Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-11 / 278. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. október 11., péntek Tocsik és az önkormányzatok Lehet, hogy semmis minden alku? Az úgynevezett Tocsik-botrányról a sajtó híradásai nyomán egyre többet tud meg az állampolgár. Nem titok már a nyolcszáz millió forintos sikerjutalom, s az sem, hogy a kormány keresi és úgy tűnik részben már meg is találta a felelősöket az ÁPV Rt. igazgatóságában. Persze az ügy folytatódik. S minden bizonnyal megtalálják azokat is, akik anyagi felelőséggel tartoznak a Tocsik Mártával kötött szerződésért, s a kifizetett százmilliókért A történet azonban nemcsak erről szól. Nemcsak Tocsik Márta és nemcsak az APV Rt. a főszereplői ennek az ügynek. Kényszerű főszereplők, ha tetszik: áldozatok az önkormányzatok is. Az önkormányzatok, akik azért, hogy a törvény által megítélt kártérítésükhöz hozzájussanak - alkudozásra kényszerültek. A törvény 1989-ben született. Lényege: a privatizált állami vállalatok részvényeiből részesedés illeti meg az ön- kormányzatokat. A törvény végrehajtása meglehetősen elhúzódott, s azt tovább ’’nyújtotta” az a tény is5 hogy az ÁPV Rt. elődje, az Állami Vagyonügynökség az önkormányzatok részesedését alacsonyabb érték után számolta, mint azt kellett volna. Az illetékes bíróságok előtt állítólag több száz olyan feljelentés vár megtárgyalásra, amelyek e kü- lönbözetet kívánják megítéltetni az önkormányzatoknak. A képlet olyan egyszerű lenne: adott egy önkormányzat, amelynek törvény szerint jár a „kárpótlás”, ha pedig jár, akkor meg kell kapnia. De adott az ÁPV Rt. is, amelynek érdekei - a kifizetés nagyságát illetően - nem feltétlenül egyeznek az ön- kormányzatok érdekeivel. Mindkét fél segítséget keres és talál az érdekek érvényesítéséhez. Az ÁPV Rt. Tocsik Mártát találja. Az önkormányzatok pedig - néha saját erőből, gyakrabban erre szakosodott cégek segítségével - igyekeznek megszerezni jussukat, akár alku árán is. Furcsa ez az alku, hiszen az önkormányzatok a nekik járó pénzből, részvényből kárpótlásból engednek. Ugyanakkor érthető a képviselőtestületek és polgármesterek gondolkodás- módja: megér esetleg még tíz százalék sikerdíjat is, ha most és nem a beláthatatlan jövőben jutnak pénzükhöz. És a furcsaság: a közvetítők segítségével hozzájutnak járandóságuk egy részéhez. Többségük elégedett, hiszen az önkormányzatok jelenlegi anyagi helyzetében az ilyen „kapott” pénzek nagy segítséget jelenthettek. A kistelepülések vezetői tudják: ezekhez az összegekhez igenis szükség volt a segítő közvetítőre, s vallják: nem volt túlzó a közvetítő cégek igénye. Kiváltképp azért nem, mert az önkormányzatok nem reszkíroztak semmit. A jutalékot, vagy más néven sikerdíjat csak akkor kellett fizetniük, ha a megigényelt és a megállapodott összeg bankszámlájukra került. Nem tudni, hogy a nekik járó összeg hány százalékával elégedtek meg az ön- kormányzatok. Feltehető, hogy az elkövetkező napok, hónapok hátrányai itt folytatódnak majd, hiszen a települési ellenzék - bármilyen pártösszetételű is - támadni fogja a döntéshozókat. Nem közömbös az sem, hogyan folytatódik maga a To- csik-ügy. Ha ugyanis ügyészségi eljárás indul, s bebizonyosodik, hogy Tocsik Márta jogosulatlan volt a szerződések megkötésére az ÁPV Rt-vel, s az önkormányzatok képviselőivel, illetve megbízottaival úgy minden megállapodás semmisnek tekinthető. Ha pedig ez így van, akkor lehetséges, hogy semmis minden alku, és az önkormányzatoknak jár az eredeti összeg, s az eddigi felvett pénz csak előlegnek tekintendő. S. Boda András A hibákat kell orvosolni Az eddigi gazdasági, társadalmi folyamatokban olyan fordulatra van szükség, amely az alkotmányos keretek között véghez vihető - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján. A politikus ezúttal azt a vitaanyagot ismertette az újságírókkal, amelyet a szombaton megrendezendő Fidesz Elnökök Országos Értekezletén hoznak nyilvánosságra. Orbán Viktor leszögezte, hogy a dokumentum elsősorban vitaanyag, mint mondta, szeretnék, ha annak megállapításairól élénk értelmiségi vita kezdődne. Ennek érdekében a Fidesz az anyagot eljuttatja minden társadalmi szervezethez. A dokumentumból egyébként kap egy-egy példányt a KDNP és az MDF, sőt a kormánypártok is. Az értekezésben a Fidesz kijelenti, hogy a rendszerváltás első szakasza befejeződött. A következő koalíciónak tehát nem az a feladata, hogy a változást keresztülvigye, hanem az első szakaszban okozott hibákat kell orvosolnia. A jelenlegi koalíció hibái közül Orbán Viktor kiemelte, hogy az MSZP és az SZDSZ csak azok érdekeit képviseli, akikkel együtt nyerte meg a választást. A Fidesz 1989-ben megfogalmazott programjában nem olyan Magyarországot akart, amilyen jelenleg van - hangsúlyozta Orbán Viktor. A jog asztala Az 1989. évi 13. törvény tételesen rögzíti, hogy az önkormányzatok (akkor még tanácsok) belterületén álló cég, üzem, gyár, vagy irodaház után a földek ellenértékeként részvény, vagy osztalék illeti meg a földtulajdonost. Akkor még nem volt szó privatizációról, az csak később kezdődött. A cégek eladása esetén ezeket az ön- kormányzatokat részvény, üzletrész, vagy a terület vételára illette meg. Illette volna, ha a privatizálással megbízott teljesítette volna a kötelességét. Most lett esedékes a fizetés, mára jutottak oda az önkormányzatok, hogy anyagi helyzetük miatt szükségük lett minden elérhető, megfogható pénzre. Ami jár, azt ki kell adni! De a pénz, amit az állam által alapított hivatal (vállalat) kapott, elfogyott, mindegy, hogy hogyan. A 100 milliárd járandóságnak jó fele még mindig csak járandóság. A hivatal pedig a hivatalok hagyományai szerint packázik, vagyis nem akarja kifizetni az önkormányzatokat. Érdekes az eset. Az eladáskor - ha törvényesen bonyolódik - a társtulajdonosok együttesen adnak el, a befolyt összegen a tulajdonhányaduk alapján osztoznak. Az eladás írott meghatalmazás híján csak akkor érvényes, ha minden eladó aláírja a szerződést. Itt az egész problémakör sarokpontja. Az ÁVÜ, ÁPV Rt. megbízatása eleve törvénytelen, az államnak nincs joga a mások tulajdonát elidegeníteni, tehát erre a célra nem is hozhatta volna létre ezt a részvénytársaságot. Ha innen indulunk el, az összes eddigi ügylet tulajdonképpen érvénytelen, hiszen a vevőnek is kötelessége lett volna tájékozódnia a tulajdon viszonyokról. Persze, évek múlva nincs lehetőség az üzlet visszafordítására, mert a vevő már (talán) beruházásra is költött. így marad a másik lehetőség, fizesse meg az állam a jogtalanul fölvett pénzeket a tulajdonosoknak, az önkormányzatoknak! Az összeg megállapítása sem olyan ördöngösség, ahogyan most, a botrány kirobbanásakor állítják az ’’illetékesek”. A telek ára bizonyos százalékát teszi ki az egész tulajdon értékének. Ezt a százalékot adja át az ÁRV Rt. az értékesítés árából az önkormányzatoknak. Ez nem alku kérdése! Ha késedelmes a kifizetés, az eladás óta eltelt időre kamat is jár, ez sem lehet vitás! Az a pénz nem az állam pénze, tehát nem károsodik, csak helyreáll az üzleti tisztesség. A botrány azért lett botrány, mert az ÁRV Rt. megsértette ezt az üzleti tisztességet. Az az összeg, ami a közvetítők kezébe került, teljes egészében az önkormányzatok járandósága és a körülötte tapasztalható üzleti hó- kusz-pókusz visszaélésekre lehetőséget teremtő ködösítés. De ha már itt tartunk, megkockáztathatjuk a feltételezést, hogy ez a tulajdonhányad azóta illette (volna) meg a településeket, amióta a terület az övék, tehát sok éven át csapta be őket az állam. Gondoljunk csak a helyi vitára, amely hosszú évekig folyt a pécsi garázsépítők és a tanács, majd az önkormányzat között, mivel a terület tulajdonosa - tulajdonosa a ráépített garázsnak is. Ha ez érvényes a magánszemélyekre, érvényesnek kell lennie az államra is. A törvény az államot is kötelezi! Fura következtetésekre juthatunk, ha ezen az úton végigmegyünk. Még furább lenne, ha az átmeneti törvény (1992/1) érvényét diszkrimináció nélkül alkalmazzuk. E szerint a törvény szerint a tsz és az állami gazdaság dolgozóját megilleti 30 illetve 20 aranykorona értékű termőföld tulajdonjoga, ha legalább 5 éve állt az illető gazdaság alkalmazásában. Ez a munka tőkeértékét ismeri el. Ez a jog (talán) megilletné az üzemek, gyárak dolgozóit is és akkor - mivel a tőke vagyon - a privatizációs eljárás még kevésbé volt törvényes. Etikusnak bizton nem lehet állítani. De hát azt már igazán nem kívánhatjuk, hogy „a jog asztalánál mindenki egyaránt foglaljon helyet” (Petőfi). Székely Sándor Tört. Kisg. Párt. Egy tüntetés margójára... Az elmúlt hét végén Budapesten, az Országház előtt nagyszabású tömegdemonstrációt tartott a Magyar Demokrata Fórum. Az ok: az előző két év gyakorlatát követő, jövő évi állami költségvetés tervezete. Az MDF szerint nem folytatható a két év óta tapasztalt, a fél országot nyomorba döntő pénzügyi politika, amely az oktatástól az egészségügyön át a köz- igazgatásig az élet minden területén katasztrofális károkat okozott. Mára, egyre többek számára válik a világossá, hogy a hatalmat gyakorló, hetvenkét százalékos parlamenti többséggel rendelkező MSZP-SZDSZ kormánykoalíció, már rég nem választási ígéreteinek betartásával foglalkozik. Sokkal inkább párt elitjének és klienseinek a gazdaságban és a közéletben betöltött pozícióinak hosszú távú megerősítésén. Ténykedésükben mit sem zavarja őket, hogy olajgatetől- Tocsik ügyig sok efféle „furcsaság” borzolja a lakosság idegeit. Miközben egyesek bevallott (!) jövedelme, meghaladja a minimálbér ötszázszorosát. A kormány (ahonnan immár a kilencedik (!) minisztert menesztették) csak legyintett: - Ugyan már kérem! A kutya (már mint a sajtó) hadd ugasson. A fontos az, hogy a karaván (az övék) haladjon! - Persze, ameddig hagyjuk. Talán ezért sem volt igazán meglepő, hogy a tüntetésen résztvevő több száz baranyai között, nem csak MDF-esek voltak. Szervezetten képviseltette magát a TIB, a Recski Szövetség, az MDF, a Gazdakörök Baranya Megyei Szervezete. De szép számmal találkoztunk FIDESZ, KDNP, munkás- tanács tagokkal is. Sőt, nem egy kistelepülés polgármesterével, akik közül sokan eddig messzire elkerülték az MDF házatáját. Ki tudja miért? Köszönet nekik a részvételért! De köszönet illeti az Új Dunántúli Naplót is, amely közzétette felhívásainkat és az eseményt sem hallgatta el. Nem véletlen, hogy megemlítem a médiákat. Ügyanis a „pestiek” enyhén szólva, nyúlfarknyi tudósításaikkal furcsán viszonyultak a rendezvényhez. A HÉT például említésre sem méltatta az utóbbi két év egyik legnagyobb demonstrációját. Több napilap pedig pár ezerre becsülte a sok tízezres tömeget. - Vajon miért? (Persze a kérdést csak „költőinek” szántam.) Anélkül, hogy számszaki vitába kívánnék velük bonyolódni, azért szeretném megjegyezni, hogy az eddigi gyakorlat szerint a rendőrség ötvenezres tömeg esetén szokta a villamos közlekedést leállítani. Szombaton a Kossuth téren 13 órától nem jártak a villamosok! No persze, a rendőrség sanyarú sorsát ismerve, azon sem csodálkoznék, hogy külön szívességet tettek nekünk ezzel. De félre a tréfával! Ez a tüntetés azért szerveződött és arról szólt, hogy már most az 1997-es költségvetés tárgyalásán olyan döntések szülessenek, amelyek végre nem a válság kezeléséről, hanem annak megoldásáról szólnak! Az MDF mindent el fog követni azért, hogy rászorítsa a kormányt azokra az intézkedésekre, amelyekkel javulást lehet elérni. Olyan kormány kell, amely betartja választási ígéreteit, és úgy cselekszik, ahogyan beszél. Ez a kormány nem ilyen! Készítsük elő együtt a változást! Darvas Miklós, Habjánecz Tibor, Magyar Demokrata Fórum A belügyminisztert is le kellene váltani A Független Kisgazdapárt határozottan tiltakozik amiatt a hecckampány miatt, amely az elmúlt napokban bontakozott ki Giczy György, a KDNP elnöke és a nemzeti elkötelezettségű kereszténydemokrácia ellen - jelentette ki Torgyán József pártelnök-frakcióvezető, a Kisgazdapárt parlamenti képviselőcsoportjának csütörtöki sajtó- tájékoztatóján. Úgy vélte: a kampány - amelyben parlamenti erők és a sajtó képviselői egyaránt részt vesznek - beavatkozás a KDNP belügyeibe. Az FKGP elnöke a sajtótájékoztatón élesen bírálta a belügyminisztert. Mint mondta: a belügyi tárca vezetőjének tehetetlensége és tehetségtelensége utat nyitott a korrupciónak és az önkormányzatok kifosztásának. Kuncze Gábor megvédte a „parlamentbe behatoló kommandósokat”, közben pedig polgárjogot nyertek Magyarországon a robbantásos merényletek. A Kisgazdapárt szerint ezekkel az ügyekkel kapcsolatban felvetődik a belügyminiszter felelőssége is. Emiatt az FKGP épp olyan jogosnak tartaná Kuncze Gábor miniszteri felmentését, mint Suchman Tamásét. A kisgazda politikus szerint a privatizációs ügyekkel kapcsolatban vizsgálni kell a Vektor Rt. és az 1000. Ügyvédi Iroda tevékenységét is. Magyar Demokrata Néppárt A néppárt a biztonságos változásért Mai kormánypártjaink közül az MSZP a szakszerűséget, az SZDSZ a biztonságot állította kampányának középpontjába. Érdemes ezt a két jelszót összevetni a kormány eddigi tevékenységével - vajon mennyire tudták megvalósítani a választóknak tett ígéreteket? A kormány „szakszerűségén” még a vele nyíltan szimpatizáló sajtó is gyakran mulat. Hogyne tenné, amikor „pártunk és kormányunk” (amilyen, ugye, „nincs alternatívája”) nyolc hónapi semmittevés és belső hatalmi harcok után úgy vágta gyomorszájon a társadalmat egy sokkterápiás Bokros-csomaggal, hogy az minden szakterületről a legélesebb kritikákat és a szakmai előkészítetlenség vádját kapta azonnal, utólag pedig sorra buktak el javaslatai az alkotmányossági szűrőkön. Amikor az egészséges fejlődést segítő beruházások kidolgozott tervei híján a privatizáció teljes leállása, majd hirtelen újraindítása után nagy hirtelen ölébe poty- tyanó pénzzel a koalíció hirtelen azt se tudta, mit csináljon. Amikor szakmai győzelemnek számít a világkiállítás meg nem rendezése. (Vagyis a semmi.) Amikor'a kormány- váltást megelőző három év sikeres antiinflációs politikájának eredményeképpen felére csökkent inflációt sikerült fél év alatt ismét a duplájára növelni. Amikor a mai kormánypártok korrupcióellenes jelszavakat hangoztatva nyertek annak ellenére, hogy az előző ciklusból azóta sem sikerült egyetlen esetet sem feltárniuk, ugyanakkor szocialista politikusok sora keveredik durván korrupciógyanús olajügyletekbe. Amikor a szlovák alap- szerződés megkötése óta rosz- szabb a felvidéki magyarság sorsa, mint bármikor az utóbbi években. („Meciar szavahihető ember” - hallhattuk miniszter- elnökünktől.) A gazdasági nehézségekért legalább lehet a körülményekre hivatkozni. A szociális helyzet romlása, az általános egzisztenciális bizonytalanság pedig ráfogható a gazdasági helyzetre. (Igaz, hogy ennek ellent mond a más területeken észlelhető felelőtlen pazarlás.) A jogbiztonság azonban még pénzbe se kerül, csak politikai elhatározás kérdése! A kampányjelszavak éles kontrasztjaként az új kormány első ténykedése volt az önkormányzati választási törvény „rapid” módosítása saját vélt érdekei szerint, valamint két minisztérium összevonása, amit azóta a kormányfő is el- hibázottnak minősített. Ezek után alig volt olyan lényeges, előző ciklusban hozott törvény, amit ne szabtak volna át saját ízlésre. A gazdaságot szabályozó törvények nem hogy. évente, hanem évente többször is változnak - lehetetlenné téve ezzel a vállalkozóknak befektetésük megtérülésének kikal- kulását. Egy miniszter (Keleti) leváltásához pedig ma már a nyilvánvaló alkotmánysértés is kevés. Itt nem tudom megállni, hogy ne utaljak a pécsi Városházán történtekre. A hatalmat magához ragadó, a választók előtt addig nem létező MSZP- SZDSZ koalíció amint észlelte, hogy törekvései az általuk is elfogadott SZMSZ-be ütköznek, nem volt rest egy „nem” szó közbeiktatásával eltakarítani az útjából a jogi korlátokat. Ahogy a szocialista frakcióvezető frappánsan megfogalmazta: csak nem fogják holmi formális előírások az érdemi döntéseket megakadályozni? Pedig a jogállamot éppen ez különbözteti meg a formális demokráciától: a paragrafusokat nem illik az éppen hatalmon lévőknek a saját képükre formálni. A demokratikus jogállam lényege a szokásjog és a jogszabályok mindenki általi tiszteletben tartása. A Magyar Demokrata Néppárt vallja: a polgárokat nem lehet kísérleti alanyként kezelni, még kevésbé választási trükkökkel becsapható tömegnek tekinteni. Ma már a kormánypártok szavazói is látják: a két párt nem tartotta meg legfontosabb ígéreteit. Szakszerűség helyett rögtönzések, jog- biztonság helyett állandó törvényváltozások, adócsökkentés helyett emelés, szociális biztonság helyett további elszegényedés, az egészségügy és az oktatás ellehetetlenítése. A Néppárt olyan társadalomért küzd, ahol kiszámítható és tervezhető a jövő, ahol a cselekvő ember élvezheti munkájának gyümölcsét, ahol az állam nem sújtja elviselhetetlen járulékkal polgárait, ahol a legelesettebbeknek sem kell rettegniük - ahol érték az Ember. Hegedűs Tamás, MDNP < k \ )
