Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-22 / 289. szám
1996. október 22., kedd A Mai Nap Dünántúli Napló 3 A forradalom formált bennünket (Folytatás az 1. oldalról)-Ez az ideológiai töltet a megítélésem szerint legnagyobbrészt a szocializmus meg- javíthatóságának hitén belül maradt. Erre utal az akkori jelszó, a „földet vissza nem adunk, gyárat vissza nem adunk”, erre vall az, hogy a munkástanácsok természetes mozdulattal vették át társadalmasításra a termelőeszközöket, magától értetődőnek tartották, hogy azok a dolgozók közösségeié legyenek, tehát az államosítást társadalmasítás követte.- Az elvek megfogalmazását már a forradalom kirobbanása után Bibó István végezte el. De a kibontakozási javaslata lényegében ezeket az elemeket tartalmazta, és - merem állítani - akkor 90-95 százalékos társadalmi támogatás övezte.- Pontosan tudom, hogy a forradalom leverésével hatalomra került rezsim milyen mértékben vélte veszélyesnek a szellem embereinek működését, hiszen többek közt magam is emiatt ültem börtönben. 1956 legitimálta az országot. Ami a forradalom külföldi környezetét illeti, Göncz Árpád elmondta:- Ahhoz, hogy megérthessük a Nyugat akkori magatartását, egy kicsit vissza kell lépnünk az időben a második világháború időszakáig. A háború kitörésében nagymértékben része volt a Csehszlovákia birtoklásáért folyt küzdelemnek. Magyarország ugyanakkor tárgyalásos úton szerezte vissza a Felvidéket, és valamennyien boldogok voltunk, mert úgy gondoltuk, hogy sikerült a bennünket ért méltánytalanságok egy részét orvosolni. A háború végére viszont hazánkról a szövetségesekben már egy kis hullarabló ország képe élt. Ezt még feketébbre színezte az Auschwitz krematóriumaiban elhamvasztott száz- és százezer magyar állampolgár holttestének füstje. Érthető hát, hogy ez a füst minden más részlet felismerésére képtelenné tette a nyugati közvéleményt.- Két, a szövetségesek ellen megvívott és elvesztett háború után az ország képe - azt hiszem - nem is lehetett volna sö- tétebb a győztesek szemében.- Magyarországot tehát, nem is olyan nehéz szívvel, kihúzták a nyugati népek névsorából, átsorolták a szovjet érdekkörbe. És jött 1950, a Rákosi-rendszer terrorja, s kívülről nézve ez is az ország egészét kompromittálta. A világ közvéleménye szinte egységesen állt a forradalom oldalára. A magyarság-kép egyik pillanatról a másikra átalakult. S ez a kép a forradalom leverése után, sőt épp annak következtében megmaradt, és máig is Magyarország legitimációját jelenti a világban. Tisztában kell lennünk vele, hogy az ország mai súlya, nemzetközi tekintélye javarészt 1956-ból eredeztethető. S ez érthető is: napjainkban az a nemzedék tölti be a felelős politikai tisztségeket egész Európában, amelynek tagjai diákkorukban a magyarországi beavatkozás ellen tüntettek a szovjet követségek előtt.- Ön szerint elégséges és hiteles információ birtokában van-e a mai magyar nemzedék ahhoz, hogy október 23-át ne csak egy munkaszüneti napként tiszteljék?- Nincsenek, nem is lehetnek teljesen tisztában a dolgokkal. Ne feledjük, hogy amikor a forradalmat leverték, az első kabinet forradalmi munkás-paraszt kormánynak nevezte magát, tehát az első Kádár-kormányzat a forradalomból mentette a legitimációját. Csak azután, fokozatosan alakult át a minősítés októberi sajnálatos eseményekké, majd tragikus eseményekké, majd ellenforradalommá, az imperialista hatalmak cselszövésévé, a reakció aknamunkájává. Őszintén beszélni nem lehetett a történtekről, gyakorlatilag 30 évig hazudtak nekünk. A Grósz-kor- mány idején kerültek sorra először a féligazságok, ám a féligazság esetenként rosszabb, mint a teljes hazugság, mert bosszantó módon vannak valós elemei, de a lényeget elmasza- tolja.-Mondhatjuk azt is, hogy '56 története a torkán akadt a társadalomnak. Ezt fájdalmas kollektív emlékezetkiesés követte, otthon sem mertek beszélni az emberek, féltek megmondani, talán végiggondolni is az igazat. Mert a bőrükre ment. 1956 szereplői - és nemcsak a börtönviseltek, az állásuktól, egzisztenciájuktól megfosztottak - nagy többségükben mélyen csalódott emberek, akiknek derékban kettétört az életük, és úgy élték le alkotóképes éveiket, hogy nem merték, vagy nem tudták végiggondolni, feldolgozni 1956-ot, viszont szép sallangokkal aggatták tele az emlékeiket, már csak önmaguk igazolására is.- Egyszóval: ’56 története menthetetlenül elnémult, s ki- mondatlanságában előbb-utóbb el is torzult. De biztos vagyok benne, hogy a mai középgenerációhoz tartozó vagy fiatal magyar és külföldi kutatók, történészek, akik számára ’56-nak már nincs érzelmi és indulati töltése, sokkal hitelesebb képet adnak a forradalomról, mint akár én most, ebben a beszélgetésben, hiszen bennem is sok olyan emlékkép tolul fel, amitől akár elkönnyezhetném magam, mert a torkomat szorongatja. Például a piliscsabai ezred felvonulása a Bécsi úton. Ezrek álltak az út két oldalán és kiáltották a katonáknak: „ne lőjetek az anyátokra”! Akkor még nem tudtuk, hogy nem is volt náluk éles lőszer.-A mi számunkra mindennek érzelmi töltése van. A valóságot 1956-ról a fiatalok fogják kimondani.-Ma annyiféle 1956 él bennünk, ahányan voltunk. Annak, aki azokban a napokban tankon ment a lakásáról a pártközpontba, egészen más ’56-képe van, mint annak, aki az írószövetségbe rohant, mert ott osztottak krumplit. Megint más él abban, aki hajigálta a benzinespalackot, és jó helyen találta el a ruszki tankot. Éz mind ’56 volt. Az elesett gyerek is, akinek a vére az utca kövére folyt. Változatlanul állítom, hogy nem mi csináltunk ’56-ot. Ezzel csak vádoltak minket, és elhittük, mert ettől vastagabb gyerekek voltunk, de hát ez tévedés. ’56 formált bennünket. ’56-ot pedig - furcsa módon - a sztálinizmus, Rákosi és Gerő hazugságai és gazságai. Mi csak szót fogadtunk az igazságérzetünknek.- Sokáig főként a Pesten történtekről szóltak a visszaemlékezések.- Ma már sorra jelennek meg a forráskiadványok a vidéki városok 1956-os történéseiről, s ez fontos is, hiszen ha jól tudom - egyes városokban, például Szegeden hamarabb indult a forradalmi mozgalom, mint a fővárosban. A bányászvárosok is korán felkeltek. A falu persze, lassabban mozdult, de a falvak voltak, amelyek Budapestet mindvégig eltartották, élelmezték. Tehát a forradalom valójában az egész országot átszőtte. S azt sem feledhetjük, hogy a bukás után vidéken a megtorlás, a vizsgálatok szigora, kegyetlensége hasonlíthatatlanul súlyosabb volt, mint a Fő utcában.- Ma, egy emberöltő elteltével mennyiben érvényesek 1956 eszméi, törekvései, mi az a leglényegesebb tanulság, amelyet az egész nemzetnek magáénak kell - kellene - vállalnia?- Mindenekelőtt talán az, hogy a félelemnek és terrornak van egy foka, amit már nem lehet és nem szabad némán eltűrni. Ez, azt hiszem, elég fontos. A másik tanulság: egy országot az önrendelkezésétől megfosztani nem szabad és nem is tanácsos, mert azt képtelenség elviselni. Érdekes módon az Európai Unió ezt a problémát úgy próbálja meg kiküszöbölni, hogy alsóbb szintre utalja minél több ügy elintézését, polgárközelbe helyezi át a döntési lehetőséget. Mert fölismerték, hogy még a szuverenitás önkéntes korlátozásával is szembe kell állítani valamit.- Ami pedig a forradalom fő célját illeti: ’56 nemcsak legitimálta az országot, de ha késve is, sikerült visszaszereznünk a szuverenitásunkat, s ezt a negyven évvel ezelőtti októbernek köszönhetjük. Persze, nem úgy, ahogyan akkor hittük, hiszen a semlegesség vágya nem valósulhatott meg. Egypólusú világban nincs semlegesség. Mint ahogyan arra sem gondolt senki 1956-ban, hogy kapitalizmust építsünk tisztességesebb és igazságosabb szocializmus helyett. Mára pedig a kapitalizmus és azon belül a nemzetközi, multinacionális kereskedelmi kapcsolatok glo- balizált rendszere letagadhatatlan győzelmet aratott, így elképzelhetetlenné vált az a társadalmasítás, ami akkor a munkástanácsok tevékenységében öltött testet. De mint morális szándék, mint társadalmi kezdeményezés mintaszerű volt. Mert a nép egyértelműen bebizonyította, hogy önmaga sorsát kritikus helyzetben irányítani képes. S ez a képességünk más helyzetben, más körülmények között újra megnyilvánulhat. Jeremiád a templomban A „malenkij robot” - negyven percben A narrátor kezében egy hatalmas lánc csörög. A szereplők körbe-körbe vánszorognak. Meg-meg- állnak, majd újra nekiveselkednek szűnni nem akaró megpróbáltatásaiknak. Pécsett október 23-án tizennyolc órai kezdettel a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai karának színjátszói mutatják be a „Tiszaladányi jeremiád” című műsorukat a Belvárosi református templomban. A bemutató előtt Nagy István, a tanítóképző főiskola tart ünnepi áhítatot. A főiskolások negyven percben elevenítik fel az évtizedekkel ezelőtt „malenkij robotra” elhurcolt tiszaladá- nyiak szenvedéseit. Akik egy rendszerváltás előtti íróolvasó találkozón Dobozy Eszter írónőnek mertek beszélni először kálváriájukról. Az írónő dokumentum- gyűjteményéből Debreczeni Tibor nagykőrösi tanár állította össze a múltidéző modern jeremiádot. Nevezés a kiállításra Országos zsűri válogat a tárlatra A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ 1996. november 8-24-ig rendezi meg a Baranya Megyei Amatőr Iparművészeti Kiállítást. Nevezni egyénenként és műfajonként három-három alkotással lehet az alábbi kategóriákban: kisplasztika és szobrászat, textil, kerámia, új vizuális kísérleti műfajok (konceptek, performance, videóinstalláció, stb.). A műfaji lehetőségektől függően beküldhető ezek tervezete vagy megjelenítése. Csak az utolsó három évben készült műtárgyak fogadhatók el. Nevezhet minden alkotó, aki nem tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének (nem alaptag), és elmúlt 16 éves. A jövő évi, a fővárosban majdan megrendezendő XVI. Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállításra a megyei tárlatok (tavaszi, őszi) után országos zsűri válogatja ki az alkotásokat. A nevezéssel kapcsolatos részletes tájékoztató és jelentkezési lap a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Tourinform irodájában kapható Pécsett, a Széchenyi tér 9-ben. Megemlékezések 1956-ról Az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulójának ünnepi megemlékezései: Mai programok: Pécs, fél 12, Szivárvány Gyermekház: A Gyermekház közös ünnepi megemlékezése a Mátyás király utcai Általános Iskolával. Ezután „Az 1956-os forradalmi események Pécsett, a sajtódokumentumok tükrében” címmel kiállítás nyílik. 15 óra: az 56-os Diákparlament Társaság megkoszorúzza az 1956 október 22-i Diákparlament emléktábláját a Rákóczi út 80. szám alatt. 18 óra, Belvárosi templom: Ünnepi hangverseny a forradalom és szabadságharc tiszteletére. Magyaregregy, 16 óra: megemlékezés és az 56- os sírok megkoszorúzása a temetőben. Ezután a Keller Közösségi házban Harka Győző' amatőr festőnek nyílik kiállítása. Október 23-ai rendezvények: Pécs: A polgármester, dr. Páva Zsolt arra kéri a város polgárait, járuljanak hozzá az ünnepi hangulat emeléséhez, lobogózzák fel házaikat, utcájukat. 9.30 óra, 48-as tér: a Pécsi Millecentenáriumi Zászló felavatása, majd az 56- os emlékmű leleplezése. 14 óra, Vágotpuszta: megemlékezés a Mecseki Láthatatlanoknak a haranglábon elhelyezett emléktáblájánál. 15 óra, Belvárosi templom: ünnepi . ökumenikus istentisztelet. 16 óra, Széchenyi tér: a pécsi ellenzéki pártok megemlékező, tiltakozó nagygyűlése. Ezután fáklyás felvonulás az 56-os kopjafához, majd koszorúzás. 16 óra: a Magyar Cserkészszövetség központi ünnepélye a Ciszterci Nagy Lajos Gimnázium dísztermében. Beszédet mond: dr. Katona Tamás, a szövetség országos elnöke. Mohács, 15 óra: ünnepi önkormányzati ülés. 17 óra: megemlékezés és koszorúzás a Hősi Emlékműnél. Siklós, 9 óra: ökumenikus istentisztelet a katolikus temetőben, majd megáldják az 56-os emlékműnél felállított lélekharangot. 9.45: emléktábla-avatás a Művelődési Központ előtt, majd a nagyteremben 10.10- től tovább folytatódik az ünnepség. Szigetvár, 9 óra, Turbéki temető: a város képviselőtestülete megkoszorúzza a forradalom helyi mártírjainak sírjait. 10 óra: ünnepi önkormányzati ülés a Zrínyi Moziban. 14.30: 56-os emlékművet avatnak a Zrínyi téri kegyeleti parkban. Komló, 17 óra: központi megemlékezés a Színház- és Hangversenyteremben, majd koszorúzás a Városház téri emlékkőnél. Pécsvárad, 11 óra, Kossuth tér: megemlékezést és koszorúzás az 56-os szobornál. 12 óra, Szentháromság tér: emléktábla-avatás a mecseki szabadságharcosok és a téren lezajlott tűzharc emlékére. Sásd, fél 9: a forradalom helyi hőseire emlékezve emlékoszlop-csoportot avatnak a Dózsa György utca 32. szám előtt. Szava, délelőtt: Kálmán Dezső 56-os mártírról emlékeznek meg, akinek nevét a helyi iskola viseli a jövőben. Koszorúzás a sírjánál, majd a Hősök terén. Ezután ökumenikus istentisztelet. Magyar- bóly, 10 óra: megemlékezés a művelődési házban, majd koszorúzás a Kossuth utcai park 56-os emlékművénél. Szászvár, 10 óra: koszorúzás az 56- os emléktáblánál, majd kerékasztal beszélgetés a községben zajlott 56-os forradalmi eseményekről a polgármesteri hivatalban. V. G. Ünnepségek a Leőweyben Millecentenáriumi, jubileumi ünnepségsorozatot szervez a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium közössége. A szellem szabadságáért címmel emlékeznek meg az 1956-os forradalomról október 23-án délután az Ifjúsági Házban. Az eseményre várják a Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, a a 25 éve testvérintézmény, a Sepsiszentgyörgyi Székely Miklós Kollégium küldöttségét, akik kopjafát hoznak ajándékba, a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola küldöttségét. Október 24-én reggel matematika és népdaléneklési versenyt rendeznek, majd dr. Ódor Imre, a Levéltár igazgatója nyitja meg a millecentenáriumi kiállítást. Lesz német nyelvű tolmácsverseny, az iskola udvarán a kopjafaállítás, emlékfa ültetés. Szerveznek versmondó versenyt, musical bemutatót. Október 25-én délelőtt a Városi Sportcsarnokban sportmérkőzések lesznek, délután ünnepi ülés és előadások a gimnáziumban, majd este ünnepi gálaműsor az iskola fennállásának 90., a nemzetiségi tagozat 40. évfordulóján. Cs. 1. Közel a városhoz - Egyre többen költöznek ki Péqs- ről a közeli falvakba. Sokan a nagyváros zajától menekülnek el, mások a megélhetés olcsóbb formáját választják. Képünk Pécsújhegy határában, a várostól pár száz méterre, Nagykozárban készült, ahol az utóbbi időben gomba módra szaporodnak az új családi házak. fotó: müller andrea s I 1
