Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)
1996-11-08 / 305. szám
6 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. november 8., péntek „Nem kell a rizsa” Valóban nem kell. Ez volt a véleménye annak a több tízezer embernek is, akik 1956 októberében a Széchenyi téren és a környező utcákban, tombolva harsogták az égre: „Ruszkik haza”, „Le a vörös csillagot”. Azt nem kiabálhatták hogy „Nem kell a rizsa”, mert a „rizs”, mint a hazugság megfelelője, akkor még nem szerepelt a köztudatban, így a tüntetők nem vonatkoztathatták a „rizsát” az elnyomó szovjet hatalom és magyar kiszolgálóik ideológiájára. Vajon mit tudhat az 56-os forradalomról az a feltehetően középiskolás diák, aki a címben szereplő kifejezést kiáltotta le a Nagy Lajos gimnázium ablakából október 23-án délután, az ünnepi megemlékezés alatt. Nem sokat, vagy amit tud, azt rosszul tudja. Kedves Fiatalember! Nem követtél el főben járó bűnt, csak megdöbbentettél néhány száz embert, olyanokat, akik negyven évvel ezelőtt ugyanitt élték át - szerintük - életük legnagyszerűbb óráit. Csak megbántottál néhány embert, akik - ha nem is beszélnek róla - kitörölhetetlen emlékeket hordanak magukban a megtorlás éveiről. A hősi halottakat már nem bánthatja meg senki, sorolhatják bár őket ide vagy oda, ők megtették azt, amit egy ember csak egyszer tehet meg: az életüket adták a hazájukért. Értünk, érted a szüleidért, a tanáraidért, a barátaidért, Magyarországért. A halottak és a meghurcoltak között nagyon sokan olyan korúak voltak akkor, mint te most. Tudták hogy nem győzhetnek a túlerő ellen, mégis vállalták a sorsukat. És tetteikkel valóban megrengették a világot. Ezekről beszélni, nem az én tisztem, ez a szüleid és a tanáraid dolga. A sok száz még feldolgozatlan esemény közül csak egyet mondok el röviden: A Rákosi-érában, lázító versei miatt letartóztattak egy pesti diákot. A börtönévek alatt levelezett egy kislánnyal, akit a menyasszonyának tekintett. Még nem volt húsz éves, amikor kitört a forradalom. Szabadulása után nem a szüleihez és a kedveséhez ment, hanem a felkelők közé állt, akik kiszabadították. Az első harcban amelyben részt vett, meghalt. A történet sajnos nem „rizsa”, még élnek a tanúk, a név szerinti adatok Münchenben elérhetők. Lehet, hogy eddig még senki sem mondta meg neked, de az, hogy Magyarországon emberarcúbb volt a kommunizmus mint a többi szocialista országban, az 56-os forradalomnak köszönhető. Fiatalember vagy, van időd, hogy utána nézz: hogyan éltek az emberek Romániában és a Szovjetunió tagállamiban a 60-as, 70-es években. Nem véletlenül voltunk mi „a legvidámabb barak” és élhettünk a „gulyáskommunizmusban”. De ha ez neked mind csak „rizsa”, akkor tessék, bizonyítsd be, hogy te különb dolgokra vagy képes, mint az 56-os fiatalok. Érj el világraszóló sikereket, légy olimpiai bajnok, vagy híres feltaláló, esetleg Nobel-díjas tudós, hozz dicsőséget te is az országra. Kívánunk ehhez neked egy tartalmas, boldog életet. Czukor Antal KDNP kertvárosi elnök Kinek a zsebére? Érdekes levelet küldött nemrég adósai részére a Pécsi Távfűtő Kft. „Örömmel értesítjük, hogy Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése 1996. június 13-i határozatával lehetővé tette, hogy a lakására 1995. december 31-ig felhalmozott ........ Ft összegű d íjhátralékát egyszeri alkalommal biztosított lehetőséggel kedvezményesen rendezze. A kedvezmény mértéke 50 %-os.” A felhalmozott adósságok pár száz forinttól százezres nagyságrendig teijednek. Magyarán szólva a város szocialista-szabaddemokrata többségű közgyűlése a szociális helyzet figyelembe vétele nélkül 50 %-os díj- kedvezménnyel jutalmazta a nem fizetőket. Ez diszkrimináció a tisztességesen fizetőkkel szemben és diszkrimináció a nem távfűtéses lakókkal szemben is. Az áramszolgáltató ugyanis 90 nap nem fizetés után leköt a hálózatról és a díjtartozás ideje alatt szünetelteti a szolgáltatást. A városban nagy számban gázzal fűtőket is ugyanezen sors váija, ugyanis a gázszolgáltató is egy bizonyos idő eltelte után megszünteti a szolgáltatást és megindítja a tartozás behajtását. A vezetékes energiaszolgáltatás körén kívül esők (tartályos PB, fa, szén stb.) először készpénzükért megveszik tüzelőanyagukat, majd szintén készpénzükért ha- zafiivaroztatják, és csak ezután tudnak melegedni. Tehát a nem távfűtéses lakásban lakók akár szociálisan meg is fagyhatnak. Már az 1994-es önkormányzati választásokon Budapesten Demszky Gábor választási ígéretei között is szerepelt demagóg módon a közüzemi tartozások egy részének elengedése, ami ellen akkor a közszolgáltató cégek tiltakoztak a legjobban, ugyanis felméréseik szerint nem a legszegényebb rétegekre volt jellemző a nem fizetés. Honnan tudja Pécs szocialista-szabaddemokrata többségű közgyűlése, hogy aki nem tud havi 5-9 forintot kifizetni, az egyszerre kifizet 50-60 ezret? Ha a Távfűtő Kft.-nek olyan jó volt a tavalyi gazdálkodása, hogy ekkora összegről le tud mondani, akkor ez úgy méltányos, hogy a tisztességgel fizetők is visszakapják a befizetett díj 50 %-át. De valószínűleg nem erről van szó, hanem a fűtési díj megállapításánál eleve bekalkulálnak kb. 20-25 % nem fizetőt, mint veszteséget, akiknek a szolgáltatását a tisztességes többséggel kívánják kifizettetni, vagy mint a város tulajdonában lévő cég a hiányt az adófizetők pénzéből, a város egyéb feladatainak terhére kívánják megoldani. Megint a könnyebb, de nem biztos, hogy a jogos utat választotta a város szocialista-szabaddemokrata vezetése, ugyanis mind a behajtásnak, mind a fogyasztásból való kizárásnak adottak a lehetőségei. Városunkban sem biztos, hogy pont a legjobban rászoruló rétegek alkotják a nem fizetők népes táborát, tehát a valóban az önhibájukon kívül fizetésképtelenné válók részére szociális juttatás formájában segítséget kell nyújtani, de a fizetőképes, vagy behajtható vagyonnal rendelkező adósokon könyörtelenül be kell hajtani a tartozást a tisztességgel fizetők érdekében is. Bánkúti Ferenc Fidesz-Magyar Polgári Párt Jólétet mindenkinek Ne csak egy szűk Mottó:,,A kereszténység nem mindenki számára hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték.” Dr. Barankovics István. A Magyar Katolikus Püspöki Kar által a millecentenári- umi ünnepekre megjelentetett „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című körlevele többekben újból felvetette azt a kérdést, hogy mi is az a keresztény politika? A válasz egyrészt nagyon egyszerű, de ugyanakkor nagyon bonyolult is. Társadalmunk nagyobbik részét a megélhetése, gyermekeinek jövője érdekli, közelítsük meg így a kérdést. A keresztény politika mindig egy társadalom egészét szolgáló politikát jelent. Olyan politikát, amelyik a társadalom minél nagyobb hányadáf ttidja a saját maga és a családja sorsának alakítójává tenni. A keresztény politika tudatosan törekszik arra, hogy az egyénnek minél teljesebb szabadságot, a rászorulók számára az emberi élet lehetőségét biztosítsa. A történelem során már többször bebizonyosodott, hogy a hit átsegíti az embereket a nehézségeken. Sajnos jelenleg a hit az, ami legjobban hiányzik az emberekből. Nem elsődlegesen a vallásra gondolok, hanem arra a megközelítésre ahogy Barankovics István - ebben az évben ünnepeljük születése 90. évfordulóját - a Demokrata Néppárt főtitkára 1947-ben megfogalmazta. A jelenlegi kormány által preferált fogyasztást csökkentő réteg érdekében! gazdaságpolitika egyértelműen bebizonyította, hogy csak egy szűk réteg érdekeit képviseli. A többség pedig, amely kimaradt a rendszerváltás gazdasági előnyeiből napi megélhetési gondokkal küzd. Elvesztette minden hitét és reményét, hogy valaha is rendbe jön a családja „fizetési mérlege”. A KDNP Keresztényszociális Műhely úgy ítéli meg, a fentiekből egyenesen következik, hogy a keresztény politikára épülő szociális piacgazdaság lenne az a gazdaságpolitikai irányzat, amelyik kivezetheti társadalmunkat reményt és hitet vesztett helyzetéből. Hazánkban a szociális piacgazdaságnak most az lenne a legfontosabb célkitűzése, hogy a túl egyenlőtlen jövedelemelosztást mérsékelje. Elviselhetővé tegye az átalakulást! Ne csak egy szűk réteg élvezze a rendszer- váltás előnyeit! A Püspöki Kar körlevele erről így fogalmaz: „A tőkefelhalmozás szükséglete nem záija ki, hogy a politikai eüt és a gazdasági vállalkozók fogyasztásukban visszafogottak legyenek, s a megszerzett jövedelem nagyobb hányadát fordítsák mások megsegítésére.” Ezt Ludwig Erhard - a szociáüs piacgazdaság atyja - egyik könyve címében így fogalmazta meg: .Jólétet mindenkinek!”. Bízom benne, hogy ez nem csak hiú ábránd! Perényi József KDNP Keresztényszociális Műhely Nyögdíj Nemrégiben nagy megtiszteltetés érte Pécs városát. Bokros teendőinek dacára Horn Gyula miniszterelnök látogatást tett a baranyai megyeszékhelyen. Igaz, tervezett programját kénytelen volt hivatalos ügyei miatt megkurtítani. Szűkre szabott idejében a lakossággal való találkozást részesítette előnyben elvbarátaival szemben. - dicséretes tett. A Körzeti TV jóvoltából - ez volt új közvetítő kocsijuk premierje - sok ezren élőben láthattuk a lakossági fórumot, ami több volt, mint tanulságos. A néző hasznos információk tömkelegéhez juthatott elsőkézből. Bennem mégsem az áremelések mértéke, a kérdések és válaszok stílusa, a magyarázatok és magyarázkodások hagytak nyomot. A hozzászólások közül - amik zömükben figyelemre méltóak voltak - a kisnyugdíjasok panaszáradata ütött szíven igazán. Közülük is leginkább azoké, akik 10-15 éve mentek nyugdíjba, ezáltal nem éppen rózsás helyzetben lévő társaiknál is hátrányosabb helyzetben vannak. A hetven feletti korosztályt (több, mint egymillióan vannak) nemcsak az alacsony jövedelem és az életkor, hanem maga a KOR sújtja igazán. Az a KOR, amely csillagászati megélhetési költségekkel megalázó mindennapokkal, létbizonytalansággal honorálja a dolgos éveket azoknak, akik az utóbbi két évben megtanulták bánni, hogy az Isten hosszú életet adott nekik. A hetven éven felüliek már elesettebbek, kiszolgáltatottabbak, mint a kevésbé koros nyugdíjasok. Például tudjuk, hogy ők azok, akik rendszeresen és sokfajta gyógyszert kénytelenek fogyasztani, amelyek árait, azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Rajtuk, a legelesettebbeken kell elsőként segítenie a társadalomnak. Lehet? A kormány szerint, nem. (Hacsak a 0,5 %-os nyugdíjemelést nem ennek szánták...) Az MDF szerint: igen. Az MDF minden hetven év feletti nyugdíjasnak egyszeri 10 százalék rendkívüli nyugdíjemelését kíván törvénybe iktatni. A rendkívüli emelést először 1997 január 1-jétől kellene a 70. életévüket betöltő nyugdíjasoknak biztosítani. Mindez nem érinti a költségvetési évben a nyugdíjasok részére jóváhagyott nyugdíjemelést, vagyis ebből a hetven éven felüliek is a korábbiaknak megfelelően részesülnek. Az ehhez szükséges 20 milliárd forintot ésszerű átcsoportosítással a költségvetés képes biztosítani. Reméljük, hogy javaslatunkat a kormányzat jobb érzésű körei is támogatni fogják. Ezzel talán valamit sikerül javítanunk a tv-ben egyenes-adásban közvetített könnyfakasztó sorsokon. Habjánecz Tibor az MDF Baranya megyei elnöke Ha leszakad a csillár... Az újságíró mindig a csillárszakadás előtt távozik ugye? - A mondás még az újságírás őskorából származik. A fényes ünnepélyről tudósító riporter lapzárta miatt sietett leadni anyagát a szerkesztőségben. Távozta után azonban rázuhant a csillár az önfeledten tánco- lókra. Az utóbbi időkben szaporodnak a képletes „csillárleszakadások”. A teljesség igénye nélkül és anélkül, hogy bárkit megneveznék, vagy akárcsak monogramját említeném, csak az ominózus eseteket sorolom fel, amelyeknek résztvevője voltam. 1996. szept. 24-én 17 órakor tartotta a Magyarok Világszövetsége Baranya megyei Szervezete küldött- és vezetőségválasztó közgyűlését, melyen megválasztottuk a küldötteket. A szept. 25-i Új DN közölte a küldöttek névsorát, nem tudván arról, hogy dr. Andrásfalvy Bertalan más kötelezettsége miatt nem fogadta el a küldötti szerepet. (Igaz, helyreigazítás következet szept. 26-án). 1996. okt. 18-án a XXVIII. Egyetemi Napok rendezvény- sorozatáról tudósító újságíró többek között ezt írta akkor a lapban: „ .. .végezetül a rektor és dr. Kuhn Endre megkoszorúzta az 1956-os emléktáblát”. Egyértelmű, hogy ekkor már nem volt jelen az eseményen, mert különben látta volna, hogy az „56-os Diákparlament Társaság” két tagja is megkoszorúzta ugyanezt az emléktáblát. Az 1996.okt. 22-i Új DN-ben az „Emlékezők tollal” tudósítás szerzője pedig nemes egyszerűséggel átsiklik azokon a tényeken, amelyek ott a „szerzőkről” elhangzottak. Arra már nem futotta figyelméből, hogy komoly tiltakozás hangzott el az „56-os Diákparlament Társaság” nevében „közpénzek és adományok” olyan célra történő költése ügyében, amelyek arra méltatlanok! Figyelem! Európában vagyunk! Dr. Péter Károly az „56-os Diákparlament Társaság” elnöke Szebb az emlékezés, ha igazat mondunk A Dunántúli Napló 1996. október 28-i száma olyan írást közöl „1956-os emlékhelyet avattak Pécsváradon” címmel, mely enyhén szólva meglepi az embert. A tudósításból megtudjuk, hogy Pécsváradon emléktáblát avattak az 1956-os tűzharc helyszínén, „ ... ahol Málics Ottó mecseki szakaszparancsnokot lelőtték. A mecsekiek a Jugoszláviába való meneküléshez akarták megszervezni a pécsváradi rendőrök kocsiját. A tárgyalás fegyveres konfliktusba torkollott, amelynek két áldozata volt. Máücs Ottó mecseki szakaszparancsnok és Habiing László rendőr alhadnagy (szakaszvezető volt), aki a mecsekiek, így Nagy József elmondása szerint csatlakozott hozzájuk, és az ő oldalukon esett el”. Ugyan kinek van szüksége az ilyen ferdítésekre és kik azok a szabadságharcosok, akik a fentieket állítják, vagy egyetértenek Nagy állításával? Több mint 3 éve kutatom a forradalom baranyai eseményeit, de a cikkben szereplő esemény ilyen változatával sehol nem találkoztam. Kb. 3 évvel ezelőtt Nagy József személyesen is elmondta nekem a pécsváradi esetet, de elolvastam Nagy kihallgatási és peranyagát is. Ezek nem esnek egybe Nagy mostani nyilatkozatával. A pécsváradi tűzharc a mecseki szabadságharcosok egyik legnagyobb és legemlékezetesebb megmozdulása volt. Ennek elferdítése, kiforgatása bűn és nem tűrhető. A következőkben úgy is igyekszem elmondani az igazat és csakis az igazat, hogy ne sértsem az élőket és a holtakat sem. 1956 november 9-én a szovjet harckocsik és a tüzérség ágyútűz alá vették a kb. 300 főből álló szabadságharcos csoport vágot-pusztai támpontját. A Gazda elhatározta, hogy rejtekhelyét változtatnak. Nov. 22-én este Málics Ottó szakasza elhagyta a főerőket, hogy Kisújbánya és Óbánya környékén elszállásolási lehetőségeket keressen. Velük ment a Gazda katonai helyettese, Kubicza János (Béla bácsi) is. Vágót pusztán az „átköltözéshez” készülődő állományt 12-én reggel 9 óra táján újabb tűzcsapás érte a szovjetek és az őket kísérő pu- fajkások részéről. A veszteségek nagyok voltak, a fiatalok pedig szétfutottak, hogy mentsék az életüket. Újbányára - a vallomások szerint - már csak 150 főnyi fegyveres érkezett meg. Kubicza szerint 200-an lehettek. November 14-én ebéd után az újbányai iskola udvarán sorakozott fel az állomány. A vezetők (a Gazda és Kubicza) közölték, hogy vállalkozásra megy egy szakasz a pécsváradi rendőrkapitányság ellen, ahol ÁVH-sok szolgálnak. A választás az Ottó szakaszra esett. Az eligazítást Béla bácsi végezte el. Három csoportot képezett. Az 1. csoport (14 fő) kapta a kapitányság megtámadását Málics vezetésével. Gépkocsiról nem volt szó. A 2. csoport (6 fő) a strandfürdőnél lezárta a faluba vezető utat. A 3. csoport (10-12 fő) a varasdi völgyhíd lezárását és az ott levő rendőrök leszerelését kapta feladatul. A csoportok 14 óra 15 perckor indultak a 12 km-es út megtételére. Az akció (a rendőrségi jelentések szerint) 16 órakor kezdődött és 10-15 percig tartott (tárgyalás nem volt!). A csoportoknál 1-1 golyószóró volt, személyenként pedig 1-1 géppisztoly, valamint kézigránátok. A 2. és a 3. csoportnak az első lövés elhangzásakor kellett lezárnia a kijelölt utakat. Ottóék golyószórója az első lövés után elromlott, az eldobált kézigránátok közül pedig csupán egy robbant fel. Nagy vallomása szerint az Ottó csoport pontban 16 órakor vette tűz alá az épületet, ahol (a jelentések szerint) 7 rendőr tartózkodott. Málicsék megállás nélkül lőttek. Az rendőrőrs melletti cukrászdából rendőrök futottak ki és tüzeltek. Csupán 2-3 perc telt el, amikor a Kossuth utcából a Tanács térre befordult egy Wippon gépkocsi hét (egyesek szerint nyolc) rendőrrel. A támadók tűz alá vették a gépkocsit is. Egy személy haslövést kapott, és Málics is megsebesült. Nagy a Szentháromság szobor mögül előugrott, a gépkocsihoz rohant, eltávolította az ülésről a rendőrt, a kocsira tették Máli- csot, a többiek is felugráltak és elindultak. A gépkocsi padozatán feküdt a sebesült K. rendőr szakaszvezető. A Wippon kb. 1 km után leállt a Csiger-völgyben. Innen gyalog folytatták útjukat, K. pedig saját lábán visszament az őrsre. Málicsot lombágyon szállítva magukkal vitték. Elsőként ők érkeztek Újbányára, 19 óráján. Bármilyen rosszul is cseng, nem igaz, hogy a rendőrök közül bárki is átállt volna a felkelők oldalára. Keményen harcoltak valamennyien. Égy rendőr szakaszvezető meghalt, négy pedig megsebesült. Az akkori hatalom birtokosai hálájukat kifejezték a rendőröknek, Nagy Józsefet pedig 5 évi börtönnel sújtották. Nem lenne jó senkinek, ha megmásítanánk az 1956-os valóságot. A megbékélés akkor is lehetséges, ha az igazat mondjuk. Dr. Berki Mihály hadtörténész I f é < ♦
