Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-20 / 19. szám

1997. január 20., hétfő Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Ehséglázadás törhet ki a cigányoknál? Az egyik forma: nyílt, tömeges bolti lopások sorozata Naptárt járó 13. havi bér A közalkalmazottak jogállá­sáról szóló - immár több, mint négy éve hatályos - törvény előírja, hogy a köz- alkalmazottaknak járó 13. havi munkabért a tárgyévet követő januárban kell kifi­zetni. Ám az említett tör­vény nem számolt azzal, hogy a személyi jövedelem- adó szempontjából az sem mindegy, január melyik fe­lében történik ez a múlandó értékű esemény. A kifizetés időpontja nem lehet közömbös a közalkal­mazottak számára, mert ha a hónap első felében kerül rá sor, akkor még az előző esz­tendőben uralkodó személyi jövedelemadó-kulcsok ér­vényesek rá, utána viszont már az újak. A korábbi években a személyi jövedelemadónál bekövetkező változások mi­att a közalkalmazottak min­dig akkor jártak jobban, ha már január első felében megkapták a 13. havi mun­kabért, mert ily módon az előző évi kedvezőbb adó­kulcsok szerint adózott a jö­vedelmük. Ebből egyértel­műen következik, hogy a személyi jövedelemadó rendszere évről évre kedve­zőtlenebb volt eddig. Pécs Önkormányzatának pénzügyi apparátusa idén változtatást ajánlott az ed­digi gyakorlaton, ugyanis az 1997-es személyi jövedel- emelemadó-kulcsok csök­kenő mértéket mutatnak. (Nyilván, másutt is felfedez­ték.) Ebből következően célszerűbb a 13. havi bért január 15. után kifizetni, mert így az már idei jövede­lemnek minősül. Csakhogy az önkormányzat 1997. évi költségvetéséből ezt még nem lehetne finanszírozni, mert annak meghatározásá­ról csak ezután dönt majd a képviselőtestület. Ezért Pécs Közgyűlése idei első ülésén költségvetési elköte­lezettségként fogadta el, hogy az önkormányzat köz- alkalmazottainak járó 13. havi munkabér fedezetét biztosítja. A január második felében - a napokban - a pécsi ön- kormányzat valamennyi közalkalmazottja együttesen 200. 303 millió forint „13. havit,, kap, és ehhez össze­sen 93. 507 millió forint já­rulék tapad. Továbbá az a közös remény, hogy jövőre is január második felében lesz előnyösebb felvenni a 13. havi munkabért. Dunai Imre A nyomorultak világa hihetet­lenül nyomorult már. A sajtó most kapta fel a hírt: cigánylázadás várható. Pedig már tavaly novemberben sza­kadt föl a segélykiáltás a köz­ismert cigányvezető, Farkas Flórián szájából egy komlói összejövetelen: éhséglázadás nyomait vélik fölfedezni a ma­gyarországi cigányság körében. Azaz: vagy cselekszik végre a kor­mány, kita­lálva e lecsú­szott réteg ér­dekében va­lamiféle hat­hatós támoga­tást, vagy a romák ki­mennek az utcára.(?) Ne szemérmes- kedjünk, nincs értelme a témát a sző­nyeg alá sö­pörni: ma a magyar társa­dalom egyik legégetőbb problémája a cigánykérdés. Avval, hogy megszűntek a nagyvállala­tok, avval, hogy nőttön- nőtt a munka- nélküliség, éppen ez a ré­teg (segéd­vagy betaní­tott munká­sok, képzett­ség nélküliek népes tömege) került ki a senki földjére. Ezredforduló: minden nyolcadik ember cigány Mondhatjuk ugyan, hogy nem csak a cigányságot sújtotta a rendszerváltás - igen, nem csak őket -, de mint etnikai csoportot, együtt és egyszerre (és ilyen méretekben) kizárólag a romákat legyintették meg e nehéz évek nehéz telei. Ez az etnikum tudja arányaiban a leg­több szakma nélküli, képzetlen embert felmutatni, itt a legna­gyobb (arányaiban) a nyomor és a deviancia, körükből dagad a bűnözők száma. S ne feled­jük: ha arról van szó, hogy ki szeret és ki nem dolgozni, ak­kor bizony ebben az etnikum­ban lelhető fel a legtöbb olyan ember, aki a munkát messziről elkerüli. A családi pótlék a múltban még a megélhetésük egyik for­rása volt: ma semmit sem érnek e pótlék-forintok. Nincs laká­suk, nincs álmodozni reményük sem. Minderről beszélgettem a téma kapcsán a Kisebbségi és Etnikai Hivatal illetékes osz­tályvezetőjével, Rauh Edittel. Ő is leszögezte: az éhségláza­dásnak alapja van, ettől függet­lenül Farkas Flórián kijelentése bizonyos értelemben pánik­keltő. Tény, hogy a kormány áthárította az önkormányza­tokra a segélyezés feladatát, de nem adott hozzá pénzt (nem adott hozzá elég pénzt). Más­részt tény: a segélyezés nem et­nikai alapon folyik. Az összes rászoruló között próbálják ki­osztani az alig-pénzeket, amitől aztán a sorban állók akár föl is fordulhatnak. S mindemellett azt se feled­jük: ma Magyarországon egyes számítások szerint 800 000 ci­gány él, a demográfia változásit figyelve pedig kész a prognó­zis: az ezredfordulót követő években már minden nyolcadik ember cigány lesz hazánkban. Farkas Flórián: Már nyíltan lopnak az éhezők Az Országos Cigány Önkor­mányzat vezetőjét nehéz elérni: szinte állandóan úton van. Egy szolnoki fórum előtt kapcsolt be a mobil telefonja.- Pontosítsunk: miképpen is szólt az ön ominózus komlói megjegyzése?- Én azt mondtam: amennyi­ben nem változik radikálisan a cigányság helyzete, előbb­utóbb éhséglázadás várható. Nem hinném, hogy sorstársaim békésen, ölbe tett kézzel váiják majd az éhhalált.- Mi fog történni?-Fogalmam sincs. De egy biztos, hogy már ma is nem egyszer előfordul: nyíltan lop­nak az éhezők. A cigány besétál a boltba, leveszi a polcról a ke­nyeret, s nem is menekül vele: leül a bolt elé és elkezdi enni. Ön is tudja, hihetetlenül ne­hézzé vált mára a helyzetünk. Csináltunk egy országos fölmé­rést, s ennek során például a ba­ranyai Gilvánfán is jártunk. Ezen a településen egyetlenegy embernek van állandó munka­helye, a polgármesternek. De hasonló településeket említhet­nék Szabolcsban, Hevesben, Borsodban, s nem könnyű a helyzetük az urbanizálódott, városi cigányoknak sem.-Mi a teendő? Lát- e egyál­talán kiutat a jelenlegi helyzet­ből?- Hogyne látnék. Önkor- mányzaturtk elkészítette a to­vábblépés programját, amely­ben a szociális háló újrafonása mellett elsősorban a munka­helyteremtés igénye fogalma­zódott meg. Az anyagot rövide­sen a közmunkatanács, illetve a kormány asztalára tesszük. Egyébként a témában két héten belül személyes konzultáción fogad Horn Gyula: a miniszter- elnök megígérte ezt. Progra­munk anyagi vonzata kétmilli­árd forint körüli.- Ön bízik abban, hogy ha lesz munkahely, a cigányok dolgozni is fognak?-Visszakérdezek: miért ne dolgozna az, aki az éhség elől menekül? Látott már ön olyan embert, aki ne kapaszkodna meg az utolsó szalmaszálba?- Ezek szerint ön derűlátó?- Ha a válságkezelő progra­munk meghallgatást talál, alap­vető változás és szemléletváltás következik be. Más kiút nincs. Baranyában még minden csendes.. ? Az éhséglázadás egyik for­mája a nyílt, tömeges bolti lo­pások sorozata. Vagy egyéb demonstrációk. Minderről Baranyában még jelzésszerű hírek-információk sincsenek, nem hogy bármelyik településen történt volna va­lami ehhez hasonló. Erről tájé­koztatta lapunkat Emyes Mi­hály dandártábornok, megyénk rendőrfőkapitánya. Minden­esetre ha valami is bekövetke­zik, a rendőrség tudja, hogy mit kell az adott helyzetben tennie, s a szerint is fog cselekedni. Dr. Kosztics István, a megyei cigány-önkormányzat vezetője meglehetősen elkeseredett volt beszélgetésünk közben. A ki­sebbségi önkormányzat ugyanis nem szociális intéz­mény; főleg a jogi, kulturális és hagyományőrző tevékenység koordinátora lenne, a cigány etnikum összefogását végezné. Pénzük ehhez mért.- Baranya a cigány népessé­get illetően a megyék sorában a harmadik: több mint harminc­ezren élnek itt.- S tegyük hozzá: majdnem 99 százalékuk segélyen él, pe­dig korábban döntő többségük­nek volt munkahelye. Dolgoz­tak az állami építőiparban, a bányáknál. Vagy hogy mást ne említsek, a Pécsi Bőrgyár még a Dráva-mentéről is busszal szállította naponta az embere­ket. Ennek vége. Másrészt nem volt ennyire drága az élet.-Melyek ma a megélhetési források?- Nyáron-ősszel még hagy- ján: a természet sok mindent ad. Biztos jövedelem a segély, az alig csurranó önkormányzati támogatás. A mára kialakult ka­tasztrofális helyzet miatt bom­báztuk a kormányt, hogy mér­jék már fel mindennek a követ­kezményeit, s akként cseleked­jenek. Á közelmúltban készült egy csapnivaló kormányjavas­lat, vagy minek nevezzem, ami semmire sem jó. Amiben az a legrosszabb, hogy éppen az érintetteket nem kérdezték meg. Kikerülhetetlen: újra kell fogalmazni mindent.- A cigány-önkormányzat programjára gondol?-Igen. Ehhez mi Baranyá­ban készítettünk egy komplex válságkezelő-csomagot, szinte családokra lebontva. Munka­helyteremtésről, családiház­építésről, szociális és egészség- ügyi ellátásról van benne szó. Nyomorúság-körök a falvak körül A téma lezárásához enged­tessék meg az újságíró magán- véleménye: a falvak körül ki­vágott fák jelzik (télen fűteni is kell) azokat a nyomorúság-kö­röket, amelyek egyre nagyob­bodnak. Főleg az Ormánság­ban. S bár az Ormánság önma­gában még nem „cigányor­szág", de gazdasági válságöve­zet, s csak véletlen (?), hogy itt él a baranyai cigányok több­sége. S bizonyára tisztességes szándék vezeti mindazokat, akik a cigányság kultúrája ér­dekében mindent megtesznek (jó volt látni a Ki Mit Tud-ban ének- és táncegyütteseiket), de ez csak a felszín, s most nagyon másról van szó. Itt az ideje an­nak, hogy e válságövezetekkel kezdjen valamit a megye és a központi kormány. Igyekezzék perspektívát adni az éhségzónákban élők szá­mára. Kozma Ferenc Cseri László illusztrációs felvétele Szálkák A cipész embersége A cipész keze úgy jár mint a motolla, ragasztót ken, talpat illeszt, szögei, s közben mondja a magáét:- A tb-m is meghaladja ez­tán a havi tízezret, a fűtési díjat most emelték 2,5 ezer forint­tal, az inflációra hivatkozva nemsokára ismét jócskán megemelik a helyiségem bér­leti díját. Lassan már fél hóna­pot csak azért hajtok, hogy rendezhessem a fizetnivalókat. Az anyagok és eszközök árai is egyre csak emelkednek! Ha mindezt beszámítanám a válla­lási díjaimba, nemsokára nagy ívben elkerülnének a kuncsaft­jaim. Szerencsémre még van munkám... Nyílik az ajtó, nyugdíjas­forma hölgy érkezik, s az át­vevő pultnál szatyrából kivesz egy pár viharvert, magas szárú bundás cipőt. A mester kö­szön, feláll, a pulthoz megy, kézbe veszi a lábbelit.-Meg lehet még menteni? És mennyibe kerülne? - kérdi félénken a nő.- Erre ráférne már egy új sa­rok és talp is. Ezer forint lenne - feleli udvariasan a cipész. A hölgy nem kap levegőt. Arcára valami kifejezhetetlen szomorúság és lemondás ül.-Ezer forint? Nekem erre már nem telik - sóhajt, mint aki már hozzászokott ahhoz, hogy annyi mindenről le kell mondania. Most még erről a meleg cipőről is. Végleg. A cipész megannyi nyomor akaratlan szem- és fültanúja­ként még nem fásult el, látszik rajta, hogy a nyugdíjasok is zavarba tudják még hozni, ha visszakérdezik az árat, abban reménykedve, hogy nem jól hallották az összeget. A síri csendet végül is ő töri meg:-Tudja mit? Megcsinálom, holnap délután már jöhet is érte, és hozzon magával száz forintot.- Nem ezret? - ámul el a nő.- Százat. A többit majd havi száz forintos részletekben fi­zeti. Itt hagyja, asszonyom? Válasz egy pályázatra A pályázó heteken át gyötörte magát, utánajárt a dolgoknak, iratokat szerzett be, fogalma­zott és átírt, végig stresszben volt, nehogy kihagyjon vala­mit is. Határidőre beadta a pá­lyázatát. Nem nyert. Jóval az eredményhirdetés után kapott egy sima levelet a pályázatot kiírótól. A címzé­sen még a házszáma sem sze­repelt. A néhány soros értesí­tés megszólítása végképp ked­vét szegte. Ugyanis megszólí­tásként nem a saját, hanem egy másik pályázó nevét olvas­hatta. A gyászmise elmaradt A férfi dühösen meséli:- Elmaradt a temetéshez megrendelt, pontos időre kért és előre kifizetett gyászmise. A gyászoló hozzátartozókkal és ismerősökkel fél óráig csendben toporogtunk a rava­tal körül. Reménykedtünk, hátha csak késik a pap. De nem jött. A kínos helyzetet úgy-ahogy a temetéshez ren­delt másik pap mentette meg, ő legalább a sírgödömél elbú­csúztatta a halottat. B. Murányi László Szaporodó szarvascsalád - Tovább gyarapodott a pé­csi Allatkert szarvasainak száma. A látogatók már tíz szép pél­dánnyal találkozhatnak a mecseki vadasparkban. A gondozók a nagy hidegben, hóban különösen nagy gonddal táplálják a fej­lődő szarvasünőket (képünkön) fotó: müller andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents