Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-09 / 306. szám

1996. november 9., szombat VÁROSAINK DUnántúli Napló 9 A városfejlesztés stratégiai célja és jövőképe A közgyűlés legutóbbi ülésén egyhangúlag fogadta el Pécs városfejlesztési koncepcióját, mint az ön- kormányzati tevékenység hosszú távú stratégiai alapdokumentumát. (Az MTA Regionális Kutatá­sok Központja Dél-Dunántúli Tudományos Inté­zete szakértői csoportja készítette.) A koncepcióról szóló határozat a városfejlesztés hosszú távú straté­giai céljának jelöli meg, hogy belső erőforrásokra és adottságokra építve megteremtődjenek Pécsett az általános fellendülés feltételei, javuljon az életminő­ség, a város egy fejlődő ország prosperáló régiójá­nak nemzetközileg elismert központja legyen. Ennek a jövőképnek a legfontosabb jellemzői: • a szó társadalmi értelmében is egészséges , lak­ható - a kor szintjén elvárható létfeltételeket bizto­sító -, megfelelő ellátást kínáló, jó társadalmi köz­érzetet és rendezett, igényes települési környezetet nyújtó város, amellyel lakói azonosulhatnak, a be­fektetők és a turisták számára pedig vonzerővel bú; ©nagyságát, lélekszámát és kiterjedését tekintve európai léptékkel közepes méretű város, amely megőrzi, ápolja történelmi légkörét, szellemiségét és kialakult építészeti stílusát; © szellemi-kulturális-történelmi értékeire kíván építeni és nem a hagyományos iparváros jellegre; gazdasága fejlett, de inkább a technikai fejlettség és nem a kevésbé igényes, tömegszerű produktumot előállító tevékenység jellemzi; ©regionális centrum: szolgáltató város, szellemi, technológiai közigazgatási, egyházi központ, ide­genforgalmi célpont, a nemzetközi, nemzetiségi kapcsolatok regionális színtere; az európai városhá­lózat szerves része, a közép-európai városi munka- megosztás aktív szereplője. Forbát Alfréd házai még érintetlenek Veszélyben a 20. század építészeti értékei A Felsőmalom utca - Rákóczi út sarkán álló épület lépcső­háza, mely 1937-ben az Országos Ügyvédi Gyám-, és Nyug­díjintézetnek épült Forbát Alfréd tervei szerint fotó: Tóth Pécsi körkép A Horvát Színház igazgatója Pályázat alapján - amelyre egyébként csak egy jelentkező volt - az intézmény eddigi meg­bízott vezetőjét, Vidákovics An­talt nevezete ki Pécs Közgyűlése a Horvát Színház igazgatójának. A közgyűlési döntést megala­pozó szakbizottsági előterjesztés és javaslat többek között leszö­gezi, hogy Vidákovics Antal Pécs kulturális életének közis­mert személyisége; eddig bizo­nyított szakmai tevékenysége és elért eredményein túl az is alá­támasztja alkalmasságát, hogy pályázatát, illetve kinevezését a Színházi Dolgozók Szakszerve­zete, a Pécsi Horvát Önkor­mányzat, valamint a Pécsi Hor­vát Színház dolgozói is támogat­ták. Vidákovics Antalt - aki egyébként idén júniusban horvát állami művészeti díjat kapott - 1996. december 1-el kezdődően 3 évre nevezték ki igazgatónak. Kéményseprő-ipari nyílt pályázat Az önkormányzat közgyűlése Pécs város közigazgatási terüle­tére vonatkozóan a kötelező ké­ményseprő-ipari tevékenység el­látására nyilvános pályázat meg­hirdetéséről döntött. A tevékeny­ség ellátása 1997. január 1-től 10 éves időszakra szól. A pályázatot az Új Dunántúli Naplóban tör­ténő megjelenésétől számított 30 napon belül kell majd benyújtani az érdeklődő vállalkozóknak. Eszéki kulturális kapcsolat A kulturális kapcsolatok felvéte­léről is tárgyalt az Eszéki Népkör Magyar Kulturális Egyesület pénteken Pécsett tartózkodott há­rom fős delegációja dr. Páva Zsolt polgármesterrel. Az iro­dalmi csoportot és vegyeskart fenntartó - egyébként fennállá­sának 50. évfordulóját idén ün­neplő - művelődési kör küldött­sége látogatást tett a Pécsi Belvá­rosi Plébánián, ahol Kele Pál apátplébános fogadta a testvér- városi vendégeket. A szimbólumok mindig fonto­sak. Valamire emlékeztetnek, va­lami irányzatot képviselnek, amiért érdemes odafigyelni rá­juk. Ilyen szimbólumnak tekint­hetjük a Jókai tér 11. sz. házat (hajdani tejbisztró!), amely az előző rendszer talán utolsó kísér­lete volt a belvárosi rehabilitáció átmentésére. Sikertelen kísérlet volt! A könnyebb megérthetőség kedvéért: 1989-ben végezte az épület kutatását (melynek a nyomai a homlokzaton a maguk változatlanságában máig látha­tók) Sonkoly Károly művészet- történész, az OMVH tudomá­nyos munkatársa. Azóta pedig - Shakespeare-rél szólva - „a többi néma csönd”. Igen, a belvárosi rehabilitá­ciót elvitte a rendszerváltás, az­óta semmi nincs belőle, nem történt a legcsekélyebb erőfe­szítés sem a megváltozott kö­rülmények közti folytatásra. Ha csak nem mondhatjuk annak, hogy sorra tűnnek el belvárosi épületek, melyeknek egy részé­ről tudjuk, hogy valamilyen ér­téket képviselnek, más részük­nek az értékéről pedig fogal­munk sincs, minthogy még nem vetették alá semmiféle kutatás­nak, és most már nem is fogják. Az említett Jókai téri ház is lát­szólag értéktelen volt (város­képi jelentősége mindenképpen volt, nélküle a tér egyszerűen elképzelhetetlen!), ám kiderült, hogy középkori eredetű pince húzódik alatta, de ezenkívül egyéb értékei is indokolttá tet­ték a megtartását és tennék leg­alább a helyi védettségét. A helyi védettség hiányát tet­tük szóvá két hete a Schlauch- „lakótelep” ürügyén. A helyi védelem gondolata, mint a mű­emlékvédelem első lépcsője elő­ször a 70-es évek derekán szüle­tett, midőn az akkori megyei ta­nács reprezentatív ülésén foglal­kozott Baranya műemlékvédel­mének a helyzetével. A helyi vé­delemből azóta sem lett semmi, annak ellenére, hogy ez a rend­szerváltás után az „átkosból” át­hozott kevés folytatásra érdemes ügyek egyike, s a pécsi önkor­mányzat éppen erről alkotott he­lyi rendeletet. Tegyük hozzá: eredménytelenül. Mert az ered­mény - helyesebben: következ­mény - legfeljebb annyi, hogy sürgősen tüntetnek el, vagy ala­kítanak át a felismerhetetlensé- gig olyan épületeket, melyek fel­tétlenül megtartandók lennének. A helyi, védelem hiánya leg­inkább a 20. századi épületanya­got veszélyezteti. Hajlamosak vagyunk ugyanis ezeket eleve „értéktelennek” mondani, mert viszonylag „újak”. Ez a hibás szemlélet azzal a szomorú kö­vetkezménnyel járhat, hogy a kortárs építészetből - és ezt nem csak a mára, hanem a századfor­duló óta eltelt évtizedekre is, benne természetesen a szocreálra is, tessék érteni, nem hagyunk műemléknek valót az utókorra. Nem maradhat a 20. század nagy része lyuk Pécs gazdag műemlé­kállományában. Nem a mi dol­gunk szelektálni az utókor he­lyett. Bízzuk csak az utódokra, hogy - csak a ma is alkotók kö­zül és a teljesség igénye nélkül -Tillai és Bachman, Dévényi és Kistelegdy, Getto és Köves, de a régebbiek, így Forbát és Pilch és Weichinger közül - kiknek az alkotásaiban lát- műemléki érté­ket. Márpedig most helyettük próbálunk dönteni, amikor nyil­vánvalóan tudott értékeken csat­tog a bontó csákány, vagy éppen hagyunk lassan olyan állapotba kerülni (lásd pl. ama bizonyos Szabadság úti házat!), amikor már csak széttárt karokkal saj­nálkozhatunk: annyira tönkre­ment, hogy már menthetetlen (és nyomban előszedhető a fiókból a már rég készenlétben lévő új terv). Tehát: létezik-e belvárosi re­habilitáció, s ha igen, miért nem? És lesz-e konkrét épületekre vo­natkozó helyi védelem? Egy­előre még érintetlenek Forbát Alfréd pécsi házai. Maradjanak is érintetlenek! Hársfai István Kinek jó, ha csak póz? Akinek hasznára van a bűntett, az követi el - úja Seneca, Ciceró korábbi húes kérdését, a „Kinek jó?”-t átalakítva. Mégpedig oly si­kerrel, hogy a római jog gyakori fordulatává vált. A Közüzemi Rt. manipulált ingatlanügyleteivel kapcsolatos problémakör vizsgálatára létrehozott különbizottság vádlókból ki­került tábora legutóbb kinyilvánította, hogy a jogosulatlan nyilat­kozat tételével megvádolt alpolgármester természetesen nem ne­vezhető bűnösnek, hanem kizárólag csak azon személyek, akik el­len büntetőeljárás folyik. (Egyébként egyelőre még azok sem.) Örvendetes megállapítás. Egyben érdekes dolog, hogy a mulasz­tás és az elmarasztalhatóság emlegetése szépen összeférhetőnek ta­láltatott a jóhiszeműség józan elismerésével. H hosszabb értelme­zést érdemelnének, hogyan használja ezeket a fogalmakat a jog, ám maguk a tórákká lett vádlók emelték ki, hogy vizsgálódásuk alap­vetően erkölcsi indíttatású volt, illetve a politikai felelősség megál­lapítását szorgalmazta. Emlékeim szerint ugyan elhangzott a bűn­pártolás eshetőleg felvetett vádja is, de tudjuk be ezt is jóhiszemű buzgóságnak. Annál is inkább, mert magam is azt vallom: nem le­hetséges az erkölcs és a politika különválasztása. Ám kategóriáik összemosása sem. Ezért nem szerencsés azt em­legetni, hogy a közgyűlést erkölcsi kár és presztízsveszteség érte egy bizonyos jogi kompromisszum miatt. A veszteség és a kár ab­ban jelentkezik, hogy ilyen ingatlanügyletek előfordulhattak egy önkormányzati társaságnál. Továbbá abból is, hogy ennek az ügy­nek a tisztását milyen politikai vehemenciával és logikával végez­ték. A minősítés volt a nyitány. Tartok tőle, ez az ügymenet azok számát gyarapította, akik Oscar Wilder cinikus nézetét vallják:, fez erkölcsösség csupán egy póz, amelyet azokkal szemben veszünk fel, akiket nem kedvelünk.” És kinek jó ez? Dunai Imre A közalkalmazottak illetményének emelése Az idei állami költségvetés 15 milliárd forintot rendelt a helyi önkormányzatokat megillető kü­lönféle bérpolitikai intézkedések végrehajtására. A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa és a Kormányzat megállapodott: a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításával pár­huzamosan a közalkalmazottak il­letményalapját idén 19,5%-kal emelik meg. Eddig az év során kétszer ke­rült sor a közalkalmazottak illet­ményének emelésére: február 1- től 11%-kal 10 hónapra (járulé­kokkal együtt fejenként 249 036 Ft összesen); majd szeptember 1- től pedig 4%-kal 3 hónapra (járu­lékokkal együtt fejenként 34 134 Ft-ot jelent összesen.) Az eddigi kétszeri illetmény­emelés fedezetét a kormányzat a központi költségvetésből biztosí­totta. A bérfejlesztés teljesítésé­nek harmadik részletéről a Költ­ségvetési Intézmények Érdek­egyeztető Tanácsa azt a tájékozta­tást adta a Magyar Közlönyben - a 91. számában -, hogy november­ben a központi költségvetés fe­dezi a hátralévő 4,5%-ból a 2%­nak megfelelő összegű egyszeri keresetkiegészítést, a 2,5%-os ke­resetkiegészítés fedezetének elő­teremtése viszont az önkormány­zatokra hárul. Pécs Közgyűlése csütörtöki ülésen elfogadta az erre vonat­kozó előteijesztést, azzal, hogy hogy az a közalkalmazottak egy­szeri keresetkiegészítésének fede­zetét - az eddigi becslések szerint kb. 107-110 millió Ft-ot jelent összesen - a november 21-i ülé­sén határozza meg. Addig az in­tézményeknél meglévő, illetve a létszámleépítésekből származó forrásokat, továbbá a belső meg­takarítások feltárását kell elvé­gezniük a Polgármesteri Hivatal illetékes irodáinak, valamint ja­vaslatot kell tenniük külső forrá­sok igénybevételére, ha ez a lépés szükségessé válik. A közalkalmazottak kereseti helyzetének javításáról szóló ha­tározat elfogadásán túl az ellenzék a közgyűlésben erősen vitatta azt az eljárást, amely az érdekegyez­tetések során az önkormányzatot kihagyva, ám annak terhére hoz létre megállapodásokat, gyakorla­tilag diktátum jellegű ajánlásokat a béremelésről. D. I. Pécs levegője Az ANTSZ Baranya Megyei Inté­zetének adatai szerint a november 7-kén mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték (100%) százalékában: kéndioxid 14,3%, nitrogéndioxid 35,3,%, szénmo- noxid 31,5%, szálló por 30,5%, ózon 15,2%. A levegőminőség az előző napokhoz képest kedvezően alakult, bár a nitrogéndioxid mennyisége a város keleti részén a rövid idejű határértéket egy alka­lommal meghaladta. A levegő­szennyezettség mérését a Városi Vagyonkezelő Kft. és a Pécsi Erőmű Rt. támogatja. Városvédő őrjárat. A Zsolnay úton régóta így áll ez a düledező ház, amely tüntetőén cáfolja a városképpel való törődés maradéktalan voltát. Nem tudhatjuk, meddig teheti még ezt, s hogy a akad-e egyáltalán illetékes hatóság mostaná­ban, amelynek bánthatná a szemét egy ilyen ház, s vannak-e egyáltalán eszközei efféle állapotok felszámolásához, s akar-e- ezekkel élni. Számunkra csak az biztos, hogy egy patinás vá­rosnak annyit illene magára adnia, hogy a főútvonalai mentén nem tűr meg ilyen .illetlen maradványt”. FARKAS MáRIA, VAJGERT GYÖRGY, VáRHIDY GYÖRGY, DR. VARGHA DEZSŐ Keskeny mezsgyén jar a város az Angol Központ ügyében Pécs Önkormányzata 1993. márciusában együttműködési megállapodást kötött - köz­érdekű célra történő kötelezettségvállalással - az Angol Amerikai Kultúráért Alapítvány­nyal és annak ingyenes használatába adta legalább 15 évre a Mária utca 9. szám alatti ingatlant. A megállapodás szerint ha a szer­ződést az önkormányzat a 15 év lejárta előtt mondja fel, úgy vállalja megteríteni az elfo­gadott beruházási költség időarányos részét. A ház felújításban a BAT Pécsi Dohány­gyár is tetemes részt vállalt, majd a Nemzet­közi Angol Központ működését is támogatta, amely az alapítvány szervezeti egységeként működött. Ám a leendő igazgatójának szemé­lye körül kirobbant vita következményeként végül lemondott az alapítvány kuratóriuma. Az Angol Központ működése mindinkább el­lehetetlenült. A BAT Pécsi Dohánygyár beszüntette az alapítvány támogatását, az önkormány köz­gyűlése - illetékes szakbizottsága és tisztség- viselői - pedig már hónapok óta a megoldási lehetőségeket próbálgatja: hogyan lehetne az előnytelen szerződési kötöttségből kilépni? Többször elcsúsztatott határidejű tárgyalások folytak annak érdekében, hogy elkerüljék az Angol Központ által betölteni szánt funkció megszűnését és a szerződés felmondásának az önkormányzat számára hátrányos követ­kezményeit: a perrel rákényszerített kártérí­tést. Az e lépésről való döntés végső határide­jének november 15-ét szabták meg. Az önkormányzat számára igen keskeny mezsgye maradt a megoldásra és az egyezke­désre - ahogy ezt a polgármester is érzékel­tette a csütörtöki közgyűlési ülésen -, mert a városnak legalább olyan fontos a sok terüle­ten mecénáskodó BÁT jóindulata, mint az alapítvánnyal való megegyezés. Éz utóbbit majdnem tető alá tudta hozni tárgyalásai során dr. Újvári Jenő alpolgár­mester. A tárgyalófelek által elfogadott válto­zat szerint a korábbi szerződés hatályát veszti. Az új megállapodás szerint az önkor­mányzat a Mária utca 9. számú ingatlanban „Nemzetközi Kapcsolatok Központja” néven a Pécsi Kulturális Központ szervezeti egysé­gét hozná létre és működtetné az Angol- Amerikai Kultúráért Alapítvánnyal közösen. Az együttműködésben minden másnál fonto­sabbnak tartják a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. részvételét. A cég elvileg nem is zárkózott el ettől, ám levélben foglalt feltételei csak részben voltak elfogadhatók. Hogy az intézményt felügyelő szenátusban a többi féllel azonos számú kép­viseletet kapjon a BAT, elfogadásra talált, ám az alapítvány jogi megbízottja visszautasí­totta azt a szándékot, hogy a BAT szabja meg, milyen kör képviselhesse az alapít­ványt. Az önkormányzat pedig azt a jogilag képtelen igényt nem veheti figyelembe, hogy az intézmény vezetőjének kinevezésénél a BAT jogfolytonos egyetértési jogát kössék ki. (A BAT felszólaló képviselője arra is cél­zott, hogy cégének is lehetne kártérítési köve­telése az önkormányzattal szemben.) Az ügy rendezése itt ismét zátonyra futott és közgyűlési ülés csütörtöki folytatásáig próbálják a most már három oldalú tárgyalá­sokon a megegyezést létrehozni. D. I. * ♦ 4 á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents