Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-27 / 293. szám

1996. október 27., vasárnap Magazin Mántúli Napló 7 Viccparádé Új sorozatot indítunk a VDN-ben. Hasábnyi viccet juttatunk el, hogy a has(áb)jukat foghassák a nevetéstől. Akinek hasz­nálható, rövid (!) tréfája van, kérjük, küldje be la­punk címére, a borítékra ráírva: Viccparádé. Annyit ígérhetünk, hogy először a rovat összeállítója választ néhányat a leg­újabbnak tűnő, változatos stílusú kedvencei közül. Várjuk a jobbakat! * Foci. Csöngetnek egy ház ajtaján: „Ne haragudjon, el­jöhet velünk a Pistike fo­cizni?” „De, gyerekek, hogy kérdezhettek ilyet, Pistiké­nek se keze, se lába.” „Ne­künk meg nincs labdánk.” * Rendőrvizsga. Erre készül­nek a zsaruk. Meg is szólal a főnök: „A vezetékneve?” „Kábel”-feleli a jelölt. Orvosnál. „Doktor úr, nem tudom eldönteni, feledé­keny-e a barátnőm, vagy AIDS-es”. „Uram, vigye ki egy elhagyatott, messzi helyre, ha hazajönne, akkor ne közösüljön vele.” * Romák. „Hogy hívják az il­latos cigányt?” ,Aroma.” „És a részeg cigányt?” „Rumaroma”. Óra. A medve elhagyta az óráját. Történt, hogy sétált az erdőben, az órája meg megállt. Ő viszont sétált to­vább. Máig sincs meg az órája, pedig még a zsiráf is felnézett rá. Üldözési mánia. Kopognak az ajtón. „Ki a az?” „Én.” „Én???”. \H ' ■ ^ Abszolút sportszerető, aki a sportújságot is hátulról kezdi olvasni. ♦ Falfirka. „Soha ne veszítsd el a fejed!” (dr. Guillotine). Kocsma. „Ki az aki a pult mellett ül, se keze, se lába?” „Törzsvendég”. * Különbség. „Mi a különbség a bakter és a gólya között?” „A gólya rohadt magasan száll és ez a bakteri rohadtul nem érdekli”. Gyógyítás. „Jean, mi rotyog odakinn?” „Fő az egészség, uram”. * Politika és sakk. Eccer élünk, eccer élünk, egy pa­rasztot leccerélünk. Összeállította: Bozsik László Másodszor is menekülés John Carpenter tömérdek bu­kott filmje után visszatért a gyökerekhez és leforgatta a Menekülés New Yorkból (Es­cape from New York) második részét a Menekülés Los Ange- lesbőlt. Az akkori történetben Snake Plissken (Kurt Russell) a börtönszigetté vált Manhattan­ban keresi a zuhanó repülőgép­ről katapultált elnököt. A ren­delkezésre álló 24 óra kemény megpróbáltatásokat tartogatott a bátor hős számára, de végül természetesen sikerült teljesí­teni a küldetést. A mostani 24 órás alkalmi munka is kemény fának ígérke­zik, hiszen Snake-nek ezúttal a kontinenstől elszakadt Los An­gelesben adódik némi lehetet­lennek tűnő feladata. A buja és erkölcstelen szigeten Snake újra bebizonyíthatja, hogy őt sem akármilyen fából faragták, sőt az esze és a fejszéje is a he­lyén van. Az 50 millió dollár összkölt­ségvetésű film az első három vetítési héten több mint 20 mil­lió dollárt termelt az USÁ-ban, de ne felejtsük el, hogy még vissza van Európa, ahol az első rész is igazi kultuszfilmmé vált. Kurt Russellnek azért is szívügye a produkció, mert an­Főzzünk változatosan! Olcsó hullóalmából is süthető finom almáslepény. Hozzá­valók: 30 deka rétesliszt, 30 deka cukor, 30 deka tisztán mért reszelt alma, 3 egész to­jás, fél csomag sütőpor, 1 ká­véskanál őrölt fahéj. Az egész tojásokat a cukorral és a sütő­porral habosra keverjük, a lisztet és a fahéjat a reszelt almára szórjuk, majd a cukros tojással alaposan kikeverjük. Kizsírozott, lisztezett tepsibe öntjük, és úgy sütjük, mint a piskótát. Májpástétom. Egy nagy fej hagymát fölaprítunk, zsi­radékban félig megpároljuk, hozzáteszünk 10 deka koc­kára vágott füstölt szalonnát, 30 deka lehártyázott, kockára vágott marhamájat, sózzuk, borsozzuk, morzsolt majo­ránnát teszünk bele és zsírjára sütjük. Hűlni hagyjuk, majd kétszer átdaráljuk. 10 deka margarint habosra keverünk, kanalanként adva hozzá a da­rált májat. Finomreszelőn le­reszelt 2 főtt tojással gazda­gítjuk, 2 kávéskanál mustárral ízesítjük. A pástétomot hűtő­ben tartjuk, kenyérre kenve fogyasztjuk. Gyümölcsös káposztasa­láta. Fél kiló hordóskáposztát levétől kinyomkodunk, elke­verjük egy fürt leszemezett szőlővel, 4 szem lehéjazott, laskára vágott almával, cit­romléből, sóval, borssal, por­cukorral, 5-6 evőkanál olajjal készült jó ízű páclével leönt­jük. Néhány órára hideg helyre tesszük, hogy az ízek összeérjenek. W. M. Országos egyéni keresztrejtvény-bajnokság Ez nem az a menyasszony Az eddigi legszellemesebb ke­resztrejtvény-meghatározás, amit olvastam, így szólt: .Megfázás, feltétel nélkül'. Hárombetűnyi hely adatott: megfejtése nát (ha már a ha a feltétel). A legegyszerűbbek egyike szintén hárombetűs, menyasszony -ara. Minden szempontból más­féle volt a tegnapi országos egyéni rejtvényfejtő-bajnok- ság Pécsett, a Vasutas Műve­lődési Házban. A tegnapi, mintegy száz résztvevőt fel­vonultató versenyen ilyen egyszerű kérdésekről szó sem esett, minthogy menyasszony más szóval. Három kategóriában mér­ték össze erejüket a jelentke­zők. A „kezdők” egy igen ne­héz skandival és egy hagyo­mányossal birkózhattak meg a rendelkezésre álló két órá­ban. Ebben a kategóriában pécsi győzelem született, Szi­lágyi Zoltán lett a legügye­sebb. (Mindkét rejtvényt a pécsi Schmidt János készí­tette, csakúgy, mint a mester­fok egyikét.) A haladók, ahol a legtöbb jelentkezők regisztrálhattak, folyamatos és félig kevert „olasszal” bajlódtak, volt, aki fél óra alatt végzett. Az első helyen a budapesti Zayzon Csaba végzett. (Az egyik rejtvényt a pécsi Drelicska At­tila készítette.) A „mesterek” kevert olaszt és rejtvényszigetet kaptak, közülük a miskolci István György volt ezúttal a legügye­sebb. A kétnapos rendezvényso­rozat ma, az Aczél László em­lékversennyel folytatódik, tíz órától. B. L. nak idején az első fejezettel si­került kijönnie a rivaldafénybe. Azóta már igazi akcióhős, de a Snake Plissken jelmez a szek­rényben lógott bevetésre ké­szen, most végre volt alkalma használni is. Rendes Z. Fogmosás kutyáknak Hollandiában a háziállatokkal foglalkozó információs iroda szerint a kutyáknak és macs­káknak hetente legalább há­romszor fogat kell mosniuk. Ha a gazdik erre nem fordítanak gondot, máris megvan a kelle­metlen eredmény. Különleges fogkefék, extra erős fogselyem és serríleges ízű fogpaszta áll azok rendelkezésére, akik haj­landók kedvenceikkel megküz­deni. Mindenekelőtt a tépőfo­gak külső oldalának megtisztí­tása igen fontos, azonban az, hogy erre milyen gyakran ke­rüljön sor, függ az állat étkezési szokásaitól is. Ha egy kutya gyakran eszik például marha­csontot, tisztulnak a fogai. Ezért a fogmosás főként a kon- zerveket, előfőzött készételeket fogyasztó állatoknak ajánlatos. Enyveskezű unokaöcs Mugabe lakodalmán Robert Mugabe zimbabwei el­nök fiatal feleségének egyik unokaöccse ellopta a rábízott nászajándékok egy részét az ál­lamfő augusztusi, pazar lako­dalmán. A Herald nevű zimbabwei újság szombati száma szerint a 28 éves Takaruza Marufu be­vallotta: elemeit 12 ezer zim­babwei dollár értékű ajándékot nagynénje esküvőjéről, miután családja megkérte, hogy gyűjtse össze az adományokat, és állítsa össze listájukat. Maru- funak később el kellett volna számolnia az ajándékokkal és át kellett volna adnia az átvételi elismervényeket az „ifjú pár- . nak”: a 72 éves Mugabénak és 31 éves menyasszonyának, Grace Marufunak. Az unokaöcs azonban korábban távozott a zimbabwei elnök szülőhelyén rendezett esküvőről és elégette a nyugtákat. Őrület jeligére várja a választ az az olvasónk, aki több éves szünet után most újra összefu­tott egy régi partnerével. Kí­váncsi rá, mit várhat a talál­kozástól. Az egymásra találás első lázában égve először is a régi emlékek megszépítésével kezdik. Szerencse, hogy most már képesek lesznek ezekről beszélni, mert kapcsolatukat valamikor éppen az árnyé­kolta be, hogy kommuniká­ciós problémáik voltak. Most megbeszélhetik, mi okozta az egykori durcásságot, haragos­ságot, kiszámíthatatlan reak­ciókat. Számíthat rá, hogy egykori partnere szomorú tör­téneteket mesél el érzelmi csalódásairól, és arról, hogy férfipartnerei között nem ta­lált olyanra, akivel kapcsolat­ban komoly aggály föl ne me­rült volna. Lehet, hogy szó lesz arról is, egykori barátnője hogyan érez és gondolkodik a gyermekvállalásról, nincs ki­zárva, hogy ezen a területen fájdalmas élmények érték. Önt ettől a találkozástól többen óvják, elsősorban egy barátja, ön azonban, úgy tű­nik, most senki másra nem hallgat, mert mindennél fon­tosabbnak érzi, hogy átélje ezt a találkozást. Örülni is fognak egymásnak, és talán még az is elhangzik: vajon hogyan ala­kult volna a sorsuk, ha annak idején a szerelem, a kapcsolat megmarad. A megédesülő múlt mellett a jelen sokkal re­álisabb. Túl sokat változtak, némely tulajdonságukban vi­szont nagyon is keveset. Ez azt jelenti, hogy elsősorban most arra lenne jó felhasz­nálni egymásra bukkanásu- kat, hogy belemélyedjenek önmagukba, s a másik által tartott tükörben felismerjék önnön vonásaikat. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, melyben életük egy fontos kérdésében kémek segítséget. Borítékjai­kat szerkesztőségünk címére küldjék. A levelekre sorrend­ben válaszolunk.) Nyílt szándék - Erről a modellről aztán igazán el lehet mondani, hogy ráillik az egykori viccben feltett kérdésre adott válasz. Arra, hogy mi lesz a jövő évi estélyi divat, nem kétséges a replika: hátul semmi, elöl a táncpartner. Ne le­gyünk szőrszálhasogatók, a dán topmodell, Helena Chris­tensen által bemutatott „költemény” nem hagy sok takar- gatnivalót. A tervező, a belga Dirk Bikkemberg minden két­séget kizáróan gondolt a kelmegyártókra is, nehogy munka nélkül maradjanak. így ha már felül nagy a kitárulkozás, azért az öltözék másik fele - bár elég szűkre szabottan - jócskán megmaradt. Rádió mellett... Jegyzet Ritka él­ményben volt része egy pesti fiatalembernek, aki abban a szerencsében részesült, hogy a tévénézők milliós nyilvános­sága előtt letolhatta a nadrágját. Nem egészen, csak térdig, de a riporter kérésére a férfi-tanga alsónadrágjától egy tenyérnyire megmutathatta a tétovát. Ez a közelmúltban volt, amikor is a fővárosban megrendezésre ke­rült valami nemzetközi találko­zója a „tetova-művészeknek”. Közölte a riporterrel - aki kedé­lyesen röhécselt -, miképp ju­tott arra az elhatározásra, hogy az említett testrészét kidekorál- tatja? Négy évig (!) gon­dolkodott, mert ilyenkor szám­Tétova és repülősó ... tálán gátló körülmény is elő­fordulhat. Gondolom, felmerült benne a kétség, hogy a „műve­let” bizonyára fájdalmat okoz majd, elvégre sűrű és számtalan tűszúrással jár, és ő már az is­kolában is tanult a hajdani ink- vizíciós kínzásokról, amelyek ugyancsak próbára teszik a bá­torságát, valamint a még ki nem próbált fájdalomtűrését. Meg aztán mi lesz a strandon, ahol majd a művészetben egyáltalán nem jártas bunkó közönség hangos röhögésbe kezd. Arról nem is beszélve, hogy alkalom- adtán egy szexpartin kellemet­len helyzetbe kerülhet, hátha a hölgy azt mondja, ő már pedig bohóccal le nem fekszik, ez nem cirkusz és gyorsan eredj fiam a francba. Mert egy ifjú férfi sok mindennek ki van téve, soha nem tudhatja, mily veszély és megalázás vár rá, ha csak egy kicsit lazít az - amúgy erős - erkölcsiségén. Aztán egy szép napon - immár négy év után - azt mondta magának: „Most, de most azonnal...! El­rohant egy pesti tetova-sza- lonba és - amint ezt láthattuk - megszületett a „nagy mű”, va­lami figurális, színes rajzolat ékítette combja tövét. Az interjút más riportsnittek is tarkították. Láthattunk egy „tetova-műhelyt” - vagy labo­ratóriumot (?) -, ahol a Főt# tova, szintén ifjú ember, testes, vastag és agyontetovált karok­kal, fülbevalóval, orrában fénylő hamisgyöngy-szemmel éppen egy elkínzott arcú paci­enst vett kezelés alá. A fiú arca verejtékezett, amelyet időnként kendővel itattak fel, ám tűrte - szemmel láthatóan sziszegve - a szurkálást. Már egy szívlapát- tenyérnyi bőrfelület különböző színekben pompázott, a fiú pe­dig láthatóan rosszkedvű volt. Gondolom a szigorú tény ha­tása alatt, miszerint nem csak hogy szenved piszkosul, de még fizetnie is kell érte. Egy másik - mondjuk a II. számú Főtetova -, aki civilben éppen akkor indított be egy Harley Davidsonhoz hasonló motorkerékpárt, szögekkel ki­vert fekete bőrdzsekiben, sza­kállasán, és markolja a széles terpeszű motorkormányt, szó­val úgy, amint ezt számtalan­szor láthattuk, műholdas ame­rikai krimikben, szóval úgy kezdte az interjút, hogy őt az égegyvilágon kívül semmi más nem érdekli csak 1. a motor, 2. a rock, 3. a tetoválás. Ezt ő mondta. Azt hittem rosszul hal­lok, ezért fölerősítettem a rá­diót, ugyanis azon keresztül hallgatom-nézem a tévét, ■ így könnyedén kezelhetem a hang­erőt. (Tehát ki van ez találva). E fölöttébb helyénvaló életmód hallatán annyira elcsodálkoz­tam, hogy csak utólag merült föl bennem - mellesleg baga- tell, elhanyagolható kérdés - miszerint: miből élhet a Főte­tova? Csak nem a tetoválásból? Mert bár sejtem, hogy nem ol­csó mulatság a bőrszurkálás, mégsem lehet annyi őrült, aki aláveti magát ennek a „művé­szetnek”. Mert a Főtetova azt vallotta, hogy ő ezt „magas” művészetnek minősíti, „életre szóló” művet hoz létre élő bő­rön (ezt el is hiszem, nincs az a vegyszer, amely a Nagy Művet megsemmisíti), és azt is val­lotta, hogy a tetoválás hódolói azok, akik az egyediséget ked­velik, vagy a kiemelkedést a hétköznapok szürkeségéből, akár csak azok, akik gyöngyöt, vagy köves tűt szúrnak az or­rukba, vagy ajkukra. Elnémultam egy másod­percre, majd a homlokomra szorítottam a tenyeremet és „repülőséért” ordítottam.

Next

/
Thumbnails
Contents