Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-30 / 296. szám
6 fíünántúli Napló Társadalom 1996. október 30., szerda Országos küldöttértekezlet Könnyítsék a létfeltételi terheket! A Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége III. Országos Küldöttértekezletét a közelmúltban tartották Székesfehérváron. A pécsieket az egyesület hat, - korábban megválasztott tagja képviselte. A Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének nevében Szekeres Istvánná elnök beszélt. Hozzászólásának legfontosabb gondolatai a következők voltak. Sürgette az idei évre még tervezett 2,5% nyugdíjemelés megadását, tekintve, hogy ez az emelés, illetve ennek elmaradása a további évek nyugdíjának alakulására is kihat. A kormányzati és más szervekkel való hatékonyabb tárgyalás érdekében javasolta a nyugdíjas szervezetek és a Kamara közötti viszony teljes normalizálását. A nyugdíjasok nagy többségét nehéz helyzetbe hozó energia árak további emelése ellen- súlyozására hatékony állami támogatás megadását sürgette. Törvénymódosítás árán is kérte, hogy a TB Önkormányzat testületéibe a nyugdíjasok létszámarányuknak megfelelő képviseletet kapjanak. Szorgalmazta az özvegyi nyugdíjak méltányos rendezését, valamint azt, hogy az Országos Szövetségnek legyen egy sajtóreferense a konkrét és gyors tömegtájékoztatás érdekében. A küldöttértekezlet ezeket a javaslatokat elfogadta, s beépítette határozati javaslatába. Az országos szövetség elnöke ismét Bleyer Jenő lett, Szekeres Istvánnét pedig megint elnökségi tagnak választották. Ajándék a szederkényieknek Német vendégeket fogadtak a napokban Szederkényben, a Baranya Megyei Közgyűlés által fenntartott Idősek Otthonában. Johanna Jäger professzor és Anton Hage- nauer plébános már régóta kapcsolatot tart a szederkényi intézménnyel. Többek között ágyneműt, heverőket, cipőket, hűtőládát ajándékoztak nekik, most pedig elhozták egy harmadik támogató, Inge Huber által felajánlott.300 000 forintot. A vendégek megnézték az otthont, megismerkedtek a lakókkal, akik a maguk készítette emléktárgyakkal köszönték meg a segítséget. MATÁV találkozó A MATÁV Rt. idén is családias ünnepséget rendezett egykori dolgozói részére a Pátria Hotel éttermében. A csaknem kétszáz résztvevőt Reiner Ágoston, a pécsi igazgatóság vezetője köszöntötte és ismertette a cég eredményeit, célkitűzéseit. A nyugdíjasok nevében Keszthelyi István köszönte meg a találkozót. Ünnepség Komlón A komlói nyugdíjas klubok szervezésében városi szinten Idősek napját szerveztek a Színház- és Hangversenyteremben tájékoztatta Nyárutó rovatunkat Sipos Imréné klubvezető. A résztvevőket Szarka Elemér polgármester köszöntötte, majd a kenderföldi, a Kodály Zoltán iskola tanulói, Harka Jenő, Dono- vál Zoltán, Balassa Zsuzsa triója és a „Pöndöly” tánccsoport adtak műsort. A város korosabb polgárainak rendkívül jól esett, hogy együtt lehettek egy ilyen ünnepségen. Szinte megfiatalodtak a vidám felvonulás résztvevői Szüreti hálóztak a malomvölgyiek Tíz éve készült el a pécsi Malomvölgyi úti Szociális Otthon első épülete, s azóta minden évben megrendezik a szüreti bált. így volt ez idén is, amikor a szüreti felvonulás résztvevői még a betegeket is meglátogatták, majd a kupola teremben gyűltek össze a közös mulatságra. Legalább kétszázan szórakoztak az otthon énekkara műsorának, majd azt azt követő bálnak köszönhetően. S mint minden mulatság alkalmával, most is fontos volt, hogy mi kerül az asztalra. Az otthon anyagi helyzete már nem teszi lehetővé, hogy ilyen alkalmakra külön, ünnepi étellel készüljenek. Most is csak szendvicsekre, illetve zsíros kenyérre futotta a keretükből. Ezért kerestek meg több céget, melyek támogatásának köszönhetően hamburgert, sört, kólát és dobozos üdítőt is fogyaszthattak az idősek. A lakók közül aki tudott, ott volt FOTÓK: TÓTH Azok az ötven forintok Nem irigylem A. L urat. Valami érdekes munkamegosztás folytán általában a főnöke, M. P. úr mondja a viszonylag jobb híreket a parlamentben ő pedig, A. L. úr mondja a rosszakat. A. L. úr egyik legutóbbi produkciója volt az, amikor bejelentette, hogy a kormányzat az eddigi támogatás redukálása végett 50 forinttal fogja csökkenteni a nyugdíjasok és a tanulók tömegközlekedési hozzájárulását. Logikus észjárással ez persze úgy értelmezendő, hogy az említett 50 forint természetesen a januártól immár menetrendszerűen várható viteldíjemeléstől független. 50 forint. Végeredményben igen csekély összeg. Mindössze - ha már az utóbbi idők sűrűn hivatkozott példájánál maradunk - egy fél kiló kenyérnek az ára. így tehát nem is lenne érdemes szót pazarolni az 50 forintocskára. Csakhogy ... Akaratlan képzettársítás folytán az ember úgy is spekulálhat, hogy az 50 forintocska a nyugdíjasok többsége számára egyenlő az ominózus fél százalékos nyugdíjemelés összegével. Ettől már csak egy rövidke lépés arra is gondolni, hogy lám csak, fölösleges volt a fél százalék ürügyén a kenyér árával példálózni, amikor itt van már a két kéz gyakorlata. Tetszik tudni, azé a két kézé, melyek közül az egyik ad, a másik meg visszavesz. Pár hónapja az egyik kéztől kaptunk fél százalék nyugdíjemelést, most a másik kéz vissza is veszi. Menjünk csak tovább. Bár az egyén számára talán valóban nem sok (?) ez az 50 forint, ám az utazási támogatás csökkentése nem is ezt az összeget jelenti. Hanem a végeredményt, aminek az érdekében kitaláltatott. Ma általában 3 millió körüli nyugdíjasról beszélünk. Nagyon sokan vagyunk, s ami igaz, az igaz, ennyi embert a mai viszonyaink közepette „eltartani” fölöttébb nehéz dolog. E 3 milliónak legalább a fele minden bizonnyal igénybe veszi a tömegközlekedési támogatást, ez pedig azt jelenti, hogy a sok-sok 50 forintocska havonta 75 millió forintot tesz ki, amit ha tovább szorzunk - és miért is ne tennénk? - arra is fény derül, hogy évente már 900 millió forintról van szó. Ugyebár ez már nem is olyan kis összeg? Ha nem tudnánk, hogy időközben már lefoglalták T. M. sikerdíjának - ami egyébként kísértetiesen közel jár az említett 900 millióhoz - a nagyobbik részét, akár azt is hihetnénk, hogy a hirtelen kitalált támogatáscsökkentés voltaképpen a sikerdíj ellentételezése is lehetne. De most már tudjuk, hogy inkább a költségvetés valamely hézagának a betömését szolgálja. Elégedettek lehetünk magunkkal. Hiszen a nyugdíjasok népes társadalma ismét segíti valamicskét kihúzni az ország szekerét a slamaszti- kából. Mert ez a nyugdíjastársadalom az az archimedesi szilárd pont, amelyet megragadva ki lehet mozdítani a helyéből a világot. Hát akkor nem érdemelhetne többet? Valamicskével többet? Hársfai István Pillanatkép egy versenyről Javában tartott a kilátástalan birkózás a „banyanyár” és a korán jött ősz között. Az utóbbi nyerésre állt. A pécsi Séta tér betegedő gesztenyefáiról visz- szavonhatatlanul peregtek a megsárgult levelek - beborítva sétautat, parkot, szökőkutas medencét. Csak Kodály fogadta csendes-rezignáltan a lába elé hulló avarszőnyeget. Megszokta már... Valami azonban megzavarta ezt az évenként visszatérő „rendet”. Néhány nyugdíjas sétált a nyugalmat árasztó téren, amikor kezdetét vette egy sportverseny. Az idős emberek - egyike- másika bottal téblábolt ott, fáj már itt is, ott is - döbbenten álltak meg a versenyzők láttán. Tolókocsiban ifjú emberek, roggyantságában is béna lábú, súlyosan mozgássérült gyerekek várják a jelt: „Rajt!” És a téren, kísérőikkel, megtesznek egy kört. Harsány biztatás kíséri erőfeszítéseiket. Arcuk kipirul, szemükben valami hősi elszántság, mozdulataikban benne a görcsös erőfeszítés: le kell győzni az izmok, betegség által béklyóba vert korlátáit! Nézem a mellettem álló időseket. Egy férfitársam diszkrét mozdulattal a háta mögé rej-. tette botját, van ki kihúzza fájósj derekát. Mintha nem is fájna már annyira az, ami fáj... A versenyzőkre és az őket segítő, lelkesítő kísérőire gondolva jutott eszembe Jacqves Rémy világhírű regényének címe: „Ha a világon mindenki ilyen volna .. Lajtai László Egy nagyon várt levél... Rád gondoltam és eljöttél. Szürkébe öltözött őszi felhők kísértek utadon - Onnan Ide - hozzám. Levél jött tőled. Borítékba bújtál és fázós lelkem melengetted, mint gesztenye forró héja a zsebbe bújt fázós kezet, őszidőben, tél előtt. Megjöttél hát Barátom. Két sűrű oldalra préselted szíved, a széltépte fák sóhaját, a töretlen kukoricák szárai mögül osonó életkedv muzsikáját, a kiforduló eke marta rögök barna melegét. Elhoztad fogyó életünk ívelő kézszoritását. Itt vagy hát lázasan futó szemeim előtt, betűid zaklatott rohanásában. Siratod a rétet, siratod a fákat, siratod a gazdátlan szerszámok árva katonáit. Várod a reggelt, várod a déli harangot, az esték kopogó lépteit ablakod alatt. óit állsz hűségbe vénült tölgyként apáid portáján s a holnap fogyó hitét ültetgeted unokáid még fehérlő leikébe. Üldöztek ezért, vertek azért, viharok tépték piros paraszt arcod, tapodták hited álhitek és ku- fárok - de Te maradtál ott és olyannak, amivé rendelt ez a föld, ez az ég, ez a Haza. Mint cseppben a tenger, piciny faludban az ország - hol szertekúsztak a gyökereid és ha dől is a törzsed, ha csókolják ágai a földet - azért megjön a tavasz, meglátod jön, mert jönnie kell. A parasztember ős hitével várod. És hidd, akard, hogy jöjjön nekem és neked. Köszönöm, hogy vagy, hogy még vagy s elfogadtál fáradt őszülő városi vándort. Köszönöm, hogy eljöttél, hogy szavaid meleg boci-tejével megitattál. Dr. Hegedűs Sándor Ösbölények társadalma Arról a palettáról, melynek színei harsányan vagy szelíden, de jelzést adnak egy társadalom erkölcsi állapotáról, eltűnőben van a két leglényegesebb elem: a tisztesség és a becsület. Helyüket mind agresszívebben és vissza- verhetetlenebbül a korrupció és a vele testvér akamokság és törte- tés foglalja el. Ez utóbbiak természetrajza oly nagy ívű értekezést kívánna, melynek helyével nem rendelkezem. Maradok hát a két pozitív, társadalmunkat, országunkat, nemzetünket a történelem során oly sokáig és sokszor jellemző tisztességnél és becsületnél. A két nem annyira veleszületett, mintsem inkább megtanulható, elsajátítható jellemvonás sohasem jelentkezett spontán. Példaképek kellettek, melyeket nagy számban produkált az élet és odaadó nevelési rendszer, amely nemcsak felhívta minderre a figyelmet, de számon is kérte azt. Nem állítom, hogy ennek nyomán nem alakult ki egyfajta konzervatív világszemlélet, ezek azonban inkább hatékonyan mint sem károsan befolyásolták a társadalom morálját. A példamutatás és a nevelés a társadalom legkisebb sejtjében, a családban kezdődött. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a ma néha nevetségesnek tűnő ragaszkodás a tisztességhez és hűséghez azért van elhamvadóban, mert rosszul működik az alapsejt, a család hatékonysága. Pontosabban: ha működik is, nehezen talál társat, akivel összefogva növelheti befolyását a társadalom egészére. A mostanában minduntalan megújulni kívánó nevelési-pedagógiai hatástalanság felett nincs jogom pálcát tömi. Okom pedig volna bőségesen. Mintha kihalt volna az a törekvés, hogy átmenekítsék mindazokat a belső értékeket, amelyek nélkül egészséges, fejlődőképes társadalom nem létezik. Filozofálgatás helyett lássunk egy gyakorlati példát. A 11 főből álló tudományos munkacsoport évek óta fáradozik a kitűzött cél elérése érdekében. Munkásságukra felfigyel a nemzetközi, külföldi szakterület. Vezetőjüket rendszeresen vendégül hívják és látják kongresszusaikon. A csoport magasan képzett szakemberei minősítésüket a céltudatos munka ideje alatt a tapasztalatok nyomán szerzett tudományos fokozataiknak köszönhetik. A munka és az eredmények valóságos csoportérdemnek minősülnek. Minden tag fogaskerékként illeszkedik a kutatásba, senki nem volna nélkülözhető. A vezetőt egy kongresszus alkalmával tartósan (véglegesen?) külföldre csábítják. Korszerűen, itthon álomszerűnek mondha- tóan felszerelt laboratóriumot, igen magas jövedelmet és gyorsan elérhető eredményeket ígérnek. A vezető azonban itthon marad. Indoka erkölcsi alapokon nyugszik. (Ha a szó eltűrné a jelzőt, azt mondanám: elképesztően erkölcsi alapon!) Mert így csupán egyedül aratná le azt a sikert, amiért mindannyian vállvetve dolgoztak oly sok éven át. Osbölény, mondhatnánk finoman! Kevésbé finom meghatározás ennél sokkal keményebb jelzőt igényelne. ősbölény! Az! De nekem valahogy rokonszenves egy társadalom, melynek többségét az ilyesfajta ősbölénynek teszik ki. Bokrétás András
