Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-24 / 351. szám

1996. december 24., kedd Interjú Dhnántúli Napló 3 A társadalom építéséhez kell az etika és kell az erkölcsi alap Vállaljuk a történelmi feladatot! Karácsonyi beszélgetés Mayer Mihály pécsi megyéspüspökkel ■■■■ ■ A Máltai Szeretetszolgálat pécsi, ApaJJi utcai otthonában hátrányos helyzetű gyerekek kaptak helyet fotó: laufer l. Püspök Úr! Amióta püspökké szentelték, többször beszélget­tünk. Csak egy-két címet sze­retnék kiemelni az interjúkból. Az egyiknek lényege: a szeretet tettekre épít. A másikban a sza­badság sugara volt a vezérgon­dolat, a harmadikban: A felhők fölött kék az ég. Ez kissé a jö­vőbe utal, optimista nyilatko­zás. A jövő alakítása- Örülök a három címnek. A mai ember ezt a hármat sze­retné a leginkább érezni: szere­tet, szabadság és remény. Ahogy a politikai, gazdasági és szociális problémák darabol­ják az embert, egyre inkább azt érzi, hogy egyedül áll a világ­ban, és támasz kellene. Kellene valaki melléje. Nagyon jó lenne, ha azt látná, hogy a telje­sítmény és a pénz mögött még valami érvényesül a világban, a saját családjában, a társada­lomban, és ez a valami, ami az életet megfűszerezné és az életnek alapot adna - a szeretet. Ezt a szere te tét próbáljuk min­den karácsonykor tudatosítani, minden karácsonykor még in­kább megélni, hogy ne csak üres szó és üres kifejezés le­gyen, hanem tartalommal bír­jon. Ugyanakkor szeretnénk egyre jobban megélni a szabad­ságunkat is. A különféle törvé­nyi rendelkezések, amelyeket néha jónak, néha kissé elhama- rakodottnak, néha csak egy-egy lobby érdekének látunk, mind mint korlát szerepelnek ben­nünk. És amikor az egymással való kapcsolatban is azt látjuk, hogy sokan csak önmagukat nézik és egyéni hasznukat kere­sik, ennek pedig jogszerűen előnyt tudnak biztosítani nem az erkölccsel egyenlő módon, akkor úgy érezzük, bilincsbe vagyunk kötve. Ezektől a bilin­csektől, ezektől a korlátoktól szeretne a mai ember megsza­badulni, hogy lássa a pályát, lássa, hogy a szabályok, ame­lyek között szabadon mozog­hat, nem kisebb érdekekért vannak, hanem a közjót szol­gálják. És ha egyszer a közjót látnánk világosabban, jobban, akkor máris a szabadságot is jobban meg tudnánk élni. Remény nélkül pedig jövőt építeni sohasem lehet. A napi gondok, problémák, korlátok mindig a reménytelenséget hozzák felszínre és tálalják. És ha az ember csak a mai napnak él, nagyon könnyen elkesered­het. Akkor tudunk reményben élni és akkor látjuk, hogy a fel­hők felett kék az ég, ha kissé visszatekintünk három- öt évre és látjuk, hogy azóta milyen utat tettünk meg, és nagy utat sikerült megtennünk, akkor van remény arra, hogy ezt az utat folytatni lehessen és ezen az úton esetleg módosítani is le­hessen.-A megtett úttal kapcsolat­ban a pápalátogatás és Püspöki Kar körlevelének jelentőségé­ről szeretném értékelését kérni.