Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-15 / 282. szám
6 Dunántúli Napló Társadalom 1996. október 15., kedd Az utóbbi időben - főleg amióta tele van a T. Ház és a sajtó, rádió, tévé az új tb-járulék- rendszer esedékes bevezetésével, valahogy kevés szó esik a nyugdíjasok közterheiről. Mintha ilyen nem is létezne. Pedig ... Az „utolsó” (és jó régen született) információ szerint „a nyugdíjak nem adásiak”. Persze, hogy nem adóznak. De kinek is jutna eszébe - egyelőre! - adót kivetni a nyugdíjakra, hiszen ez felérne egy politikai öngyilkossággal. Pedig valójában adózik a nyugdíj, ha nem is közvetlenül, a maga kézzelfogható valójában, viszont ezt meglehetősen körmönfontan teszi. Éspedig a nyugdíjas nem éppen krőzusi mellékjövedelme révén, mai több fényévnyi távolságban van az arctalan TocsikAány sikerdíjától. A nyugdíj várható évi összege A nyugdíjasok közterhei befolyásolja ugyanis a mellék- jövedelem után fizetendő adó mértékét. E sorok írója például csekélyke, havonta a tízezer forintot alig meghaladó honoráriumából egyáltalán nem csekély 36 százalékra teszi rá a kezét Pitti úr hivatala. Vagyis jut is (az APEH-nek), marad is (a nyugdíjasnak). Olyan magas lenne a nyugdíjam? - álmél- kodom, de hisz nem önmagától olyan, milyen, hanem a rendszeres emelésektől, és különben is a PÉTÁV-tól kezdve a MATÁV-on át a DÉDÁSZ-ig mindenki erre ácsingózik, mint biztos bevételi forrásra - és itt most már az egész nyugdíjas- társadalofrira tessék gondolni. Megvallom, az év elején a miniszterelnök bocsánatkérését a magam 36 százalékára is vonatkoztattam, de ebből csak annyi maradt, hogy az állami költségvetés változatlanul igényt tart az egyébként nem adózó nyugdíj miatt a mellék- jövedelem több mint egyhar- madára. És most itt az újabb stressz, amit a tb-járulékrendszer átalakítása válthat ki a nyugdíjasokból, minthogy róluk ezt illetően mindeddig egy szó sem esett. Mármint arról, hogy ez érinti-e vagy sem a nyugdíjasokat. Minthogy mindig ajánlatos a rosszabb lehetőséget feltételezni (hadd legyen már az embernek egy kis öröme, ha mégsem jön be), tételezzük fel, hogy érinti. Egyszerűen azért, mert arról van szó, hogy a tbköltségvetés hiánya már any- nyira elszaladt, hogy a pótlására adószerű járulékkal kell - majdnem azt mondtam: sújtani - megterhelni minden, egyébként személyi jövedelemadóköteles jövedelmet. Mire gondolhat ebből a nyugdíjas? (Minthogy az ellenkezőjéről még nem esett szó, s gyaníthatóan nem is fog)? Természetesen arra, hogy az ő, imént vázolt mellékjövedelem-adózása alapján e mellékjövedelem után is kell tb-járulékot fizetni, aminek, ugyebár megállapítják a minimumát, amit, lehet, el sem fog érni az ő már adózott mellékjövedelme. A tragikus ebben az, hogy a munkáltató, ha gazdaságos akar lenni (és miért ne akarna?), mindenekelőtt a nyugdíjas foglalkoztatottjaitól iparkodik megszabadulni, és ezt még csak nem róhatjuk fel az ő hibájaként. A következmény azoknak ,köszönhető”, akik az új pénzszerzési lehetőséget kiagyalva talán nem is gondoltak arra, hogy ez menynyire sújtja a nyugdíjasokat. A hárommillió közül azokat, akik némi mellékjövedelemmel próbálták megtoldani a járandóságukat, s amire a fenyegető energia-áremelés, és az azt kísérő minden más áremelés miatt oly nagy szükség lenne. No de sebaj, jövőre - így ígérte minap a miniszterelnök - nem romlanak tovább a lakosság életkörülményei. Tessék már megmondani, hogyan is kell ezt értenie a nyugdíjasnak, aki jövőre talán már nem tehet szert mellékjövedelemre? Hársfai István Az Építők Nyugdíjas Klubja tovább élteti az építőmunkások közösségét Reménykedő, összetartó építősök Az alkony színes fényei FOTÓ: LÖFFLER Olcsóbb áron a rászorulóknak Kifejezetten az alacsony jövedelmű embereknek kíván segíteni Pécsett az Arany Pajzs Szolgálat. Létezése óta olcsóbb áron kínál alapvetően fontos tisztálkodási szereket, illetve bizonyos élelmiszereket. A vágóhíd előtti pavilonjukban minden nap 8-tól 4 óráig árusítanak, szerdánként pedig 13-15 óra között a Mecsek áruház előtt áll a sárga színű Barkas típusú kocsijuk, amelyből szintén árusítanak. Dr. Kerényi Klára, a szolgálat vezetője elmondta, hogy kérésre szívesen elmennek olyan helyekre, - vidékre is - ahol sok idős ember, vagy nagycsaládos él, s akiknek sokat számít az ilyen segítség. Egyeztetni lehet a: 72/449-522-es telefonon. Látogatóban Ópusztaszeren A pécsi ANK Művelődési Ház Nyugdíjas Klub tagjai a közelmúltban egész napos autóbusz kirándulást tettek Ópusztaszeren - tudatta levelében Fábos Pál klubvezető. Már januárban eltervezték, megkezdték a költségekre a pénzt gyűjtögetni, a látogatási időpontot megszervezni. Közben megpróbáltak alapítványi, vállalati, intézményi támogatókat, méltányos árat számító utazási irodát is keresni. így, ilyen összefogással sikerült szeptemberben a tervüket megvalósítani. Szép napos időben tudták megnézni a jurtaskanzent, majd a főépületben a Feszty-körképet és a Panoptikumot. A látottakat csak élőben lehet megélni, az érzést mindenki csak magában tudja feldolgozni, ezért ajánlja nyugdíjas társainak, hogy ha tehetik, menjenek el, nézzék meg, az élmény felejthetetlen. Az egykori nagyhírű mamutcég, a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat, később BÁZIS, ugyan megszűnt, de nyugdíjasai ma is összetartanak. Építők Nyugdíjas Klubja néven mintegy százötven tag tovább élteti az építőmunkások közösségét. A szakszervezeti alapon működő szervezetben ma már nincsenek rangok, beosztások, a sokéves együtt dolgozás elmosta a különbségeket.- Nekünk a múltat, az emlékezést jelenti az együttlét - mondja Halfámé Jakobi Edit klubvezető. - Senkit nem hagyunk magára. Meglátogatjuk a betegeket, az otthonban lakókat. Törődünk egymással. A régi emlékek hangulatával jönnek össze rendszeresen minden csütörtökön Pécsett, az Apáca utcai TESZ-székházban. Nehéz eldönteni, ki a legrégebbi építős. Legtöbbjük a negyvenes, ötvenes években került a BÉV-hez, ahol végig kitartottak a vállalattal. Szentai Sándor kőműves 1948-ban, Varga László építésvezető és Korbély Győző főépítés vezető 1949- ben, Vörös István darus és Marján Gellért főtechnológus 1950- ben, Rozgonyi Ádám főrevizor 1951-ben lépett be az építősök sorába. A hőskor izgalmait kártyacsaták váltották fel. Pethő István, Újvári Ferenc és asztaltársasága évtizedek óta nagy ultimókás hírében áll. Csak a helyszín változott, az ulti komolysága nem. Az ötvenes években lett béAz emberiség maradéktalan és öröklétű boldogulásához alighanem már csak két dolog szükséges. Meg kell oldani az örökmozgó rejtélyét és meg kell fejteni azt a misztikumot, titokzatosságot és varázslatosságot, amely az első szerelem el nem felejthető báját, édességét és erejét lengi körül. Valamennyien voltunk szerelmesek először életünkben. Kit már óvodás korában, kit csak a pubertás zaklatott éveiben látogatott meg ez az érzés. De bármikor kopogtatott be, bőkezű ajándékot hozott, melynek sorsát nem tudhattuk, s mely kevés esetben váltotta be a hozzá álmodottakat, ám időnként felidézve homályba vesző édességét, újra élhetjük azt. Nekem tizenhat nyarat adott az első szerelem. Kétéves lehetettem, amikor velemkorú szerelmemmel találkoztam. Nyaraimat a Kőrös partján tölthettem. Évzárótól évnyitóig. Két hónapnyi vés dolgozó Sándor Andrásné gépkezelő, Horgos Ferencné konyhai dolgozó, Vadon János szállítómunkás és Zöldhegyi István kőműves. Életük egy kicsit már az építőipar története is, amiről régi, sárguló fényképek tanúskodnak. Valamikor az építőipar volt a gazdaság lázmérője. Sok-sok épület, létesítmény őrzi munkájukat Pécsett és szerte Baranya megyében. Ma nyugdíjasként is abban reménykednek, hogy újra felvi- rágzik a mostanra nagyon leépült építőipar. Nem értik, miért nem kellenek a házak, az építő kéz, mégis reménykednek, mert ehhez szokott a szemük, ebben töltötték el az életüket. Rozvány Gy. boldogságban! Judittal együtt tanultunk járni. Vendéglátó nagy- néném szomszédjában laktak, a kerítés magas gledíciából volt, de mi vállalva a tüskék kegyetlenkedéseit át-átlátogattunk egymáshoz. Közös kutyánk is volt, mert Bobi, az örökmozgó foxi ősztől koranyárig Jutka gondozását, szeretetét zsarolta, míg a nyári hónapokban engem tekintett gazdijának. Mindent együtt csináltunk. A Szent István-napi Kőrös-napok zárták a nyarat. Úszó versenyeimet rendre megnyertem, s ilyenkor nemcsak a levente parancsnok kézfogását és máig őrzött díjait, de Judit önzetlen és egyre forrósodó csókjait is ajándékba kaptam. Ezek a pusziból kinőtt csókok határozták meg sorsunkat oly sok évig. Már egymás kezét fogva mentünk bárhová is. Szemünkkel Ma már szinte természetes hogy a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete is részt vállal a Pécsi Napok rendezvény-sorozatából. Sikerült bemutatni a nyugdíjas alkotók, képzőművészek, háziiparral foglalkozók, a népi kultúrát ápoló csoportok sokszínű tevékenységét, jelezve: az alkony fényei még élesen világítanak, színei varázslatosak. Meglepően sokan jelentek meg tűzzománccal a Kocsis-teremben, de ezt a sok szép alkotást a helyiség nem kellő, az alkotásokhoz mért kiválasztásával sikerült eldugnunk. A faragók alkotásai előtt sokan és sokáig álltak ámulva, az alkotó kezek finom ügyességén, de a csuhé figurák és életképek is tetszettek a látogatóknak. Nagyon érdekes színfoltjává vált a Mária utcai kiállításnak a cigány képzőművészek, háziiparosok alkotásainak sora. A különböző kézimunkákat sok hozzáértő tekintette meg. Jól egészítette ki a nyugdíjasok bemutatóját a „hivatásos” Hét klub részvételével térségi nyugdíjas találkozót rendeztek a napokban Lánycsókon. A népház nagytermében több, mint kétszázan ültek a vendégváró, hosszú asztalok mellett. A helybeliek dunaszekcsői, bólyi, szederkényi, nagynyárádi, mohácsi társaikat hívták találkozóra, abból az alkalomból, hogy október 1. az idősek világnapja, s ebben a hónapban különböző rendezvényekkel, szórakoztató programokkal igyekeznek örömet szerezni az is megtanultunk beszélgetni. így persze hogy hosszúnak, Istenem, milyen hosszúnak tűnt az a tíz hónap, amelyet egymás nélkül kellett eltölteniük. A nyarak, a Kőrös-parti barangolások, a ga- lambszagú padlások, az egyre sokasodó emlékek, és várakozások, a szerelemmé dagadó érzések a mai napig felejthetetlenné teszik ezeket az éveket. A történelem és a Sors azonban elválasztott bennünket. Tán éppen akkor, amikor már kezdtük nem csak érezni, de tudni is, hogy egymás nélkül nem akarunk élni. Keservesen múlt el az első nyár, meljjet Judit nélkül kellett átélnem. Elvadultam, mint a gazdátlan virágágyások, dudva nőt a szívemben és nem szerettem senkit. Mert nem szerethettem Judi- tot. De az idő, a nagy orvos lassan képző- és iparművészek kiállított anyaga. A dunántúli népviseletbe öltöztetett babák kiállítása vonzotta talán a legtöbb látogatót. (Nevelők Háza). Számukat 5- 600-ra lehet becsülni. A siker magyarázata eredetiségükben, keresendő, illetve abban, hogy számos készítőnek nemzetközi híre van. Az utolsó előtti napra maradt a sok városi rendezvény közül a nyugdíjas amatőr művészeti csoportok bemutatója. A pécsiek, két énekkarral, a Bokrétával és a Virágcsokorral mutatkoztak be. Nagyon szép, színes műsorral jöttek a Tolna megyei szervezetek és Nagyatád város nyugdíjasai. Ízelítőt adtak abból, hogy miként futja idejükből a hagyományok őrzésére, ápolására, továbbadására. Élményt nyújtott daluk, táncuk, s fokozta az összhatást pompás népviseletük. A nagy tapsból ítélve szép sikert aratott a roma szervezet ifjúsági csoportja is az előadott dalokkal, temperamentumos táncaival. idősebb korosztályhoz tartozóknak. Ezt tették a lánycsókiak is, tudtuk meg Tréki Török Katalin nyugdíjas pedagógus leveléből. Mint írta, a rendkívül kellemes hangulatú összejövetelt Tölgyesiné Zátonyi Zita, a népház vezetője szervezte. A vendégeket Hadra József polgár- mester köszöntötte. A települések képviseletében érkezett klubtagok műsort adtak egymásnak amelynek folytatása volt a közös táncmulatság. gyógyított. Aztán elmúlt negyven év! S egyszer, sok éve, váratlanul és véletlenül, egy koporsó két oldalán állva összeakadt a szemem egy könnyben csillogó szempárral. Judit volt az! Mellette nagyra nőtt gyermekei, két unokája. A szomorúság és a hirtelen támadt emlékezés vihara kulcsolta össze szemünket. Temetés után találkoztunk. Hangja, amely most is lágy volt és simogató, semmit sem változott. Keze, amelyen már barázdát szántottak az évek, fáradtnak tűnt. De ki nem mondott gondolataink, a dadogva elrebegett szavak között támadt szünetek hatalmas erővel adták vissza gyermekkorunkat. szerelmünket, amelyet beteljesülni nem engedett az élet. De újra élhettük csodás varázsát és mintha megértettük volna leírhatatlan hatalmát, szépségét és örökkévalóságát. Bokrétás András Tóth Istvánná és Rajnai István testvérek. Egy klubba, a pécsi Vöröskereszt utcai közösségbe tartoznak, s a napokban együtt szórakoztak az Egyesített Szociális Intézmények által szervezett idősek napján. Mint mondták, nem ez az első alkalom, a kellemes időtöltésre. Egykori munkahelyük, a porcelángyár, illetve a gázmű is törődik a nyugdíjasaival, találkozóra hívta őket. fotó: löffler Gábor Az első szerelem Térségi találkozó Lánycsókon \ 4 i 1
