Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-29 / 354. szám

1996. december 29., vasárnap Sport i)imántúli Napló 11 Az orosz sportoló, Vladiírúr Turchinsky kézzel elhúzott négy autót, amelyeknek össz­súlya 8544 kilogramm volt, ezzel világrekordot döntött Gusztustalan kritika is akadt Készülőben van a Blazevic - Ivic csere? Amikor november 11-én hazai pályán pontokat hullajtott el a horvát futballválogatott a gö­rögök elleni vb-selejtezőn, hir­telen nagy tanácstalanság lett úrrá a „kockás mezes” váloga­tott tagjain. Mert az 1-1 Hel- lásszal szemben több, mint meglepő. S mivel ugye a júniusi ang­liai Eb-döntőben sem ért el frenetikus sikereket Horvátor­szág, hát érthető, hogy azóta erőteljes tűz zúdul Miroslav Blazevic szövetségi kapi­tányra. A szakmai töltetű kri­tikák mellett akadt gusztusta­lan is. Napvilágot látott olyan vélemény, miszerint Blazevic már csak azért is alkalmatlan a kapitánykodásra mert homo­szexuális ... Sokkal inkább odafigyelnek két ismert horvát szakember észrevételeire. Otto Baric, az FC Croatia vezetőedzője (amellett a horvát válogatott Eb-szereplése alkalmával a Blazevicnek segítő szaktekin­tély) úgy véli: nem csoda, hogy a görögök döntetlent harcoltak ki, mert Blazevic bi­zony képtelen meglelni a Su­ker - Boksic mágikus duó igazi stratégiai helyét a válo­gatottban. Eme meglátását osztja Zlatko Kranjcar is. Utóbbi férfiú akkor volt az FC Croatia vezetőedzője, amikor Blazevic az említett klub el­nökeként dolgozott. Az 1997-es vb-selejtezők létfontosságúak hát Blazevic számára. O ugyan már június végén jelezte, szívesen le­mond tisztéről Angliát köve­tően, de mivel a média és ma­guk a válogatott játékosok is kedvelik a horvát „főnököt”, hagyta magát lebeszélni a tá­vozási ötletről. Lehetséges, jövőre már nem marasztalják. Hangzik: Tomislav Ivic na­gyon szeretne a helyére ülni. Ivic jelenleg az Egyesült Arab Emírségek szövetségi kapitá­nyaként ténykedik, de szerző­dése hamarosan lejár. S ha már év vége, hát horvát földön is szavazás! Egy tizen­egy tagú, volt horvát váloga­tott játékosokból összeállított testület Davor Sukeri válasz­totta meg az év legjobbjának. Suker megszakítás nélkül harmadjára érdemelte ki ezt a címet, összességében negyed­szer látták őt az esztendő leg- kiválóbbjának. Arról is döntött a „panel”, hogy az utóbbi 25 év legnagyszerűbb horvát lab­darúgója Zvonimír Boban. Az„Aranygólról” nincs egyetértés Zalaegerszegi legek Az év bajai kudarca Pekli Atlantában Az 1996-os év bajai sportku­darca a cselgáncsozó Pekli Má­ria kiesése az atlantai olimpián. Pedig nagy reményekkel vágott neki az akkor még a Honvéd Bajai SE judokája (azóta a két helyi cselgáncsszakosztály egyesült és újra csak a Bajai Judo Club létezik), hiszen az év első felében a selejtező verse­nyeken igen jól szerepelt, és ennek betetőzéseként május végén Hágában Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett az 56 kilo­grammos súlycsoportban. Ezek után természetes volt a nagy vágy, hogy az olimpiáról is éremmel térjen haza. Ez azon­ban sajnos nem sikerült, ami nemcsak rajta múlott. Atlantában az első két fordu­lót sikerrel vette, egy hondurasi és egy brazil (utóbbi vb bronz­érmes) ellenfelet legyőzve, amikor is az elődöntőbejutásért a spanyol Femandezzel mér­kőzhetett, akit korábban az Eb- n megvert. Ezúttal a hispán hölgy kezdett jobban egy koká- val, de Pekli fordított egy jukó- val. Mindössze 8 másodperc volt hátra a csatából, amikor a bajai hölgyet intették a bírók passzivitásért. Ez még belefért, így is ő volt a továbbjutó, de a bíróknak ez nem tetszhetett, mert ilyen rövid idő alatt má­sodszor is megintették, ami azt jelentette, hogy egyeneságon már nem szerezhet érmet. Egyébként érthetetlen volt - és talán világrekordnak is számít, sajnos - ez a villámgyors két in­tés, hiszen időt sem hagytak számára, hogy valamit csinál­jon az első figyelmeztetés után. Következett negyedóra múlva a visszamérkőzés az azeri Gu- szejnovával (őt is megverte Marika Hágában). Érthetően az előzmények után nem túl nagy lelkesedéssel vetette bele magát a küzdelembe Pekli, és Fortuna ezúttal sem volt vele, hiszen egyik akcióját az ellenfélnek ír­ták be. így végül a kiesés sor­sára jutott a.bajai cselgáncsozó- lány, helyezetlenül végzett az éremszerzés helyett. Utólagos elmondása szerint idegileg igen fáradt volt már az olimpián, a 8 másodperc törté­néseire szinte nem is emlék­szik. Ennek oka a hosszú mene­telés lehet, azaz a selejtezőso­rozat, amivel az atlantai szerep­lés jogát ki kellett vívni. Kéthe­tente állandóan csúcsformát kellett hoznia, folyamatosan ügyelnie a súlyára, és megmér­kőzni a legnehezebb vetélytár- sakkal. Ezt a nagy megterhelést fizikailag ugyan még bírta, de fejben elfáradt, inkább az Eb-n volt csúcsformában. De a sta­tisztika azt mutatja, hogy nem­csak ő volt fáradt, hanem az eu­rópai hölgyversenyzők zöme is, mivel 35-ük közül mindössze 3 tudott érmet szerezni az olim­pián. Zalavári László A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) zürichi tanács­kozásán nem született egyön­tetű álláspont az Aranygól ügyében. A holland Johan Cruyff amellett van, hogy a rendes já­tékidőben döntetlenre végző­dött mérkőzéseket az amerikai profi ligához hasonlóan dönt­sék el. Az Egyesült Államok bajnokságában ugyanis ilyen esetekben olyan büntetőbárbajt rendeznek, amelyeknél a játé­kosok 35 yard távolságról veze­tik rá a kapusokra a labdát, és öt másodpercük van a góllövésre. A francia Michel Piatini ez­zel szemben az Aranygól híve, mert így mégiscsak egy valódi gól határoz a győzelem sorsá­ról. Joao Havelange, a FIFA brazil elnöke amellett kardos­kodik, hogy inkább 90, ne pe­dig 120 perc letelte után ren­dezzenek tizenegyespárbajt. David Will, a FIFA játékvezetői bizottságának vezetője szerint az lenne a megoldás, hogy a hosszabbításban elért gólok duplán számítanának. A kanadai Sonia Denenco- unt, az olimpiai torna első női játékvezetője szerint az Arany­góllal plusz lelki teher neheze­dik a bírókra. Sepp Blatter főtitkár össze­foglalója szerint szinte min­denki az Aranygól ellen van, és senki sem támogatja ezt az el­képzelést. Az év meglepetése Zalaeger­szegen Gaál László, a ZTE lab­darúgója volt. A pécsi születésű 19 éves fiatalember berobbant a labdarúgó csapat középpályás sorába. Az elmúlt bajnoki idényben még Szombathelyen, a helyi Tanárképző Főiskola NB III-as együttesében játszott. Az egerszegi vezetők nem őt várták a fiatalok közül, aki beé­pülhet a gárdába, hanem Mol­nár Balázst. Gaál először a BVSC elleni Magyar Kupa- mérkőzésen, a fővárosban volt legjobbja csapatának. Azután pedig szinte kihagyhatatlan az együttesből. Erényei közé tar­tozik, hogy a középpályán ren­geteget tud futni. A sportkarri- eije mellett céltudatosan készül a nagybetűs életre is. A Szom­bathelyi Tanárképző Főiskola hallgatója. Ha fejlődése töretlen lesz, még sok örömet szerezhet a ZTE szurkolóinak. Zalaegerszeg legsikeresebb sportolója ifj. Táncsics László, a ZTE súlyemelője.- Eredményeimmel soha nem vagyok elégedett, mert ak­kor elbíznám magam - véleke­dett ifj. Táncsics László. - Igaz, nagyon szégyenkeznem sem kell. Aranyérmes lettem a diá­kolimpián, a felnőtt Húsos Vi­lág Kupán ifjúságiként a 2. he­lyen végeztem. Megnyertem az A korábbi évtizedekben a Nagykanizsai Olajbányász atlé­tái, a Dw/gyovűy-tanítványok, a női futóváltó ugyan többszörös magyar bajnokok voltak, évek óta folytatják sikersorozatukat a Hevesi DSE és Zsigmondy- Winkler DSE sportakrobatái, több egység is magyar bajnok és egyéniben is többen nyertek magyar bajnokságot. Ugyanak­kor a népes csapatjátékban az osztályos bajnoki rendszerben rendhagyó sikert hozott az 1996-os sportév: magyar baj­nok lett az Ants (Hangyák) Thury Westem-Rotary Base­ball Klub (Nagykanizsa) gár­dája (érdekesség, hogy az OB II-ben újonc tartalékok ezüst­érmesek lettek, akik jövőre az OB I. alsó ágán szerepelnek). A kanizsai sportági betörés egyidős a szakág hazai bemu­tatkozásával, melynek úttörői voltak a kanizsaiak, élén Iván- csics Jánossal, Csordásné Láng Évával, Gondi Zoltánnal és az újra fogékony diákokkal, akik a Thury Szakközépiskolában, a Mindenki Sportpályáján, majd aztán a Thury-sporttelepen rak­ták le az alapokat és emelték csúcsszintre az új szakágat. olimpiai reménységek verse­nyét, Prágában a korosztályom Európa-bajnokságán három ezüstérmet szereztem. Az év zárásaként pedig a magyar fel­nőtt ob-n végeztem a második helyen. Jövőre szeretnék kijutni a junior Eb-re, vb-re, ahol min­denképpen tovább szeretném gyarapítani érmeim számát, és szeretnék bizonyítani a felnőt­tek között is. Az év negatív szenzációja a zalai megyeszékhelyen a Caola NB I-es kézilabda csapatához fűződik. Az egerszegi gárda a 95-96-os idény végén alig maradt le a nemzetközi szerep­lést jelentő 5. helyről. A fősz­ponzor Caola Rt. azonban nem állt teljes mellszélességgel a csapat mögé, így nem csoda ha meghatározó tudású játékosok távoztak Zalaegerszegről. Utcai, Sirina a Vasashoz, míg Othus Kisvárdára igazolt. A Major-testvérek pedig leálltak, mert nem sikerült megegyez­niük a vezetéssel. Pótlásukra meghatározó tudású kézilabdá­zót nem sikerült igazolni. Ezek után nem csoda, ha idén gyen­gébben szerepelnek a lányok, és szerényebb célokért küzde­nek. Pedig a zalai kézilabda ba­rátok abban reménykedtek, hogy a kitűnő szereplést köve­tően nem gyengül. B. I. A hangyák lerakták az ala­pokat, majd a japán Y. Koichi, a játékosedző Gondi Zoltán irá­nyításával egyre feljebb léptek. A bajnoki címig meg sem áll­tak, s e mögött öt évi kemény munka van. Az idei évben a nagy rivális a Szentendre volt, amellyel a finálét vívták. Hosz- szú, változatos és izgalmakban és fordulatokban bővelkedő öt derbin dőlt el a bajnoki cím. Az első, Duna-parti találkozót az alvajárók nyerték, aztán a má­sodik és harmadik mérkőzésen a hangyák fordítottak. Volt két győzelem és jött a negyedik, kanizsai találkozó, amelyen minden előkészítés megtörtént a bajnokavatásra. Nos, veresé­get szenvedtek a kanizsaiak, s így aztán minden az ötödik, Szentendrén sorra került mér­kőzésen dőlt el. A válogatott Darabos és Barbalics, valamint társaik ragyogó hajrával tűntek ki, s magabiztosan szerezték meg a magyar bajnoki elsősé­get. Óriási sikere ez a kis egye­sületnek, amely a csapat ér­deme, ám ebben osztoznak a klubot támogatók. Kanizsa 1997-ben a BEK-ben mutatko­zik be. Balogh Antal A Nagykanizsai Hangyák bemutatkoznak a KEK-ben Egy vb-bronz ürügyén Ács Péter a sakkról, terveiről Első kiemelkedő nemzetközi sikerét még 1992-ben érte el, amikor Rimaszombaton kor- osztályos Európa-bajnoki cí­met nyert. Ezt követően több helyezést is magáénak mond­hatott a különböző versenye­ken, de igazából nem sikerült megismételnie a rimaszombati bravúrt. Idén november elején aztán Ács Péter ismét jelezte, helye van a világ legjobbjai kö­zött. A Paksi Atomerőmű SE fiatal sakkozója Spanyolor­szágban a magyar csapat leg­eredményesebb versenyzője- ként világbajnoki bronzérmet szerzett a 16 éven aluli fiúk versenyében.