tért Bécsbe, ahol egyházi és világi műveinek bemutatói ál­tal vált a neve ismertté. Alig múlt harminc éves, amikor kinevezték Innsbruck város zeneigazgatójává. Itt férfikart alakított. 1843 őszén került Pécsre, ahol elvállalta a pécsi Székesegyház karmes­teri teendőinek ellátását. Ettől kezdve Pécsett élt és tevékenykedett a város zenei életének felvirágoztatásáért 1884-ben bekövetkezett halá­láig. Kimagasló zenei tehet­ségét életében kapott kitünte­tései és Pécsett is komponált művei fémjelzik. Dr. Várnai Ferenc Valaki jár a fák hegyén Kányádi Sándor - új könyvéről „Nekem az írás - csakúgy, mint Tamási Áronnak - min­dig ünnepet jelent. Az aktív politizálás viszont szerintem nem az irodalmárnak való. Magamat például világ éle­temben alkalmatlannak tar­tottam még egy rovatvezetői posztra is egy lapnál, nem­hogy közügyeket vállaljak. Arra viszont, hogy fecsegjek, talán alkalmas vagyok. ” Ká­nyádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi író, költő mondta ezt, akit a Magyar Kultúra Napja alkalmából hívtak meg Szat- márcsekére, hogy a Him­nuszra és Kölcseyre emlékez­zen.- Magyarországon mikor jelenik meg új verseskötete?- Valaki jár a fák hegyén című könyvemet tavasszal adja ki a Magyar Könyv­klub. Ebben a kötetben „ösz- szerostált” versek lesznek; az idő majd tovább finomítja a strófákat, s az olvasó el­dönti, hogy mit őriz meg be­lőlük. Főszerkesztőből főszerkesztő Tüskés Tibor pályafutásról, vesszőfutásról és örömökről Tüskés Tibor pályája - az iroda­lomóráról ismert kifejezéssel élve - „keretes szerkezetű” lett azáltal, hogy több, mint 30 év­vel ezelőtt, szinte az induláskor is főszerkesztő volt, és ma, túl 60. évén ismét főszerkesztőként dolgozik. Az első alkalom a pé­csi Jelenkor című folyóirat első öt évét jelentette, másodszorra, a 90-es évek közepén a So­mogy irányítását vállalta el. Közben nemcsak ő maga, ha­nem a kor is megváltozott. Ez ügyben kértük „összehasonlító elemzésre”.- A magyar irodalomban eléggé véletlenszerű eset az enyém - kezdte. - Nagyon fia­tal, még harminc éves sem vol­tam, mikor a Jelenkor élére ke­rültem, és szerencsém, hogy egészségben, szellemi éberség­ben megérhettem azt az időt, mikor a Somogy szerkesztését átvettem. Azt hiszem, az alka­tomban van valami, ami szer­kesztővé tesz. Babits mondta, hogy a tanár és a szerkesztő ki­csit rokon egymással, mivel mindkét esetben az ember köz­vetít. Ez a szerep köti össze a mát a majd’ 40 évvel ezelőtti időkkel.-A körülmények persze ég és föld. Valaha fiatalon kellett kapcsolatot találnom olyan idő­sekkel, mint Illyés, Kodolányi, Weöres, Borsos Miklós vagy Ferenczi Béni volt, akikre nagy tisztelttel tekintettem. Most arra kell vigyáznom, hogy ízlésben ne csontosodjak meg, legyek érzékeny a mai jelenségekre, a fiatalokra. Egy folyóirat ugyanis nem lehet antológia, nem konzerválhat, a jelenben kell élnie, reagálnia.- Talán a külső körülmények változtak leginkább. Miben?-Az 50-es évek végén egy merev irodalompolitikai elvá­rást kellett kijátszani, vagyis a politikai elveket átlépni az esz­tétikai elvek érdekében. Ezt öt évig tűrték, aztán vége lett. Ma semmiféle tartalmi beleszólás­sal nem kell bajlódni, sokkal súlyosabbak a gazdasági gon­dok, össze kell kalapozni a pénzt.- Somogy megyét, Kaposvárt a dél-dunántúli régió feltörekvő részeként emlegetik egyre in­kább. Érzékelhető ez egy iro­dalmi lap szerkesztőségében is?-Azzal kezdem, hogy So­mogy szegény megye, sok minden hiányzik innen, de tán épp ezért jobban meg is becsü­lik a meglévő értékeket. A me­gye és a város is szívesen tá­mogatja a 90 éves Berzsenyi Társaságot és a 25 éves So- mogy-ot. Ugyanakkor nem folytathattam a lapszerkesztést ott, ahol valaha abbahagytam. Nem támaszkodtam a néhai Je­lenkor-szerzőkre, és sajnos, helyben kevesebb toliforgatót találni, mint a nagyobb böl­csészhagyományokkal rendel­kező Pécsett. A szerkesztőség­ben ugyan két Kossuth-díjas is dolgozik, de mindnyájan már szinte „matuzsálemi korúak” vagyunk, úgyhogy elkerülhetet­len a fiatalítás, új erők bevo­nása. A személyi változások remélhetőleg tartalmi és nyom­datechnikai előrelépéssel is pá­rosulnak majd. Hiszen a fő cél az lenne, hogy sajátos arculatú lap legyen a Somogy, ami más, mint a többi. Ezt szolgálják a jövőben is a tematikus számok, melyek a múlt évben is alkal­manként 1000 példányban kel­tek el. És ez öröm. M. K. - Fotó: Tóth A Harmadik Színház Tangója Soltis Lajos és Rancsó Dezső jelenete Vincze János a Pécsi Harmadik Színházban ismét alapművet ál­lított színpadra, amikor a Veszprémi Petőfi Színházzal közösen bemutatta Slawomir Mrozek groteszkjét. A Tangó a modemitás válságának színpadi változata. 1963-as megszületé­sekor látszatra teljes diadalát ülte a modemnek nevezett élet­érzés. A legnagyobb alkotó el­mék - pl. Antonioni, Fellini, Camus - azonban már jelzése­ket adtak arról, hogy valami nincs rendben: a XX. század szüntelen avantgardja fölrúgott minden szabályt, normát, amit egyház, társadalom, tradíció va­laha is előírt. A Tangó háromgenerációs családja is folyton folyvást egykori normákra hivatkozik. Még emlékeznek, még tudják, mitől tértek el, miközben nem tisztelik szüleiket, az anya csalja az apát, a menyasszony odaadja magát az esküvője haj­nalán az anya szeretőjének. A groteszkben biztosan mo­zognak az előadás szereplői, noha más-más színházi iskolá­ból érkeznek. Spányik Éva mint rettenetes agg nagymama, akár önmaga emlékműve. Remek Tordai Teri finom arcjátéka, hangjának tónusai, humora. Bősze György az apa váltá­sait, nekibuzdulásait, megtor­panásait, egész linkségét adja hitelesen. Barkó Györgyről a Halleluja óta tudjuk, mennyire otthonos a groteszk játékban. A családot a hullák közt tan- góztató, a világot uralma alá hajtó Edékét Soltis Lajos emeli emlékezetes figurává. Rancsó Dezső mintha az első részben még nem lett volna teljesen kész Artur szerepével, várako­zást keltett alakításával. Part­nere, Varga Szilvia, akár az ok­tóberi Witkacy-bemutatón, most is meggyőzött arról, hogy jól érzékeli a lengyel színház árnyalatait. Remekül funkcionált Horgas Péter díszlete, .játszottak” a kellékek, akárcsak Kalmár Ka­talin jelmezei. Fontos, érdekes előadást ké­szített Vincze János a groteszk mesterművéből. Gállos Orsolya Hírcsatorna Lengyel fesztivál. Len­gyel művészeti fesztivál zaj­lik a napokban Magyaror­szágon. Pécsett a Művésze­tek Házában a „Polónia ex­pressz” című rendezvényso­rozat keretében február 10- én 17 órakor lengyel pla­kátművészek állítanak ki. 12-én a neves rendező, Krzysztof Kieslowski „Há­rom szín: fehér” című film­jét tekinthetik meg az érdek­lődők 18 órai kezdettel. A sorozat záróaktusa 19-én 18 órakor az alkotó „Három szín: piros” című munkájá­nak bemutatása lesz. És-antológia. Az antológia az 1995 és 96 októbere kö­zött eltelt időszak legizgal­masabb irodalmi és képző- művészeti alkotásaiból kö­zöl válogatást. A kiadványt bemutató estre február 14- én este fél 7-kor kerül sor a pécsi Művészetek Házában. Vendégek lesznek: Balázs Attila, Berták László, Ka­szás Ferenc, Kántor Péter, Méhes Károly, valamint az Élet és Irodalom főszerkesz­tője, Kovács Zoltán, s a lap munkatársai, Dérczy Péter, Károlyi Csaba, Me gyesi Gusztáv és Tamói Gizella. Valentin-nap. Egyedülálló farsangi gálaestélyt ígér a pécsi Ifjúsági Ház és a Cel- lárium étterem. Közös szer­vezésükben a riói karnevál táncaival és a brazil kony­haművészet jellegzetessége­ivel ismertetik meg a kö­zönséget február 14-én 19 órakor a Celláriumban. A szamba táncverseny mellett tánctanítás is lesz. E napon 14 és 19 óra között a Hely-' őrségi Klubban a szerelme­sek ajándék- és virágvásárát tartják, nászút és lakodalmi szolgáltatások börzéjével. Este 8-kor Bálint-napi bál kezdődik. Kiállítások. Február 13-án 18 órakor nyílik meg Pé­csett a Horvát Színházban Hans Rudolf Gallati festő­művész tárlata, a Csopor(t)- Horda tetőtéri galériájában. 19 órakor a színházban Jo- sip Kozarac monodrámáját Velimir Cokiját adja elő. A pécsi Kisgalériában február 23-áig a „Magyar Művész­könyvek” című tárlat, a Műhelygalériában pedig a hónap végéig „A sokszoro­sított grafika elmúlt 100 éve” sorozat új válogatása látható, melynek témája a nő. Február 18-án a Művé­szetek Házában 17 órakor a JPTE művészeti karának textilfakultációs növendékei mutatják be műveiket. Mélyen a New York-i éjben 4. A South Bronxból a Fifth Avenue-ra A New York-i földalatti A „Little Hungary”-ban való letelepedésem két drasztikusan különböző rezidenciám közé esett. Az első neve South Bronx. Annak is a Fort Apache (Apacs Erőd) része. A Bronxba költözésem - stílszerűen - ki- raboltatásommal kezdődött. És nem a Bronxban, hanem a Broadway-n. Ahogy eme abszurditás után az éjszakában kikászálódtam a földalattiból, egy kép tárult elém. Egy kép, amilyen csak kivételesen brutális lázálom­ban jelenik meg európai ember számára. A lármás, kötekedő, színes embertömegnek látszó­lag nem volt semmi más tenni­valója, mint a hőbörgés. Ké­sek, pisztolyok, láncok, kézi­fegyverek arzenálja - nyílt evidenciában. A félig kiégett házak maradék földszintjein rezignált pizzások, dohány- és kábítószerboltok. A kiégett házcsonkok között egy-két roskatag ház állva ma­radt. A megadott cím ide szólt. Három hétig jártam ide „haza”, éjféli órákban. Nem bántott senki, még egy rossz szót sem szóltak hozzám. Talán maguk közé fogadtak a szellemek. S hogy a „lakást” miként kaptam? Magyar volt a ház­mester. . A Fifth Avenue a város leg- irigyeltebb lakcíme. Ezt akkor tudtam meg, mikor én is egy ilyen címet mondhattam be re­zidenciámként. Ahogy hosszában haladunk az Ötös Avenue-n, úgy ad tel­jesen különböző városképi és társadalmi keresztmetszet-sze­leteket. A Village-ből kiin­dulva, a régi, patinás, de most már iparizált városmagon; majd a méregdrága áruházpa­lota negyeden túl; a Central Park melletti pár kilométeres szakaszon, a szuperelit lakópa­lotáin át (ahol többek közt né­hány Kennedy és George So­ros is lakik), egészen a legfelső végéig. Ez már a Harlem. Én kedvenc lakásomat az Avenue legalsó szakaszának elején kaptam, a bohémnegyed Greenwhich Village közép­pontjának számító Washington Tér Park diadalívétől alig két­száz méternyire. Az Ötödik Avenue itt lent is elegáns, és harmonikusan il­leszkedik az emberi léptékű Village-hez. A Park-ban sza­badon zajlik az élet - fél lábbal még mindig a hippy világban. Itt van a méregdrága New York University óriási épület- komplexuma is, és a professzo­rok elegáns, szép pirostéglás kis angol házai. A Village-ben minden karnyújtásnyira van - és a boltosok tudják a neved. S itt végre igazán elhagyatottnak sem érezhettem magam. A környék szerény nevezetessé­gein kívül személyesebb isme­rősök is akadtak. A szemközti házban lakott Kertész, a nagy fotós; a mellettem lévőben Billy Idol, a házban pedig a filmrendező Brian Di Palma. Nem rossz társaság. S hogy a lakást miként kap­tam? Magyar volt a házmester. Végvári Gábor - Kaponya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents