Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-30 / 355. szám
1996. december 30., hétfő Kultúra Dünántúli Napló 11 „Jó anyagból vagyok gyúrva” Moór Marianna A tettes ismeretlen című filmben láttuk először. Majd a tüneményesen szép és sugárzóan tehetséges lány elvégezte a főiskolát. 1965-ben szerződött a kecskeméti színházhoz, azóta a Nemzetiben és a Madáchban játszott. Néhány esztendeje ismét a Nemzeti Színházban bizonyítja, hogy az első sikert nemcsak a hamvas ifjúságának köszönhette. Ma már Jászai-dí- jas érdemes művész, szépsége beérett, kiteljesedett. Az egyik legszebb hangú színésznőnk.- Milyen érzés benne lenni a Kállai Ferenc rendezte Németh László-darabban, a Villámfénynél című drámában ?- Ferivel nagyon szeretek dolgozni. Kapcsolatunk évtizedekre nyúlik vissza. Amikor én kezdő voltam, ő már befutott színésznek számított, ennek ellenére barátsággal fogadott. A szeretet mit sem kopott, sőt megbarátkoztam a feleségével, Marával is. Bár mostanában kevesebbet találkozunk, mert nem szívesen hagyják ott a házat, a kutyát.- Jól tudom-e, hogy ön is tart kutyát, méghozzá négyet?- Budaligeten élek békés, szép környezetben, édesanyámmal és állatorvos férjemmel. A kutyáinkról csak annyit, hogy mind a négy szuka. Megoperáltattuk őket, hogy ne legyenek kölykeik. Mindenkinek szívből ajánlom ezt, a műtéttől nem szenved az állat.- Mostanában kevés ideje lehet a kutyákkal játszadozni, elvégre nemrég mutatta be Göncz Árpád Magyar Medea című monodrámáját. A színházban tehát nem kell nélkülöznünk. De vajon foglalkoztatja-e a rádió, a televízió?-A rádióban nagyon sokat dolgoztam. Verset mondtam, novellát olvastam föl, hangjátékokban szerepeltem. Mára, a szűkös anyagi lehetőségek miatt, vészesen csökkentek a lehetőségek. Maradt a Szabó-család, ami kedves számomra, ráadásul a hallgatók is szeretik. A televízióban néhány hete volt egy bemutatóm. Heltai Jenő egyfelvonásosát, az Amerikai párbajt Torday Gézával játszottuk. Majdnem kétszemélyes a darab, mellettünk még Pere- martoni Krisztina barátnőmnek akadt egy kis szerepe. Örültem ennek a munkának, mert hosszú idő után végre készült valami a tévében is.-És ami a szinkront illeti? Az ember azt hinné, hogy az ilyen szép hangú színésznőt éjjel-nappal foglalkoztatják.- Ritkán jutok be a stúdióba. Bennünket, ismertebb színészeket illene valamelyest megfizetni, márpedig a gombamódra elszaporodott szinkron- stúdiókban nem a minőség fontos, hanem az anyagi haszon, a tömegtermelés. Szinte az utcáról hívnak be közreműködőket. Ahogy például az amerikai nőket utánozzák! Kukorékolnak, ami teljesen idegen a magyar nyelvtől. Rosszak a hangsúlyaik, lenyelik a szóvégeket. Szóval rémes. Ha néha belenézek valamelyik filmbe, mindig az lesz a vége, hogy fölidegesítem magam és kikapcsolom a televíziót. Sokszor még a szavakat sem érteni. A kábeltévék és a videotékák is tucatárut kapnak.- Ha nem látjuk is olyan sorozatban, mint például a Gul- denburgok volt, hallhatjuk sanzont énekelni.- Azt mondják, kellemes az énekhangom. A közönség mindig megtapsol. Ha hívnak, boldogan megyek.- Képviselőnek is hívták. Meglepett, hogy a Nemzeti Színház ünnepelt művésznője feladatot vállal a fővárosi közgyűlés kulturális bizottságában.- A szocialisták kerestek meg. Nincs annyi dolgom a színházban, mint fiatalkoromban volt, film-, tévé-, rádiószerep is csak hébe-hóba van. Miért ne vállalnám a képviselőséget? Élvezem ezt a munkát. Úgy látszik, az ember eljut abba a korba, amikor nem any- nyira belterjes az élete, hogy csak a színészet és semmi más.-Már nem a színházat tekinti élete értelmének?- Dehogynem, csak éppen most belekerültem egy olyan társaságba és környezetbe, ahol nagyon jól érzem magam.- Kiegyensúlyozottnak látszik, családi háttere rendezett, jó szerepeket kap, a közéletben is tevékenykedik. S még valamit hallottam, ami szinte hihetetlen. Moór Marianna csakugyan nagymama?- Első házasságomból született a fiam, Sára Balázs. Az unokám is fiú, már második osztályos. Balázs egyébként az apja mesterségét folytatja, szintén filmoperatőr. Bizony, nehezen él a családjával, mert szabadúszó és kevés a munkája. A múltkor ugyan valami apró műsort csinált a Duna Televízióban, lett is baj belőle. Ki volt írva a neve, s persze, mindjárt megvádolták, hogy Sára Sándor, a Duna Televízió főigazgatója szerzett neki munkát. így most még inkább nem akarja az apja, hogy ott dolgozzon. De remélem, előbb-utóbb talpra áll a magyar filmgyártás, és akkor a fiam megmutathatja a képességeit. Különben is, mi jó anyagból vagyunk gyúrva, megoldjuk a problémáinkat.- Hogyan jellemezné egy magyar színésznő hangulatát?- Szerencsésnek mondhatom magam, mert én már megküzdöttem mindenért. László Zsuzsa Diáktartásdíj Jaj annak, aki nem szereti a diákokat. És a diáklányokat. Az emléküket. Szeresd a fiatalokat, hogy elviselhető öregkorod legyen! A tandíjügyben mégis bajban vagyok. Földühítene, ha csak egyetlen eszes magyar fiatal azért nem végezhetne egyetemet, mert szüleinek nincs pénze. Ám még jobban begerjednék, ha előmenetelüktől jóformán függetlenül azok is ösztöndíjat kapnának, akik piros sportkocsin furikáznak. Annak idején a piaristáknál is tandíjat kellett fizetni, de latolgatott, arányos, mondhatni: szociális szempontokat is figyelembe vevő tandíjat. Nekem, persze, nincs kormánypolitikám. Sem kormánypénzem. Csak állam- adósságom, tízmilliomodma- gammal. A szociális szempont és a teljesítmény egyszerre befolyásol. Talán a milliárdos fiának is adnék ösztöndíjat, ha brilliáns eredményei lennének, a szegénynek pedig akkor is támogatnám a továbbtanulását, ha csak jó közepes. Hisz tudom: nem tegnapelőtt-kiskedd óta szegény. Valószínűleg egész gyermek- és ifjúkorában nehezebb dolga volt, otthon kevesebb könyve, klasszikus lemeze, Arisztotelészt olvasó nagypapája. Igaz, az értelmiségi alkat nem családfa kérdése, de nem is lehet pénz műve. Tanítok valahol, ahol magas a tandíj. Sok diákom dolgozik. Például éjszakai pincérként. Emlékszem, a „kenyérkereső stúdium” kifejezést először a Goethével társalgó Eckermann önéletírásában olvastam. Büszke volt rá, hogy makacsul visszautasított minden kenyérkereső stúdiumot. Nem is fejezte be semmiféle iskoláját, de nem azért lett Goethe utolsó évtizedének nagyképű, unalmas és szerény makacssággal tolakodó irodalmi komornyikja, szellemi lakája, mert nem diplomázott. Három nagydoktorival a zsebében sem lenne rokonszenvesebb. És ezen semmit sem változtat, hogy fizetett-e tandíjat vagy sem. Be érdekes lenne, ha a ma fontoskodó hölgyek és urak teendőik végzésekor kötelesek volnának hajtókájukon viselni a föliratot: mennyibe került taníttatásuk, kosztjuk, kvártélyuk annak idején. Azoknak, akik ma nyomorult nyugdíjasok. Bodor Pál Sikeres rakétakísérlet Sikeres kísérletet hajtott végre India vasárnap új, földlevegő típusú, újonnan kifejlesztett rakétájával. A keletindiai Balaszur térségében teljes sikerrel felbocsátott, Háromágú Szigony, névre keresztelt rakétát a szakértők az Öböl-háborúban használt amerikai Patriot rakéta indiai megfelelőjének tartják. A rakéta hatósugara 9 kilométer, és egy 15 kilogrammos töltet hordozására alkalmas. Centrophoni
