Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-15 / 342. szám

1996. december 15., vasárnap Magyarország - Dél-dvnántúl Dlftiántúli Napló 3 Nincs hova hazatémiök Segít a Református Menekültszolgálat - Újabb adományokat várnak A nyilatkozatok ellenére sem derűlátóak a Mohács-környéki menedékesek. A volt Jugo­szlávia területéről, főként a ba­ranyai háromszögből érkezett több ezer menekült nem bízik a közeli hazatérésben. A szegénység és a bizonyta­lanság hatotta át tegnap Mohá­cson a Délvidéki Református Menekültmisszió karácsonyi segélyosztását, ahol három tonnányi ruhaneműt, gyermek- játékot és élelmiszert osztottak szét a rászorulók között. Sokan elmondták, hogy ott­honukat feldúlták, kifosztották, rokonaik, ismerőseik az öldök­lés áldozataivá váltak, vagy szétszóródtak a nagyvilágban, így nincs hová hazatérniük. Volt, aki hazaköltözött, de a családot már másnap kiűzték otthonából az apát gyermekei szemláttára lőtték agyon. Itt most legtöbben a heti 1200 fo­rintos állami segélyből tenge­tik életüket. Ha nem számít­hatnának évek óta a Misszió rendszeres támogatására, mondották, talán sokan már éhenhaltak volna. Egyesek sorsát még a honta­lanság is nehezíti. A harcok ki­törésekor jugoszláv útlevéllel lépték át a határt, avval pedig a mára szuverén horvát állam te­rületére nem tudnak vissza­térni. Hiába folyamodnak hor­vát állampolgárságért, a nagy­követség a legkülönfélébb ürügyekkel - van, akit szerb hangzású neve miatt - eluta­sítja. Bóka Koppány András, a Délvidéki Református Mene­kültmisszió ügyintézője szerint még sokáig lesz tennivaló. Nemcsak a ’91 óta jelenlévő mintegy 1500 környékbeli me­nekült miatt, hanem az egyre nagyobb hazai szegénység okán is. Véleménye szerint az a sajtó által is sugalmazott állí­tás, amely szerint térségünkben a menekültkérdés megoldó­dott, dezinformáción alapul, és egyszerűen nem igaz. „Ezek a hangok jelentősen megnehezítik amúgy sem könnyű munkánkat, mivel a közvélemény lelkiismeretét el­altatva a potenciális támoga­tók figyelmét eltereli a meglévő súlyos gondokról - mondotta. - Pedig nagy szükség lenne a mostani segélyosztást lehetővé tevő hollandiai DORCAS és a „Segítsük Kelet Európát Ala­pítvány" (HOE) adományai­hoz hasonló további támoga­tásra. ” „Ha egyre szegényebbek vagyunk is, őrüljünk, amíg má­sokon tudunk segíteni - vallja Bóka Koppány -, és ne felejt­sük el, hogy az ország más vi­dékein élő menekültekkel ellen­tétben a Mohácson élő mene­kültek is magyarok!” D. M. Sokan még nem bíznak a közeli visszatérésben otthonukba Nem jár a dollár (Folytatás az 1. oldalról) Tavaszi ülésén a felzárkózta­tási bizottság azonban úgy döntött, hogy eredeti döntésé­hez híven az eredeti progra­mot támogatja. így ismét minden függőben maradt. Sőt, hatásköri viták is felme­rültek, a minisztérium által felkért független szakértők is „túl ambiciózusnak” tartották a programot ahhoz, hogy tá­mogatható legyen. Időközben aztán eljött az a pillanat, amikor a Világbank - úgymond - „ránézett a pén­zére”. Elérkezett a félidejű fe­lülvizsgálat, melynek célja a folyamatban lévő projektek átvilágítása. A világbankiak úgy találták, hogy kissé rég­óta folyik a herce-hurca, s azt a javaslatot tették - nem ki­mondottan kérték -, ha már mindeddig nem indult be a program, hát ne is kezdjék el. A fenti javaslat mellett és ellen is fel lehet hozni érve­ket. Budapesten ez év janu­árja óta működik a Hyperto­nia Társaság hasonló prog­ramja - így a leszűrhető ta­pasztalatok legnagyobb részét Budapesten rögzítik majd. Ugyanakkor Kalocsán műkö­dik egy olyan közösségi de­monstrációs program, mely valószínűleg jól hasznosít­hatná a komlói tapasztalato­kat. Az újabb - s reméljük, ez­úttal már végleges - döntés január 6.-ára várható. Arra a kérdésre, hogy mindezek után elkezdenék-e még az egészségvédelmi programot, dr. Tihanyi László, a komlói ANTSZ ve­zetője lakonikusan csak eny- nyit válaszolt:- Hát, ha lehet. . . Kincse Sz. Ö. A soproni népszavazás 75. évfordulója A népszavazás 75. évforduló­járól ünnepségen emlékeztek meg szombaton a soproni vá­rosházán. Az 1921. évi népszavazás­nak az volt tétje, hogy a sop­roni és a városkörnyéki pol­gárok eldöntsék: Magyaror­szágot vagy Ausztriát választ­ják hazájukul. A történelmi eseményt méltatva Gimesi Szabolcs polgármester hangoztatta: a városlakóknak több mint fele németajkú volt, mégis az ő szavazataik adták meg a biz­tos többséget a magyarságáért küzdő városnak - mondta a polgármester. A emlékezésen felolvasták Göncz Árpád üd­vözlő levelét. A köztársasági elnök köszönetét fejezte ki Sopron hűségéért. Rámuta­tott: ez a vállalás enyhítette az embertpróbáló időkben a tria­noni kegyetlenség fájdalmait, és önbecsülést adott az egész országnak. Körmendi sem kacag folyton Körmendi János az a fajta szí­nész, hogy már akkor is kacag a néző, ha megjelenik a színen, vág egy-két grimaszt, bozontos szemöldöke alól mereszti a szemét. Vajon tényleg ilyen mókás ember, vagy csak egy­szerűen jó szí­nész?- Hát kérem szépen - kezdi jellegzetes stílu­sában -, ne tes­senek azt kép­zelni, hogy én folyton kacagok! Pedig szeretnék, istenemre! Ha meg már kínjá­ban röhög az ember, az azért mégsem az igazi!-Közeleg pe­dig a Szilveszter, s még sokan em­lékeznek tavalyi sikeres, Hukk! című önálló mű­sorára. Mit vár­hatunk az idén?- A tévében készül valami kis móka Antal Imruskával, Vere­bes István írta a szöveget, de a tavalyi stáb nem állt össze. Azt hiszem, egyszerűen nem volt rá pénz.-Egy-egy kabaréhoz folya­matosan gyűjtik a poénokat, és amikor már sok van, összeállí­tanak egy műsort?-Á, dehogy! Egy nap alatt meg lehet írni. Sajnos, a téma adja magát manapság, annyi groteszk, sími-nevetni való helyzet van, hogy hajaj!- Szilveszter előtt azonban még jön a karácsony. Mit jelent ez önnek?-Elsősorban a gyerekkort. Szegeden nőttem fel, ami a ma­ihoz képest akkoriban még kis­város volt. Ahogy visszaemlé­kezem, minden színesebbnek, hangulatosabbnak tetszik, úgy­hogy ezeket a képeket nem is nagyon nehéz felidézni, auto­matikusan jönnek. Emlékszem, hogy kicsit piromán voltam, imádtam csillagszórózni, gyer- tyázrii, úgyhogy szegény jó szü­leim egy frászban voltak az ün­nepek alatt, mikor gyújtom fel a házat.- Néhány éve - betegsége apropóján - könyvekkel is je­lentkezett. ír miß?-Hogyne! Állandóan írok, legkedvesebb „olvasómnak”, az asztalfióknak. Ezek elsősor­ban publicisztikák, egy öregúr zsörtölődései, vagy éppen dör­gedelmei, de van köztük né­hány komolynak szánt eszme- futtatás is. Ki tudja, lesz-e olyan világ, amikor előkerül­hetnek? De igazság szerint van, amit a Mikroszkóp Színpadon felhasználok néha, például egy- egy poént, mint a most futó „Kiskegyed” című kabaréban is, ami az azonos című hetilap támogatásával jött létre.- Se új magyar filmekre, se nívós tévé-produkci­ókra nincs pénz. Sajnálja?- Sajnálom, természetesen, hiszen korábban remek alkotások születtek, melyek ma már egy kor dokumentumai is egyben. Ha most nem csiná­lunk semmit, dokumentumok sem lesznek. A dolog másik ol­dala, hogy iga­zából bennem már nincsenek nagy ambíciók, és a sok munka is fáraszt, így a 70. évem felé. Bár - hogy lekopogjam -, mostanában semmi komo­lyabb bajom sincs, azon túl, hogy, mint mondom, esen­dőbb vagyok. De érdekes, ha mégis akad valami kis filmes munka, akkor, mivel próbára, beállásokra nincs pénz, ma­gamfajta öreg profikat hívnak, akik odamennek, és kapásból megoldják a feladatot. Ez vi­szont azért gond, mert a fiata­loknak alig marad valami le­hetőségük megmutatkozni. Erre mondják, hogy ilyen az élet - hát igen, ilyen lett az élet! Méhes K. Népművészet a Kapos mentéről A Kapos folyót kísérő pe­remvidékről számos érté­kes tárgyi és szellemi em­lékkel gazdagodott hazánk népművészeti kincstára. Ezúttal a nagykanizsai He­vesi Sándor Művelődési Központban kaphatunk be­lőle ízelítőt, a hétfőn 15 órakor nyíló kiállításon. Farkas Lajos, a gyűjtésben jelentősen közreműködő dombóvári művelődési központ igazgatója nyitja meg a tárlatot, majd elő­adásában Élő Lajosné szakkör-vezető, a Kapos menti vászonszövés gyűj­tője osztja meg közvetlen tapasztalatait a résztve­vőkkel. Most a tánc ajándék A Baranya Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi In­tézet félszáz lakóját ajándé­kozza meg karácsonyi mű­sorával a pécsi IH-Forma I. és a Fordán Táncstúdió. Ünnepi grátisz előadásuk ma 17 órakor a Pécsi Ifjú­sági Házban várja a közön­séget. Több feladat hárul a szociális központra A szociális feszültség Szek- szárd városában is növek­szik, ezért bővítik a megye- székhely Szociális Központ­jának tevékenységi körét. A szaporodó feladatosoknak megfelelően rövidesen az alapító okirat módosítására is sor került. Ösztöndíj a somogyi egyetemistáiknak és főiskolásoknak A Somogyi Egyetemistákért és Iskolásokért Alapítvány több mint félmillió forint ösztöndíjat adott tandíjkiegészítésre 37 hall­gatónak szombaton Kaposvárott. Az alapítvány egy évvel ezelőtt alakult a Somogyért Egyesület kezdeményezésére azzal a céllal, hogy segítse az ország egyete­mein, főiskoláin tanuló somogyi diákokat. Ebben a tanévben több mint 4 millió forintot adhatnak át a rászoruló hallgatóknak, ezt az összeget önkormányzatok, cé­gek, vállalkozók és magánsze­mélyek utalták át az alapítvány számlájára. A több mint 700 pá­lyázó közül 600-nak tudnak ösz­töndíjat adni, egy-egy hallgató­nak átlagosan 8 ezer forintot. Karácsonyi bú Karácsony. Visszatérő ünnep, s mint ilyen, talán a legjelentő­sebb, amit a zsidó-keresztény kultúrkörben így vagy úgy - megülünk. Ezért megrázó le­het, ha hirtelen nem úgy éljük meg, mint eddig tettük. Hiszen minden évben ekkor éljük meg az összetartozás örömét, s ek­kor adunk számot magunknak veszteségeinkről is. A kará­csony tehát nem csupán a sze­retet ünnepe, de a veszteségek, a hiány átéléséé is.- Beszéljünk veszteségeinkről. Idézzük fel azt a személyt, aki tavaly még köztünk volt, s idén már nem lehet itt. Beszéljünk arról, micsoda beiglit tudott ő sütni, milyen szép dalokat éne­keltünk együtt vele. - mondja dr. Kézdi Balázs, a JPTE Pszichológia Tanszékének ve­zetője s az SOS Élet Telefon- szolgálat megalapítója. Karácsonytájt megszapo­rodnak a szolgálat segélykérő hívásai, ezért két szakember dolgozik folyamatosan végig az ünnepek alatt - így rövid időn belül képesek terápiát, vi­gaszt nyújtani a rászorulóknak. A karácsonyi időszak előtt há­rom héttel már a hívások szá­mán és jellegén is lemérhető, hogy az ünnep közeledtével többen érzik úgy, krízishely­zetbe kerültek.- A karácsonyi bevásárlási lázzal jár az üzletek, a keres­kedők karácsonyi reklámhad­járata. Céljuk ezzel, hogy min­denki tisztában legyen vele: a karácsony itt van, az üzletek­ben, az otthonokban, számol­junk vele, vásároljunk. Az, aki valamilyen okból nem képes eleget tenni ezeknek a felhívá­soknak, kudarcélményt élhet meg, például rossz, alkalmat­lan szülőnek érzi magát. A legbúsabbnak, legcsüg- gesztőbbnek a tapasztalatok szerint az ünnep másnapját ta­lálják azok, akik elveszettnek, megkeseredettnek érzik magu­kat. Ekkor csöng a telefon leg­többször, s ekkor a legkétség- beesettebb a telefonálók hangja is. Az SOS Élet Telefonszolgá­lat az ünnepek alatt is dolgo­zik. K. Sz. O. Fotó: Läufer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents