Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-06 / 5. szám

6 Diinántúli Napló Magazin 1997. január 6., hétfő A szerelem nem ismer lehetetlent Miközben Európa legtöbb or­szága a kegyetlen hideg karmai közt ünnepelte a karácsonyt és készült szilveszterre, az észak­lengyelországi Koszalinban egy fiatal pár a mínusz húsz fo­kos hideggel dacolva 150 méte­res magasságban léggömbön mondta ki a boldogító igent. Míg Piotr Gomy és Agni­eszka Dudek a tízperces szer­tartás alatt jelét sem mutatta annak, hogy a léggömb kosará­ban nem éppen forró pillanato­kat él át, addig az esketést végző polgármester és egy lég­gömbpilóta kivételével a mint­egy száz főnyi rokonság és meghívott vendég jobbnak látta a földről nyomon követni a „mennyei esküvőt”. Csak a házasulók némileg reszkető kézírása utalt arra, hogy az esküvő nem minden­napi körülmények közt folyt le- mondta a Sztandar című lap­nak a polgármester. Az ifjú nej és félje mindket­ten lelkes hőballonozók és ejtő­ernyősök - derül ki az AFP je­lentéséből. 200 milliós Indonézia Indonézia az új év kezdetén 199,7 millió főt számlált - je­lentette be Haryono Suyono népességügyi államminiszter Jakartában. A családtervezéssel ugyan­csak foglalkozó politikus sze­rint a szaporulat elmaradt a várttól. A születési arány szám csökkenését a születésszabá­lyozásra vezette vissza, hiszen- mint mondta - míg 1970-ben átlagosan hat gyermeket szám­lált egy indonéz család, 1996-ra 2,6 gyermeket. A férfiismeret tanulható? A következő nyári szemeszter­től új tantárgyként a „férfiisme­retet” is bevezetik a Leideni Egyetemen. A hallgatók a tárgy keretében intenzíven foglal­koznak majd a „férfijelenség­gel”, vagyis azokkal a tulajdon­ságokkal, személyiségjegyek­kel, amelyek dominánsak a fér­fiaknál. A női tanulmányokra szakosodott holland társaság reméli, hogy a szaktárgy lendü­letet ad majd a férfiakkal kap­csolatos kutatásoknak. Ennek kapcsán a társaság szóvivőnője például azt az eddig nem telje­sen feltérképezett területet em­lítette: miért sokkal gyakoribb a férfiaknál, hogy bűnözővé vál­nak. Szépségkirálynő kolostorban Elviselhetetlennek tartotta a manökenmunkával járó fárad­ságot, és ezért kolostorba vo­nult egy spanyol ex-szépségki- rálynő. A 23 éves Mercedes Moreda, akit 1992-ben Valla­dolid város, valamint Kasztília és León szépségkirálynőjévé választottak, bevonult a klarisz- szák tordesillasi kolostorába. „Már az első napokban nagy békesség töltött el, és oldódott a bennem felhalmozódott fe­szültség. Pontosan ez az, amire a stresszel járó munkám után vágytam - nyilatkozta. Az esetről beszámoló El Mundó című lap szerint Mo­reda kisasszony már több hete próbaidejét tölti a kolostorban. Mint elmondta, azelőtt nem volt különösebben vallásos, de hétvégeken rendszeresen láto­gatta a kolostort. Az elhatáro­zás egy hosszú németországi munka után érett meg benne. Hány évet élt Matuzsálem? Beléptünk az 1997-es évbe A világ legmagasabb hölgye, a 41 éves, 231,7 cm magas, 182 kiló súlyú amerikai Sendy Allen. Taiwani kőrút­ján fölkereste a világ legnagyobb általános iskoláját. A jeruzsálemi Szent Sír templom A felújított rotunda Január 1-jén 0 órakor új évet kezdtünk. A napkezdet nem régóta esik éjfélre. Az év hosz- sza sem volt mindig 365 nap. Gondoljunk csak Matuzsá­lemre, aki a Biblia szerint 969 évig élt. Az ő idejében még a hónap hosszát tartották egy év­nek. Ábrahám korában már a fél évet, a kecskék és a juhok szaporodási időtartamát. így élhetett ő 175, Jákob pedig 147 évig. Ezek az életkorok tehát 79, 72, illetve 75 mai évnek fe­lelnek meg. Csak az Egyiptom­ból történt zsidó-kivonulás utáni időben élt emberek élet­kora felel meg a maiaknak. A mezőgazdaság és egyálta­lán a gazdasági élet fejlődése megkövetelte a naptárkészítést. Az időszámítás mérő szakaszai az óra, a nap, a hét, a hónap és az év eredete sok ezer éves. A tizenkettes szám babonás jel­lege miatt került az idő szaka­szai közé. Ennyi részre osztot­ták a nappalt és az éjszakát, va­lamint az évet a jól elkülönít­hető csillagképek alapján, me­lyekben a Nap egy év alatt vé­gigvándorolt. Ez utóbbi a tropi­kus év, hossza 365,25 nap. Ez a nem kerek adat okozott a nap­tárkészítésben sok problémát. Az órák időtartama sem volt egyenlő, a nyáriak hosszabbak voltak, mint a téliek. Maga a Nap sem jár be egyenlő szaka­szokat havonta az égbolton. Szerencsénkre az északi félteke télen a Kepler-törvények értel­mében gyorsabban halad, így téli félévünk rövidebb a nyári­nál. Az általunk használt nap­hosszak időtartamát az ún. kö­zépnap állandósítja. A napok kezdetét már az egyiptomiak éjfélre tették. Hipparchos a Kr. e. II. században már így járt el. Más népek az éjszaka kezde­tére. A hét hossza elsősorban a ke­leti népeknél már ősi időegy­ség. Talán az akkor ismert főbb égitestek száma miatt, melyek a Hold, a Merkur, a Vénusz, a Nap, a Mars, a Jupiter és a Sza­turnusz. Az egyiptomi hét az utóbbi ünnepével kezdődött, az őt követő nap a Napé volt. A többi nap a latinból származó nyelvekben ma is a görög-ró­mai istenek neve alapján hasz­nálatos. latin felsorolásuk: Dies Satumi, Solis, Lunae, Martis, Mercurii, Jovis, Veneris. A hónapok nevét a hagyo­mányok szerint Pompilius, a második római király állapí­totta meg. Márciussal kezdték az évet, ez 31 napos, április 29, maius 31, junius 29, quintilis 31, sextilis 29, September 29, október 31, november 29, de­cember 29, januarius 29, febru- arius 28 naposak voltak eredeti­leg, igazodva a Hold alakválto­zásának időtartamához. Éveik tehát márciussal kezdődtek. Csak az első négy hónak volt külön neve, a többi sorszám­név. Ma is decembernek - tize­diknek - hívják a tizenkettedi­ket. A rómaiak Kr. e. 190-ben tették át az évkezdetet január elsejére. Mivel évük az évszak- váltással a napok száma miatt nem volt összhangban, minden második évben 22 és 23 napos szökőhónapot csatoltak, de ezt sem tették következetesen. így néhány száz év alatt már 90 na­pos eltérés adódott a tropikus évhez képest. Julius Caesar rendelte el a hiba kijavítását és azt, hogy az év 365 napból áll­jon, s hogy minden harmadik évben szökőnapot kell beiktatni február hónapban. Ezt a napot nem a hó végére tették, hanem 24-ére, elbújtatva az istenek elől, hogy haragjukat ne váltsák ki. Augustus császár minden ne­gyedik évre helyesbíttette a szö­kőnap beiktatását. A senatus Kr. e. 44-ben a császár tiszteletére a quintilis hónapot júliusnak ne­vezte el. Augustus császár sem maradhatott el mögötte, róla meg a következő hónapot kellett elnevezni szintén 31 naposra növelve a február rovására. Ez a módosított julianus-naptár már csak 128 évenként tér el egy nappal a napévtől. Az addig fel­gyülemlett többlet-napokat 1582-ben a niceai zsinat alapján XIII. Gergely pápa intézkedése törölte el a naptárból. Az évszá­zadok kerek évei közül csak a 400-zal oszthatók maradtak meg szökőévnek. Ez a módszer már olyan pontos, hogy csak 3300 év múlva kell egy nappal helyesbí­teni a naptárt. Az idei év egy nappal rövi­debb lesz a tavalyinál, mely szö­kőév volt. A 2000. év, mivel osztószáma jó, 366 napos lesz. De nem ezzel az évvel kezdődik majd el a harmadik évezred, ha­nem 2001. január elsején. Leg­feljebb csak azt mondhatjuk há­rom év múlva, hogy beléptünk a 2000-es évekbe. Dr. Tóth Téli madámyomor Egy befagyott tó lett a vég­zete az erfúrti állatkert egyik kormoránjának: a jégen át róka támadt rá és megölte. Normális körülmények közt a kormoránok bármilyen tá­madó elől idejében a vízbe tudnak menekülni. Az állat­kert másik öt kormoránját és a flamingókat gondozóik biz­tonságba helyezték. Nagy- Britanniában a Temze és más folyók, valamint tavak befa­gyása előtt az utolsó pilla­natban menedékhelyre szállí­tották éhező és kihűlt hattyúk százait. A London melletti Eghamben jelenleg 500 haty- tyút ápolnak, kétszer annyit mint máskor télen. A men- hely szóvivője szerint az élelmiszer utáni hasztalan kutatástól holtfáradt madarak nem mozognak eleget és biz­tos fagyhalál várna rájuk, ha az önkéntes mentők ki nem hoznák őket a vízből. Ünnepélyesen átadták a jeru­zsálemi Szent Sír templom fel­újított rotundáját. Díszítése Era Normart kaliforniai művész tervei alapján két év alatt ké­szült A kupola közepén a kör alakú ablakot tizenkét arany fénysugár öleli körbe, amelyek a tizenkét apostolt jelképezik. A sugarak a Szentháromság szimbólumaként három ágból állnak. A ceremónián több mint kétszázan vettek részt. A ke­resztény egyházak képviselői mellett jelen volt a palesztin önkormányzat néhány képvise­lője és Jeruzsálem izraeli pol­gármestere is. Az eretnekként elégetett firen­zei dominikánus szerzetes, Gi­rolamo Savonarola két eddig ki nem adott kéziratát a közeljö­vőben kiadják és hozzáférhe­tővé teszik a kutatás számára - jelentette a Kathpress katolikus hírügynökség a Vatikán lapjára, a L’Osservatore Romanóra hi­vatkozva. Ezek szerint Savona- rolának breviáriumába írt fel­jegyzései és a János Evangéli­umról szóló 18 prédikációjának vázlatai kerülnek kiadásra. A 2000-ik év megünneplése A keresztények legszentebb templomát 1042-ben építették az eredeti, 335-ben Nagy Kons­tantin római császár által emel­tetett templom maradványain. Az utóbbi két évszázadban az épületben két nagyobb tűzvész és egy földrengés okozott jelen­tős károkat. A hagyomány szerint Jézus sírján álló templomot 1980-ban újították fel, de a rotundát azóta is építőállványok takarták. Ez utóbbi renoválása csupán 1994- ben kezdődött. Az 1850-es évek óta a keresztény felekeze­tek osztoznak egymás között a templomon. kapcsán a Vatikán lehetséges­nek tartja Savonarola rehabili­tálását. A dominikánus rend szigorú megújítójaként és bűnbánatot sürgető prédikátorként Giro­lamo Savonarola (1452-1498) összeütközésbe került korának egyházi és világi hatóságaival. Nem ismerte el a VI. Sándor pápa által ellene kimondott prédikálási tilalmat és kiátko- zását, mire 1498. május 23-án két rendtársával együtt mág­lyára küldték Firenzében. Soknemzetiségű Antarktisz Újév napján egyedülálló népes expedíció első csoportja indult útnak Angliából a Déli Sarkra azzal a céllal, hogy a legkülön­bözőbb országokból származó, különféle fajú, vallású és nemű emberek megtanulják, miként segítsék egymást nehéz helyze­tekben. A 35 tagú expedíció 26 országból - köztük a palesztin autonóm területről és Izraelből - származó 16-24 éves fiata­lokból áll. Vannak köztük északír katolikusok éppen úgy mint protestánsok, fekete és fe­hér dél-afrikaiak egyaránt. „Célunk az, hogy együttmű­ködésre szoktassuk ezeket az egymással súlyos konfliktusban álló csoportokat képviselő egyéneket, s megértessük velük a jég hátán is megélés fontos­ságát, ami nagy mértékben függ az egymás iránti bizalomtól” - mondta a Reutemak az UNESCO által szervezett An­expedíció tarktisz-expedíció szóvivője, Robin Dunseath. Első csoportként 17 fiatal in­dult Argentínába, ahol az egész expedíció gyülekezik és rövid együttes kiképzésen vesz részt. Ót nappal később egy orosz jégtörő veszi fedélzetére őket és egy hónapos utat tesz velük az Antarktisz körül. Az expedí­cióban való részvétel egyetlen elengedhetetlen feltétele az an­gol nyelvtudás. A tervek szerint a hajón csat­lakozik majd az expedícióhoz Robert Swan, az ismert angol felfedező, aki az UNESCO 50 éves fennállása alkalmából je­lenleg nyolcszáz mérföldes gyalogutat tesz a Déli Sarktól az Antarktisz pereméig.- Swan 1986-ban már kilencszáz mér­földet gyalogolt az Antarkti- szon a tragikus sorsú brit felfe­dező, Robert Scott kapitány nyomdokain. Kiadják Savonarola egyes kéziratait? Történelmi hajóroncs A nyár vége óta dolgoznak a te­xasi partok mentén az amerikai régészek, hogy felszínre hozzák az Egyesült Államok történel­mének egyik legizgalmasabb relikviáját, egy három évszá­zada elsüllyedt francia hajó, a La Belle roncsait. A roncsra egy éve bukkantak rá Houstontól mintegy 145 ki­lométerre dél-nyugatra, négy méter mély vízben. Az igen ér­tékesnek tűnő lelet kiemelésétől remélik, hogy sok részlettel szolgál majd az Új Világ meg­hódítását célzó francia felfe­dező-expedíciókról. A kieme­lési munkálatok szeptemberben kezdődtek meg, és mostanra az iszapban nyugvó hajótest körüli víz kiszivattyúzásával, és a tes­tet bontó legfelső iszapréteg le- hántásával gyakorlatilag lehe­tővé vált a La Belle kiemelésé­nek megkezdése. A Matagorda-öbölben sze­rencsétlenül járt kétárbocos ha­jóról, a La Belle-ről, azt tartják a történészek, hogy megváltoz­tatta a történelmet. A francia hajó katasztrófája egyike volt a történelem olyan apró kis ese­ményeinek, amelyről később kiderült, hogy meghatározó volt az Amerikai Egyesült Államok történetében - mondta Jim Bru- seth, a Texasi Történelmi Bi­zottság igazgatója. Ha a La Belle felfedező útja az Új Vi­lágba sikerrel zárul, és nem süllyed el 1686. januáijában a Matagorda-öbölben, az ameri­kaiak ma talán francia ajkúak lennének - tette hozzá. A hajó utolsó, balvégzetű útja René Robert Cavelier de La Salle, a kor híres francia utazója és felfedezője nevéhez fűződik. De la Salle den'tette fel a francia korona számára az 1670-es években a Nagy Tavak vidékét. Nem sokkal később azt a meg­bízást kapta, hogy - mivel Franciaország igényt tartott az amerikai kontinens területének felére - térképezze fel a Missis­sippi torkolatvidékét. Az utazó ezért 1682-ben visszatért hazá­jába, hogy új, nagyobb expedí­ciót szervezzen a terület pontos megismerésére. Az udvar - személyesen XIV. Lajos - négy hajót bocsátott La Salle rendel­kezésére, aki 1684. augusztusá­ban szállt tengerre, hogy útnak induljon a mai Louisiana felé. Az út során azonban a négy hajó közül egyet kalózok pusz­títottak el, egy kettétört egy homokpadon, a harmadik pe­dig visszafordult Franciaor­szágba. Az expedícióvezető 1685 januárjában, megmaradt egyetlen hajójával, a La Belle- el lehorgonyzott a Matagorda- öbölben, abban a hiszemben, hogy a Mississippi torkolatvi­dékére bukkant rá. A legény­ség La Salle vezetésével partra szállt, és telepet épített. Mivel a francia felfedező hamar rá­jött, hogy nem az óriásfolyó torkolatát találták meg, úgy döntött, hogy embereinek egy részével, immár a szárazföld­ről kiindulva próbálja elérni a folyót. Nem sokkal később, 1686. januárjában azonban, miköz­ben La Salle egy hosszabb ku- tatóúton volt, a La Belle hor­gonyát kapitánya részegen fel­szedte, és kifutott fele a ten­gerre. A hajó hamarosan vi­harba került és egy félsziget mentén zátonyra futott. Elvesz­tése volt az utolsó csepp a po­hárban a több mint egy éve tartó kudarcokban megfáradt, indiántámadásoktól, éhségtől és betegségtől tizedelt legény­ség számára. René Robert Ca­velier de La Salle haza térte után már nem indulhatott újra el, hiába ígérte embereinek, hogy segítséget hoz egy másik francia telepről: a legénység fellázadt és megölte az expedí­cióvezetőt. A balul végződött felfedezőút lényegében azt is jelentette, hogy megtört a fran­cia korona addig sikeres ter­jeszkedésének lendülete az amerikai kontinensen. A történelmet alakító hajó pedig több mint három évszá­zadig feküdt a homokos ten­gerfenéken. \

Next

/
Thumbnails
Contents