Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-29 / 326. szám
1996. november 29., péntek Politikai Vitafórum Elkezdődött a választási harc Párton belüli pártcsaták Több mint egy év van hátra a parlamenti választásokig, de a választási harc már megkezdődött, s aki figyelemmel kíséri napjaink országgyűlési vitáit, valószínűleg már az első öt-hat felszólalás meghallgatása után tökéletesen képben lehet a parlament hét pártjának egymáshoz valló viszonyát illetően. A választási harc is éppen a parlamentben kezdődött el. A pártok úgy vélik, 1998 tavasza „vészesen” közeledik, s ezért már most el kell kezdeni a választási felkészülést kívül és belül. Azaz rendezni kell a pártokon belüli erőviszonyokat, s persze ki kell alakítani azokat az együttműködési formákat is, amelyek meghatározzák a választások előtti pártszövetségeket, s a választás utáni esetleges koalíciókat. Az MSZP ez év tavaszán befejeződött - két szakaszos - rendkívüli kongresszusa a vezető koalíciós párton belül tisztázta, vagy legalábbis tisztázni óhajtotta az erőviszonyokat. Hogy a helyzetmegítélés mennyire tartós, hogy az elemzés elbíija-e a választásokig terjedő időszak megpróbáltatásait, pontosan még nem tudható. Hiszen igaz, hogy Horn Gyula markáns pártvezetése és kormányvezetés meghatározó lehet az elkövetkező időszakban, de valóságos eredményessége csak akkor lesz látható, ha 1997 elejétől érezhető módon beindul a gazdaság, s a lakosság, ha nem is érzi a jobbulást, legalább nem rosszabbodik a helyzet. (Az optimisták abban bíznak, hogy a jövő év eleji energiaár-emelés az utolsó kényszerű-keserű pirula lesz a társadalomnak.) Amennyiben nem sikerül bizonyítani a korábbi szigorító, stabilizáló gazdaságpolitika eredményességét, könnyen elképzelhető, hogy az MSZP-n belül is lesznek további változások. Személyekről nem nagyon esik szó politológusok körében, ezzel együtt kialakulni látszik egy olyan liberális kör a vezetésben, amely esetleg még választások előtt számonkérésre keríthet sort. * Az SZDSZ hét végén tartott küldöttértekezlete alapvető kérdést kívánt tisztázni, a koalíciós viszony kérdését. S hiába volt a pártelnök előzetes nyilatkozata (azt kell vizsgálni, hogy mennyire volt hű az SZDSZ saját, meghirdetett programjához a koalíciós kormányzás során), az alapkérdés, az MSZP-hez való viszony változatlanul megválaszolatlannak tűnik. Ha reálisan vizsgáljuk a jelenlegi helyzetet és a majdani választások esélyeit, látható, hogy a kormányzó koalíció két pártja mind programja, mind a koalíció ténye által erősen egymásra van utalva. De míg az MSZP jelentős szavazatvesztés ellenére is megőrizheti meghatározó erejét a parlamentben, az SZDSZ, amelynek önmagához mérten szintén jelentős szavazatvesztéssel kell számolnia, a koalíció nélkül lehetetlen helyzetbe kerülhet a 98-as választások után, hiszen egyetlen „természetes” koalíciós partnere van csak - az MSZP. Különös az ellenzéki pártok viselkedése. A Torgyán József vezette Független Kisgazdapárt öntörvényű, s hallatlan optimista, egyelőre nem készül és nem vállalkozik semmiféle ellenzéki együttműködésre. Igaz ugyan, hogy az MDF-FKgP szorosabb együttműködésnek halvány jelei már láthatók, de sem Lezsák, sem Torgyán nem kötelezte még el magát. Hogy a jelen pillanatban minden közvéleménykutatás szerint a legdinamikusabban fejlődő szimpatizáns táborral rendelkező FKgP végül milyen pártokkal képezhet laza, vagy szoros szövetséget, az azon is múlik, hogy milyen végeredménnyel 'zárul a Keresztény- demokrata Néppárt tisztújítása. Az eredeti elképzelések szerint jövő év elején kellene azt megejteni, de Giczy György pártelnök a hírek szerint még ebben az évben, minél előbb szeretné dűlőre vinni a dolgot. Szó szerint erről van szó, hiszen - mint ismeretes - markáns ellentét feszül Giczy György és Latorczai János között, s a párt országos választmányának döntenie kell, hogy kinek az elnökletével indul a választási harc. Hasonlóképpen a párton belüli sorok rendezését, s utána a párt megerősítését tűzte célul maga elé a Magyar Demokrata Néppárt, amelyben Szabó Iván mellett két másik elnökjelölt is indul a titulusért. Úgy tűnik, hogy