Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-01 / 298. szám

6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. november 1., péntek Kik és mire képezték ki a felkelőket? A „britek képezték ki a magyar felkelőket” úja az Új Dunántúli Napló 1996. október 22-i száma. Bizonyos vagyok benne, hogy a „mű”, amely „... hamarosan nyilvánosságot kap London­ban”, nem arról szól, hogy a brit megszállók által „ ... az Alpok mélyén három-négy napos gyorstalpaló tanfolyamon ... robbanószerek, lőfegyverek ke­zelésére ...” kiképzett és a hatá­ron hírszerzés, esetleg diverziós feladatok elvégzésére átdobott személyek szervezték meg a magyarországi fegyveres felke­lést és vitték győzelemre a for­radalmat 1956. októberében. Ha mégis ezt állítaná valaki, akkor ki kell mondani, hogy az állítás nem igaz, a nyilatkozó pedig fo­galomzavarban szenved. 1957 tavaszán, amikor az igazságügyi szervez vezetői által készített jelentést Kádár elol­vasta, dühromahot kapott, mert a lefogott ezrek között csupán né­hány „osztályidegen” volt, és nem találta az imperialisták által „átdobott” szervezőket sem. Munkások és parasztok ültek a börtönökben, internáló táborok­ban az itthoni tanítók, tanárok, katonák és rendőrök társaságá­ban. Kádár tehát nem tévesztette össze - gyenge felkészültsége ellenére sem - a szabadsághar­cosokat a kémekkel és a diver- zánsokkal, valamint az „ellen­zékiekkel”, és 1954-et is jól el tudta különíteni 1956-tól. A „mű” ugyanis a cikkíró szerint arról szól, hogy már 1954-ben „ .. .magyar ellenzékieket juttat­tak át a határon”. A dátumot nyugodtan 1945-re javíthatjuk, hiszen a nyugati hatalmak sokat tettek (de nem mindent) afért, hogy megállítsák a világot lei- gázni akaró, kommunista dikta­túra teijeszkedését és a világ elé tárják a valóságot. A fenti célok megvalósítását szolgálták a különböző felderítő szerveztek, rtielyek elsősorban magyar embereket szerveztek be és bízták meg őket kisebb-na- gyobb feladatokkal. Más azon­ban a kémkedés, az adatgyűjtés, esetleg egy-egy robbantás és más a forradalom. Az elsőnél az elnyomók elleni gyűlölet mellett a pénz játssza a főszerepet, az utóbbinál viszont csak a haza- szeretet és a szabadságvágy. Ez utóbbihoz tehát nem kell kikép­zőtábor, nem kell a felkelőknek pénz, csak a szív. De az kell! Kádár sem értette a forradal­márokat, ezért az említett dühki­rohanást követően utasította a karhatalmi és az igazságügyi szervek vezetőit, hogy keressék az imperialista ügynököket és az osztályidegeneket. Az öt Fehér könyvben találunk néhány ügy­nököt, akiket kémfeladattal dob­tak át évente, és a forradalom utáni hetekben buktak le. Meg­említhetném őket név szerint is, de ezzel sem jutnánk előbbre. A lényeg: az 1956-os forradalom és szabadságharc nem árú. Nem sajátíthatják ki a forra­dalmat sem a reformkommunis­ták, sem a különböző hírszerző szervezetek vezetői. A forra­dalmat kilencmillió magyar vívta ilyen, vagy olyan formá­ban. Nagy Imre kilenc és félmil­lióról beszélt, de kb. félmilliónyi magyar november 4-től folya­matosan és félreérthetetlenül bi­zonyította, hogy ádáz ellensége a forradalomnak. Nagy többsé­gük mára sem változtatta meg a véleményét. 1956 októberében az elkese­redett, közömbösnek hitt embe­rek ösztönösen megérezték, hogy a félgyarmati, diktatórikus rendszer vezetői a szakadék szé­lére sodorták az országot, a rendszer megbuktatható és alap­vető hibái megváltoztatásának ideje is elérkezett. A 40 éves intenzív népbutítás eredményeként népünk keveset tud a forradalomról, és az egy­szerű emberek hitelt adnak az ilyen - minden igazságot nélkü­löző - írásoknak és nem veszik észre, hogy az 1956-os győze­lem kivívását is elorozzák elő­lük. Dr. B. M. A pécsváradi kereszténydemokraták megkérdezték a lakosságot Életközeli, reális politikát Jó hír a nyugdíjasoknak 2,5 millió nyugdíjas és 840 ezer rokkantnyugdíjas él ma Magyarországon. A nyugdí­jak reálértékének állandó csökkenése több mint 3 mil­lió embert érint. Óriási külső és belső adósság, ez utóbbit állan­dóan növelik a kötvényka­matok fizetési terhei. A hi­ányt pótló jól fizető kincs­tárjegyek, állampapírok kamatait az inflációval, az összlakossággal fizettetik meg. A fizetési mérleg idén valóban javult, az eladott energia szektor hozott a konyhára. De mit ad el Horn Gyula jövőre? A pri­vatizáció érdemi része le­zajlott, a bevételek eltűn­tek, s miközben a fél or­szágot már eladták, az adósságunk nem csökkent, hanem tovább nőtt. A mesterségesen terem­tett deficit további fedeze­tét a szociális szféra lefa­ragása, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak elma­radt emelései adhatják. A nyugdíjasok iránti tisztesség minimum az inf­lációt követő nyugdíj adása volna. Jövőre a köz­gazdászok 24-30% közötti inflációt prognosztizálnak. Ehhez kell viszonyítani a beígért nyugdíjemelés mértékét! Az egész monetáris pénzügyi gazdálkodási rendszer megszüntetésére van szükség. Ha az egész spekulatív pénzjátékrend­szert leállítanánk, rögtön lenne elegendő pénzforrás, kiesne a belső kamatfize­tés kötelezettsége. Ez ta­valy több mint 500, az idén 800 milliárd forint körül lesz. Mondhatják, normális piacgazdaságban a bankok az így kapott százmilliár- dokat a gazdaságba vissza­forgatják. Nálunk ez csak ezén százmilliárdok töre­dékére mondható el, a na­gyobbik fele nyomon kö­vethetetlenül eltűnik, va­lószínűsíthető, hogy az or­szágból kimentették. Ha ezen összegeknek csak felét, harmadát fordí­tanánk nyugdíjemelésre, az már igen lényeges, 6-8 ezer forintos emelést je­lenthetne minden nyugdí­jasnak! Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt Programot dolgoz ki az MDBP Alternatívát! A Magyar Demokrata Néppárt alapítóinak Közgyűlése aggo­dalommal észleli azt az erköl­csi, politikai, társadalmi és gazdasági hanyatlást, ami a szocialista-szabaddemokrata kormány tevékenységének kö­vetkezménye. Az ország népe elszegénye­dik, a nyugdíjasok, a nagycsa­ládosok megállíthatatlanul csúsznak le, a kis- és középvál­lalkozások tönkremennek, a munkanélküliség nem csök­ken, a bűnözés növekszik. Mindez a demagógia, és a poli­tikai türelmetlenség terjedésé­hez is vezet. A Néppárt Alapí­tóinak Közgyűlése sajnálattal állapítja meg, hogy a közhan­gulat romlásának hatására az ellenzéki politikai erők egy ré­sze is reális, megvalósítható alternatívát nyújtó program kidolgozása helyett az európai csatlakozásunkat is kockáz­tatva keres összefogást popu­lista erőkkel. A Magyar Demokrata Nép­párt e zaklatott időszakban is hitet tesz eszméi, az európai kereszténydemokrata és kon­zervatív pártok elveire épülő gazdasági, társadalmi, szociá­lis és kulturális programjának megvalósítása mellett. Meggyőződéssel valljuk, hogy van nemzeti és demokra­tikus törekvéseinkre épülő al­kotmányos kiút a válságból. Szükség van:- közmegegyezésen alapuló társadalmi ellátási mini­mumra, mely tisztázza az okta­tás, a kultúra, a betegellátás, a családi és a nyugellátás köte­lezettségeit és ezek garanciáit;- tartós gazdasági növekedést megalapozó gazdaságpolitikára, melyhez többek között létre kell hozni egy, a kis- és középvállal­kozásokat segítő hitelintézetet és garanciarendszert;-kiszámítható - a mainál kevesebb elvonáson alapuló - adórendszerre, hogy az egyén a család és a gazdasági élet sze­replői képesek legyenek hosszú távra is biztonságosan tervezni;- a jog- és közbiztonság helyreállítására a törvényalko­tás, a rendőrség megerősítése, és a társadalmi összefogás se­gítségével;- az infláció, a feketegazda­ság, a kliensrendszer és a kor­rupció visszaszorítására, majd megszüntetésére. A Magyar Demokrata Nép­párt ennek érdekében progra­mot dolgoz ki, melyet széles­körű társadalmi vitára bocsát. Állítsuk az alkotó ember energiáit egy, az ország jobb jövőjét meghatározó program mögé. Parlamenti vizsgálat a székházakról Várhatóan már a jövő héten megkezdi munkáját az Or­szággyűlés alkotmányügyi bi­zottságának albizottsága, amely a pártok részére történt ingatlanjuttatásokat vizsgálja majd. Ä testület létrehozását Hankó Faragó Miklós java­solta. A szabaddemokrata honatya elmondta, hogy a bi­zottság munkájában négy szo­cialista, két szabaddemokrata és pártonként egy-egy ellen­zéki képviselő vesz majd részt. Hankó Faragó Miklós megmosolyogtatónak nevezte Áder Jánosnak, a Fidesz ügy­vezető alelnökének azt a kije­lentését, miszerint a kormány­pártok a régi történésekben való vájkálással akarnak visz- szavágni a Fidesznek az úgy­nevezett Tocsik-ügy kirobban­tásáért. Az SZDSZ-es politi­kus felhívta a figyelmet, hogy az ingatlanjuttatásokkal kap­csolatos előterjesztés kidolgo­zása már hónapok óta tart és most került az Országgyűlés bizottsága elé. Elmondta; a kormánypártok azért nem tá­mogatták a Fidesznek azt a ja­vaslatát, hogy az albizottság a pártok vagyongazdálkodását is elemezze, mert ennek vizs­gálata nem a parlamentre, ha­nem ' az Állami Számvevő- székre tartozik. Országunk, városunk vezetői ritkán kérdeznek tőlünk olya­nokat, hogy megvagyunk-e elégedve személyükkel, intéz­kedéseikkel, kielégítőnek tart­juk-e a közbiztonságot, meg tu­dunk-e élni fizetésünkből. A fentiekkel szólította meg a pécsváradiakat az a tíz kérdést tartalmazó kérdőív, amellyel az év első felében háromszáz la­kost keresett föl a Keresztény- demokrata Néppárt helyi szer­vezete. Tette ezt nem a tudo­mányos felmérés igényével, csupán azért, hogy valamelyest tájékozódjék a polgártársainak a helybéli és általános politikai viszonyokról alkotott vélemé­nyéről. A kérdések eldöntendő kér­dőmondatok voltak, melyekre az igen vagy nem megfelelő aláhúzásával lehetett vála­szolni. A háromszáz megkérde­zett közül negyvenen nem vála­szoltak, vagy el sem fogadták a kérdőívet - annak ellenére, hogy csupán egy tollvonással és névtelenül nyilváníthatták volna véleményüket. Ilyenfor­mán 260 ív 2600 kérdésének ér­tékelésére nyílott lehetőség. De a kitöltött ívek között is számos akadt, melyen néhány kérdést megválaszolatlanul hagytak. Arra - az első - kérdésre, hogy fejlődött-e Pécsvárad közbiztonsága az utóbbi években, 112 megkérdezett igen-nel, 142 nem-mel vála­szolt, 6-an megválaszolatlanul hagyták kérdésünket. Sokkal szembetűnőbb a válaszok közti különbség a második kérdésnél, mely így hangzott: Javult-e if­júságunk erkölcsi szintje az utóbbi években? Csak 39-en vélik úgy, hogy javult, 210 pécsváradi megítélése szerint nem javult. 11 megkérdezett nem jelölt meg semmiféle vá­laszt. Örvendetes hírrel szolgálha­tunk azonban a város vezetősé­gének, mivel arra a kérdése­inkre, hogy meg van-e Ön elé­gedve városunk jelenlegi ve­zetésével, 156 megkérdezett igen-nel válaszolt, és csak 87- en nyilvánították ki elégedet­lenségüket. 17-en nem nyilvá­nítottak véleményt. A helybéliek tájékozottságát próbálta felderíteni 4. kérdé­sünk, melyben az iránt érdek­lődtünk, tud-e arról, hogy léte­zik Pécsváradon a Keresz­ténydemokrata Néppárt. Ör­vendetes, hogy 190-en már ér­tesültek rólunk, 65-en viszont csak most hallottak először lé­tezésünkről. 5-en nem válaszol­tak. Az 5. kérdésre 147-en azt nyilatkozták, szívesen járat­nák gyermeküket egyházi is­kolába, míg 83-an ennek ellen­kezőjére voksoltak. A többiek - mintegy 30-an - válasz nélkül hagyták kérdésünket. Feltűnő, hogy ennek ellenére 210-en mégis szükségesnek tartják (6. kérdés) a hit és erkölcstan ok­tatását az általános iskola minden osztályában. Csak 42 megkérdezett szerint nincs szükség hit és erkölcstanra. 8- an nem foglaltak állást. Polgártársaink elvárásai ész­revehetően szigorodtak, amikor tisztségviselőink erkölcsi tar­tása felől érdeklődünk. Arra a (7.) kérdésre, hogy szükség van-e a közéletben tisztséget viselők erkölcsi feddhetetlen­ségére, a 260 megkérdezett kö­zül 232-en igen-nel válaszoltak. Elgondolkoztató, vajon 17 vá­laszadó miért nem igényli elöl­járóinktól az erkölcsi feddhetet­lenséget, ezt minden vezetőtől elvárható minimumot. 11 -en nem feleltek kérdésünkre. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett pécsváradi polgá- rokközül 245-nek telik a jöve­delméből a legszükségesebb kiadásokra, 109 lakos ezzel szemben úgy nyilatkozik (8. pont), hogy a legszükségeseb­bekre sincs pénz. 6-an nem vá­laszoltak. lü tudja, talán eljut az illetékesekhez az a válasz, melyet a 9. pontban fogalmaz­tunk: Jónak tartja-e az ener­giaszektor privatizációját? 27-en jónak tartják, 26-an nem nyilatkoztak, 210-en viszont nem tartják jónak. Végül nem a legjobb hírünk a miniszterelnök úr és kormá­nya számára. A pécsváradiak ugyanis az utolsó kérdésünkre, miszerint ha a közeljövőben választásokra kerülne a sor, a Horn-kormányra szavazna- e? - A megkérdezett 260 pol­gártársunk közül 204 úgy nyi­latkozott, nem szavazna a jelen­legi kormányra. Emellett mégis akad 26 kormányhű válasz, 30- an viszont óvatosak voltak, nem nyilvánítottak véleményt. Ha a felmérés adataiból nem is vonhatunk le messzemenő következtetéseket, polgártársa­ink állásfoglalásai mégis némi tájékozódást, fogódzópontot je­lenthetnek számunkra. A pécs­váradi kereszténydemokraták úgy vélik, életközeli, reális po­litikát folytatni - akár helyben, akár országos szinten - csak a lakosság, a társadalom legszé­lesebb rétegei véleményének ismeretében lehetséges. Hetényi Varga Károly Az Új DN október 18-i számá­ban Simon István ügyvezető színházigazgató aláírásával „A színház nem válhat politikai vi­ták színterévé” című cikk jelent meg. A cikk mind a Recski Szövetségről, mind szemé­lyemről nem túl hízelgőén nyi­latkozott. A Recski Szövetség olyan társadalmi érdekvédelmi szer­vezet, amely az 1944. óta sza­badságukban jogtalanul korlá­tozott személyek erkölcsi és anyagi rehabilitációjával fog­lalkozik. így a tagjai között ta­lálhatók egykori kényszermun­kára hurcoltak, 1956-os mun­kástanács tagok vagy izgatásért elítélt kiskatonák. A mi érdek- védelmünkhöz hasonló munkát végez még három másik egye­sület is, a POFOSZ, a TIB és az 56-os Szövetség. Ezek a szer­vezetek egymás mellett barát­ként dolgoznak és a nemzeti ünnepeken közösen koszorúz­nak. Simon István írásával kap­csolatban be kell vallanom, hogy ebben az ügyben nem lá­tok tisztán. Ezért az események Barátként, közösen időrendi felsorolásával válaszo­lok. Az 1956-os forradalom em­lékére Pécs város vezetősége elhatározta, hogy emlékművet építtet és ünnepséget szervez. A város polgármestere ezen célok összehangolására egy bizottsá­got hívott létre. A bizottság el­nöke dr. Romváry Ferenc mű­vészettörténész. Az előbb felso­rolt négy érdekvédelmi szerve­zet is delegálhatott egy-egy ta­got a bizottságba. A június 26-i bizottsági ülé­sen az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy az 1991. évi nagyszínházi ünnepséghez ha­sonlót kellene szervezni. Ezzel a jelenlevő Simon István is egyetértett. A következő ülésen már az előadás részleteit is kezdtük összeállítani. Azt a vi­tát, hogy Illyés Gyula vagy Kiss Dénes verset szavaljanak, pesti vagy pécsi legyen az ün­nepi szónok, baráti és nem poli­tikai vitának lehet nevezni! Szeptember elején az egyik bizottsági ülésen közölték a ta­gokkal, hogy a színház vezető­sége újabb javaslattal él, mely szerint lesz egy szavalat, utána az ünnepi beszéd, majd Sha­kespeare színműve, a „Julius Caesar”. A négy szervezet a nagyszínház jegyeinek 15%-át megkapja elosztás céljára. A műsor változását köszönettel tudomásul vettük. Szeptember 18-án az egyes szervezetek már megtudhatták, hogy egyenként hány helyet kérhetnek. A Recski Szövetségnek hetven hely jutott volna. Szeptember 28-án volt az egykori recski haláltábor he­lyén létesített nemzeti emlék­park felavatása. Erre Pécsről autóbusszal mentünk el. Az utazás során közöltem tagja­inkkal, hogy hetven tiszteletje­gyet kapunk az ünnepi elő­adásra. Október 9-én újra volt bi­zottsági ülés, amelyen a színház részéről senki sem vett részt. Dr. Romváry Ferencre hárult a kellemetlen feladat, hogy beje­lentsen egy félreértést. Ugyanis a Shakespeare darabot a Kama­raszínházban adják elő és nem a Nagyszínházban, mert ott egy „Kabaré” című darabot játsza­nak. Az egyes szervezetek által delegált bizottsági tagok a színházak cseréjét nem fogad­ták el, részben azért sem, mert így mindegyiknek kevesebb hely jutott volna. A Recski Szövetség a Kamraszínházban csak negyven helyet kaphatott volna. Kérdezem, melyik har­minc tagnak mondjam, hogy őket töröltem a nézők listájáról. Október 12-én félévi köz­gyűlését tartotta a Recski Szö­vetség. Ezen közöltem, hogy a négy szervezet a színházak cse­réjét nem fogadja el és a változ­tatást elutasítja. A Simon István által aláírt újságcikkel annyiban egyetér­tek, hogy az ünnep előestéjén rendezett „Kabaré” előadására egyik szervezetet sem hívta meg a színház vezetősége. Vi­szont meghívás hiányában a részvételt sem lehet visszautasí­tani. Mi a nagyszínházi meg­ígért részvételt sohasem utasít­juk vissza, csak a kamaraszín­házi előadást, vagyis a színhá­zak cseréjét nem fogadtuk el. Az egykor meghurcolt embe­rek, ma zömmel kisnyugdíjasok érdekvédelmi szervezetéről megjelent egy dehonesztáló új­ságcikk. Nem látom tisztán, hogy ez a cikk kinek az érdekét szolgálta. Simon István szerint a Nagy­színházát azért vették el tőlünk, mert a társszervezetek között politikai viták és ellentétek fe­szülnek. Ezt az állítást szóban nem lehet megcáfolnom. Vi­szont kérem Simon Istvánt, jöj­jön el a különböző ünnepi ren­dezvényekre és győződjön meg arról, hogy ezek a szervezetek barátként közösen koszorúz­nak. Dr. Breuer Pál Recski Szövetség < i

Next

/
Thumbnails
Contents