Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-25 / 291. szám

1996. október 25., péntek A Mai Nap Dünántúli Napló 3 A tananyag közvetítésének eszközei Még ma is úgy tartjuk, a tan­anyag közvetítésének a legfőbb eszköze _ a szó. A kutatások azonban már régen bebizonyí­tották, hogy az az ismeret, melyhez komplex módon ju­tunk, sokkal tartósabb, mint az, melyhez csupán hallomás útján. A kép, a hang, a mozgás, a ta­pintás mind fontos része egy- egy tudnivalónak, s az érzéke­lés legkülönbözőbb formáit igénybevevő információszerzés egyre nagyobb teret hódít az is­kolákban. Ezért nem mindegy, milyen az iskolák oktatástechnikai eszközökkel való ellátottsága. Baranyában kiderült: a megye- székhely általános iskoláiban a hagyományos taneszközök te­kintetében jó a helyzet, írásve­títő, lemezjátszó, diavetítő mindenhol van. Az írásvetítőt gyakorlatilag minden tárgy fel­dolgozása során használják. A magnetofon és a fénymásoló is elterjedt, de nyelvi laborató­rium már csak 7-8 százalékos gyakorisággal található az isko­lákban. A kisvárosi általános iskolák helyzete hasonlít a pé­csiekéhez. A magnetofon és az írásvetítők aránya jobb a pécsi­nél, nyelvi laboratórium is 15 százalékos arányban fordul elő ezekben az intézményekben. A kisvárosi iskolák ugyanis nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a nagyváros jól ellátott, és inf­rastrukturálisan is lényegesen jobban szervezett iskoláinak színvonalát elérjék, sőt túlha­ladják éppen azért, hogy a gye­rekek nem vándoroljanak el tő­lük. A falusi iskolákban a váro­siakkal szemben alapeszközök általában csak fele arányban ta­lálhatók, és lemaradás van minden területen. Nyelvi labor csak 6 százalékukban van. A megye középiskoláiban mindenhol megtalálni a ha­gyományos taneszközöket, szinte száz százalékos arány­ban. Nyelvi laborral az intéz­ményeknek közel egyharmada rendelkezik. Mindez nemcsak a magas szakmai követelmé­nyekből adódik, hanem abból is, hogy ezek az intézmények sokkal szélesebb körű pályázati lehetőségekkel, érdekérvénye­sítési apparátussal rendelkez­nek, mint a kisiskolák. A számítástechnikai eszkö­zökkel való felszereltség már jóval változatosabb képet mu­tat. A számítógép ma már nem A MATÁV Rt. jubileumi hármasai A hét végén bekapcsolják a 300 ezredik vonalat a Dél-Dunántúlon A 3-as számjegyében ügyfelei­vel közös ünnepre készül a hét végén a MATÁV Rt. Pécsi Igazgatósága. Az év 300. nap­ján, október 26-án kapcsolják be a dél-dunántúli régió - Bara­nya, Somogy, Tolna, Zala me­gye - 300 ezredik telefon-előfi­zetőjét a hálózatba. Az ünnepi alkalomból a tér­ség tizenegy körzetében egy- egy szerencsés ügyfélnek belé­pési díj nélkül szerelik fel 3000 forint értékű készülékét, amit ugyancsak ingyen biztosít szá­mukra a MATÁV. A nevezetes napon a régió valamennyi MATÁV ügyfél- szolgálati irodája 9-től 12 óráig, azaz három órán keresztül tart nyitva. Akik ez alatt az idő alatt nyújtják be új telefonigénylésü­ket, azok a belépési dijat három havi részletben fizethetik be, és ugyancsak egy 3000 forint ér­tékű telefonkészüléket kapnak ajándékba. Ezen kívül további, a hármas számhoz valamilyen formában kötődő meglepetések - 30 százalékos kedvezmény a „másodvonal” igénylőknek, előfizetés esetén 30 napos in­gyenes DIGIFON, illetve Inter­net szolgáltatás - váiják az iro­dákba betérő ügyfeleket. Mindéiről Fuderer Károly, a MATÁV Pécsi Távközlési Centrumának vezetője tájé­koztatta lapunkat. Mint el­mondta, a cég a dél-dunántúli régióban az elmúlt négy év alatt megduplázta a bekötött előfizetők számát, így juthat­tak el eddig a szép jubileumig. Ami a pécsi centrum legfris­sebb eredményeit illeti, arról jól tanúskodnak a következő számok: míg az elmúlt év vé­gén 69 ezer előfizetőt számlál­tak a körzetben, ezek száma most már 77 ezer. Az igazán jó hír, hogy az év végéig a megyeszékhely környezetében megszűnik a várakozás, az új igénylők néhány héten belül vonalhoz, készülékhez jutnak. Hasonlóan kedvező ered­ményekről számolhat be Juczi János a Szigetvári, és Berek István, a Mohácsi Távközlési Centrum vezetője, akik arról tájékoztattak, hogy minden igényt ki tudnak elégíteni, Mohács térségében pedig nincs is telefonra várakozó. K. E. Wife«*** r, aíOR«*“’ 6vre OG‘,AMaJtTÍso^T,-í ive«’ IN 7 500 0«T HAV' vaov ^r«e*--Tö' VARJUK A RENAULT PARTNEREKNÉL RENAULT RENAULT INFO: 34-34-717 ÉLMÉNY VELE ÉLNI csak módszertani segédtárgy. Alapvetó'en meghatározza egy- egy iskola módszertani kultúrá­ját, és kihat szinte minden mű­veltségi területre. A pécsi isko­lákban még mindig a régi Commodore vezet. Pentiumra csak 6 százalékukban buk­kanni. A kisvárosokban ilyen egyáltalán nincs is, itt a 386-os PC-k dominálnak. A falvak is­koláiban összességében még rosszabb a helyzet. A középis­kolákban azonban már min­denhol 486-os gépekkel dol­goznak, és a Pentium mintegy 22 százalékban már az okta­tásba is bevont eszköz. Annál elszomorítóbb viszont, hogy a kisvárosi iskolák 7, és a falu­siak 13 százaléka egyáltalán nem rendelkezik semmilyen számítógéppel. H. I. Gy. Az előrelátó Nocsak, nocsak! Honnét veszi ez az ember, hogy még idén is lesz hó?! Egyáltalán', miért gondolja most, október vége felé, hogy minden nappal nő az esélyünk arra, hogy egy­szer csak elkezd szállingózni, esni, netán szakadni? Pusztán azért, mert az elmúlt években volt rá példa, hogy úgymond teljesen váratlanul, egyik napról a másikra beborította az utakat, földeket, és ezzel a meglepetéssel megbénította az életet? Igen, így történt, mert azo­kat, akiknek feladatuk és dol­guk lett volna „felkészülni a télre”, meglepte a havazás, s míg összeszedték magukat, meg a gépeket, addig álltak, csúszkáltak a buszok, autók, botladoztak a gyalogosok és napokon keresztül arról folyt a diskurzus, hogy szokatlan módon, váratlanul korán jött a tél, még nincs szerződés, nem fejeződött be a gépek karbantartása. Ilyesmi idén nem történhet meg. Legalábbis Pécsett, az Endresz György utca környé­kén nem. A tegnapi lapszá­munk „Állást kínál” című ro­vatában ugyanis valószínűleg egy magánszemély a követ­kező hirdetést jelentette meg: „Endresz Gy. u. közelében lakó férfit keresek hóeltakarí­tásra.” Az illető bizonyára nem szereti a meglepetéseket. Legalábbis azokat nem, ame­lyek kiszámíthatók. Inkább felkészül. Török É. A Julius Caesar a Pécsi Kamaraszínházban A Shakespeare-tragédiát Soós Péter rendezésében láthatjuk a pécsi színpadon Shakespeare Julius Caesar című tragédiáját mutatja be két részben ma este a Pécsi Nem­zeti Színház Kamaraszínháza Soós Péter rendezésében, 16 éven felüli nézőknek. A rendező, aki az elmúlt színházi évadban a Macbethet állította színpadra Pécsett, úgy gondolja, a darab aktualitása kézenfekvő, hiszen a jelen át­alakulásának politikai játszmái nem idegenek a shakespeari tragédia világától. Ugyanakkor olyan mozzanatokra mutat rá a darab, melyek ma mintha hiá­nyoznának: barátságra, hű­ségre, kitartásra, a méltóság megőrzésére, a büszkeségre; pedig mindezek fontosak, hogy emberként tudjunk élni. A da­rab négy főszereplő - Brutus, Antonius, Julius Caesar és Cas­sius - sorsa köré épül. Tragédi­ájuk, hogy mindegyiküknek igaza van, de miközben álmaik megvalósításáért harcolnak, bűnöket követnek el. A rendezésnek a ma szoká­sos nehézségekkel, anyagi gon­dokkal kellett megküzdenie, de végül is jól összeállt a darab. FOTÓ: MÜLLER Mint Soós Péter mondja, immár hat hete él együtt színészeivel, egymás álmaiból építkezve. A tragédia szerepeit Szalma Tamás (Brutus), Balikó Tamás (Antonius), Moravetz Levente (Caesar), Fillár István (Cas­sius), Bajomi Nagy György (Casca), Pilinczes Józsefi Lepi- dus), Beer György (Octavius), Újláb Tamás (Metellus), Bánki Gábor (Cinna), Urbán Tibor (Karvezető) játsszák. Drama­turg fhúróczy Kati, díszletter­vező Ágh Márton, jelmezter­vező Tresz Zsuzsa. Cs. L. Dorogon odafigyelnek az égetőműre Várnak a Budapesti Vegyiművek válaszára A sok kisebb mellett a dorogi hulladékégető Magyarország egyetlen komplex és legna­gyobb égetőműve. A hatodik éve üzemelő égetőmű a kezde­tektől a figyelem középpontjá­ban áll. Itt égetik el a legtöbb veszélyes hulladékot, semmisí­tik meg az elkobzott kábítósze­reket, az ólmozott paprikát, a selejtpénzt - legutóbb 15 milli­árdnyit, mert a bankjegyekből kimaradt a fémszál. A ma már 100%-os francia érdekeltségű, Dorog határában lévő üzemet szigorúan őrzik. A magas kerítés fölött szögesdró­tok futnak körbe, a bejáratnál tábla figyelmeztet: kutyával őr­zött terület. S ott a címerük, amely zöld lángnyelveket ábrá­zol. A szigorú őrzés ellenére azonban nyitottak, az érdeklő­dőket, bejelentett csoportokat szívesen kalauzolják végig üzemükben. Tudósítónkat a baranyai ké­miatanárok csoportjával együtt Sasváriné Meszes Erzsébet ve­gyészmérnök laborvezető tájé­koztatta.- Tíz évvel ezelőtt jelentke­zett a gond, hogy a felhalmo­zott gyógyszeripari veszélyes hulladékokat meg kell semmisí­teni. Ekkor részben saját erő­ből, részben világbanki támoga­tással felépítettük az égetőmű­vet. Már a kezdetekben szigo­rúbb emissziós környezetvé­delmi normákat kellett betárta- nunk, mint amit az akkori euró­pai szabvány előírt, mert a vá­ros - ez érthető erősen tiltakozott egy újabb „füstös, bűzös” üzem ellen. Hiszen Do­rog akkor is a „piszkos tizen­kettő” városai közé tartozott, filter-nélküli hőerőműve, szén- bányászata és gyógyszergyára révén. Azóta az előírásokat két­szer is szigorították, aminek meg is felelünk. A svájci berendezések és - technológia egy teljesen zárt rendszerben semmisíti meg a veszélyes hulladékokat, és a 70 méter magasba kibocsátott füs­töt is többszörösen tisztítják. A percenkénti mérések alapján készült félórás átlagértékeket az önkormányzati hirdetőtáblán és a könyvtárban bárki megte­kintheti. Egy független szakértő hetente ellenőrzi az égetés minden egyes fázisát. Az elége­tett anyag 40%-a salakanyag­ként itt marad, amit másodlagos hulladékként a volt gyógyszer­tári iszaptárolókban helyeznek el.- A helybeliek figyelnek munkánkra - jelzi a társadalmi ellenőrzés jelenlétét a mérnök­asszony -, hiszen egy időben az ingatlanárak jelentősen zuhan­tak. Volt rá példa, hogy azért is feljelentettek bennünket, mert valaki színesnek látta a ké­ményből távozó vízpárát, mert éppen átsütött rajta a nap. A város az égetőmű felépíté­sével kompenzációt is kapott. Bevezették a gázt, a hőerőmű­vet elektrofilterrel szerelték fel, éves bruttó bevételük 3,5%-át az önkormányzatnak utalják át. A laborvezető elmondta: kis mennyiségek elégetését is vál­lalják, legutóbb 32 dekát. De nem zárkóznak el a hatalmas mennyiségű garéi tetraklór- benzol elégetésétől sem - 3-5 év alatt az egészet meg tudnák semmisíteni. Állítása igazolá­sára közli: ebből az anyagból már 18 tonnát próbaképpen el­égettek. Ajánlatukat az összes anyag megsemmisítésére má­jusban elküldték a BVM-nek, de választ idáig még nem kap­tak. Reichmesz Ádám •I t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents