Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-18 / 345. szám
8 Dünántúli Napló Külföld 1996. december 18., szerda Az ígéretek földjén (Románia a választások után) A kis Fokker 70-es oly köny- nyed eleganciával landol a bukaresti repülőtér eső áztatta betonján, hogy a Budapestről érkezők elismerő tapsa kíséri a remek teljesítményt. Gyors ellenőrzés, és máris kint vagyunk a téren, kocsinkat keressük, mikor ismeretlen fiatalember ragadja meg a táskámat és máris röpíti a mikrobuszhoz. Aztán a markát tartja, kiderül, nem a fogadóinkhoz tartozik, neki ez a munkája, ő ebből él. Egyéb meglepetések is érnek, sajátos kettősség vibrál az utcán, ugyanaz az emberekben: szép remények és súlyos kételyek, optimista jóslatok és elbi- zonytalanító kérdőjelek. A választások után Románia „érdekes” ország lett az idegen számára. Sok a kérdés A hazai civil szervezeteket képviselő delegációnk érkezésének napján már folytak a koalíciós tárgyalások, másnapján az új kormány letette az esküt. Benne az RMDSZ képviselőivel, kik nagy vitákat követően vállalták a bizonytalan kimenetelű részvételt, foglalták el miniszteri és államtitkári széküket. A magyarság érdekvédelmi szervezete új feladatra vállalkozott, az egész ország politikai koordináta-rendszerében kell, hogy gondolkodjék a jövőben. A reményteli változások ellenére sok a kétely is. Megalapozottak-e a majd mindenki részéről táplált remények? Bekövetkeznek-e valóban a mélyreható változások? Egyenrangú állampolgárrá válhatnak-e az ország nemzetiségei, köztük a csaknem kétmilliós magyarság? Adottak vagy megteremt- hetőek-e a demokratikus átalakulás gazdasági feltételei? Nem válik-e a gazdaság katasztrofális állapota a szociális fészült- ségek elmélyülésének forrásává, súlyos destabilizáló tényezővé? Felkészült-e a társadalom mindarra, amit a bűv- szóként hangoztatott modernizáció és integráció új konfliktusokként és feszültségekként előidézhet? Hozzá tud- e járulni a kedvező folyamatokhoz az 1989 óta lassan önmagára ébredő civil szféra? És hát igényt tart-e vajon majd rá az új hatalom, akár úgy is, mint a hatalomgyakorlást ellenőrző társadalmi kontrollra? „Felszín” és „mély” A néhány napos látogatás közel másfél tucat tárgyalása tapasztalatainak birtokában sem siethetünk a válasszal. „Felszín” és „mély” amúgy is ritkán ekvivalensek egymással régiónkban. És túl vegyesek a benyomásaink is. A híres külföldi cégek csillogó kirakatai és hivalkodó reklámjai alatt rongyos koldusok, szánalomra méltó gyerekek tartják masza- tos kezüket némi aprópénzért. Megélhetést vagy üzletként Temesvár gyakorolva mindezt - egyre megy. A nyugati gépkocsikkal teli útkereszteződés pirosra váltó lámpájánál azonnal megjelennek a kéregető koldusok, időnként megnyílnak nekik az ablakok is. A jó hírű Moldova étteremből késő este hazaúton szerencsés vagy, ha elkerülöd a mindig éhes kóbor kutyák seregét. Az egykori diktatúra gigan- tomán építészeti „remeke”, a közigazgatási központ messziről kiemelkedő, fehér épületóriása szomszédságában ott a régi Bukarest, díszes, erkélyes, elegáns polgárházaival, melyek gyakran diplomáciai szolgálatoknak adnak otthont manapság. Változnak a korok, változnak az ízlések .. . Brassó felé haladva dobozos Cola-t és sört fogyaszthatsz, csodás tájban gyönyörködhetsz a fűtetlen vonatban. Szóval az ország furcsán érdekes, ’természetesen’ ellentmondásos ... A civil szféra „Fecseg a felszín” - idézhetnénk a költőt, de már nem folytathatnánk szavait, azaz, hogy „hallgat a mély”. Mert Romániában nem lebecsülhető önszerveződési folyamatok indultak meg az elmúlt években a társadalom mélyén. Jelenleg — tudjuk meg a SOROS alapítvány bukaresti központjában - az 1989-es hárommal (!) szemben mintegy tizenötezer (!) civil szervezet, alapítvány és egyesület, liga és asszociáció működik az országban. Kulturális és szociális, embeijogi és tudományos egyaránt. Mögöttük többnyire ott állnak a neves és tőkeerős külföldi alapítványok, a SOROS, a Naumann, meg egyéb angol, amerikai, francia, belga és holland támogatói központok. A civil szféra régióbeli történetét ismerve persze aügha lehetnek illúzióink, de a tapasztaltak azért figyelmet érdemelnek. Például a brassói székhelyű Demokráciáért Egyesület, amely négy-öt év alatt közel negyven települést átfogó, ezerötszáz tagú klubhálózatot hozott létre, és több ezer aktivistával ellenőrizte - saját monitor-hálózatával - a legutóbbi két választást az országban. 1996-ban pedig négy-öt órával az urnák lezárása után - saját közvélemény kutatása alapján - már „végeredményt” hirdetett, mindössze fél (!) százalékkal térve el a jóval később bejelentett hivatalostól. Kiépült személyi és dologi infrastruktúra, megnyugtató pénzügyi háttér, olyan lobbycsoportok működtetése, amelyekkel már a törvény előkészítési és döntéshozatali folyamatok is célba vehetőek! Hasonló jelentőségű a hét éves múltra visszatekintő emberjogi szervezet, a LADO is, melynek vezetője a közelmúltban vette át magas kitüntetését a magyar államfőtől. A LADO több mint száz munkatársával, több ezer aktivistájával igyekszik védelmet nyújtani mindazoknak — legyenek románok vagy kisebbséghez tartozók -, kiket jogsérelem ért. Sajátos nyomásgyakorló csoportjuk éves jelentései a romániai emberjogi helyzetről rendre eljutnak a nagy nemzetközi szervezetek asztalára, amit önmagára valamit is adó kormány persze nem hagyhat figyelmen kívül. Hát még akkor, ha az európai integrációhoz vezető úton szeretne minél hamarabb, minél magasabb sebességfokozatra kapcsolni, mint az mostanában minden kormányhivatalnok szavaiból jól kivehető. Retorika csupán? A helyzet újszerűsége az RMDSZ kormányba kerülése. Az új kormányerő - tapasztalhatjuk az Elnöki Hivatalban tartott beszélgetésen - józan helyzetmegítéléssel, a bársonyszékek számát háttérbe, a programját előtérbe állítva készül új szerepére. Tisztában van azzal, hogy veszélyek és csapdák leselkednek rá. Belsők és külsők egyaránt. Hogy vajon győzi-e majd az új kihívásokat és feladatokat felkészültséggel és erővel, káderekkel és szakemberekkel - csak a jövő mutatja meg. ' Ebben a helyzetben új kihívások és új lehetőségek előtt áll a civil szféra is. A szervezetlen többség és a szervezett kisebbség egyaránt. Előbbiről ki tudná ma megmondani, hogy tájékozatlansága és hall- gatagsága mögött mi húzódik meg valójában, hogy a napi megélhetésért folytatott küzdelme mellett hajlandó lesz-e támogatni a további változásokat is. Utóbbiról, a civil szervezetekről pedig aligha jósolható meg, hogy vajon képesek lesznek-e tovább építkezni lefelé, elérni a ma még mozdulatlan többséget. Az új hatalomról és változó összetételű apparátusairól pedig szintén csak az idő állíthat ki bizonyítványt, megmutatva, hogy a mai nyitottság és tolerancia, európaiság és magyarbarátság retorika-e csupán, avagy a valódi változások kezdete . . . Hazafelé kissé döcög a kis Fokker 70-es, és bár a Kárpátok felett verőfényes az idő, a Ferihegyi repülőtér betonja is puskapor száraz, mégis nehézkes a leszállás, „kemény” a földet érés. Taps sem csattan fel. Hazaértünk. Szirtes Gábor Űj rend az osztrák autópályákon Ne indulj el matrica nélkül Mint a magyar sajtó már jelezte, elsejétől Ausztriában bevezetik az autópályadíjat, méghozzá általánosan, vagyis valamennyi autópályán és gyorsforgalmi úton (autóúton) kötelező lesz a díjfizetés. Ez az intézkedés a magyar állampolgárokra is vonatkozik. Az úthasználati díjat nem az utak bejáratánál felépített kapuknál kell megfizetni, hanem - svájci mintára - a gépkocsi szélvédőjére felragasztható matricák, osztrák néven Autobahn Pickerl megvásárlásával. Ezekhez a matricákhoz Ausztriában nagyon sok helyen hozzá lehet jutni, például benzinkutaknál, kioszkokban, totó-lottó kirendeltségekben, trafikokban, utazási irodákban, stb. Tekintettel arra, hogy egy magyar autós közvetlenül a határállomás átlépése után kellemetlen helyzetbe kerülhet matrica nélkül, a Magyar Autóklub lehetővé teszi, hogy még Magyarországon megvásárolhassák - akár forintért is - a szükséges matricát. Információink szerint a határállomásokon lévő Autóklub kirendeltségeken (Hegyeshalomban és Sopronban van ilyen), vagy pedig a Magyar Autóklub ügyfélszolgálati irodáiban lehet megvásárolni a matricákat már december második felében. Az osztrák autópályadíjak relatíve nem drágák és nemcsak egy évre érvényes matricákat lehet vásárolni, hanem rövidebb határidejű, két hónapra, egy hétre szólót is. A matricák árai schilling- ben a következők: motorkerékpárokra az egy évre szóló 220, két hónapra érvényes 80 schilling. (Motorkerékpárok esetében egy hétre érvényes matrica nincsen.) Személygépkocsikra, 3,5 tonnánál nem nehezebb kis teherautókra és lakóbuszokra az éves díj 550, két hónapra 150, egy hétre pedig 70 schilling. A Magyar Autóklub csak erre a két kategóriára használható matricákat fog árusítani. Az autóbuszokra 3,5 tonnáig, valamint a teherautókra 3,5 és 7,5 tonna között az éves matrica ára 6000, a két hónaposé 1500, az egy hetesé pedig 300 schilling. A tehergépjárművekre 7,5 tonnától 12 tonnáig az éves díj 12 000, a két hónapos 3000, az egy hetes 600 schilling. A 12 tonnánál súlyosabb nehézgépjárművekre úgynevezett Euro- vignettákat kell vásárolni. Az utánfutókra minden esetben 60 schillingért lehet vásárolni a díj megfizetését igazoló matricát. Az osztrák hatóságok azt kérik az autósoktól, hogy az ellenőrzés segítése és gyorsítása érdekében a matricákat jól látható helyre - ajánlják az első szélvédő bal felső sarkát - ragasszák fel. Motorkerékpároknál egy jól látható és nem cserélhető karosszéria-elemen célszerű azt elhelyezni. A fel nem ragasztott matricát az ellenőrzésnél érvénytelennek tekintik. Az osztrák hatóságok egyébként azt ígérik, hogy némi türelmi idő után szigorúan ellenőriznek és a matrica nélkül közlekedő autó tulajdonosának büntetést kell fizetnie. A büntetés mértékét is meghatározták már. A matrica nélkül közlekedő autósnak 1100 schillinget kell fizetnie a helyszínen, az ezt igazoló nyugtával viszont 24 óra hosszat igénybe veheti az autópályákat és a gyorsforgalmi utakat. Aki nem tudja kifizetni a helyszínbírságot, annak a büntetése automatikusan 3000 schillingre emelkedik. A többször rajta kapott „fekete utazó” ugyancsak belenyúlhat a pénztárcájába, még szigorúbb büntetésre számíthat. Azok az autósok, akik nyomtatóval vagy más módon próbálják meghamisítani az autópálya-matricákat, igen magas, akár 60 000 schillinges büntetésre is számíthatnak. Ezen kívül a hamisítót akár egy évig tartó szabadságvesztéssel is büntethetik. A külföldiek és a turisták saját országuk pénznemében is megfizethetik a bírságot. A hatóságok azt ajánlják az autósoknak, hogy a matricák ellenőrző nyugtáit őrizzék meg. Az osztrák közlekedésrendészet már eddig is számos új ellenőrző pontot épített ki az országban és továbbiak üzembe állítását is tervezik. Erre a célra nem kevesebb mint 25 millió schillinget különítettek el. Ezeken a helyeken beépített radarok figyelik az elhaladó járművek sebességét, és a túllépőket fényképezik, illetve az adataikat megfelelő helyre továbbítják. Alsó-Ausztriában 53, Bécsben 12, Burgen- landban 18 ilyen ellenőrző pontra számíthatnak az autósok. Ausztriában 1997. január elsejétől egyébként nemcsak drágul, hanem bizonyos tekintetben olcsóbb is lesz a közlekedés. Az alagutak használatáért szedett díjakat ugyanis a jövő év elejétől általában 20- 50 schillinggel mérsékelik. H. K. A nyertes előfizetői kódját (amely a hírlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. Axel Springer-M. Kiadó Kft. Baranya Megyei Iroda az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala 2.000 Ft-os vásárlási utalványa. Ön a nyertes? Oroszország-Tomilino - Három hónapig készül az orosz űrhajósok új ruhája, amibe „beszállni” sem könnyű foto: feb Reuters
