Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-12 / 11. szám

1997. január 12., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Térképeken „A megosztott világ” Pécsi szerző történelmi atlasza a ’45 utáni világtörténetről A MEGOSZTOTT VILÁG TflDTCMCI Ml Dill ITIIfAI I Uri I Ei IH EL Li Iwl I wT UP L11 IIAtHI ATLASZA 991 Fischer Ferenc Viccparádé Bál 1. (nosztalgia). Ha ott voltatok ti ketten a tegnapi etiketten, tudhatjuk, akár ti ketten, hogy sokat nyerhet­tek e tiketten. Bál 2. (feladvány). A bál előtt odajön hozzánk és két barátunkhoz a fizető, és közli: harminc dollár lesz majd a szállásköltség össze­sen. Ha közben nem va­gyunk megelégedve a szol­gáltatásokkal, és vissza- igénylünk, akkor a tulaj úgy határoz, visszatérít öt dol­lárt. A boy, akivel küldi a pénzt, úgy dönt, két dollár az övé. A visszakapott há­rom dollár miatt a három barát összköltsége 27 dollár, a boy eltett kettőt. Hova lett egy dollár? (A megfejtése­ket nem várjuk.) Gyakorlaton. Lövésze­ten vesznek részt a katonák. A parancsnok elkiáltja ma­gát: „Tűz!” „Hol?” - kérdi az újonc. (Beküldte Balogh János, Pécs). Lement. Hazamegy az ember, megszólítja a felesé­gét: „Asszony, lement a bú­tor ára.” „Hol?” „Itt, a tor­komon.” Kérdés. A fiú megkérdi a lányt: „Mondd, hazakísér­hetlek?” Mire a lány: „Meg”. Modern mese. „Volt egyszer egy király, és annak öt fia. Egészen boldogan él­tek, míg a királynő rá nem jött.” Minden lehet. Katonák üldözik a partizánokat. A partizánok gondolnak egyet és elrejtőznek egy kútban. Mit ad Isten, a katonák pont a kút mellett állnak meg ta­nakodni, hogy mi legyen. Katona: „Talán bemenekül­tek az erdőbe.” Visszhang a kútból: „Talán bemenekül­tek az erdőbe.” Katona: „Ta­lán lemásztak a kútba.” Visszhang a kútból: „Talán lemásztak a kútba.” Pa­rancsnok: „Talán be kéne dobni a kútba egy kézigrá­nátot. Visszhang a kútból: „Talán bemenekültek az er­dőbe.” Morbid. Mi az, ami fe­kete, repül, és előre ugyan­olyan jól lát, mint hátra? Vak varjú. Felfedezés. Megtalálták József Attila egy korai, édesanyjáról szóló versét. A költemény címe: Tegnap­tegnap. (B.L.) Továbbra is várjuk rö­vid vicceiket - és karika­túráikat - lapunk címére (Pécs, Rákóczi út 34.). Kérjük, a borítékra írják rá: „Viccparádé”. Bozsik László A rendszerváltás óta érdekes tendenciaként figyelhető meg, hogy a magyar emberek foko­zott érdeklődéssel fordulnak a világ legújabb kori történései felé. Az érdeklődés oka lehet a szabadabb gondolkodás, a hosszú időn keresztül tartó egyoldalú tájékoztatás, a tan­könyvek, információs anyagok hiánya is. így vagy úgy, min­denképpen hiányt pótolt dr. Fischer Ferenc pécsi történész 1992 óta már a harmadik kiadá­sát is megért könyve, „A meg­osztott világ”, illetve a monog­ráfiának most megjelent iker­párja, „A megosztott világ tör­ténelmi-politikai atlasza”.- A monográfiával párban, vagy akár önállóan is forgat­ható atlasz mindenkihez szól, aki érdeklődik az utolsó fél év­század történelmi, politikai eseményei iránt. Célom volt egy olyan összeállítás elkészí­Gombócos egytál. Hozzáva­lók: 60 deka főtt, áttört burgo­nya, 20 deka liszt, 30 deka lángolt vagy sütnivaló kol­bász, 1 egész tojás, egy tojás- sárgája, 10 deka szalonna, 1 nagy fej vöröshagyma, csípős porpaprika, 1 leveskocka, 2 deci tejföl, csipetnyi só. A kolbászból 25 dekát lebőrö- zünk, és darabokra vágva ke­vés vízzel megpárolunk. Le­csepegtetjük és apróra vágjuk. Összedolgozzuk a főtt, áttört burgonyával, a gyengén sózott liszttel, tojásokkal. Vizes kéz­zel apró gombócokat formá­lunk belőle, és sós vízben ki­főzzük. Egy nagyobb fej hagymát fölaprítunk, a fölap­rított füstölt szalonnával és a maradék 5 deka, karikára vá­gott kolbásszal megpároljuk, ízesítjük csípős porpaprikával, tése, amely jól használható az egyetemi vagy középfokú okta­tásban is, ugyanakkor az a tér­képolvasó is eligazodjon benne, aki csak érdeklődés szintjén kí­váncsi az időszak nagyobb egyetemes történelmi össze­függéseire. A kötetbe kerültek olyan új típusú, szemléletfor­máló térképek, amelyeket a nyugati közoktatási rendsze­rekben már régóta használtak, a keleti blokk kialakulása miatt azonban a magyar közvéle­mény nem ismerheti őket - mondta munkájáról a szerző. Az atlasz kronológiai rend­ben oldalpárokban mutatja be az 1941-1991 közötti öt évtized világtörténeti, politikai, gazda­sági folyamatait. Témakörön­ként látványos, színes térképek, diagramok, táblázatok közük az olvasóval a legfontosabb in­formációkat. A több száz színes ábrát tar­ételízesítővel vagy egy szét­morzsolt leveskockával. Föl­öntjük kevés vízzel, és beha­barjuk 2 deci tejföllel, amiben egy kávéskanál lisztet elkever­tük. A tejfölös szaftot össze­forraljuk, majd a kifőzött gombócokat beletéve ismét fölforrósítjuk. Zabpelyhes galuska le­vesbe. Egy egész tojást ver­jünk föl villával habosra, ke­verjünk bele 3-4 deka reszelt sajtot, egy kávéskanál lisztet, valamint annyi zabpelyhet, hogy közepes keménységű masszát kapjunk. Sózzuk, borsozzuk, és fél órán át állni hagyjuk. Lobogó forró le­vesbe apró galuskákat szagga­tunk, majd lassú tűzön készre főzzük. W. M. talmazó gyűjtemény eligazít a korszak hidegháborús játszmá­iban, rámutat a Kelet-Nyugat, valamint az Észak-Dél politi­kai, gazdasági problémáira. Ér­dekesen foglalja össze a nagy­hatalmak űrversengését, össze­függéseiben taglalja az 1989-es kelet-közép-európai forradalmi hullámot. Az atlasz - a szerző érdemeit nem kisebbítve - valódi pécsi csapatmunka eredményeként jött létre. Megjelenését támo­gatta a JPTE Pedagógus Szakma Megújítása Projekt Programiroda. A szerző munká­ját Dárdai Agnes szerkesztő­ként segítette, a könyvet Ormos Mária és Tóth József egyetemi tanárok lektorálták. A nyomdai előkészületi munkálatokat a pécsi Tér Stúdió munkatársai végezték, végül az atlasz a pé­csi Bornusz Nyomda munkája nyomán készült el. Kaszás E. Megúszta a náthát Nagy-Britanniában nincs influenzajárvány - a ható­ságok által itt is rendre köz­zétett derűlátó bejelentést a southamptoni Mayflower színházban csak egyetlen színész hiszi el. Az, aki a Hófehérke-előadásban Hap­ci törpét alakítja. Ő az egyetlen ugyanis, akinek - szerepéhez hűen - továbbra is tettetnie kell, hogy náthás, mivel a hivatalosan nem lé­tező járványt egyedül Hapci úszta meg a stábból. A többi törpe azonban a tüsszentési és köhögőrohamok elfojtá­sával küszködik az előadá­sok alatt. „Tipikus” - kom­mentálta az esetet Danny Blackner, alias Szundi -, „mindenki hörög-krákog- prüszköl, csak az egészsé­ges Hapcinak kell megját­szania, hogy beteg”. Főzzünk változatosan! igató 91 SOS. EMI jeligére üzen most a Kártyafaggató. A fiatalabbik gyermek továbbtanulásáról azt lehet mondani a lapok alapján, hogy őt elsősorban az érzelmei fogják motiválni a dolgai megítélésében. Ez jó abból a szempontból, hogy legalább lehetősége lesz „be­gyakorolni” az emberek kö­zötti kapcsolatok bonyolult kezelését, s ezt a tapasztalatát később az életben hasznosí­tani is tudja. Figyelnie kell azonban majd arra, hogy pil­lanatnyi hevületek ne befo­lyásolják a pályájával össze­függő lépéseiben. Másik gyermekének a kez­dés tűnik nehezebbnek. Nem lehetetlen, hogy újra nekifut majd az akadálynak, de min­denképpen jobban jár, ha nem egyedül teszi, hanem keres magának olyan párt, barátot, akivel együtt készülhetnek. Gyermekének két leghaszno­sabb segítője a két szülője, még akkor is, sőt akkor a leg­inkább, amikor az első lendü­let megtörik. A „csibésznek” nevezett gyermekével való viszonyát most egy veszteségérzet hatja át. Ez sok szempontból ért­hető, hiszen a gyerekek önál­lósodnak, függetlenedni sze­retnének. Önöknél azonban zavarja a képet, hogy a gyer­mek úgy érzi, családi okok miatt kevesebbet kapott attól a családtagtól, akire szintén számított volna. Keresi, hogy ki és mi ennek az oka. Csaló­dott, és nagyon vágyik rá, hogy ez az érzelmi hiány be­töltődjék. Felnőttes bánásmó­dot kér, de igazából még sze­retne gyermek is maradni. Modellt keres, példaképet. Ebben segítsen neki, miköz­ben próbáljon meg barátként, és ne csak anyaként figyelni rá. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, melyben soruk egy fontos kérdésére kérik a Kártyafaggató vála­szát. A leveleket a szerkesztő­ség címére küldjék. Sorrend­ben válaszolunk.) Gyógyulást, pihenést találhat a vendég Hévíz télen is vonzó A tájat karácsony előtt néhány nappal már hótakaró fedte. A sétányokon már kora reggel az emberek meleg ruhákban bur- kolódzva igyekeztek a Tófürdő fedett medencéi felé. Hévíz té­len is vonzó mindazok számára akik gyógyulni, pihenni akar­nak. Ha nem is közelíti meg a forgalom a nyári hónapokra jel­lemzőt, magyarok és külföldiek egyaránt megtalálhatóak a gyógyszállókban, szanatóriu­mokban, a még megmaradt né­hány szakmai üdülőben. Pedig manapság Hévíz nem tartozik az olcsó üdülőhelyek közé. Közismert, hogy a mozgás- korlátozott, reumatikus fájdal­maira gyógyulást keresők több­sége időskorú, nyugdíjas, akik­nek nemigen van lehetőségük saját költségükre igénybe venni Hévíz magas színvonalú szol­gáltatásait. A már nemzetközi­leg is ismert gyógyszállókban többségében külföldi, legna­gyobb számban német, vendé­gek tartózkodnak. A kiskeresetűeknek, a nyug­díjasoknak támogatott, ked­vezményes áron biztosít gyó­gyulást a Hunguest Travel nemzeti üdülési és utazási iroda kft. (melynek Pécsett is van irodája). A Hotel Panoráma egykori szakszervezeti üdülő­ben kellemes körülmények kö­zött helyezkedhetnek el a beu­taltak, orvosi javaslatra az in­gyenes „száraz” kezelések ­gyógymasszázs, gyógytorna, physico- és elektroterápia - a helyszínen történnek. A „vizes” kezelésekre a közelben lévő gyógykórházban van lehetőség. A vendégek szívesen látogatják a Tófürdőt, ahol szintén keze­lésben részesülhetnek. M. E. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Szegyenteljes kopasztas Arról érte­sülhettünk - már a rádiós hírek jóvoltából is -, hogy Pesten némely taxi, vagy ta­xinak álcázott gépkocsi veze­tője súlyos ezresekre vágja le a repülőtérre érkező kül- és belföldieket, meglehetősen szemérmetlen módon. A fővá­rosba utazó vidékiek is gyak­ran befürdenek a pályaudva­rok környékén „áldozatra” leső taxisok egyike-másika kocsijában, amikor megtör­tént a célba érés és fizetni kell. Én pécsi esetekről tudok. Nagyon óvatosan fogalma­zok, mert csak néhány taxis­ról van szó, akik képesek hír­hedtté tenni a szakmát. Vág­nak. Van egy sajátos érzékük, hogy kiválasszák azt a jö­vendő utast, akitől aztán any- nyi fuvardíjat kérnek, ameny- nyit csak nem szégyellnek. Ha pedig most valaki azt kér­dezi, hogy az utas miért nem nézi meg a tarifa-órát, azt megnyugtatom: fölösleges. Mert eszébe sem jut. Mert hi­ába nézi meg, a szerkentyűn valamit matat a sofőr, és a szám megugrik. Meg aztán olyan órát is láttam, amelyik stopperóra gyorsasággal mű­ködött. Ki érti ezt? Bármennyire is gyanakvóvá vált derék né­pünk, azért az ember mégsem úgy él, hogy mindjárt rosszat tételezzen fel a másikról. Ar­ról történetesen, aki viszont őt nézi hülyének. Ismerősöm tinédzser fia - mint bármelyik ifjú társa - a kertvárosban működő Tabocó diszkót látogatja, többnyire hétvégen. Lakásukig a meg­szokott tarifa 150, esetleg 180 forint. A legutóbbi benzinár­emelés eljött természetesen. Egy alkalommal többedma- gával ülnek a kocsiba - nem Volán taxiba! - és az azonos útvonal tarifája, azonos esti órákban 780 forint volt. Hiába osztották három felé a fuvar­díjat, a diszkózó gyerekek anyagi helyzete általában szomorú. Az utas csak csodálkozik, hogy egyes útvonalak, egyes utcák mérete évek, esetleg év­tizedek óta nem változik. Azért csodálkozik, mert a há­rom nappal korábban megtett utat ezúttal busásan kell meg­fizetni. Egy háromtagú család a Diana tértől a Krisztina térig - a szokásoshoz hűen - 180 forintot fizet, borravalóval együtt kétszázat, mert az em­ber nem szeret garasoskodni, s a több mint húsz százalék­nyi borravaló nem szégyenle­tes adomány. Csakhogy a leg­közelebbi út tarifája érdekes módon 270 forintra emelke­dett. Még mindig a benzinár változása előtt. És most sem Volán taxiról van szó. Hogy melyikről, azt nem tudni, mert a taxit vendéglátójuk hívta és arra emlékeznek, hogy a kocsin nem a hat „da­rab” hármas szám volt. A legnagyobb vágás szil­veszter éjszakáján, pontosab­ban újév hajnali két órakor történt. Jókedvű társaság az Ágoston téren állított le egy taxit, tehát még csak nem is rendelték, bár állítólag ma már a taxisok csak attól szá­mítják a viteldíjat, amikor az utas beül a kocsiba. Szeren­cséjük volt - gondolták -, hi­szen két utas az Uránvárosban száll ki és onnét folytatja útját a kocsi a harmadik utassal, ki Ürögbe. Nincs semmi kerülő, nincs semmi „téves” cím, a taxi halad kifelé. Aki nagyjá­ból is ismeri a várost, az tudja, hogy az Ágoston tér és Ürög közepe közötti távolság ugyan nem rövid, de nem is olyan hosszú, hogy csalásra ösztökélje a sofőrt. A közép­korú férfi azt hitte, rosszul hall, amikor a taxis közölte vele a viteldíjat: kettőezer­nyolcszáz forint. A fent emlí­tett utasok nem gazdagok. Megdolgoznak minden kis fo­rintjukért. És a másik csóró - a taxis, mert minden ellen­kező hiedelem ellenére ő is éppen hogy csak megél - lel­kiismeret furdalás nélkül megkopasztja sorstársát. Ez ebben a szégyenletes.

Next

/
Thumbnails
Contents