-A vb előtt a végső győze­lemre is esélyesnek tartottak. Ezek után hogyan értékelted a harmadik helyet?- A rangsorban a 2410 Élő­pontszámmal a második he­lyen álltam. Ez azt jelenti, hogy tudásban, az elért ered­ményeim alapján ott vagyok a korosztály legjobbjai között, de azt nem, hogy stabilan a második lennék a világon. Korosztályunkban is kialakult egy élcsoport, de ebből szinte bárki nyerhet egy-egy nagy versenyt, csak apróságok, a pillanatnyi forma dönt.- Mi az a szint, ahová be­látható időn belül el szeretnél jutni a sakkozásban?- Legközelebbi célom - amely lényegében már teljesült -, hogy bebizonyítsam magam­nak, én ebben a sportágban meg tudok élni, helyem van a legjob­bak között. Szeretném elérni mihamarább a nagymesteri cí­met, amely már azt jelenti, hogy mindenféleképpen érdemes volt ennyi energiát befektetnem a sakkozásba. Azt követően pedig elsődleges célom, hogy két-há- rom éven belül bekerüljek, és stabil tagja legyek a felnőtt ma­gyar olimpiai sakk csapatnak. Ez az elvárásom önmagámmal szemben. Még akkor is, ha ép­pen korosztályomból kerülnek ki a legnagyobb riválisok, ér­tem ez alatt Lékó és Almási esetét, akik jelenleg azzal, hogy előbb „gondolkodtak” és menedzselték őket, valóban előrébb tartanak. Medgyesy Czankáék kitartanak A korábbi „szép esztendők” után manapság már nem az eredményekről, a felkészülés­ről, a versenyekről esik a leg­több szó a Szekszárdi Húsipari SE súlyemelőtermében. A spor­tolók leginkább az elmaradt bé­rekről, kalóriapénzekről, klub­juk jövőjéről diskurálnak. Az utóbbi évek legsikere­sebb honi súlyemelő-szakosztá­lya komoly anyagi gondokkal küszködik. A létbizonytalanság ellenére Czankáék - egyelőre - kitartanak, ők sportolók, egy könnyen nem hátrálnak, biza­kodnak és dolgoznak. Az egy­kori Európa-bajnok, világ­csúcstartó Czanka Attila vissza­esésével a szakosztály fron­temberévé az idén Farkas Zol­tán lépett elő. Tatán még együtt készült az olimpiára a két szek­szárdi, ám Atlantába végül csak Farkas jutott ki. Az ötkarikás játékokon kísér­tett a múlt, az előző évi kínai vi­lágbajnoksághoz hasonlóan a „félszeg” nevezési szint miatt ezúttal is csak a B-csoportban küzdhetett a „húsos” legény. Az 59 kg-os emelő azonban a „leosztályozás”, s a verseny közben szerzett térdsérülése el­lenére is nyolcadik helyet szer­zett a világ és Európa-bajno- kokkal tűzdelt mezőnyben. A magyar súlyemelés 22 éves csillaga már közvetlenül a hazaérkezése után közölte, hogy a jövőben nem vállalja a fogyasztás kínjait, egy súlycso­porttal feljebb lép. Farkas az olimpiai felkészülés alatt, az áprilisi Húsos Világkupán már egyszer próbára tette tudását a 64 kg-osok között; Akkor ereje teljében 197.5 kilós összetettjé­vel a harmadik helyen végzett a szekszárdi viadalon. Az első „hivatalos” fellépé­sére új súlycsoportjában a múlt heti kisbéri országos bajnoksá­gon került sor. Kecskés Zoltán és Popa Adrián, a 64-es kategó­ria Atlantában is bizonyított' nagymenőinek „felhízása” után méltó ellenfél hiányában 285-el is nevetve nyert. Kisbéren a második helyet egy másik szekszárdi fiatalember, a junior Európa-bajnoki hetedik Fenyő Dénes csípte el. Úgy tűnik, a 64 kg ismét a húsosok „sikersú­lya” lesz (itt érte el ragyogó győzelmeit Czanka is), az aranyfarkas mellett az ezüstfe­nyő is szépen csillog. ifj. Teszler Vendel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents