Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-27 / 324. szám
6 Dhnántúli Napló Társadalom 1996. november 27., szerda Fillérek az időseknek A forgalomból már kivont tíz— húszfilléreseket gyűjti a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete. Aki annak idején nem váltotta be és úgy gondolja, hogy idős emberek támogatására szánja, az minden nap (szombat, vasárnap kivételével) délelőtt 10-12 óra között adhatja át a pénzt az egyesület Rákóczi út 11. sz. alatt lévő irodájában. Az így összegyűlt pénzt, az egyesület beváltja, s a Baranyai és Pécsi Nyugdíjasokért Alapítvány számlájára fizeti be. Humanitás-kiadvány „Értünk, magunkért, velünk” címmel jelent meg a Humanitás alapítvány kiadványa, amely mozgássérült emberek, illetve az érdekükben tevékenykedők számára tartajmaz fontos információkat. A kiadvány a mozgáskorlátozottak egyesületein keresztül szerezhető be. Családi vacsoraest A Pécsi Honvédségi Nyugál- lományúak klubjának zenés vacsoraestjét rendezték meg a napokban a Helyőrségi Klub színháztermében. A találkozóra meghívták az egykori kollégák özvegyeit is. A találkozó műsorral kezdődött. A Virágcsokor nevű nyugdíjas klub dalárdája, kisegyüttese szórakoztatta a résztvevőket, majd a vacsorát követően tombola színesítette a programot. Ajándékbörze Játék- és ajándékbörzét rendez december 7-én a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete a Rákóczi út 11. sz. alatti épületben. A cse- rebere-délelőtt 10-től 14 óráig tart. Népszerűek a hazai túrák Kiránduló pécsi nyugdíjasok Az év végi számvetések sorában a kirándulásokat is összegezte a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének elnöksége. A tapasztalat egyértelmű: bármilyen nehéz teher is sokak számára a megélhetés, vannak bizonyos dolgok, amelyekről nem tudnak, vagy nem akarnak lemondani. Ilyenek az egy-kétnapos kirándulások, amelyek még azért elérhetők számukra, mert a Pannon Volán kedvezményt ad nekik. Ebben az évben elsősorban belföldi utakat szerveztek, kivétel az a sepsiszentgyörgyi kirándulás. Az ottani nyugdíjas klub meghívására utaztak Romániába, s egy héten át ismerkedtek a klub tagjainak jóvoltából Erdély szépségeivel. A látogatást rövid időn belül viszonozták a meghívók, s abban állapodtak meg, hogy a jövőben rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot. Három csoportban összesen 145 pécsi nyugdíjas látogatott ebben az évben Ópusztaszerre. A történelmi emlékhely mind- annyiuk számára maradandó élményt jelent, túl azon, hogy együtt tölthették a napot. Többen a szomszédos Tolna megyében jártak látogatóban, az ottani nyugdíjas klubok meghívására, illetve szerveztek egy Veszprém-Zirc- Pannonhalma útirányú kirándulást is, 135 személy részvételével. Legutóbb Budapesten és Gödöllőn jártak. Negyvenötén tekintették meg a Parlamentet, az Operaházat, a Szépművészeti Múzeumot és a gödöllői kastélyt. Karácsonyi szeretetakció Adományokat vár a Vöröskereszt Az elmúlt évben több száz szeretetcsomagot osztott ki karácson előtt Baranyában a rászoruló magányos emberek, nagycsaládosok között a Vöröskereszt Baranya Megyei Szervezete. Idén is hasonló módon tervezik a szeretet ünnepét. Most elsősorban a magányos, beteg, alacsony nyugdíjjal rendelkező időseket, nehéz sorsó gyermekes családokat, illetve a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket szeretnék támogatni. A rászorulók száma egyre nő. Ezért tartják fontosnak, hogy a hozzájuk forduló embereket, a különböző karácsonyi rendezvényeik alkalmából meleg étellel várják, ruhát, tartós élelmiszert, játékokat, könyveket tudjanak adni neki. A karácsonyi szeretet csomagok elkészítéséhez országos adomány gyűjtést tartanak december 2-6. között. A Magyar Vöröskereszt irodáiban, illetve a gyűjtésre kijelölt helyeken váiják azokat az adományokat, amelyeket a felajánló nélkülözni tud. így szívesen fogadnak tartós élelmiszereket - liszt, cukor, kon- zervek, kekszek, tészták, levesporok -, téli ruhaneműt, játékokat, könyveket, iskolaszereket. Anyagi támogatást is örömmel fogadnak. A befizetéseket a gyűjtőhelyeken, illetve a Vöröskereszt-irodákban kapható postai utalványokon tehetik meg, „Karácsonyi szeretetakció” megjelöléssel. Daczóné Szabó Margit akvarelljeiből és színesceruza-rajzaiból rendeztek kiállítást Pécsett, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület székházában. A húsz alkotás e héten péntekig tekinthető meg, 9-től 15 óráig. fotó: tóth László A koros albérlő élete Almásy András fotó: löffler A szép, nyugodt öregség elképzeléséből mára csak egy albérlet és a veszélyeztetett lét- fenntartás napi gondja jutott a 75 esztendős Almásy Andrásnak. Egyedül él a pécsi albérletben, társa az utca, a város, ahol el-elnézegeti az üzletek kirakatait. Az árak már semmit sem mondanak neki, hisz úgy sem telik rá: 17 200 forint nyugdíjat kap, amiből 15 ezer megy az albérletre, a maradékból próbál éldegélni. Heti egy ezrest kap az egyik lányától, a másik két gyereke nem tud hozzájárulni az eltartásához. így aztán máról holnapra kuporgat, időnként megszámolja maradék forintjait, de nem sokáig kell a zsebében tartani. Szinte fillérekből él, mégis tud mosolyogni. Optimizmussal ellensúlyozza sorsát. Még az a szerencséje, hogy közgyó- gyellátott, bár így is havi 1700 forintot költ a Nitroderm szívtapaszra. Eseménygazdag életútja egy kész regény. Repülőtiszti akadémiát végzett egészen fiatalon, majd Horthy István közvetlen környezetében szolgált a doni fronton Alexejevkánál. Az ott lezuhant ifjú Horthy koporsóját hazakísérte Kenderesre. Újabb front, majd visszavonulás egészen Budáig, ahol fogságba esett. Az új demokratikus hadseregben az első vasútépítő zászlóalj tagja, majd 1948-ban mint osztályidegent kiebrudalták. Budapesten volt rakodómunkás, takarító, kéJövőre több nem lesz sőbb Vasasra jött a Petőfi-aknára, mert papír nélkül mindenkit felvettek bányásznak. Vájár lett, aztán bányatechnikus 1957-ig. Betegség miatt nem mehetett földalatti munkára. Székesfehérvárra ment füszértes raktárosnak, majd visszajött Vasasra. Ekkor már a pécsi Füszértnél dolgozott, ahonnan telepvezetőként ment rokkantságira 1968-ban. Sok-sok kórházi kezelés ellenére feleségének segített utcai könyvárusításban, de volt egy ideig portás is a baromfisoknál. Mohács-szigeten vett egy tanyát 1978-ban, ahol távol a világ zajától szépen gazdálkodtak. Később felesége ágyhoz kötött betegsége kényszerítette arra, hogy megváljanak a tanyától, és bevonultak a sombereki szociális otthonba. Megözvegyülését követően második éve él Pécsett albérletben.- Az életben senkitől nem kértem még támogatást, de ön- kormányzati segélyt sem. Mindennek ellenére nem vagyok elkeseredett ember. Rozvány Gy. Januártól nyugdíjemelés A kormány múlt heti ülésének döntése értelmében januártól 19,5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Az emelésnek ösz- szegszerűen csak alsó határa van, felsőt nem jelöltek meg. Ennek értelmében a saját jogú nyugellátás esetén az emelés minimuma kétezer forint, az állandó özvegyi és szülői nyugdíjaknál pedig minimum havi 1800 forint. Ha sajátjogú és özvegyi ellátást együtt folyósítanak, akkor ezek együttes összegét januártól 20 400 forintra emelik. A következő év első hónapjában, a szokásos kifizetési napokon már az emelt összegű nyugdíjakat kézbesítik az érintetteknek. Ugyanakkor bejelentették, hogy a kormány szándéka szerint a jövő évben nem lesz több nyugdíjemelés. Az indoklás az, hogy az idei átlag- keresetek növekedésének mértéke valószínűleg nem éri el a 19,5 százalékot. Halottak napja után Díszes és szerény halmok között taposom az avart. Katonasírok zárt rendje: holt légiók, háborúk, harcok végtelen békébe hanyatlott serege. Győzők, legyőzöttek, taposott, kioltott hajdan volt életek. Faragott kövön bajonett és sisak, név és évszám tól-ig. „A. K, Közvitéz. 1897- 1917.” Ölel téged a magyar föld, immár hetvenkilenc éve. Messzire hozott az indulat, megokolt és oktalan ráció, parancs. Ki voltál Te fiú? Faggatom a követ. Magyar, német, olasz, bosnyák? Hol élted röpke életed, hol várt rád anyád, húgod, kedvesed? Mit gondoltál, mit hozzon neked a sors, miért fohászkodtál, hogy csak azt tudd elkerülni? Húsz évre tett pontot golyó, vasszilánk és itt ágyazott neked a halál. Most már itt álmodod végig parttalan álmodat. Nem harsan kürt, nincs több riadó, gyilkos rettenet. Hallgatnak az ágyúk, puskák. Csak a csönd, a csönd susog neked fiú, nektek fiúk, - odalent. Nektek, húszévesen emlékké fagyott gyermekeknek. Ellobbantak mécsesek, gyertyák, meghaltak a virágok is. Lehullott levelek takarnak sírokat, s a futó felhők alól a hideg fényű nap új tavaszra menti át melegét) Varjak fekete serege húz a ruhátlan fák felett. Lassan aludni térnek a temetők. Dr. Hegedűs Sándor Fel és le a létrán... ... nevessünk a mókán! Ez a bugyuta versike volt a neve gyermekkorom egyik kedves kockadobásos társasjátékának. A mezőny első harmadában a szerencsés résztvevő fel-fel- kúszhatott a létrán, előbbre juthatott, hogy aztán a cél előtti buktatókon újra visszazuhanjon oda, ahonnan nehezen felkapaszkodott. Mindez ezért jutott eszembe, mert itt a jövő évi költségvetés vitája, s abban a legelképesztőbb ötletek mellett az adók kiterjesztése a kultúra azon területeire is, amelyek eddig ettől a tehertől mentesek voltak. És melyek fontos ismérvei egy állam, egy rendszer életrevalóságának. A monetáris politika nagyjainak érvelése miatt kapkodnom kell a fejemet. A jövőnkről gondoskodó (?) honatyák üres szlogenjei és követhetetlen frazeológiája mögött kisejlik a szándék. Már tudniillik az, hogy minél több adó préselődjék ki a lakosságból, a kultúra képviselőiből, művelőiből. Miután azonban a legagyafúrtabb ötletgazdák is belefáradhatnak újabb és újabb ötletek kiagyalásába, segítségül szabadjon néhány hirtelenjött ötlettel tárházaik gazdagságát gyarapí- tanom. Én például megadóztatnám a lábméreteket is. Hiszen nem lehet mindegy, hogy valaki 36-os piskótákkal tipeg a flaszteren vagy 46-os bakancsokkal nyűvi azt. De megadóztatnám a testsúlyokat is. Ezzel egyszersmind nemzeti mozgalmat indítanék a korszerű táplálkozás és a mindennél szükségesebb össz-diétá- zás érdekében. Megadóztatnám a lakások szintjét is. Jóval magasabb adót vetnék ki arra, aki a földszinten lakik, mint arra, aki közelebb él a Mindenhatóhoz. A földszinti lakó ugyanis eléggé el nem ítélhető módon sokkal inkább fogyasztja azokat a drága levegő- szennyező anyagokat, amelyeket oly nagy buzgalommal és kemény ráfordítással passzíro- zunk bele a levegőbe, míg a felsőbb szinten élők csak tisztább, drága vívőanyagoktól mentes levegőt képesek beszívni. Megadóztatnám az esernyők nagyságát, a kalapkarimák szélességét, a lépések hosszúságát, az öregeket segítő sétabotok gumi- vagy fémzárványait, a sportpályákon elhangzó szlogenek szerzői díját, a gépjárművek guminyomását, és így tovább. Legszívesebben persze azokat a jövedelmeket adóztatnám meg, amelyek - miért, miért nem - kívül esnek azon a látókörön, amely évenként oly nagy buzgalommal kutatja, keresi az adók indokolhatóságának ideológiáját. Elsősorban azt a gazdaságot, amelyet feketének neveznek, s amelynek léte fura módon alig vagy egyáltalán nem igazolható. No lám, én itt finciskedek, bomút ötleteimmel teszem a szépet közgazdáink ötletbankjainak. Vígasztal némiképpen, hogy szégyenszemre lemaradok mögöttük. Es mégis reménykedem, hogy ötleteim serkentőek és újabb meg újabb, egyelőre elképzelhetetlen adók kivetésére ösztökélik illetékeseinket. Akik aztán a kivetett adók bekasszírozása feletti örömökben magukra is kivethetik a jókedv-adót. Ámbár lehet, nagylelkűségükben még azt is elvárják, hogy tevékenységükért tisztelettel adózzunk. Bokrétás András
