Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-07 / 334. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. december 7., szombat Képzőművészeti Szalon Mohácson - Másodszor rendezik meg Mohácson a Kossuth filmszínház emeleti termeiben a környéken élő hivatásos művészek és amatőr alkotók kiállítását. A tárlatot, ahol 73-an mutatkoznak be munkáikkal, december 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Képeinken Mihály Attila: Felszántott föld, Sziebert Éva: Pipázó juhász, Kovács Jánosné: So- kac leány, Balázs Balázs: Rejtőzködő, és Aradi Tibomé: Festett korsó című alkotásai a bemutatóról. fotó: laufer László Pécsi főiskolások sikere az országos fuvolaversenyen Ezüst és arany hangok varázslói A rózsákat az öltözőbe! Bemutató a Janus Egyetemi Színpadon Kétszeresen is nehéz feladatra vállalkozott Mikuli János rendező. Először is: egy nem létező színházzal, voltaképp alkalmi társulattal létrehozott egy produkciót; másodszor: olyan darabot választott, mely egy nagyon markáns prózai mű színpadi adaptációja. Darvasi László „Vizsgálat a rózsák ügyében” című művének pécsi előadása azonban, lehet, hogy rózsaillatot nem áraszt, de az biztos, hogy izzadságszaga sincs! Ez sok mindennek köszönhető. Ügyes kézzel nyesegették a rózsatöveket, és jórészt kiiktatódott a szövegből az, ami nem „színpadképes”. Nem szerencsés amatőr és profi színészeket emlegetni, de tény, hogy az előadást néhány kiváló színészi alakítás viszi, elsősorban Fekete András, Fábián Anita, Horváth Csaba és Lipics Zsolt. Lipics néhány perces jelenése igazából a darab csúcspontjaként könyvelhető el (minden téren, hiszen ő, a „feltámadt” államügyész rántja le a leplet a gyilkosságról), felettébb jól sikerült rendezői fogásként. A néző végül is egy vallatószoba „intim” szobaszínházában egy kvázi Columbo- krimi vázát kapja, ám mégis sokkal többet, mert ez a váz sok ötlettel, bölcsességgel, színészi humorral dúsan vagyon fölcicomázva! M. K. Pál Zoltán szobra Lendván Az Amtmann Prosper Országos Fuvolaverseny, melyet első ízben rendeztek meg hazánkban zeneművészeti főiskolások számára, szép pécsi sikerrel zárult. Az első korcsoport győztese Fazekas Anna lett, a második korcsoport második helyezettje pedig Gárdái Viktória. Mindketten a pécsi főiskola növendékei, s mindketten Barth István tanítványai. F. A. - Én a váci zeneiskolában kezdtem furulyázni, aztán két évig pikolóztam, s ötödikes koromban kaptam először fuvolát. Az általános iskola után nem zenei pályára készültem, általános gimnáziumba jártam Vácott, sőt teljesen abbahagytam zenei tanulmányaimat. Harmadik év végén döntöttem aztán mégis úgy, hogy visszamegyek a zeneiskolába. Érettségi után Kecskemétre mentem, az ottani zeneművészeti szakközépiskolába, ahol zenei tárgyakból érettségiztem, majd következett Pécs. G. -V. - Dunaújvárosi vagyok. Zenei általános iskolába jártam, ott kötelező .volt valamilyen hangszeren játszani. Szintén furulyával kezdtem, majd jött a pikoló és a fuvola, ahogy Anna esetében. Hetedikes voltam, amikor felvételiztem Kecskemétre.-Miért éppen Kecskemétre mentek mind a ketten? G. V. - Nem véletlen egybeesésről van szó. Kecskeméten a legerősebb az országban a középiskolai fuvolaoktatás. Egy házaspár tarnt ott, egyikük Barth István tanítványa. Én már 16 éves koromban tudtam, hogy Barth tanár úrhoz fogok egyszer majd kerülni, ő egyébként ismert volt az évente megrendezésre kerülő fuvolás találkozókról, vagy a Jeunesse táborokból.- Mi volt a pécsi versenyen a feladat? F. A. - A kötelező két szólódarab volt, egyik technikailag volt nehéz, a másik pedig, lévén kortárs magyar mű, a modernsége miatt okozott gondot. A szabadon választott művek könnyebbek voltak, hiszen mindenki a leginkább hozzáillő darabot választotta. A verseny kétfordulós volt. Az első korcsoportból a 21 induló közül négyen jutottunk a másodikba.- Nyilvános volt a verseny? F. A. - Közönség előtt játszottunk, amely kevésbé volt olyan félelmetes, mint a zsűri, de sikerült kikapcsolnom, csak a zenére figyeltem. G. V. - A második korcsoportban is nehéz volt a kötelező, egy Dohnányi művet kellett előadni. Ez a csoport kicsit soványabb volt, tizenegyen indultunk, és ketten jutottunk be a döntőbe egy pesti lánnyal, ő aztán meg is nyerte.- Fiúk is indultak, vagy csak lányok? F, A. - Zömmel lányok. Úgy tűnik, a fuvola elnőiesedett mára, pedig a fiúk jobb fizikai képességekkel rendelkeznek.-Az miért fontos? G. V. - Az állóképesség és a légzéstechnika szempontjából is fontos. Az alkati eltéréseket a játékon észre lehet venni.-Játszottak Amtmann Prosper műveket is. G. V. - Várhatóan a következő versenyeken kötelező lesz egy- egy Prosper darab előadása. A vélemény megoszlott róla, volt, aki azt mondta, hogy közelébe sem léphet az igazi fuvolavirtuózoknak, mások meg azt, hogy meghaladja azokat. Én semmi rosszat nem tudnék mondani róla, nagyon szerettem játszani.-Számítani lehetett erre a sikerre? G. V. - Nem, bárki lehetett volna első. Nem tudtuk, ki hol tart, hiszen évek óta nem hallottuk a többieket játszani. Ez volt az első főiskolás verseny.- Mit ér ez a győzelem? F. A. - Egy akadémiai tanár felajánlotta, hogy alkalmanként járhatok hozzá, tanítana. így talán könnyebb lesz bekerülni az Akadémiára, egyetemi diplomával pedig talán nagyobbak a lehetőségek. G. V. - Február 9-én pedig a Magyar Rádió élő adásában ad koncertet az első korcsoport első, valamint a második korcsoport első két helyezettje.- Mennyire divatos hangszer a fuvola manapság? G. V. - Egyre divatosabb. A hangja miatt is, meg tán azért mert csillog.- Sokba kerül? G. V. - Egy jobb minőségű félmilliónál kezdődik. Ezüstből vagy aranyból készülnek. Itthon is játszanak néhányan arany fuvolán, de például egészen kicsi japán gyerekek már aranyfuvolát fújnak.-Milyen lehetőségek adódnak a főiskola után? F. A. - Engem a zenekar vonz a leginkább, bár nem könnyű bekerülni. Most egyébként az iskola mellett Vácott tanítok kezdőket a zeneiskolában. Úgy érzem, hogy csak ezt nem tudnám csinálni. G. V. - Én mindenképpen Pécsett szeretnék élni, ez az a város, ahonnan nem kívánkozom elmenni. Most próbajátékra várok a Pécsi Szimfonikus Zenekarnál. Cseri L. Lendva mindössze 300 lélekszámú kisváros a magyar határ mellett Szlovéniában. A lakosság 60 százaléka magyar, akik harmóniában élnek és aktív közösségi életet visznek. Pál Zoltán pécsi szobrász- művész Gerics Ferenc, a lend- vai vár igazgatójának meghívására vett részt a nyári lendvai szobrász-szimpozionon.- Egy hetet töltöttem a lipicai kőbányában - mondja-, ahol kiválasztottam, kiszabtam a követ. Híres, régi bánya ez, a Monarchia épületszobraihoz, tágas lépcsőházaihoz is innen szállítottak a követ annak idején. A készülő mű, amin a nyáron dolgoztam, egy 2 méter 40 centi magas, „mozgó felületű” munka, amin a tér és fény összjátékával kísérletezem, illetve a pozitív-negatív formák egymásra hatásával. De nem akarom elmesélni a szobrot, mindenki „olvassa” majd el maga! Az biztos, hogy ezt a hatalmas követ köbcentiméterenként el kell fogyasztani, s hogy mi lesz belőle, csak a végére értelmeződik, addig minden csak ötlet. Ahogy haladok az anyagban, egyre inkább megismerem, és akkor majd ő is megmondja, hogy hívják - azért nem is adok neki most még címet. A munka a jövő évben folytatódik, és valamikor a tavasz végén kerül felállításra. A lendvai szinpozionon készült alkotások egyébként nem maradnak a művésztelepen, mint Villányban, hanem a város tereit, utcáit gazdagítják. M. K. Kecskemétre mentek mindketten fotó: Tóth l. Baranyai ásatások a népvándorlás koráról Miért Innsbruckban publikálták dr. Kiss Attila Kölked-Feketekapun végzett ásatását? Dr. Kiss Attila régész negyed- százada kutatja Kölked-Feke- tekapu avarkori gepida temetőjét. Előbb a pécsi Janus Pannonius Múzeum, húsz év óta a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként. Kutatásainak összegezését nemrég az innsbrucki Universitätsver- lag adta ki abban a sorozatban, amely az avarkor régészeti kutatásáról közöl tanulmányokat. E sorozatnak második, nagyobb darabja ez a baranyai vonatkozású munka. Hogy miért Innsbruckban kell megjelennie ennek a könyvnek? Mert a magyar Akadémiai Kiadó 1990-ben 30 darab nyomdakész, szerkesztett, idegen nyelvre lefordított tudományos monográfiát adott vissza anyagi okokból a szerzőknek, akik egyébként már 10-15 éve várakoztak eredményeik közzétételére.-A kutató „megtermeli a nyersanyagot”, az adófizetők pénzéből a muzeológia restaurálja, nyilvántartja a sokezer tárgyat. Szomorú, hogy mikor a profitszerzésre kerülne a sor, elfogy a tőke, a magyar szellemi terméket már külföldön publikálják - mondja erről a régész, Dr. Kiss Attila 1970-71-es kutatási eredményei most nemzetközi kontextusba kerülnek, de ez a körülmény, ezzel az előtörténettel nem jó sem a magyar tudományosságnak, sem senkinek. Annak sem, aki a könyvet csak schil- lingért tudja megvenni. Igaz, a kora-középkor kutatásában továbbra is a német nyelv az uralkodó - itt nem hódított teret az angol - mondja a régész, aki így tekint vissza a feketekapui munkákra:- Ezt a temetőt Szűcs József Kölkedi lakos, a környék régészeti lelőhelyeinek jó ismerője találta meg. ő értesítette Kiss Béla tanárt, helytörténészt, ő a múzeumot, majd 1970 nyarán megkezdődött a kutatás. A csaknem 700 avarkori sír különlegessége, hogy akik itt nyugodtak, nem avarok, hanem gepidák. Kapcsolataik a Tisza- vidékhez, a Szerémségbe, Erdélybe vezetnek, ami azt jelenti, kelet felől jöttek, a Dunántúlon jutottak a legnyugatabbra, Köl- kednél található a gepidák utolsó nagy leletanyaga az567- 670-es időszakból. Utána nyomuk vész. Tárgyi kultúrájukelavarosodik. Olyan történelmi folyamatról kapunk itt képet, amelyről korábban nem volt elképzelésünk. Köl- ked-Feketekapu avarkori temetője arról beszél, ami Baranyára jellemző volt. Hogy tudniillik a korabeli népeket is ide-oda telepítették. Amikor 670-ben a gepidákat eltelepítik innen, megjelenik egy más keleti, avar népesség. Ilyen volt a népvándorlás, a honfoglalás kora: az erősebb népek dominószerűen lökték előre vagy taposták el, igázták le az útjukba kerülő kisebb népeket.y Egyikük utolsó emlékeit őrzi ez a 700 sír. Kedves emlék, hogy legszebb leletünket, az ezüstintarziás vasszéket a Dunántúli Napló munkatársai hozták be Pécsre 1970-ben. Gállos Orsolya Szőke Kálmán: Búzaszemek Az ég összesöpri madarait, a szemeim nagyon magasról hullanak, ágak nőnek szívem fölé, lenn csak a kukorica fogsora cseng, s a búza bajszán pipacs lángol. Ezt a tenyérnyi vajaskenyér-országot most megesszük. Vörösbort iszunk rá, s kóválygunk részegen, hazátlanul. A szárszói síneken szétdobált csontok kiben rendeződnek?
