Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-27 / 324. szám
1996. november 27., szerda A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Távozik a miniszter Megint üres egy bársonyszék. Az, hogy Szabó György népjóléti miniszter maga mögé tolja, nem okozott meglepetést. Az sem, hogy két és fél év alatt ő a második - az egészségügyért és szociálpolitikáért felelős politikus aki azt mondja, ez így nem megy tovább. Elődje, az orvos Kovács Pál, még akkor mondott nemet, amikor mindaz nagy iramban elkezdődött, amivel a közgazdász Szabó György már menet közben szembesült. A gazdaságossági szempontok, a pénzügyi lehetőségek által szoros keretet kapott népjólét két tűz közé került. Folyamatosan sorozták belülről és kívülről. Ugyanazon eredőkből. Kapott a gyógyszeráremelés, a kórházi ágyszámcsökkentés, az ígéretektől elmaradt béremelés, a szociális támogatási rendszer gyakorlata miatt. Vannak, akik makacsul hisznek abban, hogy az egészségügyi és szociális rendszert meg kell változtatni: A mikéntjét tekintve azonban sem a rendszerben dolgozók, sem az ellátottak körében nem találtak egyetértésre. Helyette a kórházbezárások ellen tiltakozó polgárokkal, a hiányzó, vagy lerobbant műszerek miatti műtétek, kezelések elhalasztásával szembesültek. Mindemögött természetesen érdekek húzódnak meg. Az egyik oldalról látszólag csak egzisztenciális és anyagi okok, a betegek részéről pedig az ellátatlanságtól, vagy a megfizethetetlenségtől való félelem. Közben kialakult a mindennapi gyakorlat: a zárójelentéseken több nappal hosz- szabb kórházi ellátást tüntetnek fel a ténylegesnél; infarktus kerülgeti a lelkiismeretes orvosokat, akiknek magyarázkodniuk kell, vagy igazoló jelentést iratnak velük arról, hogy az adott beteget miért akkora költséggel kezeltek amekkorával; hogy a kórházakban gyakran a beteg vásárolja meg a gyógyszert, amit nem tudnak neki megadni, s ha rendszeresen képtelen megfizetni, hát egyszerűen nem szedi. Mindez egy olyan országban, ahol világszerte köztudottan magas a halálozási, alacsony a születési mutató, ahol több betegséget tekintve a legelsők között vagyunk a világon. A bársonyszéknek hamarosan új gazdája lesz, de a gondok és velük együtt a feszültség, a rossz közérzet marad. Mert ma mind a két oldal úgy. érzi, hogy ez a tárca nem azt képviseli, amit a neve jelent. Török Éva A pénz nem minden! A szigetvári óvodások csodálatos rajzokat vittek haza, rajtuk a felirattal: anya, apa, gyertek vért adni! A rajzokat Sarlós Endre grafikus készítette a Vöröskereszt kérésére. Ez is egy ötlet abból a célból, amit ma minden véradást szervező megpróbál elérni: növekedjen a donorok száma! De az is egy ötlet, hasonló célból, amit a Népszabadság tegnapi száma közölt: a népjóléti miniszter rendelkezése értelmében a kórházaknak a jövőben csaknem 80%-kal többet kell fizetniük a vérkészítményekért. Az emelés a veszteséges vérellátók fenntartására ugyan elég lesz, de ez az intézkedés semmit nem változtat azon a kérdésen, hogy lesz-e elegendő mennyiség, amit készítményekké dolgozhatnak fel. Az utóbbi években szinte állandósult a vérhiány. Sokak véleménye szerint fizetni kellene a donoroknak, akkor más lenne a helyzet. Mások azt mondják, ne abból a körből gyűjtsünk véradókat, akik olyan körülmények között élnek, hogy ezt pénzért teszik, mert többe kerül a kivizsgálásuk, mint amennyit nyerni lehet a vérükkel. A Vöröskereszt nemzetközi szervezetének álláspontja egyértelmű: a véradás, olyan humánus, önkéntes cselekedet, amit nem lehet pénzzel honorálni! Ennek az értékét csak azok tudják, akik már kaptak vért, meg azok, akik ezekben a napokban ott ülnek a Vöröskereszt szervezetek által többszörös véradóknak rendezett ünnepségeken. Sokan évtizedek óta rendszeres véradók, akiket nem érdekel, hogy ki, kinek, miért és menynyit fizet azért, amit alapanyagként ők adnak. Inkább az, hogy mikor tudnak adni. Mert hiába a Munka Törvénykönyve által biztosított idő és a távollétükre járó napi bér, ha a munkáltató nem nézi jó szemmel, hogy teljesítmény nélküli időre fizeti. Ez pedig egy olyan szempont, ami egyre több véradó számára alapkérdés lesz. T. É. Hogyan neveljünk boldog gyermeket? Zsófi rajzain mindenki mosolyog. A cica az ejtőernyővel, a mamák a fagyizóban, a sünök a földalatti zugaikban, még a tejszínhabra leselkedő macska is a bajusza alatt. A hatéves pécsi kislány, Ge- resdi Zsófia, aki az Illyés Gyula Úti Általános Iskola első C osztályosa, nemrégen az Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. országos rajz- és fogalmazáspályázatán 100 ezer jelentkező közül rajz kategóriában külön- díjat nyert. A „leganyuboldogí- tóbb” gyermeket kereső zsűrit azzal nyerte meg, hogy lerajzolta, miként segít az édesanyjának, hogyan készítik együtt a süteményt, talán éppen a karácsonyi készülődés jegyében.- Rajzolni nagyon szeretek, és matekozni is - mondta Zsófi, aki különben nem túl beszédes. Inkább néz, megfigyel. Ez a mostani már a harmadik díja, ötévesen a tengerről készített rajzával nyert, tavasszal pedig egy megpakolt iskolatáskát rajzolt össze magának egy aszfaltrajzversenyen. A mostam lehetőségre az osztályfőnök, Kapes Ottóné hívta fel a figyelmét. Zsófi édesanyja, Geresdiné Kovács Judit szerint a kislány eredményei annak is köszönhetők, hogy meleg családi légkör veszi körül, s így energiáit nem az köti le, hogy szorongva kutassa, szeretik-e igazán. Az édesanya úgy látja, mindenki tehetséges valamiben, s a szülőnek az a feladata, hogy megadja a lehetőségeket a gyermekének. Ő tanárnő, de otthon maradt a három gyermekkel. Férjével együtt másodállások halmozása helyett inkább velük foglalkoztak.- Anyagilag nem állunk olyan jól, ahogyan szeretnénk, de így olyan szemléletet adhattunk a gyermekeinknek, amit később nem lehet pótolni. A cél az, hogy nyitottak legyenek, minél több dolgot megismerjenek a világból, s rátaláljanak arra, amiben a legjobbak. Hagyományápoló Ormányság Az Ormánysági Hagyomány- ápoló Társaság elődje az 1988- ban alakult Kiss Géza Társaság. A társaság tagjai sorába gyűj: tött sok, a társadalmi fordulatot siettető, haladó szellemű értelmiségit. Akkor megfogalmazott és azóta teljesített céljuk az Ormányság szellemi örökségének, múltbeli és jelen értékeinek feltárása, tudatosítása, hasznosítása és továbbvitele. Minden kulturális rendezvényen, melyet az Ormányságban rendeztek, részt vettek, gyermekrajz kiállítást szerveztek, falunapot rendeztek, társadalmi segítséggel parókiákat tettek rendbe, négy ifjúsági népfőiskolái tanfolyamot hívtak életre, amelyeken az érdeklődő külföldiek is megismerhették az Ormányság természeti, gazdasági, néprajzi, egyház- és kultúrtörténeti múltját, jelenét. Az Ormányságból elszármazottak, az érdeklődők számára fontos találkozási lehetőség a minden hónap utolsó vasárnapján tartott ormánysági összejövetel. Ennek helye a Pécs-Bel- városi Református Egyház gyülekezeti terme. Legutóbb a „Délbaranya-Ormányság a honfoglalás korában” témakörben folytattak kutatók, szakemberek részvételével kerekasztal beszélgetést. Ez év tavaszán a Kiss Géza Társaság átalakult Ormány sági Hagyományápoló Társasággá. Törekvése, célja ugyanaz, mint elődjéé. Kulcsfontosságúnak tartja, hogy megerősítse az Ormányságban lakók identitástudatát ugyanúgy, mint az onnan elszármazottakét. Ennek egyik jó alkalma az ormánysági délutánok hitépítő, irodalmi, zenei, népművészeti programsora. A társaság tagjai folyamatosan készítik tapasztalataik alapján szülőfalujuk etnográfiai változásának képét „Hová tűnt az Ormányság lakossága” címmel. Terveik között szerepel például dr. Garbai Imre volt tábori lelkésznek a második világháborúban, a fronton készített naplójának kiadása, valamint dr. Hídvégi János volt vajszlói körorvos „Hulló magyarság” című könyvének újra kiadatása, továbbá születésének századik évfordulója alkalmából méltó ünnepség rendezése. Tagságuk állandóan gyarapodó. Kiadásaikat pályázati forrásból, tagdíjakból, adományokból fedezik. A tagok törekvése még a közelmúlt történelmi tükörképének megmutatása életutakon keresztül (élménybeszámolók), valamint a régmúltból a még össze nem gyűjtött kulturális értékek felkutatása. A nyilvánosság fontos eszköze számukra a negyedévenként megjelenő újság „Hagyományápoló Ormányság” címmel. Ez fontos eszköz a szellemi értékek visszaáramoltatá- sára az Ormányságba, ahol a megváltozott etnikai összetételű lakosság becsülni tudja a táj kulturális értékeit. Szakácsáé Kozári Piroska A Bosch design-díjas ISDN telefonja Ha korszerű munkahelyen dolgozik, Önnek is ilyen telefonja lesz! ^pSDN Pécsett! A korszerű kommunikáció eszköze, az ISDN rendszer Pécsre is megérkezett. Gyorsabb és biztonságosabb telefonösszeköttetés, hang, adat, mozgókép és faxátvitel - és mindez akár egyszerre is! Ez évi új vonal vásárlásakor az alaphozzáféréshez 3 hónapos, a primer hozzáféréshez egy éves ingyenes Internet szolgáltatást biztosítunk. Üzleti Kommunikációs Osztály Pécs, Rákóczi út 19. Telefon: (72) 211-777 A Bosch I3C ISDN alközpont és a TI telefoncsalád a Bosch legújabb fejlesztésű modellje. A korszerű távközlés eszköze - profiknak és amatőröknek. Ha ISDN alközpontját még ez évben vásárolja meg a Forró Drótnál, akkor egy gyönyörű és ultramodern ISDN telefonnal lepjük meg! Jöjjön el bemutatótermünkbe, és próbálja ki az ISDN-t! Pécs, Szigeti út 85. Tel.: (72) 251-251 Fax: (72) 255-255 (71024) Pécs és Komló levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének adatai szerint a november 25-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték (100%) százalékában: kéndioxid 25,9%, nitrogéndioxid 33,4%, szén- monoxid 25%, szálló por 16,5%, ózon 11,0%. A késő esti órákban a kéndioxid 30 perces átlagkoncentrációja többször megközelítette, illetve meghaladta az egészségügyi határértéket. Ugyanekkor a többi szennyező anyag mennyisége is megemelkedett a légtérben, de a megengedett értéket nem haladta meg. Komló adatai: kéndioxid 13,9%, nitrogéndioxid 25,6%. Komló levegőminősége megfelelő volt. Geresdi Zsófia a pécsi, Illyés úti iskola padjában fotó: laufer Zsófi az Apáczai Nevelési Központ művészeti iskolájába is jár, de még óvodás volt, amikor anyja a könyvtárba is magával vitte. Ügyes és kreatív, mint a testvérei. A mamával együtt gyűjtenek levelet, tobozt, apró, hasznos kis tárgyakat, amikből aztán a világon bármi készülhet. Ha együtt sütnek, mindenki csinálhat magának valamit egy kis darab tésztából, s ha kérdeznek, a szülők mindig válaszolnak. Ma is mesélnek nekik esténként. Az odafigyeléshez, a szeretethez nem kell sok pénz. Zsófi most festő szeretne lenni, de addig más pályázatokra is fog még jelentkezni. Kitartó, s ha valamit elkezd, nem adja föl. Erre buzdítják, ebben segítik őt az otthonában is Hodnik Ildikó Gy. A tudás értékrendet teremt Az 1997-es költségvetés minden eddiginél nagyobb arányban emeli a tudományra fordított pénzeket a tervek szerint, 30 százalékkal kap többet jövőre a Magyar Tudományos Akadémia. Ez természetesen csak pótlási törekvés a Bokros-csomag hatására bekövetkezett tragikus helyzet javítására - jelentette ki kedden Szegeden Glatz Ferenc. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Szegedi Akadémiai Bizottság kibővített ülésén találkozott a helyi kutatókkal, szakemberekkel. A tájékoztatón elmondta: ha tendenciaként folytatódik majd a következő években a támogatás 30 százalékos emelése, akkor elmondható, hogy volt értelme a tudományért folytatott lobbyzásnak. A tudományos élet vezetői szeretnék megértetni a parlamenti képviselőkkel, hogy a tudásnak értékrend-képzőnek kell lennie. Képernyő előtt JEGYZET Négy-öt magyar összehajol Jó az Isten, jót ád, még Ady Endre örökbecsű sorai is megképződnek időnként a Magyar Televízióban. Csak szívósnak és olyan ébrenal- vónak kell lennünk, mint volt ő maga, vagy amilyenek az X akták operált agyú, csak az ébrenlétet ismerő katonái. Ilyen lelki vértezettel vegyülvén el a televízió éjszakájában, már volna esélyünk a virrasztásra, csak a műsorok sorrendjét ki-ki az edzettségi szintje szerint válassza meg. Az örökös kialvatlanok, kiknek a szájában ilyenkor is cigaretta fityeg, és a rutinos időutazók kezdhetik mindjárt hátulról is. A hétfő késő esti „Szó van róla” című beszélgetésnél nem kellett tükörbe nézni; a képernyőn is esett, szép, szomorú fejeket láttunk, mivel a televízió kerékasztalához az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egész politológus-tagozatát kirendelték. A sok-sok politológus az MSZP, a FKgP és a Fidesz hatalmi esélyeit firtatta. És persze említették a kispárto- kat is, amiket az emlékezet felejtésre ítél, s amiket úgy gyűr gombóccá, majd morzsol szét szórakozottan a történelem, mint ahogy mi az egyszer már használt buszjegyet a zsebünk sarkában. És talán el is alszunk, ha egyszercsak valaki ébresztő találékonysággal nem fogalmaz úgy: milyen Friderikusz-happygang-vap- suvap lesz itten Magyarországon? Azaz, megfeledkezvén az illemről, bele nem szúrja a kést a torta közepébe. Ha innen nézem, akkor tanulságos, már-már ébresztő hatású, de lehangoló beszélgetés volt. Altató hatása ezzel együtt is vetekedett a vájtfülűeknek szánt „Éjjeli menedékhely- lyel.” A hagyományától eltérően ebben a műsorban is sokan szerepeltek, csak nem politológusok, hanem bölcsészek. Irodalmár, filozófus, vallástörténész számolt be egy közös szellemi vállalkozásban a saját, vállalt feladatáról. Ha már visszamegyünk az időben, egészen péntekig, a sok önmagáért okos kerek- asztal-táncoltatás, szellemi izzadtságszag közt néha akad, amely a nézőre is figyel. Képes Desszertje ebben a négyöt magyart egy asztalhoz ültető műfajban erre törekszik, váltakozó sikerrel. Koós János humorát már ismerjük, de hogy egy kozmetikusnő és egy poloskakutató társasága is szellemi izgalmat hordozhat, arra a pénteki kötdtlen csevegés a példa. Igaz, ez a műsor még a Dallas után kezdődött. S még valami: noha számos „saját” műsor egysíkú, ötlethiányos, Selmeczi Tibor Szatellitje kezd kiforrottá válni, s így némi rangra is emelkedik a szürkeségben, így remélhető az is, hogy mire a kívánt maligánfokot eléri, gondoskodni tud önmaga megszüntetéséről vagy megújításáról is. És ez azért, nézve a nehezen kihaló mamutokat, ritka és szép attrakció lenne. Bóka Róbert
