Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-30 / 327. szám

1996. november 30., szombat A Mai Nap Dtinántúli Napló 3 Advent havában Egyik ismerősöm (jó pár éve már) az afrikai Zaire-ből haza jőve mesélte, hogy ottléte első napjaiban szokatlanul furcsán érezte magát. Nem csak a meglehetősen változó klíma, a különleges égtáj és vidék és szokások miatt. Lassan és fo­kozatosan tudatosult benne, hogy a városban és környé­ken nem lát egyetlen fát sem. Ennek okáról aztán a hosz- szabb ideje ott élő és helyi dolgokat jól ismerő magyar diplomata világosította fel, mondván: vagy 40 kilométe­res körzetben kivágtak már minden fát a helybéliek, mert a főzéshez tüzelőanyag kell, s e szegénységből eredő puszta­ságnak óriásköre évről-évre nő, hiába üldözi a hatóság a faárusokat, a tüzelőanyag hordásból-gyűjtésből élő, nyomorúságosán tengődő il­legális favágókat. A kéziko­csin, háton hordott rőzsére szükség van. Holnap már december. Tavaly októberben indult a tél, s ilyentájt már vastag hó­takaró bontotta az udvarun­kat, a patak darabolta temp­lom teret, s hajnalban a szom­szédom hólapátolására nyitot­tam ajtót a csikorgó télnek. Most pedig mintha a jó isten is megkönyörült volna raj­tunk: enyhébb a közelgő de­cember lehelete. Vagy csak azt hiszem, hogy a dél ideji napsütés (az ablaküvegen át) már majdhogynem simoga- tóan melenget? Áldás ez ma, amikor egyre fázósabb lett a magyar ember, s pláne, hogy a fűtőalkalmatosságtól sem igen várhat megértő jóindula­tot. Drága lett a tüzelő: a fize­tés, nyugdíj (segély) része- egésze rámegy (talán nem is elég), s a nyomorúságunk el­sődleges geijesztője a tél lett. (Bár a híradások szerint a vártnál alacsonyabb lesz a ja­nuári energia-áremelés, én megjegyzem: nem várta az áremeléseket senki.) Nem a lakást, meggémbe- redett csontjainkat sem köny- nyű már kifuteni, nemhogy a reménytelenségben vergődő lelkeinket. Holott mi mindig arról ismertettünk, hogy álma- inkban-vágyainkban vagyunk gazdagok. A „csak néhány évet kell még kibírni, s azután jobb lesz” politikai intelem teljességgel kiüresedett. S csoda, hogy nem hisszük? Nos, erről a kifűtetlenség- ből jutott eszemben a zairei példa, amivel lassan már több baranyai, elnyomorodott köz­ség közvetlen környezetében is szembesülhet az ember. Itt is jelentkeznek a nyomor er- dőírtó pusztaság-körei. S nem csak az alkalmanként több­száz polgármestert egyszerre jelölő cigányfalvak környé­kén. Érdemes volna megkér­dezni a segélyen tengődő, al­kalmi rőzsehordókat; ki s mi­kor vett, vehetett utoljára télre tüzelőt? Brikettet, mecseki diót vagy a kocsin szétfolyó iszapszenet? Gömbfát, rönkbe fűrészelve? S miért van az, hogy elfűtötték-eltü- zelték az ínséges idők kezdete óta a kerítést, a gyümölcsfá­kat, s lassan a község körül növekvő körökben az isten­adta fákat, bükköt, akácot, fe­nyőt? Mindent, ami ég. Persze akad egyéb döbbe­netes, szociográfiai felmé­résre sarkalló, nyomorúságra utaló példa ezen túl is, (közdíj nemfizetés, hatósági kilakol­tatás, hajléktalan családra dőlő romépület) amiben nincs ott a remény, hogy a nyomo­rúság odébb áll egyszer. Mindezeket ismerve is meg­döbbentett, amikor a minap éppen Göncz Árpád köztársa­sági elnök szájából hallhattam (a mai Magyarország állapo­tát a századelős viszonyokkal egybevetve mondta), hogy ott élünk ismét, a hárommillió koldus országában. Naiv lennék? Valószínűleg az. Történet van rá. Tizenhat esztendős, kiseb­bik lányom péntekenként Me­szesen, szeretet-szolgálatban, amolyan nehéz-sorsú gyer­mekek körében szorgoskodik. Ételt-italt készít, játékprog­ramokat szervez, foglalkoz­tatja őket. Jó hangulatban, hasznosan töltik az időt. A gyerekek legapróbbja négy esztendős, a legnagyobb ti­zenöt. Bár én nem jártam még ott, de tudok róla, s nem taga­dom, meglehetősen büszke vagyok lányomra, aki barát­nőjével ebben a körben, kará­csonyra készülődve, valami­féle betlehemes játék betaní­tását kezdte el. Á minap arra kértek, mivel a, gyerekek fi­gyelmét nehéz kordában tar­tani, hadd jöjjenek el hozzánk is, próbára. Hányán jönnek? - kérdeztem. Tizenöten - volt a válasz. Akkor, megkérem anyádat, készítsen meglepe­tésként vagy két tucat pudin­got. Lányom kioktatott: Naiv vagy apa. ők mindig éhesek. Nekik nem puding, hanem zsí­roskenyér kell. Lehet, hogy már a szívünk­ben is havazik? Mindenesetre ne feledjük: holnap advent első napja, vasárnapja. E hó­nap szeretetben, békés vára­kozásban telik. Vajon ki, s mit várhat? Kozma Ferenc Csak áfából készült épület vázszerkezete maradt meg a tűz után FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Tüzeset a Borbála-telepen A szomszédok találták meg a holttestet Október 29-én Pécsett, a Borbála-telepen leégett egy faház. A tűzoltók a tüzet elol­tották, ám nem vették észre, hogy egy holttest maradt a romok alatt. Az egyharma- dára összeégett férfit másnap reggel a szomszédok találták meg.- Minden reggel jött az em­ber, de volt, hogy itt kint is aludt. A férfiak azért mentek megnézni mi történt, mert a tü­zet követő reggelen nem láttuk - mesélte el a történteket egy ottani lakos, aki nevét nem volt hajlandó megmondani. - A fa­ház teljesen leégett, csak a váza maradt meg. A tető vaslemezei lezuhantak, azt feszítették fel csákánnyal a szomszédok. így találtak rá. Azt mondják, bor­zalmas látvány volt. Szerintem a tűzoltók azért nem fedezhet­ték fel a testet, mert a lemezek teljesen eltakarták és este volt már, teljesen sötét.-Igaz, hogy kóbor állatok megrágták a holttest lábszárát?- Nem igaz, bár azt mondják, a' mája külön volt. De a terület be volt kerítve, még a saját ku­tyája is külön volt zárva, mert harapós volt. Talán a macskák ehettek belőle.- Miért gyulladt ki a faház?- Állítólag pálinkát főzött, és berobbant az egész. Ivós volt, minden nap megitta a magáét. Ennek ellenére a kertjét nagyon szépen gondozta. Ráért, nyug­díjas volt.- Családja volt?-Igen, de erről nem szeret­nék beszélni. Harmati Béla alezredes, a városi rendőrkapitány bűnügyi helyettese lapunknak elmondta, a tűz egy olyan telken ütött ki, amit az önkormányzat adott ki megművelésre. Itt kis nyaralók, szerszámos kamrák állnak. A leégett faház is ilyen volt. A tűz okát vagy a beállított kályha, vagy dohányzás okozhatta. Le­hetséges, hogy az''áldozat az ágyban elaludt, mert egyhar- madára összeégett holttestét a kiégett ágy alá bezuhanva talál­ták meg. A halál beálltával kapcsolatban idegenkezűséget nem állapítottak meg, azaz bűncselekmény nem történt. Az alezredes arról nem tudott még biztosan nyilatkozni, hogy kó­bor állatok megcsonkították-e a halottat, a megtalálók azonban ezt jelentették. Áz alezredes hangsúlyozta, az áldozat élete akkor sem lett volna menthető, ha felfedezik, hiszen mire eloltották a tüzet, halott volt. A tűzoltók távozása után a holttest tovább nem ég­hetett. Pfeiffer Márton tűzoltó mér­nök ezredes, megyei parancs­nok lapunknak elmondta, szi­gorú szakmai követelmény, hogy a tűzoltó a tűzoltás során meggyőződjön róla, kell-e em­beri életet menteni. Ez a tűzoltó legfontosabb feladata. Ezért a kint lévő parancsnoknak fel kellett volna deríteni a terepet, akkor is, ha a tűzeset bejelenté­sekor nem jelezték, hogy em­berélet is veszélyben lehet. Az teljesen biztos, hogy a halál nem a tűzoltók hibája miatt kö­vetkezett be, az viszont súlyos szakmai hiba, hogy a pécsi tűz­oltóság emberei nem fedezték fel a holttestet. A kárhelyet ugyanis nem szabad úgy ott hagyni, hogy ne szüntetnének meg minden tűzgócot, parázs- lást. Ezért mindent alaposan meg kell vizsgáim a helyszínen. Eközben fel kellett volna fe­dezni az áldozatot is. A kint lévő parancsnok ezek szerint nem kellő alapossággal irányította a munkát. A pécsi parancsnoksá­gon fegyelmi vizsgálatot indítot­tak az ügyben, az országos tűz­oltó parancsnokhelyettes pedig utasította a megyei parancsno­kot, hogy jelentést tegyen az ügyben, mert rendkívüli mulasz­tásról van szó. Pfeiffer Márton elmondta, az elmúlt tíz évben évente hat­nyolc ember halt meg a megyé­ben tűzeset következtében. Az utóbbi két-három évben ez a szám csökkent. Sajnos azonban Pécsett kétszer előfordult már, hogy a tűzoltók nem vették észre a holttestet. Az ügyben megkerestük Be- besí Jenő alezredest, a pécsi tűzoltóság parancsnokát. Ő a rendőrségi vizsgálat lezárásáig nem kíván megszólalni az ügy­ben. U. G. Könyv a magyarországi németekről A magyarországi németek elhur­colása és elűzése címmel doku­mentumkötet jelent meg az Or­szágos Német Önkormányzat ki­adásában. Szerzője, Zielbauer György kandidátus, nyugalma­zott főiskolai tanár több évtize­des kutatómunkával gyűjtötte össze az országban föllelhető dokumentumokat a német lakos­ság szovjet kényszermunkára hurcolásáról, majd kitelepítésé­ről. A könyv a korabeli - 1944 és 1948 közötti - magyar sajtóban megjelent cikkek válogatását tar­talmazza. Munkájához 420 újságot la­pozott át. A kötetbe végül azok az újságcikkek kerültek, ame­lyek hitelesen mutatják be a tör­ténteket. Kiállítás Mohácson A II. Mohácsi Képzőmű­vészeti Szalon kiállítását nyitotta meg tegnap dél­után a Kossuth Filmszín­ház emeleti termeiben Ko­vács Orsolya művészettör­ténész. A december 22-ig látogatható tárlat 73 alko­tásának készítői közül tízen díjazottak lettek, s a szakmai zsűri döntése alap­ján Boris Salamaha festő­művész vehette át a fődíjat; amely önálló kiállítás ren­dezésére jogosítja föl. Szigetvár: hétfőn ismét testületi ülés Mivel a szigetvári önkor­mányzati csütörtöki testületi ülésén a tervezett 19 téma­körből csak nyolcban tudtak dönteni, ezért december 2- án, hétfőn 14 órától ismét összeül a testület, hogy az időhiány miatt meg nem tárgyalt napirendi témákban döntsön. Baptista fiatalok evangelizációja Pécsett, a Bokor utcai bap­tista templomban nyitott eset szerveznek ma, szom­baton délután a fiatalok, s mindenkit szeretettel várnak a fél 6-kor kezdődő evange- lizációra. Könyvvizsgálói klubnap A számviteli törvény válto­zásairól tart előadást és konzultációt Orosz Bertalan a könyvvizsgálói kamara klubnapján. A december 3-án megrendezendő össze­jövetelen az új adó törvényi változásokról, s természete­sen arról is szó lesz, hogyan kell felkészülniük a könyv- vizsgálóknak az adótörvé­nyek okozta változásokra. VTV-Hétvégre A mai műsorban 9-től híre­ket, ajánlókat, rajzfilmeket láthatnak a nézők. Majd te­lefonos játékok és az ál­landó rovatok következnek: T. Horváth József és Köve­cses Mari mesél gyerekek­kel, gyerekeknek; önvé­delmi rovat Gazdag László két dános mesterrel; fő­zőcske rovat Jancsula De­zső mesterínyenccel; film­ajánló; Balázs Zsuzsa szín­ház-kalauza; lakáskultúra; Csiszár Jenő slágerlistája Most Van Itt Ten címmel, Andy C. Rouse és Fenyvesi Béla angol népdalokat éne­kel, végezetül Dörömböző Géza és zenekara nótákat játszik. A Pécsi Rádió hétvégéje A szombat délelőtt 9-től 11-ig tartó „Jó pihenést!” című ma­gazinműsort ezúttal Jánosi Zol­tán szerkeszti és a következő témákat ajánlja belőle. Valóra válhat plátói szerel­münk ígéri egy pécsi mágus, aki mindezt a távolból irányítja. A megvalósítás módját a mű­sorban áruljuk el. Dunaújvárosban rendezték a „Show-tánc világbajnokságot”, melynek pécsi sikereiről is be­számolunk. Miért nem gyújt rá Vitray Tamás? A pécsi kétnapos kon­ferencián, amely a dohányzás­sal kapcsolatos, erről előadást is tart. Egy másik beszélgetés­ben pedig terveink szerint meg­szólaltatjuk a „Tibi urat” emle­gető Usztics Mátyást is. Két pécsi témát is kínálunk: megjelent az első magyar blues könyv, amelyről a pécsi szerző, a PMD-s Fekete Kálmán nyi­latkozik Koszits Attilának, míg a műsor zenei szerkesztője Ko­vács Attila a Pécsi Ércbányász Fúvószenekar és a tagjaiból lét­rejött Pécsi Bigband vezetőjé­vel Szabó Ferenccel beszélge­tett szombati koncertjük kap­csán. Csak az a várakozás a föl­emelő, amelyben remény van, s erről igyekszünk szólni műso­runkban - mondja a 8-tól fél 9- ig a középhullámon jelentkező hirperiódus után már URH-n is hallható Vasárnapi Magazin szerkesztője László Lajos. Szénási János református lelkész az advent értelméről és tartalmáról beszél, majd Schönberger András rabbi az izraelita egyház Hanuka ünne­péről, a gyertyagyújtásra készü­lődésről szól. Pákolitz István, az idén el­hunyt József Attila díjas költő emlékét ébresztgették a pécsi Művészetek Házában, erről hangképes beszámolót adunk. Végül pedig Koszits Attila riportjában bemutatjuk a 10 esztendős After Cryng zene­kart, akik mint ők maguk is mondják - keresztény szelle­miségű zenét játszanak. E tíz óráig tartó műsor zenei szer­kesztője Kovács Attila, aki két kivétellel Bach-muzsikákból, a Nagykanizsai és a Pécsi Szimfonikusok koncertfelvéte­leiből és Xaver Vamus a Pécsi Rádiónak ajándékozott 1994- es Bach CD-jéről válogatta a magazin muzsikáit. Dunántúli Napló Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk! A nyertes előfizetői kódját (amely a hírlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. h@f i ajándék: PLASTEX MŰANYAG és TEXTILIPARI SZÖVETKEZET--------------------------------------------------- TeL f^á72H50-TlP2US450-2 71 5 000 Ft kereskedelmi értékű csomag. Ön a nyertes: Szabd Sándor 7800 Siklós, Vértanúk u. 69. / á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents