Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-04 / 3. szám
1997. január 4., szombat Riport Dünántúli Napló 11 A szabadság korlátái „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. ” (Hamvas Béla: A láthatatlan történet) S okféle betegség és ok létezik, amiért embereknek tolókocsiban kell élniük. Van, aki beleszületik, van, aki később kerül bele. Kutatások bizonyítják, hogy aki születése óta mozgáskorlátozott, annak a lelke egészen másképp ébred önmagára. Ha szellemileg ép, kisgyermekkorban, körülbelül hat éves korig nem igazán tudatosul benne a fogyatékosság. Ilyenkor ha gondoskodó családi környezet veszi körül, legfeljebb az a kellemetlen számára, hogy orvoshoz és különböző terápiákra hordják. A cseperedő gyermek azonban valamit mégis megért és meglát: körülötte mindenki jön- megy, s erre ő nem képes. Ekkor általában két lehetőség kínálkozik: a visszavonulás vagy a lázadás. Mégis milyen jó, hogy vannak kivételek! A városszéli MOL-kútnál kapott eligazítás eredményeként találom meg Sárhegyiék kertvárosi házát Dombóváron. Tiszta udvar, gondosan ápolt élőkért. Én már tudom, nem a ház, a benne lakók különlegesek. Sárhegyi Csaba mássága születése pillanatában dőlt el.-Két egészséges fiú mellé vártuk 1968-ban a harmadik gyereket - kezdi élete váratlan fordulatának történetét Csaba édesanyja. - Csaba hat hónapra született. A szülés és a kezdeti ijedtség után nagy öröm volt a családban a kistestvér érkezése. Egészséges csecsemőnek tűnt egészen hat hónapos koráig. Mivel már két gyereket felneveltem, jurcsáltam, hogy nem mozog úgy, ahogy azt testvéreinél tapasztaltam. Elvittem a gyermekorvoshoz, aki megnyugtatott, a gyerek azért marad el társaitól, mert koraszülött. Kilenc hónapos volt, amikor még felülni sem tudott. Orvostól orvosig hordtuk, míg a Pécsi Idegklinikán megkaptuk a lesújtó diagnózist: szellemileg ép, de valószínű járni sohasem fog tudni. Megsérült az agy azon területe, amely az összehangolt mozgást koordinálja. Ettől a pillanattól új időszámítás kezdődött életünkben. A kétségbeesés mellett a remény a diagnózis megmásíthatóságá- ban, ingázás a budapesti Pető Intézet és Dombóvár között, s az átlagosnál több törődés és odafigyelés, az akkor már orvosi leletekkel igazoltan sérült gyerekre. A beszélgetést autóajtó-csa- pódás, némi zörgés, Csaba érkezése szakítja félbe. Nem így képzeltem el őt. Magas, fekete hajú, meleg barna szemű, vékony testalkatú, görnyedt fiú gördül be tolószékkel. Mindkét kezével az ajtófélfába kapaszkodik. Mozgása, fejtartása reszketeg, szemén látszik a fáradtság. Alig várja, hogy elpihenhessen a szobai heverőn. Édesanyja segít neki. Mozdulataikból jól látom, félszavakból is megértik egymást. ők ketten mindig különös lelki egységet alkottak. Most, hogy a két nagyobb testvér önálló életet él, az édesapa meghalt, igazából csak egymásra számíthatnak. Sárhegyi Csaba édesanyjával dombóvári otthonukban fotó: laufer László Csaba megpihen és kellemesen mély, valódiságában hihetetlen férfihangon érdeklődik látogatásom felől.- Ja, a Pető Intézet! - mondja természetes hangsúllyal. - Addig diliztem, míg haza nem hoztak. Majd meséje nyomán felsejlik a korántsem könnyű jelen mellett, a cseperedő gyerek számára rémisztő múlt: a Pető Intézet zártsága, az elviselhetet- lenségig fájdalmas gyakorlatok, az orvostól-orvosig járás gyötrelmei, a testvérek néha elfogyó türelme, a nagyszülők szerető gondoskodása, a szomszédok tapintatlansága, az emberek buta kérdései. Majd az első barát, a házhoz járó tanítónők jósága, a vadonatúj MEYRA tolókocsi, s vele az első szerelem. De akkor Csaba már több volt lelkiekben mint hasonló korú társai. S mindent meg akart tenni azért, hogy más is tudja: „Nem vagyok az, akinek látszom.” 1983-at írtak, mikor „kitörés” nevű akciójába kezdett, melyet más vonatkozásban, még ma is folytat.-Minden délután négy órakor betekertem a városba, az áruházig és vissza. Általában ugyanazokkal az emberekkel találkoztam. Az első napok megfigyeléssel, felderítéssel teltek, aztán az emberi érintkezés alapja, a köszönés következett. Az eredmény siralmas volt, mégis elindult egy folyamat. így siereztem ismerősöket, barátokat, ma már többen olyanok is rám köszönnek, akiket én nem ismerek. Második akciója a dombóvári plébános adományozta írógéppel kezdődött.- Olvasni hét éves koromban megtanultam, de írni, kezem reszketegsége miatt nem tudtam. Tizenhat éves voltam, amikor Farkasdi plébános úr egy írógéppel ajándékozott meg. Kitaláltam, hogy hasra fekve, kezeim megtámasztásával engedelmeskednek az uj- jaim a legjobban. Ma is ezzel a módszerrel levelezek. A legutóbbi tizenöt év alatt, mintegy négyezer levelet írtam, ami gyakorlati szempontból sokat segített nekem. Közelebb vitt az emberekhez, a távolság nem jelentett többé akadályt. A levelezés nekem nem hobby volt, hanem létszükséglet, sőt ma már majdnem hivatás. A lakásban minden Csaba szükségleteit szolgálja. A guruló fotel, a hozzá szerkesztett asztal, az ajtók kiképzése segíti őt abban, hogy ha nagyon muszáj, egyedül is el tudja látni magát. S ezeken a béna találmányoknak nevezett felfedezéseken kívül a kamaszkor újabb és újabb vívmányok elérését hozta számára. Addig „nyaggatta” környezetét, s akkor már számos jó barátját, ismerősét, míg el nem készítették számára az amolyan házi tervezésű, kisipari módra épített, háromkerekű elektromos kocsit.-Nehéz leírni mekkora örömet jelentett nekem a tökéletes szabadság élménye - mondja Csaba. Autószerelő barátja négykerekű motoros gokardot szerkesztett neki. Evvel már Tamásiban élő rokonait és a Balatont is meglátogatta. Kisebb-na- gyobb városi sétái mellett megismerte a Dombóvár környéki falvakat, s a természetet. Negyvenezer kilométert tett meg balesetmentesen! Egyik este a televízióban figyelt fel a hazai „PULI” Jármű- és Gépgyártó Vállalat kiskocsijára. Rögtön tudta, a következő cél a kocsivásárlás lesz, s vele együtt elhitetni azt, hogy ő is tud autót vezetni. A támogatók és a vállalat nagylelkűsége két éve hozzásegítette őt a kisautó megvásárlásához, mely most is a ház előtt áll, rajta Saint-Exu- pery híressé vált mondatával: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ám egy fontos dolog - a jogosítvány - még mindig hiányzott. Az orvosok bizalmatlansága, a rendőrök ellenérzése nemhogy elkeserítette volna, inkább erőt adott neki a cél megvalósításához. Sajnos az orvosi megítélésen mindéddig nem tudott változtatni. Jelenleg a levelezésen, a baráti kapcsolatok ápolásán, az autózáson kívül legtöbb idejét az olvasásnak szenteli. A Biblia mellett nyelvekkel, biológiával, zenével foglalkozik, s mint mindig: vannak tervei és vágyai.- Most egy számítógépet szeretnék, avval könnyebben írnék leveleket és zenét is szerezhetnék vele. Már a szükséges programok nevét is tudom. írtam egy könyvet is, amiben a betegségem történetén kívül útmutatást adok a velünk sérültekkel való kapcsolatteremtés nehézségeinek leküzdésére. Befejezzük a beszélgetést, Csabának pihennie kell, délelőtt autózott, aztán elmesélte élete történetét, ráfér egy kis kikapcsolódás. Édesanyja kikísér. Közben megtudom, hogy a napokban hozzák el a nyomdából Csaba könyvét, melynek kiadását és gondozását a Móra Kiadó vállalta. Vajon mi a titka ennek a fiúnak? Honnét az elszántság, az egészségesekből sokszor hiányzó céltudatosság? Megkeresem Farkasdi András plébánost, aki Csabát az írás nehézségeinek leküzdésében segítette. Talán vele megfejthető a titok! A dombóvári nagytemplom melletti parókián Csabáról kérdezem.-Ez a fiú megszenvedett mindenért, amit csak elért. Kisgyermekként a szülei minden vasárnap eltolták a nagymi- sére. Akkor figyeltem fel rá. Néztem a vézna testét, állandó kényszermozgásait, s valami sajnálatféle érzés alakult ki bennem iránta. Meglátogattam. S ahogy közelebbről megismertem, úgy változott sajnálatom tiszteletté, ő a kis dolgokban tud nagy lenni. Nem fárad el, nem hagyja el hite a napi csaták megvívása közben. A tolókocsi rákényszerítette a racionális, jövőbe néző gondolkodásra. Egyszóval ma beszélgetéseinkkor egyenrangú partnerem, sőt életfelfogása példa és útmutató lehet nekünk egészségeseknek. Megyeri Tiborné Magyarul magyarán Mi a különbség? Szinte mindenki tud kevesebb Ez csupán stilisztikai különbpéldát annak szemléltetésére, ség. De ivadék, utód értelemhogy egyetlen hang megváltoztatja a szavakat alkotó hangsor jelentését. Más az örül és az őrül, a buja és a búja, a veréb és a véreb, a cipó és a cipő. Sokan nagyvonalúan járnak el, s emiatt nemcsak stílushibát követnek el, hanem vétenek az érthetőség követelménye ellen is. Olyan eseteket sorolok fel, amelyekben egyetlen hang (betű) megléte vagy hiánya okoz stilisztikai vagy értelmezési gondot. A kiinduló példa legyen az /gaz(ember). A szókezdő i elhagyása pontosan az ellenkezőjére változtatja a szó jelentését. Gyakran találkozunk a fáradság és a fáradtság fölcserélésével. Ez azért fordul elő, mert a különbség csak írásban jelentkezik. Kiejtés szempontjából megegyeznek, vagyis a kiejtési azonosalakú- ság esete forog fenn. Fáracs- cság hangzik az élőbeszédben, pedig a jelentéskülönbség viszonylag könnyen megállapítható. A fáradság ugyanis azonos a fáradozással, azaz a cselekvéssel, tevékenységgel. S ennek következménye az az állapot, amelyet a fáradtság szóval jelölünk. Ugyanez figyelhető meg az izzadság (izzadás, verejtékezés) és az izzadtság (izzadt állapot) szóalakpárban. Egy másik típust képvisel a gyerek-gyermek szópár. Az első a beszélt köznyelvben általános. A második inkább választékos hangulatot tükröz. ben szinte mindig a gyermek alak használatos. Például valakiről azt mondják vagy írják, hogy „a XX. század gyermeke”, vagy „a szabadság gyermeke”. Még határozottabb a különbség a szó képzett és összetételben szereplő alakjaiban. Az anyával kapcsolatban a gyermeke a helyénvaló, ha olyan anyáról szólunk, akinek gyermeke van. Az anya szóban magában is benne van a gyermeke jelentés. Gyermektelen anyáról csak akkor beszélhetünk, ha elvesztette gyermekét, gyermekeit. Ha e helyett gyerekesnek nevezzük, akkor súlyos bírálattal illetjük, mert ez azt jelenti, hogy éretlen, azaz még nem nőtt fel az anyai hivatás gyakorlásához. Annak is fogyatékos a stílusérzéke, aki nem tud különbséget tenni a gyermekjáték és a gyerekjáték között. Az első ugyanis eredeti értelemben használatos, vagyis olyan játék, amellyel a gyermek foglalkozik. A második viszont már átvitt értelmű, s azt jelenti, hogy valamely feladat megoldása nem okoz gondot, könnyű, egyszerű. A vizsgált jelenség harmadik típusát szemléltesse az ismertség - ismeretség szópár. Az első azt jelenti, hogy valakit vagy valamit széles körben ismernek, sokan tudnak róla. A második inkább kapcsolatot jelent, egy meghatározott körhöz való tartozást. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés január 10-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. ÚDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 28-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Biztos nekem adna igazat, ha megismerkedne az anyósommal.” Utalványt nyertek: Bajna László, 7633 Pécs, Hajnóczi u. 13/A.; Csizmán Jenőné, 7839 Zaláta, Kossuth L. u. 12; Óbertné Szabó Mária, 7775 Magyarsarlós, Ady E. u. 26; Somogyi Rita, 7634 Pécs, Pálma u. 30; Tátrai Dénesné, 7635 Pécs, Fácán u. 1. Az utalványokat postán küldjük el.
