Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-03 / 330. szám
8 Dunántúli Napló Kistermelők 1996. december 3., kedd Értékes, ám alig ismert zöldségféle Termesszünk feketegyökeret Agrártörvények A törvényhozási feladatok állandó munkát jelentenek a Földművelésügyi Minisztériumban. Az előkészítés alatt lévő tervezetek - többek között - a kamarai feladatokat bővítik, mentességet tartalmaznak a földtulajdonszerzési korlátozás alól, meghatározzák a növényfajok és - fajták állami elismerésének, valamint a vetőmagok és szaporító anyagok forgalmazásának rendjét. Régi-űj feladat lesz a mezőgazdasági őrszolgálat felállítása, amely külön rangot kap azzal, hogy fegyveres biztonsági őrségnek fog számítani. Űj feladatokat hoz a kormány egyik augusztusi határozata, amely szerint a törvényhozási feladatok felgyorsítása érdekében az említett és számos más agrártörvény - tartalmi kapcsolódás esetén - egy- egy törvénycsomagban kerüljön a parlament elé. Zöldségek téli tárolása November végére már csak az a néhány növény (például a kelbimbó, a póréhagyma, a kelkáposzta) marad a házi veteményeskertekben, amelyek a nagyobb lehűléseket is károsodás nélkül átvészelik. A többi remélhetőleg már a tárolókba került, s nem a hó alatt várja, hogy hasznossá váljék. Az előrelátó kertész azonban ezeket a hidegtűrő zöldségeket is felszedi, hogy az erősebb talaj menti fagyok idején a kiásásuk ne okozzon különösebb gondot. Ha nem is fagymentes, de olyan helyre kell elhelyezni a zöldségeket, ahol védve vannak a szélsőséges időjárástól. A többszöri átfagyás, kiengedés ugyanis nagymértékben rontja a tárolhatóságukat és a minőségüket. Kertészeti szakemberek szerint a tárolók hőmérsékletére is nagyon kell ügyelni. A leggondosabban átválogatott és a legegyszerűbben tárolt zöldségféle is bemelegedhet, s ha ezt időben nem veszi észre a kiskerttulajdonos, az egész termés néhány nap alatt elrohadhat. Ennek megelőzése érdekében célszerű időközönként szellőztetni, illetve átválogatni a télire eltett zöldségeket. kerka Kistermelők rovatunkkal legközelebb december 17-ikén jelentkezünk Alig ismeijük, jóllehet az őshazája Európa. Igaz, eléggé későn került be a termesztett zöldségfajok közé. A botanikusok csak a XVI. századtól kezdve emlegetik a kultúrnövények között (Somos, 1983). Nálunk a termesztése nem számottevő, ezzel szemben NSZK, Franciaország, Olaszország stb. államokban a téli hónapokban általánosan elterjedt, keresett zöldségféleség. Párolt zöldségként a húsok mellé köretnek, de a karfiolhoz, spárgához hasonlóan prézlivel elkészítve főételként is fogyasztható. Táplálkozási jelentőségét néhány más zöldségfajokban ritkán előforduló vegyületnek (inulin, asparagin, cholin, lac- tucin) köszönheti (Hájas, 1976). Ezen túlmenően a gyö- kérzöldség-féleségek közül kiemelkedően magas - 12% - a cukortartalma. Jelentős a B,, B2 vitamintartalma is. Ugyancsak magas a kálcium - 212 mg -, a kálium - 490 mg -, és a C-vi- tamin - 105 mg/100 g - tartalma. A sikeres termesztés feltételei Talajigénye: mélyen művelt, tápanyagban gazdag, jól elmunkált porhanyós talajt igényel, mint általában a gyökérzöldségek. Fényigénye elég nagy, de e tekintetben eléggé „megalkuvó”. A gyümölcsfák alá és szőlősorok közé is vethető. Nem fagyérzékeny. Jól bírja a szélsőséges időjárási viszonyokat. A nagy melegeket is elviseli. Vízigénye közepes. Mint általában minden növény, a csírázáskor és a fiatal növények kezdeti fejlődésekor igényli a nedvességet. Egyébként a szárazságot viszonylag jól tűri, ezért a Mecsek hegyoldalban is sikerrel termeszthető lenne, a gyökerek megerősödéséig ugyanis itt is elég .nedvesség áll rendelkezésre. Vetési időszak A jellegzetesen hosszúkás mag - ezer mag tömege 13-14 g - tavasszal, márciusban, áprilisban, és nyár végefelé augusztusban és szeptemberben vethető. 100 m2 15-20 dkg maggal kell számolni. Ha elegendő talajnedvesség áll rendelkezésre, úgy a tavaszi vetés javasolható. Ebben az esetben ugyanis még az év folyamán piacképes gyökerek fejlődnek. A sortávolságot a művelési eszközhöz kell alkalmazni, megválasztani (30-40 cm). A tőtávolság 5-7 cm legyen. Ha véletlenül sűrűbbre sikerült a vetés, úgy 3-4 lomb- leveles korban ritkítani kell. Ritkítás után ajánlatos az öntözés, hogy a növénykék a ritkítással járó stresszt mihamarabb átvészeljék. A vetés 4-5 cm mélyre történjék. Vethető bakhátra is a sárgarépához és petrezselyemhez hasonlóan. Kötött talajon ez a vetési mód javasolható. A gyökerek a laza bakhátba ugyanis mélyebbre hatolnak, fejlődésük kiegyensúlyozottabb lesz, szép, egyenes gyökerek fejlődnek. A növények ápolása szükség szerinti kapálásból, gyomirtásból és egy esetleges - szükség szerinti - öntözésből áll. Kártevője, károsítója úgyszólván nincs is. Elvétve a lisztharmat ellen kell védekezni. A gyökerek felszedése A sötétbarna héjú termést gyökeret szeptembertől takaríthatjuk be. A termés felszedése nagy óvatosságot igényel, mert ha megsértjük a gyökereket - könnyen pattannak -, a sérülés helyén tej nedv szivárog ki és az ilyen gyökér rágóssá válik, rossz minőségű lesz. A sorok mellett tehát egy 40 cm mély árkot ásunk és ebbe ásóval óvatosan bedöntjük a gyökereket, majd kézzel fölszedjük. A felszedett termést a dús lombozattól éles késsel megtisztítjuk. Tárolás nedves homokban A gyökereket pincében, veremben, más gyökérzöldségekhez hasonlóan nedves homokban levermelhetjük. Helyes tárolás esetén a következő év tavaszáig fokozatosan felszedhetjük és fogyaszthatjuk. A barna héjtól való megtisztítás langyos vízben történjék, hogy a tej- nedvedzést elkerüljük. Termesztésre ajánlható fajták: Egyéves óriás, Orosz óriás és Vékony fajták. Dr. Tamcsu József Feketegyökér dús lombozattal Szépen kitisztított, kötegelt feketegyökér Csínján a gyomirtó szerekkel Téli hónapok alkalmasak arra, hogy az előző évek termesztési és növényvédelmi tapasztalatainkat értékeljük. Néhány olyan hiányosságot szeretnék ismertetni, mely nagymértékben csökkenti a termelés hatékonyságát. Ezek közül első helyen szerepel a gyomirtás. A gyomirtó szer kiválasztása az előző évek gyomflórájának ismeretében és a kultúrnövény tűrőképességének figyelembevételével történjen. A gyomirtó szereket két nagy csoportba sorolhatjuk: Totális gyomirtó szerek: növényállományba juttathatók ki, minden kikelt, lombfelülettel rendelkező növényt károsít, elpusztít. A vegetációs időszak alatt csak úgy használhatjuk e készítményeket, hogy a kultúrnövény zöld részeire ne sodródjon a per- metszer, mert ellenkező esetben - a szertől függően - részleges, vagy teljes növénypusztulást okoz. Ebbe a csoportba tartoznak a kiskertekben általánosan használt Gli- alka, Glifosz, Medálon, Finale stb. Szelektív hatású gyomirtó szerek: a kultúrnövény fonológiájához kötődik a kijuttatás időpontja (vetős előtt, vetés után, kelés előtt, kelés után és állományban használható készítmények). Tudomásul kell venni, hogy olyan készítmény nincs ami önmagában, kombinációs partner nélkül teljes gyommentességet biztosít. Elhagyott több éven keresztül művelésből kivont területek gyommentesítése e csoportba tartozó szerekkel nem oldható meg, mert ezek a készítmények elsődlegesen a magról kelő gyomok ellen hatékonyak. A szelektív hatású gyomirtó szerek csoportjába tartoznak azok az egyszikű irtó készítmények is (Nabu S, Targa Super, Fusilade stb.), melyek a kétszikű - széleslevelű - kultúrnövények közül a fűféle gyomnövényeket a tenyész- időszak alatt is kipusztíthatjuk. E készítmények felhasználásának csak az élelmezési várakozási idők szabnak határt. Összefoglalva:- gyomirtást csak olyan szakember irányítása, tanácsai alapján végezzünk, aki az adott terület gyomviszonyait ismeri. Ne alapozzunk különböző hirdetésekben megjelenő technológiákra;-kisebb néhány tíz négyzetméteres területen, illetve köztes termesztésnél ne használjunk a tenyészidőszak alatt gyomirtó szert;- eredményes gyomirtást csak akkor végezhetünk, ha a terület mellett az útszélt, árokpartot is gyommentesítjük, megakadályozva a gyommagvak e területekről történő szóródását;-ügyeljünk arra, hogy a gyomirtó szer milyen növény- fenológiai állapotban - gyom- és kultúrnövénynél pl. egyaránt- alkalmazható!- gyomirtó szer túladagolása a kultúrnövényeink pusztulását okozhatja, ezért a te- nyészidőszakban végzett kezeléseknél inkább - azoknál a szereknél ahol lehetséges - osztott (ugyanazzal a készítménnyel csökkentett dózissal 2 alkalommal) kezelést alkalmazzunk;- rezisztencia kialakulásának elkerülése végett a vetésváltás mellett szerrotáció is szükséges, mely nem csak egy-egy készítményre, hanem hatóanyag csoportra is vonatkozzon! Ne feledjük, hogy a gyomirtó szer alkalmazása nem pótolja a mechanikai, agrotechnikai gyomirtást, csak kiegészíti azt. FOTÓ: TÓTH Czigány Csaba Gyümölcstermesztés - korszerűen Biztos eredményű szaporítási mód: a bujtás A bujtás a gyümölcstermesztésben alkalmazott ivartalan szaporítási módokhoz tartozik, azok közül is az úgynevezett gyökereztetési eljárásokhoz. Olyan gyümölcsfajokon alkalmazható, amelyek jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy föld feletti része jól, könnyen és biztosan gyökeresedik, ezzel a módszerrel biztos, hogy az anyanövény tulajdonságaival megegyező tulajdonságú lesz az utód. Az ere- dés (gyökeresedés) biztos, mert a bujtás során a föld feletti rész (vessző, hajtás) a gyökerek kifejlődéséig az anyanövénnyel kapcsolatban marad, onnan kapja a tápanyagokat, csak a gyökeresedés után választjuk le az anyatőről. Többféle módozata ismert, a leggyakrabban alkalmazottak a következők: Feltöltéses bujtás az a buj- tási mód, amikor a kiválasztott és a föld felszíne alatt elágazott hajtásokat, vesszőket földdel feltöltjük tavasszal, a földfeltöltést a növekedéssel párhuzamosan folytatjuk a vegetáció ideje alatt többször. A feltöltés talajába került hajtás, vesszőrészek meggyökeresednek (1. ábra). így szaporítjuk pl. az alma és a birs alanyokat. Közönséges bujtás során az anyatőről lehajlított vesszőket a föld felszíne alá húzzuk, de úgy, hogy a vessző végei a földből kiállnak (2. ábra). Ezzel a módszerrel szaporítható pl. a mogyoró, a füge. Sugaras bujtás amikor az anyatő vesszőit vízszintesen húzzuk le a talajfelszín alá néhány centiméterrel, ahonnan a rügyekből a hajtások a felszín fölé kitörnek, ezeket földdel feltöltögetjük (3. ábra). Felbujtás az a módszer, amikor a vessző-, illetve hajtásvégeket függőlegesen beássuk a földbe, ahol azok meggyökeresednek (4. ábra), így szaporítható pl. a szeder. Bár a bujtás ideje tavasszal van, az ismertetésére azért kerül sor, mert a bujtásra szánt vesszőket most kell kiválogatni és a metszés alkalmával meghagyni, valamint azért, mert a jó gyökeresedés alapvető feltétele a puha, porhanyós talaj, amelyet az anyatő környékén úgy érjük el, ha most ősszel jó mélyen felássuk a talajt, ami majd a tél folyamán szétfagyva a bujtásra kiváló, laza szerkezetet ad tavaszra. Buzássy Lajos