Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-06 / 333. szám

1996. december 6., péntek Folitikai Vitafórum Dünántúli Napló 15 A magyar privatizáció valósága A nyugdíjasok is tenni akarnak Hitet, öntudatot, távlatokat Örömmel látom, hogy az Új Dunántúli Napló a napi híreken kívül, egyre több olyan jelentős írást is megjelentet, amelyek a mai gazdasági és társadalmi életünk visszásságaira is felhív­ják az olvasók figyelmét. így a magyar privatizáció vonatkozá­sában emlékeztetem az ÚDN olvasóit, hogy október 30-i számában megjelent ,Annak idején már az ÁVÜ-nél sem volt normális vagyonnyilván­tartás, azaz nem lehetett nyo­mon követni, milyen állami va­gyonból pontosan mennyit ad­tak el. A privatizáció ellenőrzé­sét sem szervezték meg.” Az a megjegyzés kívánkozik ezzel kapcsolatosan, ilyen módszer­rel még egy szatocsbolt sem üzemeltethető gazdaságosan. De talán még szomorúbb né­pünkre Sándor István követ­kező megállapítása: „Észrevé­teleinkkel folyamatosan ostro­moltuk a Parlamentet, de nem történt érdemi intézkedés. A jogutód ÁPV Rt-nél most ugyanezekkel a mulasztásokkal találták szemben magukat.” A magyar sajátos privatizá­ciónak ezen nyílt bűnei mellett vannak homályosnak látszó, de valójában nem kevésbé súlyos következményű ténykedések is. Ilyen pl. a kereslet-kínálat és ár összefüggései vastörvényének teljesen figyelmen kívül ha­gyása. Vagyis megfelelő keres­let nélkül dömping kínálaté vál­lalati értékesítés, amely szük­ségszerűen hozta a nagy állami vagyon rendkívül gyors és igen olcsó áron való eladását. A ma­gyar privatizáció jellemzője, hogy a tőkés államokban a vál­lalati eladásnál a vételár ösz- szegszerűségének nagyságát döntően meghatározó vállalati piaci helyzetet a privatizációs ár meghatározásánál figye­lembe sem vették. Ennek gyakorlatnak a követ­kezménye a magyar nemzet- gazdaság igen gyors és olcsó lebontása. Az így becsalogatott külföldi tőke sem nem olyan dicsőséges, sem nem olyan hasznos népgazdaságunk érde­kében, mint ahogy azt a kor­mány és gazdasági vezéreink állítják. A tények szerint a ma­gyar privatizáció nem népünk egészének, hanem egy szűk ré­teg, a volt és jelenlegi kiváltsá­gosok egyéni érdekeit szolgálta és szolgálja. Az Új Dunántúli Naplóban 1994-ben, közvetlenül a válasz­tás előtt azt írtam a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt privatizációs álláspontjával kapcsolatosan: „Minthogy a privatizáció jelenlegi gyakorla­tának gazdasági életünk számos területére vannak súlyos kiha­tásai, feltétlenül szükséges a privatizáció részletes felülvizs­gálata. A felülvizsgálat alapján nyilvánvalóan megfelelő jog­szabályok hozandók, amelyek az eddigi hibák ismétlését ki- záiják. Ezek a feladatok a fo­lyamatos privatizáció alapján nem végezhetők el, ezért a pri­vatizációt egyrészt fel kell füg­geszteni, a vizsgálat eredmé­nyét nyilvánosságra kell hozni, és csak megfelelő jogszabályok meghozatala után folytatható az nemzetgazdaságunkra eredmé­nyesen.” Az írásom óta bekövetkezett igen jelentős privatizációs fo­lyamatok, köztük a magyar élelmiszeripar és kereskedelem szinte teljes átadása külföldi érdekeltségeknek, energiaipa­runk hasonló lebontása - amire nincs példa egyetlen szabad ál­lamban sem -, egyre elviselhe­tetlenebb és kilátástalanabb helyzetbe hozza a bérből, fize­tésből, nyugdíjból élőket. Dr. Vejkey Kálmán Magyarországi Szociáldemokrata Párt A magyar társadalom - az 1994-es hatalomváltás, a szoci- álliberális kormány súlyos hi­bái és tévedései, a társadalom­ban eluralkodó erőszak, kor­rupció láttán és következmé­nyeként - utolsó tartalékait éli el. A lakosság döntő hányada arra vár, hogy a céltudatos kon­zervatív, nemzeti erők megszó­lítsák, hitet, öntudatot és távla­tokat adjanak neki. Az MDF Nyugdíjas Fóruma átérzi azt a felelőséget, ami a nemzetért munkálkodó erőkre hárul. Két évvel a baloldali erők újbóli uralomra jutása után, másfél évvel az 1998-as parlamenti vá­lasztások előtt kötelességének érzi, hogy újult erővel, széles társadalmi alapokra támasz­kodva mozgósítsa mindazokat, akik a konzervatív, nemzeti cé­lok érdekében készek dolgozni, e világnézetnek híveket sze­rezni. Az MDF elnöksége előtt e hó 25-én ismertettük elképze­léseinket, azok az elnökség egyetértésével találkoztak és Lezsák elnök út további gon­dolatokkal egészítette ki a tervbevett programot. Ezek:- a Nyugdíjas Fórum kettős arculatú: egyrészt szakmai kol­légiumi feladatokat tölt be, másrészt mozgalmi jellege ré­vén a nyugdíjasok mozgósítá­sát is feladatának tekinti.- Szakmai kollégiumként a nyugdíjakkal kapcsolatos tör­vények, a tervbevett nyugdíj- reform ügyében véleményt mond és ennek publicitást akar szerezni.- Mozgalmi erőként el akar jutni az MDF szervezeteihez. A lehetőségek keretén belül megkeresi az MDF nyugdíja­sait, hogy a párt szervezetein belül aktivitásra serkentse mindazokat, akik ezt vállalják. Ezáltal megvalósítja azt a te­vékenységet, ami az MDF nyugdíjas tagozatára hárul.- Az MDF nyugdíjasai részt akarnak venni abban a munká­ban, amelyek a magyar társa­dalom reális, tárgyilagos tájé­koztatását tűzi ki céljául. En­nek elérése végett minden ere­jével segíti a médiáknál már eddig is megalakult panaszbi­zottságok munkáját, serkenti a sajtónyilvánosság kiteljesedé­sét, többek között sajtólevele­zés útján.-Lakitelek eddig is nagy­szerű eredményeket ért el a hazai kulturális fejlődés helyes irányának kialakítása terén. Lakiteleken nyugdíjas egye­temet is fognak szervezni, hogy az idősek is részt vegye­nek a közösségi munkában, az önképzésben.- Az ifjúság orientálása mind a művelődés, mind a gazdasági tevékenység terén létfontosságú. Meg akarjuk ta­lálni a módozatokat, hogy ezt a missziót az MDF nyugdíjasai betölthessék.- Megyei és országos nyug­díjas összejöveteleket szerve­zünk, hogy felmérjük energiá­inkat és megmutassuk erőnket.- Újból kezdeményezzük a kapcsolatfelvételt azokkal a politikai pártokkal, amelyek­kel a világnézeti közelség a közös munkát és fellépést le­hetővé teszi. A cél eléréséhez a legfonto­sabb teendő: erőink felmérése, mindazok mozgósítása, akik e munkában részt kívánnak venni. Mindazok, akik készek munkánkban részt venni, je­lezzék az MDF megyei irodái­ban. Habjanecz Tibor az MDF megyei elnöke Legyen már vége! Garéban nem új fejlemény, hogy Bosta-patakban klórben­zolt találtak. Csak mostanra ütemezte be a „megtalálást” az égetőmű garéi építését erősza­koló pénzügyi társaság. Hiszen az évekkel ezelőtt elhullott kecskékben is kimutatható volt a vegyszer. Sőt az is ismert volt a Budapesti Vegyiművek vezetői előtt, hogy dioxinokat tartalmaz az ideszállított hul­ladék. A dioxin veszélyességé­ről is tudtak, arról, hogy egy ezred milligramm szívkamra- zavart, idegártalmat okoz. Erre azt lehetne mondani, hogy ak­kor meg kell építeni az égető­művet, vagy hideg eljárással semlegesíteni az egész vegy­szermennyiséget. Igaz, de mindkét eljárás drága és soká valósulhatna meg. Az égetést drágává teszi az építés költsé­gén felül az, hogy drága ada­lékanyagot igényel, és rendkí­vül magas műszaki fegyelmet. Az építés is messze a jövőbe nyúlik és addig akadálytalanul károsítanak a vegyszerek. A Hungaropec képviselője által ígért 20 méteres kémény el­enyészően alacsony, csak a la­ikusoknak szánt mese. A kö­zelben való lecsapódás elkerü­lésére igen magas kéményre lenne szükség, mely nagy tá­volságon teríti el az égéster­mékeket. Ezért meg a horvátok méltatlankodnának, okkal. Van olyan vélemény, mely szerint szükség lenne újabb égetőműre Magyarországon, de a vegyipar telephelyeihez közel, nem egy azoktól távoli, mezőgazdasági vidéken. Mivel a BVM előtt már az ide- szállításkor is ismert volt a hulladék jellege, a vállalat ve­zetői bűnösök foglalkozás kö­rében sok ember ellen elköve­tett szándékos veszélyeztetés­ben, és ezért felelősségre von­hatók. Akik pedig, esetleg mil­liós haszon reményében gán- csoskodásukkal gátolják a hul­ladék eltávolítását, ugyanab­ban bűnrészesek. Véget kell vetni a BVM-Hungaropec ga­réi játszadozásának és meg kell szabadítani tőlük és veszé­lyes hulladékuktól Baranyát! A garéi körzeti orvos és (a volt?) elöljáró gyanúsítgatásai az egész megyét rágalmazzák, amikor pénzéhes lobbiknak nevezik az égetőmű ellenzőit! Az égetőmű viszont valóban nagy hasznot hozna a Hunga- ropecnek és azoknak, akiknek a földtulajdonán fel­épülne. Székely Sándor A társadalmi mélyrepülés kórtünetei A magyar társadalom keresi a választ: miként lehetne hazán­kat korszerűbbé tenni, a népet közelebb hozni Európa és a vi­lág folyamataihoz? Mára bei­gazolódott, hogy az újfent ránk szabadított tőkés rendszer ezút­tal sem a többség javára dön­tötte el a választ. Igazából azoknak kedvezett, akik a ká­dári időszak teljes megtagadá­sát, a múlt közös értékeinek el­vetését hirdették. A választók nagy része akkor hitt az ígéreteknek, és 1990 ta­vaszán a rendszerváltó pártokra szavazott; támogatva a köpö­nyegfordítók részéről politikai fordulat függvényében szor­galmazott „történelmi” lehető­ség beteljesülését. Talán, mert a kormányba avanzsáltatott urak jobb életfeltételeket ígértek ne­kik a szocialista társadalomban megszokottnál. A tömeg azon­ban hamar elfordult a Kánaán­nal kecsegtető politikai elittől, mert rövid idő alatt fölismerte: az urak által ajánlott út a félév­század előtti proletársors és cselédsors korszakába vezet. Modernizáció és a gazdaság gyors fejlődése helyett a ma­gyar gazdaság példátlan vissza­esése és rombolása ment végbe. Egymillió 400 ezer munkahely szűnt meg. A korábbi évtize­dekben a dolgozók áldozatos munkájával létrehozott terme­lőeszközök és termelési kapaci­tás jó részét pusztulásra ítélték. Az ipari és a mezőgazdasági termelés 30-40 százalékkal esett vissza. A nemzeti jövede­lem 30 százalékkal csökkent. A rendszerváltás következtében elszenvedett anyagi vesztesé­gek elérik Magyarország má­sodik világháborús kárainak mértékét. Százezreket kárhoz­tattak munkanélküliségre. A fiatalok még nem kapnak mun­kát, a középkorúakat már nem alkalmazza senki. Egyre több közöttük a kilátástalan élet­helyzetbe került, reményvesz­tett ember. A nyugdíjasok fö­löslegesnek érzik magukat a sa­ját maguk teremtette hazában. A szenvedélybetegek, az alko­holisták, a kábítószer-fogyasz­tók, az öngyilkosság számará­nyát tekintve élre törtünk a vi­lágban. Morbus hungaricusként újra megjelent a tbc. A választók 1994 májusában ettől a rombolva leépítő politi­kától vonták meg támogatásu­kat, s más politikai erőket segí­tettek hatalomra. Ezek ígéretei­nek a valósággal való szembe­sítésével elkészíthető a rend­szerváltás valódi mérlege. A beígért szociális piacgazdaság és jólét helyett vadkapitalizmus és rohamosan növekvő elsze­gényedés következett be. Csu­pán egy vékony réteg: az újjá­született tőkésosztály, a hata­lomra került új politikai elit és kliensei, a külföldi tőkével ösz- szefonódott komprádor burzso­ázia, az újgazdagok lettek a rendszerváltás haszonélvezői és nyertesei. A nagy többség a vesztesek­hez tartozik. Vesztes lett maga az ország, a magyar nemzet. Az előzőek helyébe lépő hatalom­gyakorlók tüsténtkedése követ­kezményeként az előzőnél is szabadabb életteret nyert a rab­lókapitalizmus; a sokat kifogá­solt törvénytelenségeket fel­számolás helyett a szőnyeg alá söpörték; nem léptek fel a kor­rupcióval szemben; a fekete- gazdaság soha nem látott vi­rágkorát éli. A mezőgazdaság­ban még ma sem világos, hogy kié a föld, mi lesz a magyar falu sorsa. Az ipari termelés mini­mális emelkedése csak az előző esztendők katasztrofális zuha­násához képest minősíthető nö­vekedésnek, de még e minimá­lis emelkedés forrásai is kime­rülőben vannak. Az inflációt nem voltak képesek megállí­tani, a reálbérek tovább csök­kentek. A munkanélküliek száma csak látszólag lett keve­sebb; sokan már be sem jegyez­tetik magukat; jól tudják, úgy sincs értelme. Államháztartási reform címén bezárták az isko­lákat, mind kevesebb lesz a kórházi ágy. Az új külpolitika idegen érdekek nyílt kiszolgá­lásával, kvázi hazaárulássá fa­jult. Hazánk területén - a jelen­legi kormány Jóvoltából” - újra idegen katonák vannak, s magyar katonafiatalok vesznek részt idegen országbeli kalan­dokban. A reményvesztett tömegek pedig most bizakodva hallgat­ják az olyan politikusokat, akik azt mondják nekik, amit hallani akarnak. A Munkáspárt ezzel szem­ben a makacs tényeket ismer­teti, és egyetlen következetesen elkötelezett balolali politikai tényezőként jobb jövőt kínál a jelenlegi rendszer alternatív­ájaként. Még akkor is, ha köz­ismert, hogy mind vaskosabb bajokkal kell megbirkózni; köz­tük az elmúlt években okozott pusztításokat kell helyreállí­tani. A Munkáspárt az ország kor­szerűsítésének, a társadalmi béke és a belpolitikai stabilitás megőrzésének, függetlensé­günk megvédésének teendőit tűzte zászlajára. Úgy látja, a mai törvényhozás éppen azon képviselőknek van híján, akik a rendszerváltás veszteseinek va­lóságos gondjaira, zokszavaira segítő szándékkal odafigyelné­nek. Baloldali fordulatra van szükség. Dr. Südi Bertalan szóvivő Munkáspárt A NYÁR MARAD Q Shell GAS HAMÉG IDÉN MEGRENDELI A SHELL GAS KISTARTÁLYÁT, CSAK JÖVÖR1 KELL FIZETNIE A KIVITELEZÉS DÍ1ÁT. A SHELL GAS EGYEDÜLÁLLÓ KARÁCSONYI KEDVEZMÉNYE IS AZ ONE, HA MOST RENDEL HÍVJON MOST! TEl.: 06-20/433-501 2092 BUDAKESZI, SZÖLÖSKERT U. 9 » < i

Next

/
Thumbnails
Contents