Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-28 / 27. szám
1997. január 28., kedd Háttér - Riport # A közoktatás változásai nyolcvanezer embert érintenek a megyében Több és új feladat az Hol tart a baranyai iskolaügy az oktatási törvény végrehajtásában? Javulnak-e a működés anyagi-pénzügyi feltételei? Mi a megyei önkormányzatnak és szakbizottságának szerepe a közoktatás térségi szervezésében? Többek között e kérdések foglalkoztatják ma a megye pedagógustársadalmát. Miközben folyik a nevelő-oktató munka az iskolákban, a délutánokat már arra használják fel a pedagógusok, hogy fölkészüljenek a helyi tantervet is magában foglaló pedagógiai program elkészítésére. Két hónap óta mindenkinek a rendelkezésére áll és támpontul szolgál a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakmai tervezete is, „Közoktatási stratégia” címen, mely társadalmi és gazdasági fejlődésünk távlatos céljaihoz kapcsolódva rajzolja fel a magyar közoktatási rendszer kívánatos Közoktatási normatívák Fogyatékos gyermekek képzése Diákotthon, kollégium Szakmunkás- képző, 11. évf. Szakmunkás- képző, 9-10. évf. Glmn., szakköz.- isic, 11-13 évf. Gimn., szakköz.- Isk., 9-10 évf. Általános iskola, 7-8 ezer Ft irányait, már amennyire ez lehetséges. Az iskolák azonban jól tudják: nem élnek meg, ha nem tudnak igazodni a helyi igényekhez. Érdekegyeztető nek változását, a gazdaságosság és a hatékonyság követelményét. Az igényfelmérés egyik formájaként a fenntartók egy igen részletes kérdőívet töltenek ki. Lesznek csoportos fórumok is, ahol egyeztethetik az olyan kérdéseket például, hogy sérti-e egy 6 vagy a 8 osztályos gimnáziumi képzés beindítása azoknak az iskoláknak az érdekeit, ahonnan ezzel elviszik a tehetségeket, s ha igen, milyen formái adódnak az érdekegyeztetésnek. A megyei fejlesztési koncepció sikerességének az lesz majd a fokmérője, mennyi jó alkut tud kötni a tervkészítő csapat ezekben a hónapokban. Nagyobb fejpénz jár a diákért Életbe léptek az idei évre meghatározott új keretszámok is, mégpedig 30 milliárd forinttal nagyobb összeggel, mint tavaly. Idén tehát csaknem 166 milliárd forint jut a közoktatás normatív támogatására, bár be kell látni, hogy a növekedés csak az infláció okozta csökkenést ellensúlyozza. Új viszont, hogy már nem csak a gyermeklétszámot veszik figyelembe, hanem olyan sajátos oktatási-nevelési feladatokat is támogatnak, mint az intézményi étkeztetés, a napközis foglalkozás, vagy az olyan szerveződéseket, mint az iskolaszékek, diákönkormányzatok, sportkörök. Új iskolákban magatartási zavarral küzdő gyerekeké. A kisiskolák számára alapvető, hogy a 3000 lakos alatti létszámú települések 20 ezer forintot, a 3-3500 lako- súak pedig 10 ezer forintot kapnak még tanulónként, a normán felül. 366,5 millió forinttal ismét feltöltik a Közoktatási Modernizációs Közalapítványt is. A kormány 3,7 milliárd forintot különített el a pedagógus szakvizsgára és továbbképzésre, 1,7 milliárdot pedig a pedagógusok szakkönyvvásárlására. Bemáth József elmondta:- A közgyűlés és szakbizottsága egyrészt térségi pedagógiai és szakmai szolgáltató funkciót teljesít a pedagógiai intézet segítségével, másrészt gyermekvédelmi, gyógypedagógiai és egyéb intézményeket tart fenn. Ezeknek a költségve- tésileg garantált működési kiadásai 22,9 százalékkal emelkednek az idén Baranyában. A közgyűlés két közalapítványnak is gazdája: a gyermek- és ifjúsági közalapítvány célja, évi 1 millió forintos támogatással a gyermekek szellemi és testi fejlődésének elősegítése. A közoktatásfejlesztési alapítvány a 10-19 éves diákok ide- gennyelv-tanulását segíti. Baranyai teendők A megye a fejlesztési tervben jóváhagyott feladatok támogatására májusban közoktatási közalapítványt hoz létre. Intézmények Gyerekek száma 44429 15343 12729 Óvoda 1990/91 PP** Közópisk. Szakm.-képző Középisk. s Szakm .-képző 1995/96 Pedagógusok 6000 Köré piák. "“«H Szakm.-képző fejlesztési terv Néhány hónapon belül elkészül a megyei oktatásfejlesztési terv is, tudtuk meg dr. Bemáth Józseftől, aki a Baranya Megyei Közgyűlés Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottságának elnöke, a JPTE Tanárképző Intézetének egyetemi docense.- A feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet törvényi kötelezettségként a megyei és a megyei jogú városi önkormányzatok készítik el a megye területén működő helyi ön- kormányzatok, a megyei statisztikai hivatal, a munkaügyi központ, illetve nem állani és nem önkormányzati intézményfenntartók közreműködésével. A cél az, hogy tervszerűbbé tegye az intézményhálózat további alakulását, figyelembe véve a demográfiát, a szülők és a gazdaság igényeielem a bejáró diákok támogatása, a könyvtári ellátás, informatikai oktatás fejlesztése, az intézményfenntartó társulások támogatása, illetve a súlyos beilleszkedési, tanulás és Az idei év kérdése lesz az óraszámnövekedéssel összefüggő pedagóguselbocsátások ügye, melynek végső határideje szeptember 1. H.I. Gy. 60.000 40.000 20.000 2000 IMSrM A megyei alsó és középfokú oktatási intézményeinek változásai öt év távlatában Támad az influenza Akár egy menetrendszerinti pontossággal befutó vonat, idén is megérkezett az influenzajárvány. Ráadásul az influenzavírus legveszélyesebb fajtájával van dolgunk, a hírhedt A-vírus- sal, mondja Dr. Straub Ilona, a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettes főorvosa.-Az A-típusú influenzavírus eltér a korábbi A-vírustól?-Az influenzavírusnak három fajtája létezik, az A, a B és a C. Az A és B típusok sajátossága abban rejlik, hogy a szerkezetük időről-időre valamelyest változik. A mutáció legyőzéséhez újfajta oltás szükséges. Az idei vírus változása nem jelentős. A klinikai tüneteket magas, 39 fokos vagy annál magasabb láz, nagy elesettség, izomfájdalom jellemzi. A nátha, légcsőhurut vagy súlyosabb esetben tüdőgyulladás már az influenza szövődménye.- Sok ember nem fordul orvoshoz. Hogyan védhetik ki a szövődményeket?-Erre nincs recept. Elgondolkodtató azonban, hogy azok, akik betegen utaznak járműveken, prüszkölnek, köhögnek, hány embert fertőznek meg!- Megelőzhető-e a fertőzés?-Próbáljunk minél vitamindúsabban táplálkozni. Kiváló C- vitaminforrás és nem drága a savanyúkáposzta. Öltözzünk rétegesen és lehetőség szerint kerüljük a tömeget. A gyógyszertárakban még kapható oltóanyag, hatékonysága 70-80 százalékos. Méhes Károly jegyzete Felutazom Budapestre Mindig erre, mindig ezen a tájon. De sose ezen a tájon, s talán nem is erre. Most tél van, minden fehér, ami lehet jó, de lehet zavaró is. Mert igazából nem tudni, mit jelent ez a fehér, ott van-e benne tényleg minden szín? És nem lenne-e jobb mindent színt önmagában látni? A házak. Tavasszal is, nyáron is, s most újra nézem őket, milyen furcsák is így télen. Most mintha kisebbek lennének, csúnyácskák. Szinte zavar, ahogy kis völgyekben, faluvégen, ritkás bokrok mögött húzódnak meg. Nem is merek azokra gondolni, akik párás ablakaik mögött ücsörögnek, valószínűleg munka nélkül, és már nem is látják a vonatot, ami elhúz fölöttük a töltésen. Vagy mégis? Gondolnak ott, viszont, ránk? Hogy valakik bent ülnek a fűtött vagonokban, mennek valahova, a messzi fővárosba, mert dolguk van, gondjuk van, intézkednek, vagy lehet, legszívesebben tán nem is mennének sehova? És tán mégis irigylik az utazót, mert ők ilyen időben a boltig sem merészkednek el, nincs is miért, nincs is miből. Még szerencse, hogy a vonat elhúz, elhúzza tekintetem a tájakon. Persze, továbbra is csupa „jól ismert hely”, széttúrt tü- zép-telep, dibdáb kerítésű kertek, omladozó, rózsaszín va- kolatú házak. Havas árokszélek. Koszos teherautók, amint állnak a leeresztett, kajla sorompónál. Egy-egy régtanult verssor jut eszembe a téli Magyarországról, és arra gondolok, hisz nem változott a világ semmit! Vagy csak erre lenne jó a költészet, hogy konzerváljon? De eltelik ez a két és fél óra is. Budapest-Déli. Már nincs idő gondolkodni. Jár a láb, fogja a csomag fülét a kéz, keresi a pénzt a metró-jegyre. Ez lenne hát a várt megérkezés? Ki akar dolgozni? A céghez több tucat munka- nélkülit irányítottak felvételre. Már az elbeszélgetésen és az üzemlátogatáson kiderült, hogy a cégvezető munkaajánlata nem igen lesz nyerő. A vezető nagy kockás füzetből olvassa fel a jelentkezők által mentségül felhozottakat: ,.Nincs kire hagynom a gyereket”, „Ezért a pénzért?”, „Nem tudom megoldani a bejárást” és így tovább.- Öten mondták, hogy megpróbálják. Néhány hét múltán már hírmondónak sem maradt belőlük. Néha már magam sem tudom, a munka- nélküliek közül egyáltalán ki akar dolgozni? - indulatos kérdése ott lebeg az irodájában, kisuhan az üzemcsarnokban, s egyre csak száll, száll, száll az otthonokba, beeszi magát a gondolatokba, bénítja a tettvágyat, az elhatározást. És nincs ellene orvosság! Valóban nincs? A bombázó lakó A tízemeletes panelház egyik stangjának valamelyik lakója módszeresen és a világ legSzálkák természetesebb módján bombázza az alattuk elterülő épület lapos tetejét. Szerencsére nem igazi bombával, nem is kézigránáttal. Csak konyhai hulladékot • (avas szalonnát, rothadt krumplit, buggyant gyümölcsöt, miegyebet) hajigái ki rendszeresen az ablakán évszaktól függően, de napszaktól függetlenül. A ház magasföldszinti és alacsonyabb részének lakói állandó frászban élnek a becsapódások huppanásától, s nem győznek ajtót, ablakot zárni a bűz miatt. Hiába is beszéltek össze és szerveztek figyelőszolgálatot a dobáló lakó lefülelésére. A tettes egyelőre még ismeretlen. Csak ők egyre dühösebbek. Egy század százalék Az anya méltán büszke a két fiára, hisz mindkettő egyetemista. Az elkeseríti, hogy a rokkantnyugdíjas férjével együtt nem több a nettó havi jövedelmük hatvanezer forintnál. Abból élnek és taníttatják gyermekeiket. Önként, örömmel vállalták. A lemondásokba már beleedződtek. De van, ami már neki is túl sok.- A nagyobbik fiam szakátlaga 4,89 lett. Kérvényezte a tandíjmentességet, de elutasították, mert az csak 4,9-es szakátlag után jár. Az a hiányzó egyetlen század százalék tandíj címén tízezer forintot vettek ki az amúgy is örökké lapos pénztárcánkból - mondja dühösen. Termelj többet...-... jobban élsz! Ugye, emlékszel még erre a szövegre? - kérdi tőlem választ sem várva a középkorú ismerősöm.- De valóban jobban élsz, ha többet dolgozol, he? Óriási szerencsével bizonyára. De ma a bérből és fizetésből élők többségének nincs ekkora mázlija. Fogják fel azt szerencsének, hogy még van munkahelyük, aztán gürizzenek tovább egyre nagyobb intenzitással látástól vakulásig. B. Murányi László Lódoktorkönyvi eset D eák Ferenc nem szerette Eötvös József A falu jegyzője című regényét. Az akkori lódoktorkönyv azon ábrájával példálózott, amelyen egy ló egész ,teste különféle betegségekkel volt megjelölve. „Ilyen ló pedig nincs is a világon, mint ahogy olyan minden porcikájában nyavalyás megye sem, amilyent A falu jegyzője rajzol” - mondta a haza bölcse. A mecsekszabolcsi szennyvízcsatornázás - időleges? - meghiúsulásának forgatókönyvét mintha Eötvös Józsefhez hasonló látású szerző írta volna. A különbség csak az, hogy az itt tapasztalt beruházás-szervezés halmozott betegségeiről még Deák Ferenc sem állíthatná, hogy azok egyszerre nem is létezhetnek. Az egyik gócpont az a körülmény, hogy ma Magyarországon közműtársulat szabályszerűen csak akkor alakulhat, ha már megvan a célhoz rendelt pénz, terv és kivitelező. Ez logikus is, csak úgy nehézkesen működik, hogy a pénz egy részét különböző pályázatok révén lehet beszerezni, s ezen próbálkozások végeredménye pedig rendre az esztendő második felében, vagy utolsó harmadában derül ki. Az elnyert támogatás felhasználásának viszont feltétele, hogy az odaítélés évében meg kell tenni legalább az első alibi-kapavágást. A kivitelező pályáztatás folyamatát azonban a közbeszerzési törvény megduplázta. A kudarcba merítő csapdák tehát eleve beépültek a folyamatba. Nem törvényszerű persze ezekbe beleesni, de a mecsekszabolcsi esetben csoda lett volna, ha nem így történik. Kellett hozzá az az időveszteség, hogy a szeptember végén, vagy inkább októberben induló szervezés során az érintett lakosságot is még meg kellett győzni a beruházás előnyeiről. A polgárok ellenállását az is növelte, hogy az akkor már valós időhiányra hivatkozva a területen idegen, de már létező közműtársulatot bíztak meg a beruházás véghezvitelével. A múltjára, identitására olyannyira büszke településrészen ez nagy taktikai hiba volt. A részönkormányzat mellőzése annyiban nem furcsa, hogy egyelőre a településrészi ön- kormányzatokkal egyébként is alig tud mit kezdeni a magyar önkormányzati rendszer. A ztán a kiviteli program sem volt tökéletes. Nem is lehetett, mert a pécsi közművállatok maguk sem tudják pontosan, merre húzódnak a vezetékeik. A bizonytalanságtól tehát eleve drágább műszaki megoldások támadtak a tervezői fejekben, területi indokoltság szerint nem is tagolva. Igaz, a céltámogatások százalékos arányainak kiötlői sem tesznek különbséget a talajkörülmények szerint: szikla vagy agyag, nekik mindegy. A program műszaki paramétereitől viszont a pályázó kivitelezők buzdul- tak fel: átlagosan másfélszer annyiért vállalták volna a munkát - és ez az utolsó pillanatban bukott csak ki -, mint amennyi pénz egyáltalán rendelkezésre állt. Bár igazán nem sürgölődöm a beruházások kiviteli pályázatainak bíráló bizottságai körül, de nem ez az első eset, amelyről azt hallottam, hogy a megszabott költségkeretet legalább másfélszeresen múlja felül a Legolcsóbb János kivitelező is. Érdekesjelenség: legalább az egyik oldalon rendre(?) falsul számolnak. A csalódott lakosság végül tüntetett a program meghiúsulása miatt, még ha idén újra indul is a próbálkozás: az egész pályázati és társulatalakítási hercehurca. Nyilván gazdag tapasztalatokkal és most már a részönkormányzat szervezésében. Ám az is érdekes tapasztalat lehet, hogy lakosság tüntető képviselői közt olyanok is voltak, akik először még egy kicsit a szennyvízcsatornázás, majd az idegen közműtársulat ellen fújták a kígyókövet, illetve enyhébb változatban a kifogásaikat hangoztatták a túl rámenős idegen szervezőkkel szemben. I lyen felfogás is belefér a szerencsétlen folyamatba: a lódoktori esetbe. Főleg, ha a legsúlyosabb betegség egyikét a végső diagnózisnál már nem is említette senki. Azt ugyanis, hogy bár lassan őrölnek a céltámogatási pályázatok elbírálását ledaráló malmok, a döntés még így is májusban megszületett. Ki is hirdették a Magyar Közlönyben. S ha valaki azt nem olvasta volna, találkozhatott ilyen ismertetővel lapunkban is még júniusban. Emlékszem rá - én írtam. Ehhez képest az önkormányzati testület szeptember 12-én foglalkozott a témával. Persze: nyár volt közben. No meg egy kis hatalomátrendezési utójá- ték-sorozat. Ám mire a levelek lehullottak, megkehesedett és szinte olyan állatorvosi lóvá betegedett ez a beruházási paripa, amilyen szinte nincs is. Ha nem lett volna mégis. Dunai Imre