- A Szentatya idei látogatása elismerés. Pannonhalma a ma­gyar kereszténység bölcsője. A most már ezer éves oktató és nevelő munkát akarta látogatá­sával a pápa elismerni, Pan­nonhalmán keresztül az egész magyarságnak az újraindulását, és hangsúlyozni a magyarság történelmi helyét és fontossá­gát. Amikor a győri ipartelepen találkozott a hívekkel, jelezte, hogy nemcsak egy kolostorba akart ellátogatni. Ez az út is lel­kipásztori út volt, és nemcsak egy kis közösségnek az elisme­rése, hiszen a bencések is a lel­kipásztori munkát vállalták és most is a lelkipásztori munkát végzik. Ebben látom most a pápa útjának nagy jelentőségét. És ez a találkozás - azzal, hogy külföldi püspökök, bíborosok is részt vettek, - jelzi más orszá­gok egyházának a tiszteletét is. Az idei évben a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar szociális körlevelet adott ki Igazságo­sabb és testvériesebb világot! címmel. - Felkiáltójel van a végére téve, s az mindig a vágynak, az óhajnak és a törek­vésnek a jelzése is. Azzal, hogy a Magyar Püspöki Kar ele­mezte, hogy az országban mi­lyenek a szociális és egészség- ügyi viszonyok, azzal hogy ku­tatta, milyen a gazdasági élet, hogy hozzászólt az államhoz és politikához, és hogy hangsú­lyozta milyen gondban van a magyar kulturális élet, tulaj­donképpen jelezte: a kilábalás­hoz az ország gondjaiból a püs­pöki kar és a magyar kereszté­nyek is hozzá akarnak járulni. A kibontakozást nem mások­nak akarja átadni, és nem veszi jó szívvel, nem tekinti jó szemmel, ha mások egyolda­lúan kisajátítják a jövő képének alakítását. A mai pluralista tár­sadalomban nem jó és nem de­mokratikus, ha csak egyik vagy másik párt, egyik vagy másik politikai felfogás akarja egyol­dalúan a saját ideológiájának megfelelően a magyar társada­lom jövőjét kiépíteni és felépí­teni. — Ez a szemlélet erősödik fel abban is, hogy az egyházak ke­resik egymást. Püspök úr a na­pokban nyitotta meg a Keresz­tény-Zsidó Társaság tanácsko­zását. .. Az egyház útja-A mai magyar társadalom pluralista, és ebben a pluralista társadalomban a különböző egyházaknak is megvan a létjo­gosultságuk. A különböző egy­házak létjogosultságát néha egyenlőség néven, néha egyen- lősdi néven és néha a proporci- onitásnak megfelelően szemlé­lik. Már ezekben a kifejezések­ben is érződik, hogy többféle oldalról nézhetjük azt a törek­vést, amely különböző egyhá­zak részéről és a- mai magyar politika részéről is előtérbe ke­rül. Most harmadízben voltam a zsidó hitközség, a Keresztény- Zsidó Társaság meghívására a zsidó hitközség Goldmark ter­mében egy megbeszélésen. A mostani a prófétákról szólt. Eb­ből is láthatjuk, hogy e tanács­kozások főképpen a Bibliára vonatkoznak és a Bibliából fa­kadó feladatokra, vagy a múlt feldolgozására. Most is hangsú­lyoztam azt, hogy a próféták mindig nyitott emberek voltak és mindig vállalták a történelmi feladatot. Nekünk is, a mai korban élőknek is nyitottaknak kell lennünk Isten felé és az emberek felé. Az Isten felé nyi­tottság ad nekünk erőt ahhoz, hogy az emberek iránti nyitott­ság átmenjen feladatokba. Azért is jelentősnek tartom az ilyen találkozásokat, mert még mindig érzékelhető egyik­másik emberben bizonyos zsi- dóellenesség. S ahogyan most a Népszavának adott interjúban Fröhlich Róbert, a Dohány ut­cai Zsinagóga főrabbija emlí­tette, a zsidók között is érezhető néha valami keresztényellenes- ség. Közelebb, kell lépnünk egymáshoz! És amikor a nega­tív jelenségeket látjuk, nem szabad azt mondanunk, ez egy keresztény társadalomban lefo­lyó probléma, hanem inkább egy pluralista társadalomban, ahol a keresztények, a megke­resztelt emberek többségben vannak, de ezzel még nem a ke­resztény értékeket élő embe­rekre jellemző negatív tenden­cia ez. Sőt, éppen a hitüket iga­zán megélő emberek között nem lehet ilyen negatív tenden­cia sem az egyik, sem a másik oldalon.- Itt eljutottunk az egyházat, minden egyházat jellemző vo­náshoz a segítő szándékhoz, a társadalmi elkötelezettséghez... Szolgálat a társadalomban- A segítő szándék, ez is jó kifejezés, de én jobbnak tartom, hogy az egyház szolgálata a társadalomban. Hiszen az a szolgálat, amit mi vállalunk, az éppen az embereknek a segí­tése, s a társadaloménak is, hogy a körlevél szerint próbál­juk nemcsak fölmérni a helyze­tet, hanem szempontokat és ajánlásokat is adni minden kér­déshez. Az hogy a szempontok és ajánlások nem teljesen konk­rétak, - lehetne ebben is még tovább lépnünk, de úgy vélem, a szempontok és ajánlások bi­zonyítják azt az emberek előtt, hogy tulajdonképpen az egyház szolgálni akar, rámutat pozitív értékekre, amelyek mentén a különböző csoportérdekek a közjó irányában tömörülhetné­nek és egységesülhetnének.- De konkrét megfogalmazá­sokkal is szolgálhatunk. A Mál­tai Szeretetszolgálatra, a Cser­kúti Szociális Otthonra, a Fe­rences Nővérek tevékenységére gondolok....- Ha a szolgálatból kiemel­jük az egyház karitatív szolgá­latát, akkor a mai magyar társa­dalomban a gazdasági hiá­nyokból, nehézségekből eredő feladatokból az egyház is át­vesz. Segítenek a nővérek kór­házakban, a Katolikus Karitász nagyon sokat tesz a szegénye­kért, a hontalanokért. Avagy a Máltai Szeretetszolgálat Pécsett az Apaffi utcai súlyosan hát­rányban lévő gyerekek ottho­nával és ahogyan az orvosi se­gítségnyújtást itt Pécsett meg­valósította. Azután a Kolping azzal, hogy szellemileg is fel­emeli az embert és a szegény­ségükben is ott áll az emberek mellett. Az egyházaknak szinte mindegyike próbál olyan gon­dozóotthont vagy szociális ott­hont létesíteni, ahol a keresz­tény emberek, akik idős és öregkorukban tehetetlenné válva vagy nagyon nehezen lát­ják el magukat, a saját szelle­miségüknek megfelelően élhe­tik öregségüket. Mindezek jel­zik, hogy az egyház - ahogyan János Pál pápa mondta - útja az ember és az emberért akar szolgálni. De az egyház szolgá­latát sohasem lehet Istentől el­vonatkoztatni. Az Istentől kap­juk meg azt az erőt, hogy az embert szolgáljuk és ebbe a szolgálatba ne fáradjunk bele.-Ebből adódik egy másik szolgálat is: az ifjúság neve­lése.- A keresztény iskolarend­szer megalapozná azt a jövőt, amelyben az etikának és az er­kölcsnek a súlya egyre na­gyobb. Mostanában hallottam egy beszélgetést a tv-ben vagy a rádióban. Elmondták, hogy Bibó István már a 40-es évek végén arra emlékeztetett, ha csupán ügyeskedésre épül egy társadalom, akkor az negatív kicsengésű lesz és problémák adódnak. Ügyeskedéssel egy pár ember jól érvényesülhet, de egy társadalmat nem lehet ügyeskedéssel felépíteni és to­vábbvinni, a társadalom építé­séhez kell az etika és kell az er­kölcsi alap. Mi szeretnénk szolgálatunkat az iskolákban is érvényesíteni. Az emberek itt általában nem látnak tisztán. Miután az állami iskolát, mint államit megszün­tették, ezekből önkormányzati iskolák lettek, illetve felekezeti vagy alapítványi iskolák. Az önkormányzati iskolák fenntar­tását és a felekezeti iskolák fenntartását nem kezelik egyen­lően. Ha az önkormányzati is­kolák számára juttatott pénzt országosan, mint országos fel­adatot ellátó intézményeknek adnak és a felekezeti iskolák részére is mint országos felada­tot ellátó intézményeknek, ak­kor mondhatnánk azt, hogy egyenlő mércével mér az állam. Mert az állam akkor nem köte­lezné el magát csak az önkor­mányzati iskolák felé, hanem ugyanolyan elkötelezettséggel lenne a többi iskola iránt is.- Ötéves a teológia, ahol ma külföldiek is tanulnak. Ehhez az Új Dunántúli Napló is hozzájá­rul azzal, hogy elsőiként és ön­ként adta át az épületet.- Az Új Dunántúli Napló az­zal, hogy nem húzta az időt ha­nem átadta az egyháznak a régi papi otthont, óriási lépést tett Pécs szellemi életének a terüle­tén. Ha akkor nem kapjuk meg ezt az épületet, most már nem tudnánk megindulni. Pécsett megint van teológiai főiskola, ahol közel negyven fiatalember készül papi hivatásra, ezek kö­zött van erdélyi, van jugoszlá­viai, van egy-két más egyház­megyés, de zömében mégis pé­csi egyházmegyések. De a főis­kolán közel 140 civil is tanulja a teológiát. Pécs szellemi köz­pont kíván lenni ebben a régió­ban, teológiai főiskola nélkül nagyon egyoldalú központtá tudott volna csak fejlődni. A teológiai főiskolák fönntartása a következő évben egy kissé nehéz lesz, mert visszacsúsz­tunk megint évtizedeket, ami­kor a teológiát egyes szélsősé­ges liberális körök nem akarják tudománynak tekinteni, hanem a csak hitélet segítésére való oktató helynek. Ez annyit je­lent, a jövő évtől bizonytalan, hogy a normatív támogatást a teológiai főiskolák után az egy­ház megkapja-e vagy nem. Mert a törvény szerint most nem járna meg. Ez pedig na­gyon szomorú, éppen a mai kormány részéről és a mostani parlament részéről.- Püspök úr, hogyan látja a laikusok, a másként gondolko­dók, a nem hívők szerepét a vi­lágban, Magyarországon? A közjó megteremtése- A mássághoz hozzátarto­zik a különböző felfogásoknak a minőségi megbecsülése. A másság önmagában nem pozi­tív irányba ható folyamat, a ne­gatív jelenségek, a bűnözés vagy a terrorizmus ugyanúgy hozzátartoznak mint a pozití­vak. Vannak dolgok, amikről ki kell mondanunk, hogy társada­lomromboló, és a társadalom­romboló dolgokra azt mondani, hogy másság, ez nagyon nega­tív folyamatokat eredményez. A gondok és a problémák ott vannak, ahol egy-egy ideoló­giai csoport a másságot a saját privilégiumának megélésében látja és a másságot a másik al­kalmazkodásának a feltételévé teszi. Ha a másságot másokkal akarjuk gyakoroltatni, akkor valahol az önzés lép fel. Ezért a másságot mindig a közjó meg­teremtésében és a közjó szolgá­latában és egy valódi demokra­tikus folyamat részének kell te­kinteni, és nemcsak a demokrá­ciára való hivatkozás címkéje­ként értelmezhető. Karácsony előtt talán utolsó mondatként legyen szabad az Új Dunántúli Napló minden ol­vasójának, minden állampol­gárnak bensőséges, szép, szere­tettől megalapozott karácsonyt kívánnom. Lombosi Jenő Az idei évben készült el Cserkúton egy régebbi irodaépület­ből az impozáns egyházi szociális otthon fotó: laufer László Mayer Mihály megyéspüspök dolgozószobájában nyilatkozott fotó: Müller andrea I

Next

/
Thumbnails
Contents