Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-15 / 282. szám

1996. október 15., kedd Közélet Dlinántúli Napló 7 A regionális együttműködés esélyei a Dél-Dunántúlon (4) Közös fejlesztési célok A kommunális infrastruktúra jellemzői kistérségenként A vezetékes gáz háztartási fogyasztók 1000 lakosra jutó száma 1994-ben A közműolló 1994-ben Pécsi kistérség Komlói kistérség Mohócsi kistérség Pécsváradi kistérség Sáidi kistérség Sellyéi kistérség Siklósi kistérség Szigetvári kistérség 100 ’ ! 1 üji ■ központ ■■■ESS községek ■■■■EEC 0 • ■■■■■■■EZX] 0 A Del-Dunantul fejlődését el­sősorban a belső adottságokra épített fejlesztési programok indíthatják el. A munkaerő kedvező képzettségi színvo­nala, a geopolitikai helyzet, Alpok-Adria térséggel való gazdasági kapcsolatok tudatos fejlesztésének igénye, a régiót alkotó megyék együttműkö­dési készsége jelenti e fejlesz­tési felfogás alkalmazhatósá­gának alapját.-A meglévő szellemi po­tenciálra és részben a feldol­gozó-ipari termelési hagyo­mányokra építhető a régió új ipari struktúrája: a minőségi élelmiszerfeldolgozás, a kör­nyezet-technológiai, idegen- forgalmi iparágak és a hozzá­juk kapcsolódó fejlett szolgál­tatások köré szervezhetők gazdasági klaszterek, bár eh­hez a régió nagy- és középvál­lalati szerkezetének fejlesztése is szükséges.-Az exportpiacok elérésé­hez a régió megközelítési fel­tételeinek átfogó javítására van szükség. A főúthálózat fej­lesztése a dél-európai piaci kapcsolatok építését és a régió észak-dunántúli és dél-alföldi összeköttetéseit teremti meg. Az M7 főút országhatárig tör­ténő autópályává alakítása, va­lamint a Dunántúl Autópálya, illetve a 9. sz. gyorsforgalmi út (és ez utóbbiak részét képező mohácsi és szekszárdi híd) megépítése jelenti a régió köz­úthálózat-fejlesztésének priori­tásait. A régió gazdasági cent­rumai közötti közúti összeköt­tetések fejlesztése a térség ko­hézióját erősíti. A vasúthálózat minőségi fejlesztése mellett meg kell fogalmazni a déli kapcsolatok bővítésének lehe­tőségeit. Az új vonalszakaszt is tartalmazó szlovén-magyar összeköttetésen kívül a horvát vasúthálózatra az eddiginél több ponton célszerű kapcso­lódni. A régió vasúti csomó­pontjai (Barcs, Dombóvár) lo­gisztikai alközpontokká fej­leszthetők. Szekszárd és Mo­hács kikötőfejlesztési prog­ramjai is e funkciót honosíthat­ják meg.- A régió innovációs kapa­citásának fejlesztését is ex­portnövelő tényezőként kell számításba venni. Pécs regio­nális innovációs központtá fej­lesztése, technológiai centrum kiépítése az üzleti jellegű fej­lesztési tevékenység megerő­södését és a régió újraiparosí- tását is szolgálja.- A határ menti perifériák integrálódásához, a vállalko­zói készség fejlesztéséhez, az elmaradott térségek jövede­lemtermelő képességének erő­sítéséhez Lenti, Barcs és Mo­hács térségében vállalkozási öveztek kialakítása indokolt. A régió határátkelőinek szám­szerű növelése a horvát és szlovén együttműködés fej­lesztését szolgálja.- Valamennyi nagy régió közül a Dél-Dunántúl rendel­kezik a legdiszperzebb, lege- laprózottabb megtakarítások­kal, pénzügyi erőforrásokkal, önkormányzatai a legkiseb­bek, legnagyobb számúak, ezek betétei egyenként kicsik, de összességében nagy forrást jelentenek. Következésképpen a befektetési társaságok, forrá­sokat összegyűjtő és helyileg hasznosító társulások, regioná­lis bank szervezése szükséges. Horváth Gyula a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója Ipari park támogatási alapból Igazolvánnyal és anélkül Őstermelők, törvényen belül Az Országos Közmunkatanács elnöke cáfolta azt a sajtóértesü­lést, miszerint a testület pályá­zat híján nem tudja felhasználni az idei egymilliárdos támoga­tási alapot a tartós munkanélkü­liek foglalkoztatására. Halmos Csaba címzetes államtitkár el­mondta: eddig öt, mintegy nyolcezer munkavállalónak ál­lást adó programra 730 millió forintot már felhasználtak, és további 200-250 millió forint helye is biztosnak látszik. Két pályázat ugyanis korábban elvi támogatást kapott a közmunka- tanácstól. A két pályázó közül az egyik Pécsett ipari parkot kíván ki­alakítani a bezárt bánya léte­sítményeinek újrahasznosításá­val. A cél kettős: egyrészt a munka nélkül maradt bányá­szok újbóli foglalkoztatása, másrészt az ipari park révén külföldi működötökét vonzani a baranyai térségbe. A másik pályázó a tatabányai Mésztelepet szeretné felszá­molni, az ott élő cigánylakos­ság aktív közreműködésével. Más pályázatokat is támogatni kívánnak, elsősorban az állásta­lan emberek közműépítéseknél és középületek felújításánál tör­ténő alkalmazását. A hírek szerint már utolsó fázi­sában van annak a törvénynek az előkészítése, amely az ős­termelők mezőgazdasági, pénzügyi, piaci helyzetét pon­tosítja, szabályozza. A téma gazdája, előkészítője elsősor­ban a Pénzügyminisztérium, de jelentős szakmai feladat hárult a Földművelési Minisztériumra is. Nem véletlenül. A magyar gazdaság és me­zőgazdaság változásai, társa­dalmi és foglalkoztatáspolitikai hatásai többek között úgy je­lentkeztek, hogy a kárpótlás ré­vén földhöz jutottak egy része úgy vélte, hogy megélhetési forrást is jelenthet a föld. Mi­után az esetek túlnyomó több­ségében nem nagy földterüle­tekről volt szó, elsősorban a mezőgazdasági kistermelők száma növekedett az utóbbi években. A törvényelőkészítő tervei­ben a jelenleg meglehetősen kusza helyzet tisztázása a meg­határozó szempont. Tisztázni kell, hogy mekkora az úgyne­vezett őstermelők köre, s persze azt is: ki jogosult a korábban meghirdetett adókedvezmé­nyekre. A tervezett őstermelői igazolvány, az elképzelések szerint egyébként piaci biztosí­tékot is jelent, hiszen az igazol­vány, s meglétének rendszeres ellenőrzése kiszűrheti a jelké­pes és valóságos piacról is a spekulánsokat, magukat őster­melőnek nevező viszonteladó­kat. A jelenlegi kistermelők kö­rében, a szakemberek szerint egyébként indokolatlanul, bi­zalmatlanság tapasztalható az őstermelői igazolvánnyal kap­csolatban. Vannak, akik úgy vélik, hogy az igazolvány és a nyilvántartásba vétel után csökkennek majd a kisterme­lőknek járó kedvezmények. A történet éppen arról szól, hogy feltételeknek megfelelő őster­melők garantáltan megkapják majd az adókedvezményt, s a mezőgazdasági kistermelőknek járó költségelszámolási lehető­séget. Őstermelők a törvény szerint azok lehetnek, akik elmúltak 16 évesek, kiváltották az igazol­ványt, s a törvény által előírt módon, s az abban meghatáro­zott termékeket termelnek és értékesítenek. Ez utóbbi kitétel arra vonatkozik, hogy az ős­termelői státusz alapfeltétele a saját termelés - tehát saját tu­lajdonban levő, vagy bérelt föl­dön való mezőgazdasági gaz­dálkodás. A pénzügyi és szakmai ad­minisztráció szándéka egyér­telmű: rendezett és szervezett, nyilvántartott körülmények közé terelni a mezőgazdasági kistermelőket. Ez kettős célt szolgál: egyrészt rendezni a pi­acon gyakran érezhető anar­chiát, másrészt kiszűrni a me­zőgazdasági kistermelésből és értékesítésből a spekulánsokat. Az majd külön hozadéka lesz a törvénynek a szakemberek vé­leménye szerint, hogy az így megtisztuló piacokon vélhetően az őstermelők javára alakulnak majd az árak is. A most készülő törvényter­vezet hamarosan a kormány elé kerül s előreláthatólag a jövő év első felében vitatja meg a par­lament. A foglalkozás kisnyugdíja­sok nyugdíjkiegészítője, mun­kanélküliek olykor egyetlen jö­vedelme szakmává válik az ős­termelői igazolvány kiváltásá­val. Létező tartalommal, támo­gatással és ellenőrzéssel megje­lenik a hivatásos - törvénnyel és törvényben is védett - ős­termelő. S. Boda András Hol az igazság? Mi a Kis-Flórián-Anna utca la­kói eleinte érdeklődéssel, és vá­rakozással olvasgattuk az álta­lunk kifogásolt telekeladással kapcsolatos sajtócikkeket. Szomorúan tapasztaltuk azon­ban, hogy a címükben ezzel kezdődő - vagy témájában lát­szólag ehhez kapcsolódó - cik­kek valójában nem is erről szólnak, hanem egyre inkább a politikáról. Mielőtt az ügy tel­jesen eltávolodna eredeti témá­jától és célunktól, kötelessé­günknek érezzük, hogy tény­szerűen tájékoztassuk a közvé­leményt a kialakult helyzetről. Ez év májusában - semmi­lyen koalícióval összefüggően - emberek jelentek meg a Bel­városi Óvoda kertjében és az ott dolgozó óvónők döbbene­tére lekerítették az intézmény udvarának egy részét, majd egy táblát helyeztek el, mely tu­datja, hogy itt garázsok (5 db) fognak épülni. A területen található gyö­nyörű hársfákat csak egy lakó határozott fellépése mentette meg a kivágástól. Az építéssel érintett lakók júniusban kaptak határozatot, mely ellen fellebbeztek. A vá­rosrendezési terv időközbeni módosulásáról senkit nem érte­sítettek, pedig annak a folya­matnak is megvan a törvényileg szabályozott módja. Az elutasí­tás példás gyorsasággal július­ban meg is érkezett. A lakók a városi TV segítségét is meg­próbálták igénybe venni, ez a kísérlet azonban nem sikerült, a felvétel után az anyag végül is nem került adásba. Ezek után fordultunk prob­lémánkkal a körzeti képvise­lőnkhöz, Galabáts Andráshoz, aki foglalkozott a témával és Körömi Attilával közösen megvizsgálta a tényállást. A vizsgálat eredményének hatá­sára, illetve kérésünkre - mi­szerint szeretnénk az ügynek nyilvánosságot - tartottuk meg a közös sajtótájékoztatót, il­letve kezdeményeztük a Városi Bíróságnál a telekeladási szer­ződések semmissé nyilvánítá­sát, valamint a városrendezési terv eredeti állapotába történő visszaállítását. Mi Kis-Flórián és Anna utcai lakók elfogadhatatlannak tart­juk, hogy egy intézmény terüle­tét el lehessen adni magán célú hasznosítás végett, megfosztva gyerekeket (és a közelben la­kókat) zöld területtől és tértől. Az eset pikantériája, hogy maga az óvoda korábban csa­ládi házak kertjeinek magánosí­tásával épülhetett meg. Az ügyünk nem politikai ügy, csak vannak politikai szereplői. Úgy érezzük, hogy az önkormányzat részéről hibás döntés született, mikor ezt a tervet jóváhagyta. Tiltakozásunkat a polgármester úrhoz is eljuttattuk mintegy 150 aláírással egyetemben. Nem feladatunk, és szándékunk sem irányul arra, hogy bárkit lejá­rassunk, meghurcoljunk, illetve bárkinek a felelősségét megha­tározzuk, vannak azonban tény­szerű dolgok, melyeket sem el­hallgatni, sem megváltoztatni nem lehet. Elutasítunk minden arra irányuló szándékot, amely az esetet politikai színben akarja feltüntetni, bízva abban, hogy a fentiekben feltett kérdés nem marad megválaszolatlan. Huszonegy aláíró Eladják a nemzeti patkot? Hogyan lehet ma Magyaror­szágon nemzeti parkot privati­zálni? - tette fel a kérdést Illés Zoltán, a Fidesz-Magyar Pol­gári Párt alelnöke. Válasza így hangzott: sehogyan. Az ország nemzeti parkjai ugyanis a nem­zeti vagyon szerves részét ké­pezik, következésképpen elide- geníthetetlenek. Ugyanakkor, mint Illés a elmondta, a Fidesz tulajdonába került egy olyan dokumentum, amelyből kide­rül, hogy a kabinet bújtatottan ugyan, de magánosítani akarja az Aggteleki Nemzeti Parkot. Egy olyan közhasznú társa­ságot kívánnak létrehozni, ame­lyet 30 százalékos arányban a környezetvédelmi miniszté­rium, 70 százalékos arányban pedig az Aggteleki Nemzeti Park birtokolna. A nemzeti park infrastruktúrájával, szál­lodáival, építményeivel, bar­langjaival szerepelne az új cég­ben. A Fidesz politikusa fel­hívta a figyelmet, hogy így a nemzeti vagyon részét képező vagyontárgyak kikerülnek az állam fennhatósága alól, és tu­lajdonképpen privatizálják őket. Illés Zoltán rámutatott, hogy az Aggteleki Nemzeti Park vagyonának felmérését, és az intézmény működését né­hány millió forintért, megbízás alapján az Altus Rt. végezte. A Fidesz politikusa szerint a fel­mérés szakszerűtlen, és nem érdemelte meg azt az összeget, amit kifizettek érte. * Kárpótlási jegyért — DÉDÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. október 7-tó'l október 24-i A jegyzés során 20 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 30 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető. (Túljegyzés esetén előbb lezárható) SM 'W ÁLLAMI / Sm J PRIVATIZÁCIÓS ÉS i Mi m VAGYONKEZELŐ RT. V j

Next

/
Thumbnails
Contents