Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-20 / 287. szám
1996. október 20., vasárnap Magazin Bűn és bűnhődés A szelíd szív a testnek élete, az irigység pedig a csontoknak rothadása. (Példabeszédek 14:30) A Biblia ilyetén fogalmazza meg a hetedik fő bőn, a harag mivoltát, amely a másik hat halálos fő bűnnel együtt fontos szerepet játszik a novemberben hazánkban is bemutatásra kerülő Hetedik (Seven) című fűmben. John Doe becenévre keresztelt rendkívül rafinált, kegyetlen és kreatív sorozatgyilkos garázdálkodik az utcákon, aki minden egyes áldozata mellett a hét fő bűn egyikére utaló jelet hagy. Egy nyugdíj előtt álló veterán zsaru (Morgan Freeman) és ambiciózus utódja (Brad Pitt) veszi fel a harcot a tobzódó „angyallal”. A kirakósjáték során a két nyomozónak saját bűneitől is meg kell tisztulnia. A vérfagyasztó lélektani thrillert a tavalyi év legsikeresebb produkciójává avatta 300 millió dolláros összbevétele. A történet talán egy ördögi hullámvasútra emlékeztet. A végjáték pedig maga a borzalmas tökély. Brad Pitt Hollywood új generációjának üdvöskéje végre beérett, Morgan Freeman szokásos fényében tündököl, a rendező David Fincher (Alien 3) pedig nem spórol a tempóval és az izgalmakkal sem. A SE7EN igazi körömrágcsálós, kéz- tördelős, szájtátós, full-ext- rás rémálom egyenesen az álomgyárból. Rendes Z. Horvát szépségek parádéja a tengerparti Splitben A királynő bal kézzel ír Vanya Rupena (balról) és a tavalyi győztes Martinovity Horvátország képviselője az idén is részt vesz a világ szépségkirálynője választásán, amelyet december folyamán rendeznek meg Indiában. Az utóbbi három évben sikerük volt a horvát nőknek ezeken a rendezvényeken. Minden alkalommal a legszebb öt között szerepeltek. Tavaly Anica Martinovity lett a világ szépségkirálynőjének első udvarhölgye, és ezzel persze Európa legszebb leánya.. Nemrég Splitben rendezték meg Horvátország Miss ’96 döntőjét. A látványosság nem hiányzott. Gyönyörű hölgyek, pazar díszlet, kitűnő együttesek és énekesek tették gazdaggá a műsort. A szervezők is büszkék lehettek, hiszen a 96-os „Miss”- választás semmiben sem maradt el a sokkal gazdagabb országok hasonló műsoraitól. Horvátország szépségkirálynőjét Vanya Rupenanak hívják. A tizennyolc éves leány Umag- ból érkezett Splitbe. A Zágrábi Testnevelési Főiskola hallgatója. Az egész családja aktívan sportol. Az apa, most umagi ügyvéd, egyetemista korában egy ismert zágrábi csapatban kézilabdázott. Az anya az umagi kézilabda csapatban játszott, és folytatásként most Vanya is az umagiak csapatában kézilabdázik. Kedveli a teniszt és a síelést. Legszívesebben azonban focizik. Bal kézzel ír, jobb lábbal félelmeteseket rúg. Az öccse szintén a testnevelési főiskola hallgatója. Vanya Rupena tehát ízig-vérig sportalkat. Nem volt véletlen az sem, hogy néhány hónapig egy ismert zágrábi labdarúgóval barátkozott. Később a fiú szíve egy másik leány után kezdett dobogni, és két héttel a spliti rendezvény előtt Vanya „árván” maradt. Ez azonban nem hagyott nyomott Horvátország legszebb leányának lelkében. Ismerői azt állítják, hogy nagyon racionálisan gondolkodik. A volt udvarló nem nézhette a szépségkirálynő-vá- lasztás ceremóniáját, mert úton volt. Amikor barátaitól meghallotta a hírt, felhívta Vanyát, gratulálni szeretett volna, de csak a leány öccse volt otthon, és így általa jutottak el a jókívánságok Horvátország Miss- éhez. A fiú őszintén sok sikert kívánt a további fellépésekhez. Vanya bízik abban, hogy Indiában is szerencsés lesz, hiszen ő „mindig győzelemre játszik”. Az idei szépségkirálynő választás védnöke a londoni Anglo Croatia Curs cég volt. Az első helyezett leánynak egy fehér Rover autót ajándékoztak. T. I. Elsietett volt a falnyitás Múzeumba kerül az a terem, ahol 1989. november 9-én Günter Schabowski, Erich Honecker Német Szocialista Egységpártja (NSZEP) Politikai Bizottságának tagja, a berlini PB. első titkára egy papírról olvasva bejelentette: az NDK állampolgárai ettől kezdve kiutazó vízumot kaphatnak, és a határátkelőknél elhagyhatják az országot. A fal tényleges leomlásához vezető bejelentés története ma már széles körben ismert. A NSZEP központi bizottsága úgy döntött, tekintettel a menekültválságra, hogy lehetővé teszi a keletnémet állampolgároknak, hogy kilépő vízummal utazhassanak, s Nyugatra is mehessenek. A taktikai terv szerint a rendkívül csekély nézettségű késő esti tévéhíradóban akarták bejelenteni a döntést, s arra számítottak, hogy az NDK-sok másnap reggel, az újságokból értesülve a hírről, majd szépen sorban állnak a kiutazási engedélyért, s aztán megindul az áradat Nyugatra. Schabowski azonban nem vette észre, hogy a hír, melyet felolvasott, 22 óráig embargós volt. Miután a hír elhangzott a sajtóértekezleten, a televízió kapott az alkalmon, s közölte első híradójában, amelyet sokan néztek. Amikor a késő esti híradó megismételte, ezrek vonultak ki, s már át akarták törni a sorompókat. Ekkor egy bölcs ügyeletes tiszt úgy döntött, hogy inkább felnyittatja a sorompókat, semmint hogy vér folyjon. így omlott le a fal. Az épületbe, amelyben az egykori berlini keletnémet Nemzetközi Sajtó- központ volt, most a német igazságügyminisztérium költözik. A 200 férőhelyes, színházra emlékeztető terem integrálása az épületbe mintegy 17 millió márkát emésztene fel. így a terem beA keleti oldalról kalapáccsal is bontották a falat fotó: laufer László rendezése teljes egészében a berlini Deutsche Museumba kerül, ahol felépítik majd az eredeti mását. Kárt 79 Vadalmafa jeligét választott az az olvasónk, aki arra kíváncsi, van-e reménye arra, hogy kialakul egy kapcsolat közte és egy olyan férfi között, aki valamikor fontos volt a számára. Tény, hogy kapcsolatuk megváltozott, és most úgy érzi, tragikusan, szomorúan ért véget, azelőtt, mielőtt még egyáltalán beteljesülhetett volna. A dolog azonban ennél sajnos prózaibb. Úgy látszik a lapokból, ide is érvényes a szabály: szerelemben és üzletben nincs barátság. Hát még akkor, ha a szerelem és az üzlet valamennyire még kapcsolódik is! Elsősorban ön kísérte élénk figyelemmel ezt a férfit, és gondolkodott azon, vajon mi történne, ha egyszer intim szituációba jutnának. A férfi azonban foglalt, még akkor is, ha élete párja házsártos és anyagias természetű is. A helyzet kicsit olyan, mintha ön végigjátszott volna magában egy mély érzésekkel teli, szenvedélyes és romantikus filmet, és most csodálkozva látja, hogy elérkezett a vége- főcím. Ön amúgy elég reális alkat, álljon most ismét a lábra. A vállalkozásáról szólva: sok kicsi akadályra kell számítania, de jó lenne, ha a férjét maga mellé állítaná. Kitartó lenne, ha néha el is ve- *szíti a fejét. Nem kell ingerelni. A romantika jegyében maradva egyébként elmondhatom, hogy a férfi, aki foglalkoztatja, még megjelenik az életében, hogy ön végleg eldönthesse, milyen helyet szán neki szíve pantheonjá- ban: elrejti-e valamely titkos zugban, mint izgalmas emléket, vagy pedig félrehúzza előtte a fátylát, hogy megmutassa neki, mit is veszített. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink egy-egy fontos kérdését, melyben életük egy lényeges eseményével kapcsolatban várják a választ. Levelüket szerkesztőségünkbe küldjék.) Ki kíváncsi és ki vidám? Amerikai és izraeli tudósoknak sikerült a temperamentum-gén nyomára akadni. Ez határozza meg a dopamin hírvivőanyag feldolgozásának módját az agyban, s ettől függ az ember temperamentuma. A most megfejtett „temperamentum-génnel” rendelkezők állandóan keresik az újat. Kockázatra készek, vidámak, kíváncsiak. A többiek ismertetőjele a kitartás, törekvés a károk elkerülésére és a jutalom-orientáltság. Bár örökléskutatók már megkísérelték a homoszexualitást, a hajszínt, a rákot vagy az alkoholizmust és a géneket egymással kapcsolatba hozni, most először sikerült nekik az emberi viselkedés egyik normális alaptulajdonságát egy génre visszavezetni. A szülőknek nem kell aggódniuk, hogy hiába nevelik a genetikailag beprogramozott gyermekeiket. Ha egy személy temperamentuma ismert, még semmit sem tudunk a jelleméről, nem tudni, érett vagy éretlen személyiséggel van-e dolgunk. Főzzünk változatosan! Gyümölcszselé birsalmából. Sok a férges az idei birsalmák között, nem lehet tárolni télire. A még megmenthető gyümölcsdarabokból süteményekbe való zselét és lekvárt főzhetünk. A megmosott almából vágjuk ki a hibás részeket, és héjastul, magházzal együtt tegyük egy lábosba. Csak annyi vizet öntsünk rá, hogy éppen ellepje. Lassú tűzön főzzük addig, míg a gyümölcsök szétesnek. Mielőtt a főzést befejezzük, adjunk hozzá literenként vagy egy citrom levét, vagy 3 gramm citromsavat. A puhára főtt alma levét szűrőruhán átcsurgatjuk, majd ülepedni hagyjuk. Átfejtjük másik lábosba, és megmérjük, hogy hány liter. Addig főzzük, amíg majdnem mézsűrűségű lesz. Ekkor kiveszünk a léből egy keveset, és minden literhez 80 deka cukrot számítva, szirupot főzünk. Addig kell főzni a cukrot, míg grízesedni kezd. A szirupot a léhez öntve ösz- szeforraljuk. Csak 10-15 percig főzzük a cukros gyümölcslét, mivel hosszabb főzés során a kocsonyásító pek- tin bomlani kezd. A forró birslét 2-3 decis üvegekbe töltve lekötjük, és száraz- dunsztban hagyjuk kihűlni. A visszamaradt birshúst összezúzzuk, a héjat és a magházakat kivesszük, és kilónként 40 deka cukorral a hagyományos módon lekvárt főzhetünk. A zselé készítéséhez a birs mellett fele részben hulló almát is felhasználhatunk. W. M. Rádió mellett JEGYZET A kukázók vallomása... Kedvelem a magazin-műsorokat, vagy az érdekes rádiós riportokat, így aztán fölöttébb nagy izgalommal hallgattam némely pesti „kukázó” vallomását: mit rejtenek a konténerek, miket találnak a szemétben a szorgos kutatók és egyáltalán: a felgyűlt szemét jelzi-e egy-egy rövi- debb utca, háztömb, villasor lakóinak életminőségét, konyháinak titkait, anyagi állapotát. A kukázók kedélyesen társalogtak a kedves hangú kis riporterlánnyal, egyikőjük például meg is hívta a közeli kiskocsmába, ha hajlandó egy rundót fizetni, bár az ital jellegét nem határozták meg, rábízták. Nyilván amerikai krimin nevelkedtek, ahol is szokása az újságírónak, vagy zsarunak, hogy a hobók- nak, kellő információ ellenében, fizet egy kört a közeliben. „Ez elég jó környék...” - mondották, bár meggazdagodni a konténerekből eddig még senkinek sem sikerült. Megemlítették, hogy a miniszterelnök háza előtti kukában közönséges háztartási szeméten kívül'még semmit sem találtak eddig, de a reményt nem adják fel. A volt pénzügyminiszter viszont „... rendes gyerek”, mert egy alkalommal - amint meglátta a turkálókat - zsebéből előhúzott egy ötszázast és nekik adta. Ám egy másik ex-miniszter ezrest nyújtott át a rangidős kutatónak, azzal a feltétellel, hogy élelmiszert vásárolnak majd. így is történt. „De ez semmi” - mesélik: -Egy szép reggelen borítékot találnak a kuka tetejére kővel erősítve és benne volt tíz dollár! Igazi dollár. „Adomány a szegényeknek” - olvasták a kísérő levelet. Egy kis gond volt vele, mert a bankba mégsem állíthatnak be ilyen toprongyosan, így az egyikük, amelyiknek elfogadható ünneplőruhája lógott az alagsori szekrényben, beöltözött, megborotválkozott, meg is fésülködött, és máris megnőtt a dollár iránti banki bizalom, napi áron. A neves művésznő - híres táncdalénekesnő volt, néhány éve hangja betöltötte az egész országot szintén itt lakik a kukázók környékén; szóval ők mondják, hogy néha-néha egy remek, bár már viseltes ruhácskákat találni a kuka mellett, nem a szemétben!, hanem összehajtogatva, esetenként kis topánka kíséretében, mintegy felajánlva: aki rászorul, viheti. Egyszer a ruhakupacon árválkodott egy kopott táskarádió is, amit bekapcsoltak a fiúk és lám, megszólalt. A műsor után levittem a krumplihéjat, hagymahéjat és a csirkeláb csontokat egy tasakba csomagolva. Van egy kóbor kutyám, öreg, őszülő magyar puli - mellesleg az a neve, hogy „Kutya” - szóval kínáltam neki a csontot, de nem fogadta el. Csak nézett, szomorúan. Találtam egy jókora botot, belehajoltam a konténerbe, ugyan mi található itt a mi kis utcánkban, amely két tízemeletes panelházból áll mindössze. Gazdagok itt nem élnek, ha csak azok nem nevezhetők jobb módúnak, akiknek kutyájuk is van. Bár szerintem ez csak egy éhes szájjal jelent többet, nem mást. Turkáltam a szemétben, de fel- ismerhetetlen rongyokon, műanyagflakonokon, szakadt reklámszatyrokon kívül semmi nincs. Kidobott ételmaradék sincs. Még kenyérhéj sincs. Pedig itt is kutatnak rendszeres kukázók. Mindig jönnek nagy szatyrokkal, ki is vannak tömve, Ők még találnak ezt-azt, de hogy pontosan mit, azt még nem sikerült kiderítenem. Ha az ember közelít feléjük, lehúzzák a konténer tetejét és szégyenlősen tovább állnak. Csak tudnám, hogy hova. Pedig van több szemétlerakó a másik utcában, a másik városban, a másik megyékben, városokban is. Vannak, akik lapáttal hordják a szemetet - a másikra. Vádaskodnak, följelentenek, gyanúsítgatnak, úgy indulnak el reggelente hazulról, hogy ma aztán megint adunk nekik, és már előre azon gondolkodnak, milyen blikkfangosán kezdjék szokásos napi szájmenésüket. Ä szemét pedig gyűlik, és a szeméthegyek eltakarítását mindig mi fizetjük.
