Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-24 / 321. szám
1996. november 24., vasárnap Magazin Btínántúli Napló 7 Viccparádé Meglepetés. A bolha beugrik az ivóba. Leül a bárpulthoz, megiszik három konyakot, aztán, távoztában ismét átugrik a kocsma lengőajtaján, csakhogy oda- kinn pofára esik. Miközben fölfelé tápászkodik, azt morogja:- A fenébe is! Valaki elkötötte a kutyámat. Menetirány. A kisfiú megy az utcán, találkozik egy rendőrrel. „Rendőr bácsi, fordítva van a sapka a fején!” „Nem baj gyerek, úgyis jövök majd visszafelé.” (Beküldte Rébék Józsefié, Kozármisleny) Szórakozottan. „Professzor úr, nagy lyuk van az esernyője közepén!” „Nagyon helyes, hogy venném észre, ha eláll az eső?!” (Beküldte Balogh János Pécs, Perczel u.) ízlés. Kannibál Apuka hoz fel egy koporsót. Megszólal a fia: „Nem szeretem a konzervet.” Kórházzárás előtt. „A veseköveimet ezután vihe- tem ékszerészhez”. Remeteszex. Eső veri, nap szívja. Üzlet. Inkább veszek egyet, minthogy veszekedjek. Közlekedés. Épphogy kilátszik egy ember az úthenger alól, izgatottan kapálózik. Megszólal a sofőr: „Mi van, nem látott még ilyen járművet?” Aranyhal. Kifogják az aranyhalat, aki közli, ha visszadobják, egy kívánságot teljesít. „Egyet, hármat szoktak teljesíteni?” - kérdez vissza a horgász. „Egyet.” „Akkor dögölj meg!” Segítség. „Nem láttad véletlenül a ceruzámat?” „Ott van a füled mögött.” „Most nem akarsz vagy nem tudsz segíteni? Melyik fülem mögött?” Baktérium. „Ne haragudjon, ez a disznó óla?” , Jíem, ez Ebola.” Továbbra is várjuk rövid vicceiket szerkesztőségünk címére (Pécs, Rákóczi út 34). A borítékra kérjük, írják rá: „ Viccparádé” Összeállította: Bozsik László A Serrano sonkától a mediterránum ízekig A Kolos Kft. kiállítási pavilonjában a félkonyhakész termékei iránt nagy volt a horvát üzletemberek érdeklődése. Ez a vásár már nem a két évvel ezelőtti, itt már privatizált és magánosítás előtti vállalkozások harcolnak a piacokért, itt már nagy szerepe van a bemutatónak, a cégismertetőnek. A hét közepén megnyílt élelmiszeripari szakvásáron már lehetett érezni ennek a felismert gazdasági törvénynek a hatását. A legtöbb vállalkozó tulajdonképpen nem is a termékeket, hanem a vállalati imázst akarta eladni, vagyis a látogatókba „belesúlykolni” a vállalkozás nevét, különös ismertetőjelét, jelszavát vagy szlogenjét. Vagyis a reklám uralta a vásárt. Volt, aki mazsoretteket alkalmazott, a miniszoknyás lányok a pavilonban körbejárva hirdették egy húsipari vállalkozás termékeit. Egy sajtgyártó cég meg a jellegzetes holland facipőbe és fejkendőbe bújtatta a csinos kínálgató lányokat, mert ugye a sajtok hazája mégiscsak Hollandia, ezzel prezentálva a termékei minőségét. A pavilonokról nem is beszélve. A Délhús és a Villányi Borászati Rt. bemutatója emeletes építménnyel várta a látogatókat, köztük az üzletembereket, akik nem győzték dicsérni a Serrano sonkát, a siker díjas Mecseki gombás szeletet, a Villányi Rosét. Az egyik alföldi cég a pusztai romantikát hozta be a kiállításra, árucikkei egy nádfedeles parasztházban kínáltatták magukat. A Pécsi Sütőipari Rt. szakemberei meg az ar- rajárók szeme láttára készítették el különleges termékeket.A Pécsi Sörfőzde Rt. pultjához meg hozzá sem lehetett férni, igaz a Szalon sört csapoltak, s ennek az italnak még most is jó híre van a fővárosban. A villányi borkombinát meg egyenesen azt célozta meg, hogy a magyar piacot kell meghódítania, éppen ezért az itt is közkedvelt mediterrán ízeket kínálta nemes itókáiban. Tulajdonképpen nem hozott nagy meglepetést az élelmiszer ipari cikkek szakvására. Hacsak nem azt, hogy a külföldi termékekkel összevetve egyáltalán nincs szégyenkeznivalónk. A nagyarányú reklámkampány, a csomagolás, a terítés változatossága azt bizonyítja, a hazai vállalkozók is haladnak a korral, s nagyobb figyelmet fordítanak a vállalati imázsra. B.G. - M. E. Sikeresek voltak a Délhús Rt. termékkostolói. Új röviditalt mutattak be Németországban: Erich's Rache (Erich bosszúja) a neve és a volt NDK-s vezetőről, Erich Honeggerről nevezték el. Háromféle ízben kapható, üvegenként 4 dollárnyiért. Kárt' tató 84 Hamis érzések jeligéjű olvasónk igazán sokatmondó jeligét választott. Kételkedik férje hűségében, és attól tart, az állandó gyanakvástól házassága tönkremegy. Annyi biztos, hogy nem kellene ott is hazugságot szimatolni, ahol nincs. Férje már nem is tudja, hogyan eskü- dözzön, és mivel bizonyítsa az ártatlanságát. A helyzete azért is szörnyű, mert minél inkább bizonykodik valaki, annál inkább gyanúsnak szokták tartani, még akkor is, ha tényleg ártatlan. Önnek az is gyanús, ha páija beszél a hétköznapjairól, de az is, ha nem. Ha magába néz, be kell vallania: mindig is féltékeny volt, és meg volt arról győződve, hogy a nők is futnak a férje után. A lapok szerint állandó aggodalomban élt amiatt, hogy egyszer majd valami nagy veszteség éri, ahogy mondani szokták, „beüt a krach”. Most tegye félre a félelmeit. Inkább azt vizsgálja meg, mi az, amit egymásnak adhatnak, mivel tehetnék kedvesebbé a hétköznapokat. A legnagyobb panasza, úgy látszik a kártyából az, hogy a szex terén alábbhagyott az érdeklődésük. Ön csak azt tudja elképzelni, hogy ennek egy másik nő feltűnése az oka, pedig ez nincsen így. Az érzelmi háttér mindkettejük esetében fontos, és úgy látszik, önök azok közé a párok közé tartoznak, akiknél egy tisztázatlan lelki helyzet esetén a testi harmónia is megbomlik. Közeledjenek egymáshoz úgy, mint rég, próbálják elfelejteni a körülményeket, a házasságot, a házat, a gye- rek(ek)et. Elég néhány apró lépés is. Kezdjék újra az egymással való ismerkedést, és ha a másik mond valamit magáról, figyeljék meg úgy, mint valami újdonságot. Ezzel újra fölkelthetik az egymás iránti érdeklődést. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk olvasóink egy-egy kérdését. A levelekre sorrendben válaszolunk.) Több Skoda készül Húsz százalékkal több személygépkocsit gyárt az idén a Skoda cseh autógyár, a Volkswagen csoport tagja, mint tavaly. Míg az elmúlt évben 209 ezer személyautó készült, addig az idén több mint 251 ezer. A jövő évi terv pedig 300 ezer személygépkocsival számol. Az ezredfordulón a Skoda évi 340 ezerre szeretné növelni a személyautó gyártását. Az alaptípust továbbra is a Felicia jelenti, de november közepétől már piacon van a gyár legújabb terméke, az Octavia. Ennek a középkategóriába tartozó kocsinak az előállítása minőségi ugrást jelent a gyár történetében. Cseh sajtóértesülések szerint az európai autógyártók által évente összeálh'tott ranglistán a Skoda Octavia az idei év 4. legfigyelemreméltóbb autója lesz. Főzzünk változatosan! Gesztenyés mézes. A készen kapható mézes tortalapok közül én a 6 lapos bólyit szoktam vásárolni. Mivel a termék szavatossági ideje 60 nap, egyszerre csak 3 lapot használok fel belőle, a többit elteszem más alkalomra. Fontos, hogy a süteményt mindig előző nap töltsük, hogy a tészta átgyengüljön. A mézeslapok mindkét oldalát sütőrummal átkenjük és félre tesszük. Egy egész tojást és 3 evőkanál kristálycukrot elkeverünk, majd lassú tűzön, állandó keverés mellett 2-3 percig főzzük, míg a krémalap sűrűsödni kezd. Belemorzsolunk 25 deka gesztenyemasz- szát, teszünk hozzá 2 evőkanál tejet, 1 evőkanál sütőrumot és 5 deka vajat. Az egészet fölforrósítjuk, majd hűlni hagyjuk. Tíz deka vajat vagy margarint habosra keverünk, kanalanként adjuk hozzá a hideg gesztenyekrém alapot, és együtt jól kikeverjük. Köny- nyű, habos krémet kapunk. Ezzel töltjük meg a lapokat. Alufóliába csomagolva hideg helyen tartjuk másnapig. Pudingos mézes. Újdonság a grízpuding por, amely kitűnő sütemények töltésére. Az előírt 5 deci tej helyett csak 3 deci tejjel főzzük föl az 5 evőkanál cukorral és fél deci tejjel elkevert pudingport. Még forrón teszünk hozzá 5 deka vajat, jól elkeverjük és hidegre hűtjük. Kanalanként adjuk hozzá a vajhoz, habosra keverjük és megtöltjük a mézeslapokat. W. M. RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Egy feslett életű dohányos természetrajza Csütörtökön reggel egy szakértőnő azt mondta szomorúan, hogy hazánkban az egy főre eső évi cigarettafogyasztás háromezer- kettőszázhatvan szál és évente 30 ezer ember hal meg olyan betegségben, amelyet közvetlenül, vagy közvetve a dohányzás okoz. Nagyjából tehát a csecsemőtől az öregig átlagosan vagy 10 szálat szív el és ha szűkén mérem, ez akkor is vagy másfél doboz naponta. Vagy több. Aki ismer, joggal mondhatja: „Ez beszél, a vad dohányos?!” hát nincs is erkölcsi alapom, ágálni a dohányzás ellen, de mégis csak „meaculpá- zom” nagy bűntudattal. Szeretnék leszokni a cigarettáról, de nincs hozzá akaraterőm, magatartásom trehány vonásait grafológusok is kiolvasták kusza kézírásomból. Tavaly év elején kálmosgyökeret rágtam vagy három hónapon át, ez idő alatt nem szívtam mert a gyökér - amely olyan keserű volt mint a bűn - elvette az étvágyamat a cigitől. Aztán leszoktam a gyökérről. Próbáltam inkvizíciós módszerrel is: gombostűfejnyi szappandarabkát dugtam a cigaretta végébe a dohány közé és amikor meggyújtva az első slukkot leszívtam a selymesen bodrozó füstből, majdnem mentőért ordítottam, olyan rosszul lettem, kis hijja, hogy föl nem pofoztam a sarki trafikost. Aztán ebből is felgyógyultam. E sorok írásakor már másodszor nyúlok a dobozért, de aztán visszateszem az asztalra: hátha most sikerül megutálnom a cigarettát, mert igazából senki sem állíthatja, hogy kellemes érzés a bűzös, kátrányos füst leszívása, hogy az ember kora hajnalban saját köhögésére ébred, szinte ugat, mint az eszkimó kutya, a tüdeje sípol, a fogasra fölaggatott gönceit már rég átjárta a poshadt dohányszag, olyan büdös az ember, mint egy dél-amerikai dohányültetvényes. Szégyelhetem magamat, hogy a meghívót valahol elveszítettem, pedig már egy hónapja legalább, hogy várnak a tüdőszűrő állomáson, ahol jó ha negyedórát kellene csak várnia az embernek, lehet, még annyit sem: csak derékig levetkőzik, beáll a gépbe, a mellére nyomják az ólajtót s már kész is. Igen ám, de akkor következnek a nyugtalan éjszakák, hogy vajon mit talál reggel a postaládájában: egy újabb idézést, menjen csak vissza ekkor meg ekkor a Munkácsy Mihály utcába, mert a tüdején találtunk valamit, valami kis foltocskát, ami ugyan nem rosszindulatú, de lehet persze rosszindulatú is, vagyis: ne kerteljünk, ez maga a rák, ami majd szépen kitessékeli a Siklósi útra, a „Surá- nyiba” ott aztán pöfékelhet kedvére, az idők végtelenségéig. Szóval ettől félek -, ráadásul még gyáva is vagyok. Ahelyett, hogy eldobnám a francba az utolsó cigarettámat, inkább kibúvót keresve egy újságból kivágott táblázatot tanulmányozok, miszerint például a Pali Mail és a Sopianae cigaretta nikotintartalma 1,1 milligramm szálanként, kátránytartalma pedig egyenesen 15 mg/szál, addig az általam szívott Multifilter Super Lights csak 0,5 illetve 6 milligramm. Ebben van a legkevesebb. Ismerek még ennél gyengébb cigarettát is, aminek R-I. a neve, német gyártmány, a nikotin és a kátránytartalom egyaránt 0,2- 0,2. Csak az íze „zamata” elviselhetetlen, a dohányhoz semmi köze, amikor egyetlen szál R-I- es cigivel megkínáltak a szerkesztőség folyosóján, a kolléganőm rémülten kiáltott fel: „Mi van?! Kutyát nyuvasztottál, hogy ilyen büdös vagy?” Ami az árát illeti: 198 forint. Vagyis amilyen élvezhetetlen, úgy megfizethetetlen is. No persze ... arra már rég rájöttem, hogy minden, ami valamivel egészségesebb portéka, mint a szokásos, például, a cukormentes befőtt, az alkohol- mentes sör, a zsírtalan sonkász- szalámi, a különböző magvakkal megszórt rozskenyér, az alacsony kalóriájú halak árát nem a mi zsebünkhöz méretezték. (Sok mást sem.) Mellesleg: mire e dolgozat végére értem, már a harmadik cigarettát szívtam el. Menthetetlen vagyok. f*. 1
