Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-11 / 10. szám
10 Iflinántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. január 11., szombat Egy Pécs városi testületi ülés nyomában Lehet ipari múzeuma Baranyának A felfedezett Mecseknádasd Aki újra felfedezte a szépséges Mecseknádasdot, annak is egy barna fatomácú házát, egy szelíden, szőkén mosolygó ifjú hölgy, Csáki Beáta, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem rajz-vizuális nevelés szakos hallgatója. A mohácsi lány most ötödéves, rövidesen diplomázik. De a közelmúltban elkészült szakdolgozata, amelynek szerényen azt a címet adta, hogy „Adalékok a me- cseknádasdi művésztelep történetéhez”, tanárai körében kéz- ről-kézre jár. Beáta az 1946-ban Martyn Ferenc által életre hívott, majd a 60-as évek elején megszűnő alkotótelep múltját, nyári varázsát alapos munkával, munkája során egyre növekvő kíváncsisággal térképezte fel a művészettörténet és a helyi művelődéstörténet számára is.- Apai nagy szüleim me- cseknádasdiak, Schillingerek voltak. Édesapámmal - aki középiskolai tanár volt és sajnos, már halott - sokat bolyongtunk a faluban gyerekkoromban. Abban, hogy a kijelölt témák közül éppen Mecseknádasdot választottam, abban nagy szerepe volt egy csoporttársammal való hosz- szas beszélgetésnek is. A szakdolgozati témákat böngészve döbbentem rá, miért is ismerős számomra a falu, és a tanár úr, Pandúr József docens is segített az indulásnál, hogy a ház akkori történetét megismerjem. Ma német nemzetiségi tájház, azokon a nyarakon Martyn Ferenc, Bizse János, Kelle Sándor, Lantos Ferenc, Bállá Irocska, Soltra Elemér, Cseh László, Bezzeg Zoltán, Ni- kelszky Géza, Buday Lajos, Simon Béla és más képzőművészek fordultak meg itt. Beáta beszél arról is, hogy nem volt iskolateremtő hely, a telepet az akkori Művészeti Alap nem tartja számon, de annál ösztönzőbb volt természetközelsége. A dolgozat szerzőjéről - Lantos Ferencnek is tanítványa volt - elárulhatjuk, hogy a hegedűvel, Filákovity István tanítványaként a néptánccal is jó barátságban van már gyermekkora óta, s most a délszláv népzenét játszó bajai „Zora” együttesben muzsikál. Szeret utazni, s szerettei emlékezik tanáraira, akik a paszJellosan finom arcú lányt mára az ak- varell, a ceruzarajz szerelmeseivé tették B. R. „Apai nagyszüleim me- cseknádasdiak” fotö: laufer Európai Dialógus A cseh first lady A cseh nép és a cseh kultúra iránt érdeklődőket aligha elégítették ki azok a foghíjas hirecs- kék, amelyek a cseh köztársasági elnök, Václav Havel (60) újdonsült feleségével, Dagmar Veskrnovával (44) kapcsolatban a hazai tudósításokban megjelentek. A jeles Havel-mű („Levelek Olgának”) címzettje, Olga Hav- lová, Vaclav Havel köztársasági elnök felesége 1996. január 27-én húnyt el. A súlyos operáción átesett elnök az idén január 4-én vette feleségül Dagmar Veskmová színésznőt, akivel Csehország legrégibb és legnépszerűbb hetilapja, a 164 éves Kvety 1996. szeptember 27-i számában interjút készített. Dagmar Veskmová ismert színésznő, egy 20 éves lány édesanyja. Azon művésznők közé tartozik, akik nem szeretnek sokat fecsegni magukról, hanem a munkájuk diktálja a szöveget: főszerep 45 filmben, közreműködés kb. 280 tévéjátékban, számos szerep Prága neves színházában, a Divadlo na Vinohradech-ben. Veskmová elbűvölően bájos teremtés, aki kikristályosodott, szilárd életfilozófiával rendelkezik, amelynek része a beteg szülei gyámolítása, a lányáról való gondoskodás és a nehéz életutat bejárt férje iránti tisztelet és aggódás.-A lelki nyugalmam biztos mozaikokra épül - vallotta a Kvety riporterének a művésznő a prágai , lakásában. Az utóbbi időben a szülei tartós betegsége akadályozta abban, hogy még intenzívebb munkát végezhessen, a nyári szabadsága is mindössze egy franciaországi utazásban merült ki. A cseh „first Lady” legértékesebb tulajdonságai közé a hit és a töretlen lelkierő tartozik.- Ha az ember arccal a mocsárba esik, össze kell szednie magában annyi erőt, hogy felnézzen a csillagokra. Avagy - a japánok szerint - „Ha leég a házad, attól még felnézhetsz a Holdra!” A környezetem nagy támaszt jelent a számomra, de a legnagyobb erőt - hála Istennek - saját magamban kell megtalálnom - vallja az életfilozófiájáról a szőke szépség, aki nem véletlenül lopta be magát Václav Havel szívébe. Hajzer L. Pécsett a Mária utca 35. szám alatti földszintes ház udvarában egy négyszintes, öreg épület árválkodik. Vörösre festett tégláiról a brit városok századfordulós vagy annál is régebbi ipari negyedei jutnak eszünkbe. Az elhagyottt épületbe vezető külső, udvari lépcsőn a második szintre jutunk, tölgyfapallós szobákba, amelyeket itt—ott utólag beépített I-geren- dákkal polcoltak alá. Csapó István, a Pécsi Vagyonkezelő Kft. képviselője kalauzol. A kosz- lott, hulló vakolatú, néhol bádoggal borított falakon gyakran kívül, Bergman-csövekben futnak az elektromos vezetékek. Korábban háziipari szövetkezet, majd egy Plastex névre hallgató műanyagipari kft. működött itt, de öt-hat éve már csak a vastag falak, a szegmentíves nagy ablakok, a fenyőfakeretű, kazettásán osztott szép ablakok utalnak arra, hogy gondoskodó, szakértő kezek milyen széppé tehetnék a falaiban szilárd épületet. Egyébként kevesen hinnék, hogy ez a 680 négyzetméter hasznos alapterületű, födémében is felújításra szoruló ház volt a tulajdon- képppeni Angster-műhely, ahol a híres orgonák készültek egészen az ötvenes évek elejéig. A pécsi önkormányzat tavaly december 19-én és 20-án tartott testületi ülésen pédaértékű döntést hozott. Ebben nem kevés szerepe volt dr. Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elkézelésé- nek, aki évek óta szorgalmazza, hogy a múzeumai révén elhíre- sült Pécsett legyen végre helye a gazdaság múltjának - az ipar és a mezőgazdaság történetének is. A testület ugyanis egy novemberi helyszíni szemle tapasztalataira is építve úgy határozott, hogy a Pécsi Vagyonkezelő által a városnak visszadott, talán 100 milliónál is nagyobb értékű épületet erre a célra hasznosítsák.- Nagyvonalú döntés volt a várostól, hiszen eladhattuk, bérbeadhattuk volna - mondja dr. Újvári Jenő, Pécs alpolgármestere. - Már az sem volt szerencsés, hogy az Angol Központ beköltözött a Bányászati Múzeumba. A két intézmény zavarja egymást, s a múzeum régi gondjára a Mecseki Bá- nyavagyon-hasznosító Rt. is ezen a módon javasol megoldást. Jó lenne a szétszórt értékeket - a bőrgyár Várostörténeti Múzeumban lévő anyagát, a Pécsi Kesztyűgyár siklósi kiállítását, Mohács, Komló és valamennyi település fontosabb ipartörténeti rekvizítu- mait egy helyre koncentrálni. Hogy múzeumként vagy gyűjteményként működjön - később döntünk majd. A találkozást kezdeményező leveleket a napokban postáztuk a vállalatokhoz, többen máris partnernek mutatkoznak, felismerve egy ilyen gyűjtemény reklám- hordozó, imázsteremtő jelentőségét is. . - Több példát láttam erre például Wales-ben is - mondja dr. Síkfői Tamás, - és az Európa Tanácsnak is határozata van az ipartörténeti emlékek védelmére. A város, a kamara és a cégek összefogására lesz szükség - tavaly már közel negyven céget megkerestem, megkezdődött a régi gépek, értékek gyűjtése is.- A felismerést - hogy a helyi munkakultúra, az ipari hagyományok bemutatása milyen befektetői és idegenforgalmi előnnyel jár - elősegítette őszi ipartörténeti kiállításunk is. Egy életszagú múzeumot képzelek el, a Mária utcára kinyitható földszintes házban - ahol az Angster-csa- lád is lakott - kézműves műhelyekkel, vásárral. B. R. Valóban ösztönző hatása van-e az üzleti életre az egységes piacnak? S vajon az Európai Unió keleti kibővítése teremteni vagy bomlasztani fogja-e a piacot? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgál az Európai Dialógus legfrissebb, 1996/6. száma. Időben telik majd, amíg a közép-európai és balti államok felveszik az egységes piac fordulatszámát, viszont jelentős előnyökkel is kell, hogy szolgáljon az itteni vállalatok számára. Az Európai Dialógus szemügyre veszi, hogy a tagjelölt ország cégei és kormányai miként közelítenek az egységes piac felé, illetve, hogy az EU mit tesz e folyamat felgyorsítása érdekében. A legutóbbi szám emellett mélyinteijút közöl Svédország jelenlegi EU- nagy követé vei, Frank Belfrage- val. A diplomata beszámol a tagfelvételi tárgyalások során szerzett tapasztalatairól, s egyúttal néhány baráti tanácscsal is szolgál a most tagságra jelentkezett országok számára. Az Európai Dialógus 1997 évi (január/februárban esedékes) első száma áttekinti, hogy az EU miként tudja a regionális együttműködést a nagyobb gazdasági prosperitás és a béke biztosításának szolgálatába állítani - jelenlegi és leendő tagállamai esetében egyaránt. A lapszám átfogó vizsgálatot közöl emellett az egységesülő európai hadiipart övező problémákról, valamint azokról a nehéz választásokról, amelyek előtt az EU-hoz és NATO-hoz egyaránt csatlakozni készülő országok állnak. Ugyancsak az első számban több cikk is olvasható az európai Gazdasági és Pénzügyi Unióról, és külön írás foglalkozik az Európai Bizottságnak a tíz középeurópai és balti ország gazdaságáról idén késő ősszel közzétett előrejelzésével. Az 1950 - es évek elejéig Angster orgonák készültek Mária utcai udvarban álló épületben fotó: laufer László Futnak a képek FILMJEGYZET Orömzene, fanyar szólamokkal Robert Altman, mérnöki diplomával a zsebében s egy B 54-es bombázó fedélzeti tisztjeként szerzett élményekkel a háta mögött, hosszú évekig szinte kizárólag a televíziónak dolgozott, mikor, jóval túl a negyvenen, megkapta élete nagy lehetőségét. Rábízták a M.A.S.H. megrendezését. A folytatást ismerjük: Arany Pálma Cannes-ban, világhír, üzleti siker. De ami a legfontosabb: egyéni hangot, sajátos stílust alakított ki, s ezt meg is őrizte. Leginkább a sokszereplős, több szálból szőtt, mozaikszerűen összerakott mozgóképi elbeszéléseket kedveli. Ilyen talán legismertebb munkája is, a Rövidre vágva. Most, hetvenévesen, gyermekkorának világát idézte meg legújabb munkájában, a Kansas City-ben. A történet 1934-ben, a gazdasági válság idején játszódik. A film egy visszaélésekkel teli, erőszakos manőverekkel beszennyezett választási küzdelem közegében meséli el két nő történetét, kapcsolatuk alakulását. Szöszi, a fiatal távirdász- lány kétségbeesett lépésre szánja el magát: elrabolja s túszként fogva tartja Carolynt, Roosevelt elnök egyik tanácsadójának feleségét, hogy cserébe kiszabadítsa tolvajlásból élő féijét, aki a gengszterek fogságába esett. Szöszit Jennifer Jason Leigh játssza, Carolynt pedig Miranda Richardson alakítja. Mindketten kitűnően alkalmazkodnak a rendező stílusához: plasztikus játékuk egyszerre ad árnyalt személyiségképet és jellegzetes korrajzot. A Kansas City, azt hiszem, Altman legszubjektívebb filmje, jóllehet a rendező ezúttal is elrejtőzik egy mozgalmas cselekmény hátterében. De félreismerhetetlenül övé a pontos kömyezetábrázolás, amellyel megjeleníti szülővárosának egykori világát. Erre csak az lehetett képes, aki valóban otthon van ebben a közegben, s mellesleg még elég pénz is rendelkezésére áll ahhoz, hogy a film minden képkockája maradéktalanul hiteles legyen. Ennek a miliőfestésnek rendkívül fontos eleme a jazz, a hajdani klubok és zenekarok hangulatának, muzsikájának bemutatása. Ez a történet vissza-vissza- térő főmotívuma. De a képek maguk is a swing hullámzását, lüktető lebegését idézik, hol bop- szerűen gyors, kromatikus képvezetéssel, hol a hűvös jazz, a cool kiegyensúlyozottabb le- gato-játékával, riffes ismétlődésekkel, kemény ellenpontozással. A szereplők monológjai pedig improvizált hangszerszólóként csendülnek fel. Ilyen Harry Belafonte ironikus-groteszk szövegelése, gengszterfőnöki „rizsázása”, amely az egész filmet átszövi alattomos-ravasz utalásaival, félelmetes kiszólásaival. A jazzband örömzenét játszik. Fémes rézhangzással, fenyegető dobeffektusokkal. A fanyar szólamok mélán lebegnek, megmegszédülve billegnek a magasban, majd tétován zuhannak a mélységbe. Nagy Imre Jennifer J^son Leigh és Miranda Richardson.
