Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-15 / 14. szám

1997. január 15., szerda Kistermelők Dtmántúli Napló 9 Kecsketenyésztés Hiánypótló mű kerül a kecske­tenyésztők kezébe. A neves szerzőgárda a következő fejeze­tekben foglalja össze a kecské­vel kapcsolatos tudnivalókat: a kecske származása és fajtái, a tenyésztése, szapon'tása, növe­kedése és fejlődése, tartása, ta­karmányozása. A kecske hús­termelése, tejtermelése, egész­ségügyi ismeretek, a kecske be­tegségei. Erénye a műnek, hogy jól ötvözi a legújabb kutatási eredményeket a gyakorlati ta­pasztalatokkal. Ajánljuk min­den kecsketartónak, s a tej fel­dolgozásával foglalkozó terme­lőknek. A 366 oldalas könyv meg­rendelhető a Futár Szakkönyv- szolgálatnál: 1300 Budapest, Pf: 126. Strucc- és emutenyésztők A múlt év végén alakult meg a Magyar Strucc- és Emutenyész­tők Szövetsége. A szervezet el­nökévé Lengyel Zoltánt, a Kis­termelők Lapja főszerkesztőjét választották. Az elmúlt két évtizedekben jelentősen előre lendült a strucc- és emutenyésztés az USA-ban, Kanadában, Mexi­kóban, Japánban, Izraelben és több európai országban. Ma­gyarországon a 90-es évek eleje óta vannak strucc- és emutele­pek. A 70 tenyésztőt számláló szövetség célja az, hogy a szer­vezet ellássa a tagok érdekkép­viseletét, piackutatást végez­zen, megoldja a nemzetközi képviseletet, valamint eljut­tassa a tenyésztőkhöz a leg­újabb szakmai információkat. A szövetség minden érdeklődőt és tenyésztőt vár soraiba. Cí­mük: Magyar Strucc- és Emu­tenyésztők Szövetsége, Buda­pesti Agrárkamara, 1054 Buda­pest, Akadémia u. 3. (Kistermelők Lapja) Összeállította: Miklósvári Zoltán Kistermelők rovatunkkal legközelebb január 29-én jelentkezünk VETŐMAG MINTABOLT iftfinvfeosbi közvetlen a piac mellett Zöldség-gyümölcs szabvány az Unióban (3.) Hódítanak a nagy méretű csemegepaprikák Az előzőekben ismertetett szabványelőírások nagy ér­deklődést váltottak ki mind az olvasók, mind pedig a népfő­iskolái hallgatók körében. Több olvasónknak tehát ez­úton javasolom, hogy - mint azt az egyéb kertészeti szakta­Tűrések. Minőség: 10% II. osztályú termék, kivételes ese­tekben a II. osztály tűréshatá­rait is beleértve. Méret: 10% legfeljebb 5 mm-es méretelté­réssel felfelé, illetve lefelé, ebből legfeljebb 5% lehet a legkisebb méretnél kisebb. Fehér nagytestű, gyűrt végű paprikafajta szedése többhektáros paprikatáblán nácsokkal kapcsolatban eddig is tették -, fűzzék le az egyes kistermelői oldalakat, hogy alkalomadtán azt elővehessék. Akinek viszont még nem jár az Új Dunántúli Napló - úgy vélem -, nagy hasznára válna, ha minél előbb megrendelné. Addig is a sorozat első három közlésének kéziratát a Kerté­szeti Népfőiskolái Oktatáson (Pécs, Irgalmasok u. 5) min­den hétfőn délután 4 órakor beszerezhetik. Sorozatunkat a csemege­paprikával folytatjuk. Kiegé­szítő minimális követelmé­nyek: fagy károsodástól, nem behegedt sérüléstől és napper- zseléstől mentes, szárral együtt. I. osztály. Kemény, az érési fok figyelembevétele mellett a fajtára jellemző formájú, fej­lettségű és színű. Szárral együtt szedett, amely lehet kissé sérült, vagy vágott, amennyiben a csésze sértetlen. Gyakorlatilag foltmentes. Méretosztályozás. A felső­rész átmérője (szélesség) sze­rint. Legkisebb átmérő: hosz- szúkás (hegyes) paprika: 30 mm; szögletes hegyes (kúp formájú) 40 mm; szögletesen tompított paprika: 50 mm; la­pos paprika (paradicsompap­rika) 55 milliméter. Az egy csomagolási egységen belül megengedett legnagyobb és legkisebb különbség legfel­jebb 20 mm. A méretbesorolás alól kivételt képez a Pepero- cini (középhosszú, vékony csemegepaprika), amelynél azonban a legkisebb hosszú­ság érje el az 5 cm-t. II. osztály. Megengedett: forma és fejlődési hibák, nap- perzselés vagy kismértékű be­hegedt sérülések, amelyek egy paprikán nem lehetnek na­tályra vonatkozó vagy a mi­nimális követelményeknek. Kivételt képeznek a romlás je­leit mutató termékek vagy más hiányosságok, amelyek a pap­rikát fogyasztásra alkalmat­lanná teszik. Méret. Ha a méretbesorolás elő van írva, akkor 10% lehet a plusz­mínusz 5 mm méretkülönb­séget felmu­tató termékek aránya, előbbi legfel­jebb 5%-kal lehet az előírt legkisebb nagyságnál kisebb. Olyan papri­kánál, amelynél nincsen mé­retosztályo­zás, 5% lehet az előírt leg­kisebb nagy­ságnál ki- legfeljebb öt sebb, de attól milliméterre térhet el. Csak megismételjük, amit már az első alkalommal közöl­tünk, hogy III. osztályú árut az Akár 100-200 grammosra is megnő a termés gyobbak 1 cm2-nél, illetve nem lehetnek hosszabbak 2 cm-nél. Kis mértékű száraz fe­lületi repedések, amelyek hossza összesen nem lehet több 3 cm-nél. Kisebb mér­tékű keménység, de nem fonnyadt. A szár lehet sérült, vagy vágott. Méretosztályozás. Nincs előírva. A „Peperocini” fajta legkisebb átmérőjét és a kivé­teleket az I. osztálynál tárgyal­tuk. Tűrések. Minőség: 10%, amely nem felel meg az osz­EU szabvány nem ismer el, il­letve 1991 óta nem alkalmaz. Magyar jellegű. Egyre ter­jed a kifejezetten „magyar” jellegű, fehér, vastaghúsú, nagybogyójú paprika az EU- ban. Ilyen ez a Hó F,, Keceli fehér F,, Ciklon F, stb. fajták. A halványzöld típusban szin­tén a nagyobb méretű fajták a piacosak. Ilyenek a Balaton, Kaméleon, és a Savó hibridek. Újra hódítanak a kosszarvú paprikák. Banán F,, Vedra F[ és a paradicsomalakú fajták. Dr. Tamcsu József Biológiai védelem Az elmúlt év folyamán sokan tették fel a kérdést, miért javas­lok különböző szereket, miért nem a biológiai védekezésekkel foglalkozom? Miért nem írok a különböző, házilag előállítható „főzetek” készítésének módjai­ról, miért nem javaslom a , jól bevált minden károsítóra ered­ményesen használható csalán főzetet”. Fürkész a fólia alatt A köztudatban sajnos teljes a káosz ebben a témakörben. Bio­lógiai védekezésen értik, ha növényvédő szer helyett otthon, a szomszédok útmutatása alap­ján összeállított különböző nö­vények kivonataival permetez­nek, mellyel legtöbbször az ér­tékes növényeiken perzselése­ket okoznak, de a károsítók el­len hatástalanok. A biológiai védekezés telje­sen mást jelent a szakemberek számára. Biológiai védekezé­sen értjük mindazon lehetősé­gek kiaknázását, mellyel a hasznos előszervezetek elsza­porodását elősegítjük, lehető­séget biztosítva a természetben kialakult egyensúly visszaállí­tására. Ilyen lehetőség például a fólia alatti termesztésben az üvegházi molytetű elleni véde­kezésre az Encarsia formosa (üvegházi molytetű-fürkész) betelepítése. Ennél sokkal egyszerűbb módszer, amikor a területünkön meglévő hasznos élőszerveze­tek (madarak, fürkészdarazsak, katicabogarak, fátyolkák, raga­dozó atkák stb.) felszaporodá­sát segítjük elő azzal, hogy a szaporodás időszakában nem használunk olyan növényvédő szert, ami segítőtársainkat el­pusztítaná. Ehhez azonban is­merni kell ezeket az élőlénye­ket, valamint változtatni kell az eddigi „károsítótói mentes” szemléleten is. Előtérben a fizikai védekezés Ahhoz, hogy a biológiai vé­dekezés megfelelő hatékonysá­got produkáljon, nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a fizikai védekezésekre (kéregkaparás, fertőzött növényi részek eltávo­lítása, lehullott lomb fertőtlení­tése, beteg növényi maradvá­nyok megsemmisítésére). Nem hagyható figyelmen kí­vül az agrotechnikai munkák időbeni elvégzése, illetve isme­rete sem. Helytelenül megvá­lasztott vetésforgó, vagy mo­nokultúrás termesztés, esetleg túlzott műtrágyázás, legyen­gült, vagy gyengén fejlődő, sínylődő növényzet, rosszul megválasztott fajta, sűrű nö­vényállomány és még sok más, termesztést befolyásoló té­nyező akadályozza a biológiai védekezések elterjedését. A biológiai egyensúly kiala­kulása, illetve visszaállítása egy-egy kiskertben nem kép­zelhető el, így a biológiai véde­kezés is csak részben alkal­mazható, de jelentősége annál nagyobb. A jelenlegi körülmények kö­zött nagyobb jelentőséggel bír­nak a biotechnológiai módsze­rek, melyeket már a kiskert tu­lajdonosok is tudtukon kívül is alkalmaznak (NISSORUN, APOLLÓ kijuttatásával csak a károsító atkák tojásait pusztít­ják el). Mind gyakrabban találkozha­tunk olyan anyagokkal, me­lyeknek használatakor egy-egy károsító csoport egy bizonyos fejlődési állapotára ható, fejlő­dést, vagy táplálkozást, vagy vedlést, esetleg a kitinpáncél kialakulását, illetve a szaporo­dást valamilyen formában gátló anyag kerül kijuttatásra. Ilyen típusú vegyületek alkalmazásá­hoz megfelelő alapképzettség szükséges. ülatcsapdák Ugyanebbe a védekezési csoportba sorolhatjuk a külön­böző illat- és színcsapdákat, melyek már a hobby-kertészek számára is hozzáférhetővé vál­tak. Az illatcsapda (szexfero- mon-csapda) egy-egy lepkefaj hím egyedeinek összegyűjté­sére alkalmas, fajspecifikus. Tehát ha például csökkenteni szeretnénk az őszibarack fáin­kon a molyos gyümölcsök számát, akkor kihelyezhetjük a a barackmoly és a keleti gyü­mölcsmoly szexferomon csap­dát, melyen megfigyelhetjük a hímlepkék rajzását, és annak tömeges rajzását követően végzett rovarölő szeres perme­tezéssel (természetesen csak olyannal, mely „zöld” kategó­riába tartozik - környezetbarát technológiában korlátozás nélkül felhasználható) 80-90 százalékos hatékonysággal, kisebb környezetterheléssel lényegesen nagyobb ered­ményt érhetünk el, mint a heti, vagy kétheti „unaloműző” permetezésekkel. A feromon csapdák alkalmazására a ké­sőbbiekben még visszatérek. A biotermesztés, biotermék­előállítás nem más, mint egy szigorúan szabályozott körül­mények között folytatott ter­mesztési technológia, mely megengedi ugyan egyes nö­vényvédő szerek használatát, de folyamatosan ellenőrizni kell a nemzetközi biotermék szabvány értékek betartását. Nem elhanyagolható a bioter­méknél az egyéb talajból származó szennyező anyag (például a termék nitrit, nitrát) mennyisége sem. Bevezetése egy-egy terüle­ten legalább öt év folyamatos ellenőrzést követel. Czigány Csaba Gyümölcstermesztés - korszerűen Még nem szenvedtek fagykárt a fák Az utóbbi hetekben felszapo­rodtak a hírek - elsősorban az írott sajtóban -, amelyek a gyümölcsültetvények jelentős fagykáráról számoltak be. Sie­tek megnyugtatni a rovatot ol­vasó kiskerttulajdonosokat, hogy erről szó sincs, a gyü­mölcsfák 1996-97 telén ez ideig nem szenvedtek fagykárt, annak ellenére, hogy valóban a megszokottnál valamivel na­gyobb hideggel köszöntött be az idei tél. Mélynyugalmi állapot Az eddigi hideggel nem is érhette még fagykár gyümölcs­fáinkat, hiszen azok még az úgynevezett mélynyugalmi ál­lapotban vannak, ebben az idő­szakban az eddigi hidegeknél sokkal zordabb mínusz hőmér­sékleteket is elviselnek károso­dás nélkül. Sőt, a gyümölcs- termő növényeknek ebben a mélynyugalmi állapotban hatá­rozottan hidegigényük van, ez szükséges ahhoz, hogy a mély­nyugalmi szakasz megszűnjék. Ha ezt a hideg-effektust nem kapják meg - enyhe teleken ez előfordulhat, bár ez sem nevez­hető általánosnak -, akkor kü­lönböző rendellenességek for­dulhatnak elő, például a termő­rügyek elpusztulnak, nem haj­tanak ki, vagy csak a csúcsrügy hajt ki és az oldalmgyek nem. Olyan zord tél, amely akkora hideget hoz (-25 C° feletti fa­gyokat), hogy gyümölcsfáinkat károsítsa, a Kárpát-medencé­ben nagyon ritka. Ez természe­tesen a téli fagyokra vonatko­zik, a fagy pusztítását a tél végi-kora tavaszi fagyoktól le­het várni. Az azonban kétségtelen, hogy azok a gyümölcsfák, ame­lyek nem megfelelő kondíció­val kerülnek a télbe, károsod­hatnak a téli fagyoktól. A fák­nak ugyanis fel kell készülniük a télre, szinte szó szerint edződniük kell hozzá, aminek feltétele, hogy a tápanyagok megfelelő módon halmozódja­nak fel a fákban. A tápanyagok megfelelő szintű feltöltődését akadályozhatja például a túl csapadékos ősz, de a túlzottan csapadékhiányos, aszályos ősz is, az indokoltnál nagyobb adagú nitrogén műtrágyázás is, amely késlelteti a hajtások fá- sodását, beérését. A késői, rossz időpontban végrehajtott metszéssel okozott másodrendű hajtások keletke­zése is növelheti a fagykár esé­lyét, hiszen ezek a hajtások télre nem képesek teljes érté­kűen beérni. A kései metszés által okozott sebek sem tudnak megfelelően begyógyulni, ezek a fák többi részeinél lényegesen fagyérzékenyebbek. Legérzékenyebb a virágrügy A gyümölcsfák egyes részei más-más érzékenységűek a fagyra. Legérzékenyebb a vi­rágrügy, ezek súlyosabb eset­ben teljesen elhalhatnak. Vala­mivel többet bírnak ki a hajtó­rügyek, de meg kell jegyezni, hogy mindkét rügytípus fagy­érzékenysége növekszik a tél vége felé haladva. Általában a vesszők ellenállóbbak mint a rügyek, a leghamarabb a bél­szövet fagyhat el, de ez akár je­lentéktelen, ha a háncs-szöve­tek és a kambium épen marad­tak. Kevésbé fagyérzékeny a vázág és a törzs, ezeknél leg- hamarabban a törzsi alapi része és az ágon az ágvillák fagyhat­nak el. Lehet, hogy szokatlan, de va­lóság, hogy a gyökerek fagyér­zékenyebbek, mint a föld feletti részek. A vizsgálatok azt mutat­ják, hogy az almagyökerek -7 C°-on már károsodást szenved­nek, míg a körte gyökérzete -9 és -11 C°-on, de például a sze­der gyökere -12 C°-on károso­dik. A rügyek, vesszők fagy okozta károsodása egyszerű, de azért megbízható módszerrel megállapítható. A lemetszett vesszőket, amelyeket a korona alsó, középső és felső részéből szedünk meg, fokozatosan szoktatjuk a szobai hőmérsék­letre. Ezután szobai hőmérsék­letű vízben „megszívatjuk” őket, majd vázába, vízbe állít­juk. Néhány nap után a rügye­ket, a vesszők háncsát nagyon éles késsel átmetsszük és nagyí­tóval megvizsgáljuk. Akár a rügyön, akár a háncsszövete­ken, vagy a kambiumon elszí­neződést, bámulást észlelünk, az fagykárra utal. Ha az időjárás a tél vége felé haladva többször változik, ak­kor célszerű többször megvizs­gálni a rügyeket és a vesszőket, mert az így ingadozó időjárás nagymértékben fokozza a gyümölcsfák fagyérzékenysé­gét. Buzássy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents