Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-20 / 317. szám

8 Dünántúli Napló Közélet 1996. november 20., szerda így lesz „EU-konform” a magyar közlekedés Európa kérlelhetetlen Európa-napot Pécsett is tartottak már PÉTÁV, kontra társasház 1994. február 10-én a Társas­ház képviseletében szerződést kötöttem a lakóházunkban ta­lálható, a közösség tulajdonát képező hőfogadó használatára a PÉTÁV-val, melynek jelen­leg 6.282 Ft. a havi díja. A használati díjat 1996. augusztusáig rendszeresen megkaptuk, az adó befizetése után pedig a Társasház egyre dráguló üzemeltetési költsé­gének fedezetére fordítottuk. Meglepetésként ért, hogy 1996. augusztus 13-án Ba- lázsné L. Katalin osztályve­zető és Gálosi Zoltánná dr. jogi irodavezető aláírásával (ez utóbbi aláírás megdöbben­tett) levelet kaptam, csatolva hozzá a fűtési díjjal hátralé­kosok névsorát. A levélben közölték, hogy a hőfogadó használati díját egyes lakók hátraléka miatt visszatartják és egyben egyeztetésre invi­tálnak. Szokásukhoz híven nem mulasztják el, hogy leve­lükben egy „bájos” fenyege­tőzést is elrejtsenek, idézem „annak érdekében, hogy az esetleges, a többi tulajdonost is érintő intézkedések elke­rülhetők legyenek.” Enyhén szólva nem illdomos a ponto­san fizetőket fenyegetni. A levelet jogsértőnek tartva visszautasítottam, választ a mai napig nem kaptam. Elismerem, hogy fontos és szükséges a PÉTÁV kintlévő­ségeinek behajtása, de csak törvényes eszközökkel. Mivel több más közös képviselő is hasonló levelet kapott, pa­nasszal fordultam Pécs Város Jegyzőjéhez, és állásfoglalást kértem az APEH-tól és a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelő­ségtől. Időközben mind a három, lényegében azonos tartalmú választ „a PÉTÁV egyoldalú eljárása nem elfogadható” megkaptam, és a PÉTÁV-val is ismertetve lett. Joggal re­méltem tehát, hogy változtat­nak magatartásukon, de nem ez történt. A PÉTÁV Felügyelő Bi­zottságának elnöknője jó- széndáktól vezérelve utolsó próbálkozásként megszerve­zett egy személyes találkozást dr. Hemády Alajos igazgató úrral, mely sajnos teljesen eredménytelenül végződött. Az igazgató ugyanis közölte, hogy az állásfoglalásokat nem tekinti mérvadónak, forduljak bírósághoz. Azt is kijelen­tette, hogy megállapodás nél­kül is eldöntik, hogy a hátra­lékosok közül kinek írják jóvá a visszatartott, ma már több mint 25.000 Ft használati dí­jat. Ezek után már csak az ma­radt számomra, tisztázandó, Hatóság vagy Szolgáltató a PÉTÁV, ezért pár kérdést a nyilvánosság előtt teszek fel igazgató úrnak:-Miből gondolja, hogy a használati díjat, ami után a Társasház az ÁFÁ-t befizette, visszatarthatja és ezzel a la­kók közös költségeit növel­heti?-Miért gondolja, hogy a hátralékos lakók helyzetének különösebb ismerete nélkül az Ön döntése alapján kivá­lasztottaknak történő jóváírás nem irritálja a pontosan fize­tőket?-Tájékoztatták-e azokat a közös képviselőket, akikkel sikerült egyezséget kötni és rávenni, nyilatkozatban járul­janak hozzá a használati díj egyes lakók hátralékának jó­váírásához, hogy ezután a Társasháznak 44% jövedelmi adót kell fizetnie?- Kérdezem: van-e még hőfogadó amire nem kötöttek használati szerződést, az utóbb kötött szerződésekben pedig miért mélyen piaci ár alatt csak 2.000 Ft-ot a havi bérleti díj?-A jóváírás várható ösz- szege mekkora, változtat-e a PÉTÁV kintlevőségeinek nagyságrendjén, vagy az erő­fölény érvényesítéséről van szó?-Nem gondolja-e, hogy a hátralékosok nevének nyilvá­nosságra hozása személyiségi jogokat sért?- Végül elképzelhető-e, hogy újabb pártatlan jogi szakértők bevonásával tisz­tességes megoldás szülessen? Egyelőre ennyit. Dr. Csaba István közös képviselő Krisztina tér 11. Gépesített kórházi konyha Közlekedésünk európaivá válá­sának ma még megoldhatatlan­nak látszó akadályai vannak. Ez tűnik ki a legilletékesebbek, köztük Lotz Károly miniszter nyilatkozataiból. Annak elle­nére van ez így, hogy közúti közlekedésről szóló törvényünk korszerűnek mondható, az 1993-as vasúti és az 1995-ben elfogadott légi közlekedési tör­vény is összhangban van az Eu­rópai Unió követelményeivel, s „EU-konform” lesz a készülő hajózási törvény is. Az Európai Unió nem kí­vánja támogatni a magyar köz- úthálózat fejlesztését, ugyan­akkor igényli az európai szín­vonalú közlekedési infrastruk­túrát. Ennek fontos tényezője a szolgáltatások további piacosí­tása, valamint környezetbarát rekonstrukciók végrehajtása. Lotz Károly közlekedési, hír­közlési és vízügyi miniszter szerint a várhatóan 2001 körüli csatlakozásig szükség lesz a te- heijármű-park teljes cseréjére, és kényes feladatot jelent a felső magyar Duna szakasz ál­lapotának javítása. Az Európai Unió drasztiku­san a tudomásunkra hozta az elmúlt hetekben, hogy érdem­ben csak a vasút és esetleg a ha­józás fejlesztését tudja támo­gatni, mivel egyik legfontosabb szempontnak tartja a környezet védelmét. Lotz Károly a kö­zelmúltban egy minisztériumi tájékoztatón kiemelte: az Unió elsősorban vasúti logisztikai el­látó központok létesítését, a A kormány legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az ál­lampolgárok csak 1998-tól ren­delkezhetnek szabadon befize­tett jövedelemadójuk 1 száza­lékával. Sokakban, elsősorban a különböző civil szervezetek és alapítványok vezetőiben csa­lódást keltett a döntés, hiszen számoltak ezzel a bizonyos 1 százalékkal. Aligha vigasztalja e szerve­zetek vezetőit, kuratóriumaik tagjait, hogy 1998-ban kivéte­lesen és egyszeri alkalommal a polgárok személyi jövedelem- adójának 2 százalékáért verse­nyezhetnek majd. Minden bi­zonnyal valódi és éles vetél­kedő lesz majd azért a bizonyos 2 százalékért, hiszen mintegy 70 ezer civil szerveződés és több tízezer alapítvány léte is múlik azon, hogy milyen anyagi támogatást tudnak sze­rezni maguknak. Az is igaz, hogy a költségve­tés minden évben „leoszt” bi­kombinált fuvarozás fejleszté­sét támogatná Magyarorszá­gon. Az ezekhez kapcsolódó Phare-támogatások aránya el­érheti a 25 százalékot is. A tár­gyalások menete egyelőre nem látszik könnyűnek, mivel az ak­tív segítség fejében az EU töb­bek között a vasúti tarifák konkrét mértékű emelését igényli. Az Unió fontosnak tartja a szolgáltatások további piacosí­tását, annak az alapelvnek az érvényesítését, amely a közle­kedési infrastruktúra működte­tésének és pótlásának a költsé­zonyos összeget az alapítvá­nyoknak, de az igénylők szá­mához képest meglehetősen kevés a „nyertes”. Ezért is keltett sokakban nagy reményeket az állampol­gári támogatás lehetősége, s ezért a csalódás, hogy halasz­tott a kormány. Egyébként a kormánydön­téshez mellékelt magyarázat tartalmaz racionális érveket. Például azt, hogy nem tisztázott a lebonyolítás technikája, s az sem, hogy az egyházak milyen módon részesülhetnek az ál­lampolgárok ’’adóadományá- ból”. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a halasztás egyfajta költségvetési ragaszkodást je­lent minden adófillérhez, má­sok elfogadják az indokolás ésszerűségét. Ma már nem ritkák az olyan FOTÓ: TÓTH geit a használóval kívánja meg­fizettetni. A jövő évi költségve­tésben mindenesetre már lát­ható lesz az említett alapelv ér­vényesítésének politikai, pénz­ügyi háttere: 40 milliárd forint­nál várhatóan nem jut több a sokágú közlekedési infrastruk­túra fejlesztésére. Ezt az elvet nemcsak a „társadalmi igazsá­gosság követelménye” tá­masztja alá, de vele az EU nö­velni kívánja a vasúti és a vízi közlekedés versenyesélyeit a közúti közlekedéssel szemben. Az úthasználati díj általános, diszkriminációmentes beveze­egyesületek és szerveződések, amelyek a posta- és telefon- költséget sem tudják fizetni. Természetes halállal való ki­szenvedésük így szinte elkerül­hetetlen. Ha van mégis valami­féle pozitív tartalma az elnapolt törvénymódosításnak, az nem más, minthogy az elkövetkező hónapokban mód és lehetőség nyílik az arra érdemes civil szervezetek támogatási lehető­ségének újbóli megvizsgálá­sára. Sor kerülhet talán a nonprofit törvény egyes fejezeteinek felülvizsgálatára is. A civil szervezetek vezetői ugyanis úgy vélik, hogy a non­profit törvény megteremti ugyan az alapítványok anyagi támogatásának a lehetőségét, de ezzel háttérbe szorítja az ál­lampolgári szerveződéseket és T öbbször hallottam már e ki­fejezést - sajnálatosan sok­szor, hiszen nyomasztó társa­dalmi gondjaink egyikének a kifejezője -, de csak a minap figyeltem fel rá, mint nyelvtani helytelenségre. Mintha bizony létezne egy olyan szakma, hogy munkanélküli, amiben más szakmákhoz hasonlóan lehet pályakezdőnek lenni. (Micsoda kilátás!) A megfogalmazás pontosan fordítva helyes: mun­kanélküli pályakezdő, a jelző ugyanis az utóbbi szóra érvé­nyes, megfordítva az előbb leírt esetet szüli. És akkor tessék csak elgon­dolkodni még ezen a rádióban elhangzott dolgon: „A nagy múltú Mecseki Szénbányák koncert fúvószenekara”. Semmi kétség: a Mecseki Szénbányák valóban nagy múltú - volt. Sajnos. De ez esetben a zenekar nagy múltját akarták említeni. Nem sikerült. Nézi az ember a jubileumi, tizedik „Ki mit tud? elődöntőit, amelyek - belőlem legalábbis ­tésén kívül hazánkban most dolgozzák ki a vasúti pálya- használati díj megállapításának a módszerét. Az Unió határozottan Ma­gyarország tudomására hozta, hogy semmiféle engedélyt nem ad a tehergépjárművek futására vonatkozó uniós normákból. A már működő EU 1-es és EU 2- es követelményeken túl beveze­tik a rendszer harmadik fokoza­tát (EU 3). Ez azt jelenti, hogy a tagországokban a teherjármű­vek csak a legszigorúbb mű­szaki feltételek között közle­kedhetnek, s nagyon megszigo­rítják a levegőszennyezési normákat is. Ennél is bonyolultabb ügy a Duna hajózhatóvá tétele. A Bu­dapest fölötti szakasz csak 50- 60 százalékban hajózható. Ausztria és Németország ma már határozottan követeli köz­forgalmi kikötők létesítését, a gazdaságos hajózás feltételei­nek megteremtését. Lotz Ká­roly szerint a mederkotrás eb­ben csak korlátozott segítséget jelenthet. A tárca - legalábbis rövid távon - nem lát igazi megoldást. „Vízlépcsőt egy­előre nem akarunk építeni, bár lehet, hogy elkerülhetetlen lesz.” - mondja a miniszter. Az alkalmazkodás a jelek szerint nem költségvetési kér­dés. A közlekedési tárca elége­dettnek tűnik a 40 milliárdos költségvetési tétellel, mondván, ennél sokkal többet nem is tudna hatásosan felhasználni. Danyi József korlátozza azok anyagi támoga­tását. Érzékeny pontja a civil szerveződések támogatásának az a tény is, hogy amennyiben adófizetők személyi jövede­lemadójának 1 százalékából az egyházak is támogathatók, ez egyszersmind az egyháznak és a civil szerveződések valami­féle szembeállítását is jelenti, hiszen ugyanattól a polgártól várja mindkét oldal a támoga­tást, s ez a bizonyos 1 százalék mértékét és értékét tekintve nem megosztható. A kormány döntése a halasz­tásról a támogatást váró szerve­zetek és alapítványok számára csalódást jelent, bár nem temeti el végleg azt a lehetőséget, hogy kialakul az önkéntes tá­mogatás egy olyan rendszere és technikája, amely a civil szer­veződések megerősödését, nem pedig az adófillérekért folyó élet-halál harcuk további éle­ződését hozza. S. Boda András nem váltanak ki olyan izgalmat, mint az elsők. De hát nem is er­ről van szó. Hanem arról, hogy néha úgy érezheti magát a néző, mintha nem is hazai produkci­ókat látna. Angol nevű ilyen­olyan együttesek szerepelnek, a fellépő énekesek (no nem a népdalénekesek!) angolul éne­kelnek. .. Az egyik elődöntő­ben egy leány a „Valahol Eu­rópában” c. új magyar musi­calből énekelt, s ezt az egyik zsűritag követendő példaként állította a mostani (lesznek még középdöntők, majd döntő!) és a majdani versenyzők elé. De hát biztosan hiába tette. Mintha va­lahogy vonzóbb lenne az angol elnevezés, az angolnyelvű sze­replés e mostani magyar fiata­lok számára. Nem tudnák, hogy a régi győztes elődök többsége - Koncz Zsuzsa, Kern András, Gálvölgyi János és még sokan itthon és magyarul csináltak Kiválóan felszerelt központi konyha látja el ezentúl a zala­egerszegi kórház betegeit. Csak­nem 150 millió forintért előké­szítő, főző, kiszolgáló és moso­életre szóló karriert? Lehet, hogy úgy vélik: az esetleges idegen nevű/nyelvű sikerrel könnyebb kijutni a nagyvi­lágba? * Figyeli az ember a rádióban, tévében megszólaló riportala­nyokat, és már szinte fel sem tűnik, annyira belegyökerezett a beszédbe, persze csak a nyil­vánosság számára mondottba, mert a magánéleti megszóla­lásban magától értetődően os­tobaságnak tartaná ezt bárki. Az ún. plurális majestatis-ról, vagyis a királyi, fejedelmi töb­besről lenne szó, amit - mint tudjuk - sok egyébbel együtt a rómaiak, esetünkben a római császárok találtak ki. Uralkodói diplomák kezdődtek így már ezer éve, hogy „Mi, ennyiedik X, Isten kegyelmébe^ Y ország királya, császára ...” Ez a „ki­rályi többes” ma is alkalmaz­gató technológiát telepítettek. Fedett szállítókocsikon a 70 per­cig forrón tartó zárt termotálcák- ban jut el az élelem a különböző osztályok ápoltjaihoz. ható, ha a megszólaló nem a maga, hanem valamely közös­ség nevében mondja a mon­dandót. Amit viszont szóváte- szek: magánemberek beszélnek magánjellegű ügyeikről, életpá­lyájuk valamely részéről, saját életkörülményeikről, stb., tehát csupa olyanról, amik kizárólag a beszélő személyére vonat­koznak. És akkor a riportalany kezd „királyi többesben be­szélni, mire a hallgató, a néző kezd zavartan pislogni, mert nem tudhatja: hátha nem is ma­gán dolgokról hall, hanem több ember, egy egész közösség dolgáról. Itt aztán az alkalma­zásnál két eset lehetséges:' va­lami félreértelmezett szerény­ség bujkál a háttérben, vagy úgy érzi a beszélő, hogy így nagyobb lesz a mondandójának a nyomatéka. Azt hiszem, a harmadik a követendő út: amit magunkról mondunk, azt mondjuk a magunk nevében, tehát egyes szám első személy­ben. így is kifejező a mondan­dónk. Hársfai István • • A Kisebbségi Önkormányzati Akadémia állásfoglalása .Kisebbségek a magyar alkotmá­nyos rendszerben” elnevezéssel há­romnapos országos nemzetiségi konferenciát tartottak a hétvégén Komlón 300 résztvevővel Az aka­démia állásfoglalásai: 1. A kisebbség törvény lényegi kérdéseket is érintő módosítására van szükség még ebben a parla­menti ciklusban 2. A települési önkormányzatok túlzott adminisztratív és pénzügyi fennhatósága alól ki kell vonni a he­lyi kisebbségi önkormányzatokat. 3. A törvény határozza meg egy­értelműen a kisebbségi önkor­mányzatok közjogi státuszát 4. Meg kell teremteni az oktatási, kulturális autonómia garanciáit Ki kell dolgozni az intézmény-átadás mechanizmusát, jogi garanciáit és pénzügyi feltételeit Ebbe fokozot­tan be lrell vonni a megyei, megyei jogú városi és fővárosi önkormány­zatokat, különös tekintettel a me­gyei közoktatás fejlesztési koncep­cióra. 5. Fel kell gyorsítani a kisebbségi törvény előkészítésének folyamatát szükség esetén számításba véve az országgyűlési biztos (kiálló tör­vénykezdeményezési jogát 6. Módosítani kell az országgyű­lési képviselőválasztásról szóló tör­vényt, alkalmazva a pozitív disz­krimináció elvét, ezáltal a kisebbsé­gek parlamenti képviseletének felté­teleit 7. Ki kell dolgozni a középszintű részvételt a kisebbségi ügyek inté­zésében. 8. A konferencia támogatja és sürgeti a cigányság súlyos társa­dalmi problémái megoldását célzó intézkedéseket 9. Át kell alakítani a jelenlegi ki­sebbségi finanszírozási rendszert különös tekintettel a források alapítványi úton történő elosztá­sára. Egy százalék nem a világ? Késleltetett adományok Új szakma a láthatáron A munkanélküli < <

Next

/
Thumbnails
Contents