Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-27 / 324. szám
1996. november 27., szerda Magazin Dunántúli Napló 11 Egy pécsi kiállítás képei „A Mendele” Erre az egyszerű megszólításra emlékeztette a minapi kiállításmegnyitó közönségét a mai utód a tavaly alkotóereje teljében elhunyt elődre, aki sokunk számára, akik ismertük, s talán a barátjának is mondhattuk magunkat, csak így, egyszerűen, „a Mendele” volt. Kőműves- mester fiaként Beremenden született, a családi hagyománynál valamicskével tovább lépett, amikor építésznek tanult, s még tovább, amikor egy életre eljegyezte magát a műemlék- védelemmel. S „a Mendele” - tiszteljük már meg a teljes nevének a leírásával: Mendele Ferenc Ybl-díjas - annyira szerette választott szakterületét, hogy még arra is hajlandó volt, hogy mintegy másfél évtizedre elvállalja az ország egész területén működő szervezet, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányítását, holott tudta: ez azzal jár, hogy kevesebb időt fordíthat az alkotó munkára. E sorok írójának már akkor mesélt a siklósi Malkocs- dzsámi felújításának a tervezéséről, amikor újdonsült igazgatóként szándékoztunk bemutatni, s lám, élete utolsó alkotása lett belőle. A Művészetek Háza tetőtéri galériája, ami már eddig is sok építész alkotásait fogadta be, most „a Mendelét” idézte meg egy kiállítóteremre való tabló bemutatásával. Ahány tabló, annyi alkotás, s bizony nem egy A siklósi Malkocs bej dzsámi Mendele Ferenc életművének megkoronázását jelenti fotó: Müller andrea közülük az ihletett műemlékhelyreállítás gyakorlati iskolapéldájaként említtetik. Ilyen pl. túristvándi vízimalom, vagy a világörökség részének nyilvánított Hollóháza, amelynek a falurekonstrukciója elválaszthatatlan Mendele Ferenc nevétől. De legyünk annyira lokálpatrióták, hogy ide soroljuk a szülőföldnek adott alkotásokat, a mára már szinte „belvárosinak” számító málomi Árpád-kori templom rekonstrukcióját - jóleső érzéssel látja a közönség, hány 12-13. századi, a málomi- hoz hasonló templomocska köszönheti Mendele Ferencnek mai, szakszerűen felújított állapotát -, a pécsi városfal észak- nyugati részének a felújítását, a siklósi vár Perényi-bástyújának az újjászületését, és persze az ugyancsak siklósi Malkocs bej dzsámit, ami talán az életmű megkoronázása. Aki látta valaha a siklósi városháza udvara szélén röstelkedve meghúzódó szakadt állapotú raktárféle építményt, az nehezen hitte el, hogy 1860-ban még őrizte azt a különös, süvegtetős dzsámiformát, ami Mendele Ferenc jóvoltából - Cséfalvay Gyula építész közreműködésével - újra itt van előttünk. Ami viszont hiányzik a kiállításon: egy múzeum. A Magyar Építészeti Múzeum. Hallhattuk: élete utolsó éveiben rengeteget fáradozott - ő is! - az építészeti múzeum létrehozásáért. Nem sikerült neki sem. Pedig pár éve „kinevezték” már ennek a helyét is: a budavári Sándor-palotát, a valamikori miniszterelnökség épületét szánták erre a célra, de ez már el is felejtő- dött. Pedig milyen szép lehetett volna néhány tabló ezen a pécsi kiállításon „a Mendele” lelkes közreműködésével létrehozott építészeti múzeumról. Hársfai István A kukoricakísérletek eredményei Bicsérden Tizenkét tonnás hozamok A kukorica - trópusi eredetű növény, lévén -, a páradús, meleg, napfényes időjárást szereti. Az éghajlattal való kapcsolata csaknem minden növényt felülmúl és a termelés eredményessége - a jelenlegi technológia mellett is - függvénye az időjárásnak. Ha az időjárási elemek kellő értékűek és egymással pozitív korelációban vannak a tenyészidő alatt, akkor rekord termés jöhet létre. Az igényeit a következőkben foglalhatjuk össze:- Áprilisban a vetés időszakában a nem túl hideg, 12 C- fok napi átlaghőmérséklet. A csapadék ekkor még nem elsődleges tényező, tavasszal a csírázáshoz szükséges vízmennyiség általában rendelkezésre áll. (Ebben az évben az áprilisi csapadék 500 mm volt).- Májusban még intenzívebben jelentkezik a melegigény (az idén 14,9 C-fok volt az átlagos májusi hőmérséklet, elérte a több évi átlagot).-Júniusban a csapadékigénye mellett fokozottabban jelentkezett a melegigény (az összes hőmennyiség 113 % volt a sok évi átlaghoz viszonyítva).- Júliusban a csapadékigénye tovább fokozódik (elérte a 80 mm-t, a szokásosnak 115%-át).- Ha a kelés és a kezdeti fejlődés kifogástalan, akkor a termés nagyságát a júliusi csapadék mellett az augusztusi csapadék (az idén 78,3 mm az évi szokásos 150%-a volt) dönti el. Tehát a júliusi és augusztusi csapadék együtt 165%-a volt az 50 éves átlagnak, ami a szokásosnál jóval magasabb. Ezt megelőzően 1994-ben 175%-a volt, s abban az évben az utóbbi évek legjobb termését takarították be 1992-ben, amikor a július-augusztus csapadék csak 44%-a volt a szokásosnak, a legrosszabb volt a termés. A kukorica vegetációja alatt leesett csapadék összes mennyisége, ami döntően befolyásolta a termés alakulását, 453 mm volt, vagyis 21%-kal több, mint az 50 éves átlag, ugyanakkor hőmennyiség is 2%-kal meghaladta a sokévi átlagot. A csapadéktényezők döntőek, de egyéb technológiai viszonyok is jelentősen hatnak. A szokásos technológia mellett néhány olyan tényezővel is számoltunk a Bicsérdi Takarmánytermesztő Kutató Intézetben, amelyeknek elhanyagolása az elmúlt évben hátrányt jelentett. így például a drótféreg (ag- riotes segetis) az előző évben megtizedelte a kukoricakeléseket, az idén BASUDIN 56 vízben való kijuttatása teljesen megvédte a fiatal kukoricát. Tavaly igen nagy kárt okozott a kukoricamoly, 60%-ban jelentkezett a fertőzés. Az idén Bi 54-es méreg kipermetezésével teljesen megszűnt a kártétele. Természetesen nem mindegy mikor mérgeztünk. Akkor helyes kijuttatni, amikor júliusban még jóformán gombostűfej nagyságúak a molyok hernyói, vagyis amikor még nem hatolnak be a kukorica szárába, csövébe. Mi ezt az időszakot használtuk fel irtásra, és az eredmény csaknem 100 %-os volt. Jelentősen segítette a kukorica fejlődését, hogy ebben az évben kukoricára ha-ként- hatóanyagban - 75 kg nitrogént, 75 kg foszfort és 75 kg káliumot adagoltunk alaptrágyaként. Tavasszal DUAL 2 liter/ha, MALORAN 4 kg/ha vegyszert alkalmaztunk gyomirtószerként és ezzel biztosítottuk a kukorica gyommentességét. Mindezek eredményeképpen az MMI kísérletekben a 200-as FAO számú hibrideknél 10,7 - a 300-as FAO számúaknái 12,4, a 400-as FAO számú hibrideknél 11,6 és a későbbi éré- sűeknél 12,0 tonna volt az átlagtermés. Összességében 11,7 tonna májusi morzsolt kukoricatermést értünk el. A korai érésűek vízleadó képessége jobb volt, mint a későbbieké és legalább 2-3 héttel korábban értek 19% nedvesség- tartalom mellett, míg a későbbieknél 20-23% nedvesség mellett takarítottunk be. A Bicsérdi TAKI-ban elvetett 65 kukoricahibrid egyes féleségei között az igen korai fajtában belül a Polka 12 tonna, a Helga is 11,2 tonna átlagtermést adott. A korai fajták között N 4743 hibrid 12,9, az AW 843-as 12,4 tonna termést hozott. A középérésűek között a Dekalb 12,6 tonnát produkált, míg a Dekalb 471-es 12,4 tonnát és emellett a vízleadó-ké- pességük is a legjobb volt, a nedvességtartalmuk alig haladta meg a 15%-ot. A későbbi érésűek között az Alvina és a Pionir 3575-ös hibridek a 12,5 tonnát, míg a Volga SC 11,9 tonnát termett hektáronként. A kísérleteinkbe beállítottuk a Magyarországon forgalomban lévő 119 elismert kukoricafajtából 65 hibridet, az összes kukorica 54%-át. 1996-ban kifogástalan volt a kukoricák benőttsége is, amit a tavalyi nagyfokú molyfertőzés nem tett lehetővé, ugyanis a magkártétel elsősorban a csőnek a végén jelentkezett. Azt is meg kell viszont állapítanunk, hogy ebben az évben az ilyen csapadékos időjárás hatására jelentős volt a fertő- zöttség. Á golyvás üszög fertő- zöttség meghaladta az 5%-ot, így az ellene való védekezést a jövő év egyik fő feladatának kell tekintenünk. Dr. Baracs József Gondolatok a halottak ünnepe után Az elmúlt napokban leróttuk kegyeletünket szeretteink sírjánál. Virággal, mécsesek gyújtásával köszöntöttük őket. A gazdátlan sírok az est sötétjébe bújtak, hogy senki se lássa árvultságukat. A béke csendje ült a temetőkre. Túl a halottak ünnepén végre elérkezett az idő, hogy valamennyiünk halottjainak, a háború áldozatainak méltó emléket emelhessünk a város központjában. Ők javarészt ismeretlen helyeken nyugszanak, vagy legtöbbjüknek még sírja sincs. Az eddigi pusztába kiáltó szavakat, a közös emlékművet hiányoló írásokat végre meghallgatták! Pécs város önkormányzata magáévá tette a gondolatot és anyagi segítéssel alapítványt hozott létre a háborús áldozatok emlékművének megvalósítására. Az általa adott egymillió csupán az induló összeg, ennek a tízszeresénél is több kell a cél megvalósításához. Lényege, hogy az első lépést megléptük! A többi pénzt majd nekünk, pécsi polgároknak, vállalkozóknak kell előteremtenünk. Ez úton kérek mindenkit, személyt vagy társulást, hogy ereje szerint áldozzon a nemes cél érdekében. Most is a spanyol példa jut eszembe: az Elesettek Völgyében az egykori polgárháború valamennyi áldozatának állítottak emlékművet. Sírkamráiba az összegyűjtött csontokkal együtt az előzőleg szemben állók gyűlölködését is eltemették. Mi is ilyen rendeltetésű emlékművet tervezünk állítani. Fejet akarunk hajtani a háború valamennyi áldozata előtt: a katonák és munkaszolgálatosok, a hadifoglyok, a koncentrációs táborokban elhamvasztott zsidók, cigányok és más üldözöttek, a gu- lágokban megfagyottak, ma- lenykij robotra elhurcoltak mellett a harcok során elpusztult polgári lakosok, asszonyok és gyerekek emléke előtt. Legyen majd ez a szobor, vagy obeliszk a spanyol példa megfelelőjeként egyaránt az emlékezés és a megbékélés jelképe. Hogy akiket a háború és az azt követő ádáz zűrzavar egymással szembe állított, azok legyenek képesek kezet fogni. Legyen a mű mindannyiunké, az első lépés a nagy pécsi - esetleg országos - összefogás felé. Legyen az első kilométerkő az egyet akaró ország és nép felé vezető úton, hogy gyermekeink és unokáink olyan országban élhessenek, melynek normája a több ezer éve utat mutató Biblia tanítása lesz. Hazánk népei 1100 év alatt csak akkor voltak megelégedettek, az ország akkor volt nagy és erős, mikor valamennyiünk szíve együtt tudott dobogni. Pécsi Polgár! Ha egykor majd megállsz az emlékmű előtt, gondolj a háborúk eszte- lenségére és az általuk okozott mérhetetlen pusztításokra és légy bölcsebb, mint mi voltunk! Csernavölgyi Antal Szolgálatot, szolgáltatást csak tisztességesen! Hitetlenkedve olvastam az Új Dunántúli Napló november 18-i számában „Egy sikerdíj morális kérdései” címmel dr. Páva Zsolt polgármesterrel készített interjúban: „A szerencsétlen, de becsületes önkormányzatok, amelyek semmüyen megállapodást nem kötöttek azok ugye rosszul jártak”. Az emberek ezt a mondatot könnyen úgy fordítják magyarra: nem érdemes becsületesnek lenni. Dr. Hemády Alajos pedig november 21-én a következőket nyilatkozta: „a nagyhátralékosoknak csak egy része jutott abba a helyzetbe, hogy valóban képtelen fizetni a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás diját, a többiek inkább a spórolás egy módját látják a nemfizetésben.” Őket hova soroljuk, nem érdemes becsületesnek lenni kategóriába, hisz a PÉTÁV mások pénzét úja számukra jóvá? A PÉTÁV-val kapcsolatos probléma a következő. A társasházak, anyagi kényszerből a fűtött közös helyiséget megpróbálták üzletnek, irodának, esetleg raktárnak bérbe adni. A közös helyiségek fűtési költségét a PÉTÁV beépítette a lakók lakásának fűtési dijába. A társasházak természetesnek találták, hogy a bérlő a fűtést a közösségnek fizeti. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a PÉTÁV a közös képviselőn keresztül a bérlőnek számlázott, lehet azzal nyugtatva saját magát, nem tisztességes ugyan, de a PÉTÁV- nak hasznos. De hivatkoznak arra is, hogy önkormányzati rendelet jogosítja fel őket. A Polgármesteri Hivataltól a következő felvilágosítást kaptam, hivatkozva az 1994. évi 33. sz. Önkormányzati Rendelet 17. paragrafusára, idézem „A számlázás alapjául szolgáló fűtött légtérfogat meghatározásánál ... nem vehetők figyelembe azon helyiségek légterei, amelyek a lakóközösség közösségi használatában vannak.” Ha ezen helyiségek nem eredeti funkciójuknak megfelelően működnek, hőhaszná- lási jellemzői is megváltoznak, így a díj szabadáras kategóriává válik. Ha a fentiek azt jelentik - mert nem túl egyszerű a fogalmazás - hogy jogos ugyanezért a fűtésért kétszer fizettetni, akkor ez a rendelet rossz, meg kell változtatni. Bízom abban, ha lassan is, de mind több területen a választópolgár által elvárt szemléleti változás bekövetkezik. Épp ezért néhány kérdést feltennék Polgármester Úrnak:-Várható-e olyan szemlélet kialakulása - a januári áremelések miatt -, hogy a választópolgárok érdekeit az önkormányzatok az eddiginél jobban képviselik?- Kielégítőnek tartja-e, a szolgáltató vállalatok fogyasztói áremelési javaslatainak, az árképzés szakszerűségének elemzését és ellenőrzését az Ónkormányzat részéről?-Véleménye szerint a szolgáltatóknál a belső tartalékok hatékonyabb feltárása érdekében újabb intézkedések szükségesek-e?- Mennyire figyelnek arra, hogy az átlag választópolgár legérzékenyebben a gyógyszer, a villany, a távfűtés árára reagál, mivel ez jövedelmének több mint felét emészti fel?- Végül nem tartja-e időszerűnek a távhőellátásra vonatkozó 1994. évi 33. sz. és az 1995. évi 62. sz. önkormányzati rendeletek korszerűsítését? Dr. Csaba István közös képviselő Krisztina tér 11.