az MDF-ből kiváltaknál a párt irányvonalán nem változtatna az elnök személyének változása. % Újból magára talált a Fidesz. Az 1994-es választások utáni mélypontról szívós és szisztematikus, és legfőképp megbízható politizálással ismét növekedett a fiatal demokraták népszerűsége. Ez abból is látható, hogy Orbán Viktor és Deutsch Tamás mellett egyre több fideszes politikus neve került föl a népszerűségi listákra. A kereszténydemokraták, az MDF és a Fidesz ellenzéki szövetsége már működő szövetség, de ez a „csapat” még kevés a választásokon való áttöréshez. Lehet, hogy a politikusi megfontolások, lehet, hogy a választási számtan kényszere összehoz egy szélesebb körű szövetséget, de az előrejelzések szerint ez csak időleges lehet (az MDF eltökélt MDNP ellenessége, a Fidesz és Torgyán József közötti feszültségek még ezt a pillanatnyi szövetséget is megkérdőjelezik.) S. Boda András A magyar privatizáció valósága A nemzetgazdaság és népünk létérdekeit rendítette meg Néhány napig tartó „nagy zaj” a parlamentben, a kormányban, a médiákban azt a látszatot keltette, hogy az illetékesek is rá kényszerülnek privatizációnk visszásságainak megvizsgálására és annak végre helyes irányba terelésére. De már minden egyre jobban csendesedik és a magyar privatizáció körüli éles kérdőjelek puszta „Tocsik-üggyé” silányultak. Az érdekelt és nem érdekelt illetékesek és nem illetékesek egyhangúan úgy nyilatkoznak, hogy a magyar privatizáció körül nincsen hiba, azt az eddigi mederben és módszerekkel be kell fejezni. Milyen jó lenne, ha a tények szerint is igaz lenne! Csakhogy a magyar privatizáció sajátos privatizáció, amely ellenkezik mind a kapitalista siker államokban, mind a fejlődő kapitalista országokban, mind az úgynevezett szocialista országokban lefolytatott és lefolyó privatizációval. A kapitalista államok privatizációjának célja a közelmúltig főként a gazdaságtalanul működő állami vállalatok, vagy megfelelő tőkeerővel nem rendelkező állami vállalatok magánosítása, a felhalmozódott nagy állami adósságoknak ezúton való csökkentése, tehát döntően a közérdek szolgálata volt, és ezért a széles nyilvánosság előtt folyt. A többi szocialista ország privatizációja láthatóan lassúbb mint a magyar, mondhatni a tények szerint átgondoltabb. Állami vagyonuk nagy része még megvan. Emellett nemzetgazdasági helyzetük is jobb mint a miénk, pedig a privatizáció megkezdésekor a magyar nemzet- gazdaság volt a szocialista sikergazdaság. A magyar privatizáció további sajátosságai is,figyelemreméltóak”. A mi privatizációnk ugyanis jogszabályi rendezés nélkül a korábbi gazdasági hatalmasok önprivatizációjával indult, ami lényegében az állami vagyon legértékesebb részének ingyenes, vagy látszólagos ellenérték melletti szétosztása lett volna részükre. Csak népünk közfelháborodására születtek privatizációnk első szabályozásai, de tele homályossággal, sokféle magyarázási lehetőséggel és a legalapvetőbb nemzetgazdasági követelmények mellőzésével: mint a nyitottság, gazdaságosság biztosítása a privatizációs műveleteknél és szerződéseknél, a ki nem játszható ellenőrzési rendelkezések meghatározása, az eredményességre vonatkozó részletes beszámoló kötelezettség előírása, a mulasztások vagy bűnök tekintetében a gyorsan ható és szigorú felelősségre vonó szabályok meghatározása. Nem csoda tehát, hogy e feltétlenül szükséges rendelkezések hiányában az Antall-kormány alatt privatizált jelentős állami vagyon magánosítási költségei teljesen felemésztették az ellenértékét. A Hóm kormány 1995. évi privatizációja látszólag hozott bevételt, de nem annyit, ameny- nyit lehetett volna. Éppen a To- csik-ügy kapcsán láthatjuk, milyen nagyvonalúan bánnak a befolyt pénzzel. S ami a legsajnálatosabb, ez a privatizáció a magyar nemzetgazdaság alapvető érdekeit és népünk létérdekeit rendítette meg. Dr. Vejkey Kálmán Magyarországi Szociáldemokrata Párt Merre tovább, mezőgazdaság...? A magyar gazdaság „árva gyereke” Mára az amúgy sem rózsás helyzetben lévő magyar gazdaság „árva gyereke” a mezőgazdasági ágazat. A rendszerváltáskor a tönkrement, életképtelen tsz-ek szerepét megfelelő gazdasági háttér hiányában nem volt képes pótolni a vállalkozói szféra sem a termelésben, sem a munkaerőpiacon, hiszen e téren bevallottan az előző kormány sem állt a helyzet magaslatán. Teljes káosz A jelenlegi kormányzó koalíció a választások idején nem véletlenül ígért „világ- megváltó” intézkedéseket ezen a területen is. Számításuk bevált. A vidék bízva az agrárium kormányzati szintű felkarolásában rájuk szavazott. Persze a gyanútlan gazdák csakhamar szembe találták magukat a „két színű” (piros és kék) kormány elhíresült szakértelmével. Annak ellenére, hogy több tucat tsz-el- nök ül a parlamentben, a minisztériumok befolyásának erősorrendjében a mezőgazdasági tárcának az „előkelő” utolsó helyet sikerült kivitézkednie. A koalíciós megállapodás preambulumában a mezőgazdaságra vonatkozó passzusoknak még a töredéke sem valósult meg. Sőt! A gyakorlat homlokegyenest gyakran az ellentéte. Teljes káosz, jogbizonytalanság uralkodik a magángazdaságokban és a szövetkezeteknél. Nincs kiszámítható támogatási rendszer. A földhivatalok alkalmazottai saját Kft-jük- ben tevékenykednek a hivatal információs bázisárára támaszkodva. A kamarai törvényben meghatározottak ellenére a feladatok, hatáskörök átadásának lassítása folyik. Az FM-ben sokszor tisztázatlan egyéni érdekek miatt ezek elodázása. Amíg az agrárkamara a tárca befolyása alá kerül, az FM folyamatosan re- volverezik költségvetésében a gazdajegyzők részére meghatározott összeggel. Van-e esély az utolsókat rugó agrár-szféra megmentésére, különös tekintettel arra, hogy az esetleges EU-hoz való csatlakozással végleg nyakára teszik a kést, A fenti kérdésre igyekeztek válaszolt adni november 23- án Geresdlakon. Az MDF falutagozata és a Haza és Haladás Alapítvány által rendezett országos mezőgazdasági konferencián a rendezők és a résztvevők egyaránt hangsúlyozták a fentiek miatt is kialakult helyzet tarthatatlanságát. Habjánecz Tibor, az MDF Baranya megyei elnöke - aki maga is agrárszakember - megnyitójában hangsúlyozta, hogy nem pártrendezvény, hanem szakmai konferenciát hívtak össze. Ezt bizonyította, hogy az agrárágazatban érdekelt területek szinte teljes egészében képviseltették magukat. A Mezőbankot és a Takarékszövetkezetet országos elnökeik képviselték. Dr. Ivancsis János, a PEA dékánja a mezőgazdaság jövőjéről szólt; Glattfelder Béla, a FIDESZ országgyűlési képviselője és Katies Dezső, a Remény pusztai Szövetkezet elnöke szintén aktuális kérdéseket feszegettek, főként az EU-csatlakozás tükrében. Nemzeti érdek Dr. Medgyasszai László, az MDF Országos Falutagozatának vezetője összefoglalójában kiemelte, hogy végre a szép szavakon túl konkrét cselekvésre is sor került. Végre az eszmét félre téve, a szakma került reflektor- fénybe. Reméli, hogy a meglévő politikai nézetkülönbségeket félretéve, megtették az első lépést egy mindenki számára elfogadható, konszenzuson alapuló és főként végrehajtható nemzeti agrár- program kidolgozása felé. A geresdlaki kezdeményezésnek lesz folytatása, hiszen az ágazat föltámasztása nemzeti érdek. A programot a szakembereknek kell elkészíteniük, a pártoknak „csak” végrehajtaniuk kell. Az MDF fölismerve az idők szavát, vállalta a kezdeményezés szerepét. Kíváncsian vátjuk a folytatást, melyre a résztvevők ígéretet tettek. Az elnyomorodott vidéknek a „másik Magyarországnak” a jó szó mellett biztos megélhetésre is szüksége lenne, a városlakóknak pedig az olcsó kenyérre, amely a magyarnak „élet”, nemzeti szimbólumunk, még addig amíg minden ígéret dacára nem hogy egy kiló kenyér, hanem a zsemle lesz száz forint. Darvas Miklós En nem hallottam - ott voltam! ✓ Értelemzavaró elírás Az 1996. november 15-én megjelent „Politikai vitafórum” rovatban, a „Magyar Jobboldal” c. írásban értelemzavaró elírás történt. A kérdéses szöveg az utolsó előtti bekezdésben így jelent meg: „Másról sem szóltak az ideológiai szemináriumok, politikai továbbképzések, mint a baloldaliság és az egységes baloldali politika alapjairól, kiindulva a szociáldemokrata érdekektől a nacionalista-kommunista egységtörekvésekig, népfrontig.” A mondat helyesen: „Másról sem szóltak az ideológiai szemináriumok, politikai továbbképzések, mint a baloldaliság és az egységes baloldali politika alapjairól, kiindulva a szociáldemokrata értékektől a szocialista-kommunista egységtörekvésekig, népfrontig.” Hídvégi Péter Megromlott egészségi állapotom és rózsásnak egyáltalán nem nevezhető körülményeim ellenére 1996. október 23-a életem egyik legboldogabb napja volt. Hajó sokára is, de felavatták Pécsett az országban az első 1956 történelmi nagyságához igazán méltó emlékművet és szerény ünnepség keretében az emléktáblát a mecseki ellenállók utolsó jelentős akciója, a pécsváradi tűzharc színhelyén, melynek magam is résztvevője voltam. A helyszínen interjút készítettek velem, és annak felhasználásával készt az „1956-os emlékhelyet avattak Pécsvára- don” című, az UDN okt. 28-i számában megjelent írás. Az általam elmondottak igazát vitatja a „Szebb az emlékezés, ha igazat mondanak” címmel az UDN november 8-i számában dr. Berki Mihály. Nem kívánom idézni és cáfolni azt a sok helytelen és hibás adatot, melyet a tárgyilagosság látszatával, de tényleges források megnevezése nélkül tényként közöl. A jelen cikk terjedelme nem ad erre módot, de a személyemhez fűződő valótlan állításokat kénytelen vagyok tételesen cáfolni. 1956. november 14-én tagja voltam annak a csoportnak, mely Málics Ottó vezetésével gépkocsi zsákmányolás céljából megtámadta a pécsváradi rendőrséget. Én ott voltam! Bárkitől elfogadok bármilyen bírálatot, kiegészítést, másképp látást, de azt senkitől, hogy bűnösnek tüntessen fel. Berki Mihálytól pedig, aki a történések időpontjában - a saját maga által leírtakkal egyezően - talán éppen azt a pufajkás osztagot szervezte, melynek parancsnokául 1956. december 6-án nevezték ki, különösen nem. Mint a támadás résztvevője a legjobb tudomásom és emlékezetem szerint az alábbiak szerint zajlott le: körbevettük a rendőrséget. Szerény katonai képzettségünknek és irányításunknak megfelelően lőállást foglaltunk el. Málics Ottó és személyem a többiek által fedezve egész a rendőrség nyitott kapujáig nyomultunk elő. Ekkor fordult be váratlanul a térre a rendőrségi Weappon. Málics Ottóval a Weappon felé fordultunk és a parancsnok felszólította a bentlevőket a megadásra. A rendőrök leszálltak a kocsiról és megadták magukat. A kocsi felé fordulva nem figyeltük a hátunk mögötti rendőrségi udvart, ahonnan lövés dördült és Málics parancsnok súlyos hátsó fejlövést kapott. A lövés hangjára általános tüzelés indult, mely gyakorlatilag a tárakban levő lőszerkészletig tartott, de más sebesülés nem történt. Miután a tüzelés elhallgatott, a gépkocsihoz menve azt birtokba vettem. Bajtársaim a sebesült parancsnokot a gépkocsiba tették. Ekkor közölte velünk a magukat megadó rendőrök közül Habiing László és még egy rendőr, akinek a nevét már nem tudom, hogy velünk akarnak jönni. Elfogadtuk a csatlakozást. A többi rendőrt, tekintve, hogy foglyot ejteni nem volt lehetőségünk, fegyverüket elvéve elengedtük. Kitűzött célunkat, a gépkocsi zsákmányolást elérve, bajtársaim a kocsira ugráltak és megkezdtük a visszavonulást. A már mozgó gépkocsira a rendőrség ablakából tüzeltek és Habiing László rendőrt mell lövés érte. A Weaponnal a vár előtt megálltam. A másik rendőr látva Habiing László állapotát kérte, hogy sebesült társát orvoshoz vihesse. Ezt természetesen megengedtük. Eddig az általam megélt tények. Még csak annyit. Az a dr. Berki Mihály által kifogásolt észrevétel, hogy rendőrségi és peranyagomban az átállt rendőrök nem szerepelnek, valós tény. De hát, hogy szerepelhetnének? Verettem volna agyon magam egy állításért, hogy az ellenforradalmárok által meggyilkolt mártírnak hamisított Habiing László alhadnagy valójában a forradalmárok oldalán a rendőrök golyói által esett el? Amint lehetőségem nyílt, ismertettem Habiing László valódi történetét és az 1993-ban publikálásra is került. Dr. Berki Mihálytól 1957. szept. 19-én megvonták a Munkás-Paraszt Halomért Emlékérem kitüntetést, mert pufajkás osztagánál nem engedte a verést. Habiing Lászlót halála után ezzel a kitüntetéssel gyalázták meg. Az igazság közlésével ezt a gyalázatot akartam lemosni róla. Nagy József .Pécs, Varsány u. 2. r >
