Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-08 / 275. szám

8 Dunántúli Napló Kistermelők 1996. október 8., kedd Gyümölcságazataink EU-csatlakozáskor Gyomnövényismeret A gyomnövények ismerete nélkül szinte elképzelhetet­len a korszerű növényter­mesztés. Németh Imre könyve e tekintetben hi­ánypótló mű, minden eddi­ginél nagyobb segítséget nyújt a gyakorló szakembe­reknek azzal, hogy külön­böző fejlődési fázisokban mutatja be a tárgyalt gyo­mokat. Az 501 gyomnö­vény leírása mellett 200 rajzos ábra segít azonosí­tani a hazai tájakon előfor­duló gyomnövényeket. A 282 oldalas ismertető meg­rendelhető a Futár Szak- könyvszolgálatnál (1300 Budapest, Pf. 126.) Új felfogás a kergemarhakórról Az AIDS vírusát azonosító francia tudós szerint mind az AIDS-nek, mint az újabb ví­rusos betegségnek, a Creutz- feld-Jakob-kómak, továbbá más - ma még ismeretlen - kóroknak is kedvez a boly­gónkon bekövetkezett drasz­tikus környezeti változás. Ma még nem tudni, vajon az AIDS-hez hasonló mére­teket ölt-e majd a Creutz­feldt-Jakob-kór is, mely az emberi agyat kezdi ki a mar­háéhoz hasonlóan. Csak any- nyi bizonyos, hogy a Föld környezeti elváltozásai miatt fokozott a veszélye annak, hogy újabb és újabb, esetleg az eddigieknél is pusztítóbb betegségek jelenjenek meg és terjedjenek járványszerűen. Kistermelők rovatunkkal legközelebb október 22-én jelentkezünk Magyarország EU-csatalkozá- sának várható időpontjával kapcsolatosan a vélemények megoszlanak ugyan, de abban, hogy „2000 körül várható”, egyetértenek a honi szakértők. Fogadjuk el legvalószínűbb időpontnak a 2002-t, a tagor­szágok agrárszakértői ezt tart­ják legvalószínűsíthetőbbnek. Gyümölcstermesztési szem­pontból ez nagyon közeli idő­pont! Gondoljuk csak meg: minden egyes gyümölcsfa, amelyet az idei évtől kezdő­dően elültetünk Magyarorszá­gon, az már az Európai Unió­ban fog teremni! Minőség minrJenekfelett Ez óriási felelősség! Az egy­szerű megállapítás meglehető­sen bonyolult tennivalókat kí­ván a magyar gyümölcster­mesztéstől. Meg kell felelni mindenekelőtt a minőségnek, a korszerűségnek, a hatékony­ságnak, a gazdaságosságnak, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha ehhez hozzávet­jük jelenlegi helyzetünket és főként tőkeszegénységünket akkor kirajzolódhat előttünk, hogy az ágazat fejlesztése az ágazaton belüli részérdekek önzése mentén nem alakíthatók ki, a gazdasági összefogás vég­termék-centrikusán, korrekt jö­vedelem-megosztással, az egymásrautaltságból származó tisztességes elszámolással te­remthető csak meg, amely ga­rantálja az egymásra épülő gazdasági lépcsők egyenkénti biztos megélhetését a fajtától (biológiai alapok) kezdve a végtermékig („önmagát kínáló” egalizált, nyersfogyasztású ki­szerelés, gyümölcslé, konzerv­ipari termék stb). Földrajzi helyzetünk (Európa közepén vagyunk!), ökológiai adottságaink, a szakma szel­lemi tőkéje, a meglévő bioló­giai alapok, a támogatási rend­szer ésszerű alakítása, az integ­ráció lehetősége, a minőség mindenekfelettinek való elis­merése a magyar gyümölcsöket az EU-csatlakozás vonatkozá­sában sikerre ítélik, ha lehető­ségeinket korrektül vesszük számba és ha a kihívásoknak komolyan megfelelünk. A lehe­tőségeket gyümölcsfajonként célszerű megvizsgálni. Az alma jövője Almcitermesztésiinkről a gaz­dasági elemzések megállapít­ják, hogy még a hazai költség- viszonyok mellett is 50%, vagy azt meghaladó friss, asztali mi­nőségű (tehát 70 mm feletti és teljesen hibátlan) áruhányad szükséges a rentabilitáshoz. Ez egyébként az EU országaiban is általános. Ha elfogadjuk, hogy a hazai fogyasztás 2000 körül ismét 180-200 ezer tonna lesz, ha a minőségi követelményei­ben jelentősen növekvő „keleti exportot” 100-120 ezer - tesz- szük és mintegy 20 ezer tonnát feltételezünk az EU, a skandi­náv és tengerentúli piacra, ak­kor 300-340 ezer tonna friss ét­kezési almára jósolunk keresle­tet. 50%-nyi részarány mellett szintén 300-340 ezer tonna ipa­rit termelhetünk, tehát várha­tóan Magyarország alma össz­termését az ezredforduló táján 600-700 ezer tonnában kell be­csülnünk. Ezt a mennyiséget a jelenlegi országos termésátlag három-négyszeresét termő, in­tegrált és környezetkímélő technológiát alkalmazó, inten­zív művelődésmódú, új világ­fajtákat alkalmazó ültetvénye­ken lehet elérni. Nagy lehetőség a meggy Cseresznye: ma Európában a reneszánszát éli. A kereslet eu­rópai növekedése és a hazai ki­váló fajtaválasztékunk garancia az ágazat fejlesztésének sike­rére, de ehhez szükséges lesz a gyenge növekedésű alanyok és az új, alacsony koronaformák elterjesztése, ezek nélkül nem lehet a cseresznye termesztésé­nek hatékonyságáról beszélni. Az elfogadható piaci megjele­néshez kell a minden ízlést - a legkényesebbet is - kielégítő csomagolás, a nagy gyümölcs­méret és az egyöntetű érettségi fok. Meggy: jó minőségű, önter- mékeny, bőtermő, kiváló ízűm meggyfajtáink vannak, amelyek garantálják a több évbeni 20 ezer tonna exportot, szinte kizá­rólag Németországba, annak el­lenére, hogy a német meggyter­melők rendszeresen kívánják visszaszorítani a magyar megy- gyet. Ez a mennyiség ipari fel­dolgozásra kerül, óriási lehető­ség lenne, ha marketing munká­val a nyugat-európai országokat „rávennénk” a friss fogyasz­tásra, mivel hazai meggyeink erre lehetőséget adnak. A nyu­gat-európaiak szerint ugyanis a magyar az egyetlen nép, aki nyers gyümölcsként megeszi a meggyet, de ez azért van így, mert csak a magyar meggyfajták ehetők nyersen, a nyugat-euró­paiak valóban nem! Kajszi az igazi magyar Kajszi: termesztésre - még őshazájában is! - bizonytalan. E legkiválóbb ízű és legszéle­sebb körben felhasználható gyümölcsünk, ez az a gyü­mölcsfaj, amelyre leginkább érvényesíthető lehetne a „ma­gyar gyümölcs" jelző. Exportja gondos kiszereléssel és gyors szállítással bővíthető, feldolgo­zott formában szintén, de utób­bihoz illatosabb fajták kellené­nek. A termőhely kérdését át kell értékelnünk, nem szabad a termelését erőltetni a 250-300 méter tengerszint alatt és az erő­sen felmelegedő fekvésekben a tavaszi fagyok kártétele miatt. őszibarack: hosszú távon nem gondolkodhatunk ver­senyképességgel a déli orszá­gokkal, be kell látnunk, hogy termeszthetőségének északi ha­tárán vagyunk. Exporttal a köz­vetlen nyugati és északi szom­szédainknál számolhatunk, és természetesen „belső exporttal” is, amely a hazánkba érkező tu­risták ellátását jelenti. Dió, mandula, mogyoró A szeder és az áfonya iránt van EU-kereslet, e két bogyós gyümölcs termesztésének fel­futtatása több mint lehetőség, de csak a számukra megfelelő termőhelyen! Nagy esélyes a dió. Tartós exportkereslet van iránta, ha­zánk jó adottságokkal rendel­kezik a folyóvölgyekben a ter­mesztéséhez. Jó fajtákkal is rendelkezünk, semmi nem in­dokolja a jelenlegi alacsony termést. A dióbél és a zölddió mellett nagy lehetőségnek szá­mít a kettős hasznosítású dió­termesztés, ahol a „faanyag­termés” is kiemelt fontosságú. Mandula: a hazai lehetősé­gek messze kihasználatlanok, édesipari integrációval úgy le­hetne feltámasztani, hogy ex­portot is nyerhetnének a ter­mesztésből. Mogyoró: ma alig beszélhe­tünk hazai termelésről, pedig törzses bokra ültetvénnyel, in­tenzíven állíthatnánk elő ko­moly exporttételeket, megfe­lelő termőtájon, klónszelektált fajtákkal. A lehetőségeket számba vet­tük. Ezek kihasználása piac- gazdasági viszonyok között leginkább a termelők vállal­kozó kedvén múlik, amihez ér­telemszerűen kell kapcsolódnia a fölényesen biztos termelés­technikai ismereteknek. Buzássy Lajos az FM helyettes államtitkára Tartós az exportkereslet a dióra fotó: Tóth László MA GA N-BANKSZAMLA STANDARD ATM KARTYA N YUGDIJPENZ TA R Mi azért dolgozunk, hogy az Önök megbízásait - a kor követelményei szerint és a többszáz éves banki hagyományoknak megfelelően - teljesítsük. Munkánk alapja a minőség és a megbízhatóság Tradíció és szakértelem MEZŐBANK MAGAN-BANKSZAMLA STANDARD ATM KARTYA NYUGDÍJPÉNZTÁR A káposztafélék téli tárolása A kései fejeskáposzta október­ben éri el azt a biológiai érett­séget, amikor már elég magas a szárazanyagtartalma, így jól tá­rolható. A téli fajták akkor al­kalmasak tárolásra, amikor a fe­jük kemény, jól beborultak és a színük kifehéredik. A tárolás sikerét természetesen a helyes fajtaválasztás is nagyban befo­lyásolja. Csak hosszú tenyészi­dejű, magas szárazanyagtar­talmú fajták alkalmasak a téli tárolásra. Ilyenek pl. A Bartalo F,, a Davos F ,, a Galaxy F, stb. fajták, illetve hibridek, amelyek késői érésűek és az említett tu­lajdonságokkal rendelkeznek. Bár az idei időjárás nem kedvező a termények betakarí­tására, mégis törekedni kell arra, hogy lehetőleg száraz idő­ben szedjük le a fejeskáposztát. A nedves, csapadékos időben ugyanis a relatív szárazanyag­tartalom csökken, a sejtfalak elvékonyodnak, így a káposzta­fejek sérülékenyek lesznek, el­tarthatóságuk romlik. Ha mégis nedves, körülmények között kell leszednünk a fejeket, min­denképpen szárítsuk, szikkasz- szuk meg, mielőtt betárolnánk. A tárolás történhet szabad­földön - nagyobb mennyiség esetén és fedett létesítmé­nyekben. Nagyon fontos, hogy csak az ép, egészséges és sérü­lésmentes fejeket tároljuk le. A szabadföldi tárolás eredmé­nyességét az időjárás változé­konysága nagyban befolyá­solja. Itt esetenként nagyobb veszteséggel kell számolni. A szabadföldi barázdás tárolási módszernél gyökerestől és borí­tólevelekkel együtt szedjük fel a töveket. Az előre elkészített árokba - barázdába - gyökérrel felfelé egymás mellé helyezzük el a fejeket és szalmával, majd földdel betakarjuk. A takaró vastagságát a hideg beálltával növeljük. Kitárolásnál a gyöke­rektől és borítólevelektől meg­tisztítva ép, egészséges fejeket fogyaszthatunk, illetve vihe­tünk a piacra. A gyökér nélkül felszedett termény tárolása történhet prizmában, veremben, pincé­ben, polcra, vagy ládába rakva. Itt kell megjegyeznem, hogy borospincében sem zöldségfé­leségeket, sem gyümölcsöt tá­rolni nem szabad. A bor ugyanis rendkívül érzékeny. Minden idegen szagra „kénye­sen reagál”, ami az élvezhető- ségét hátrányosan befolyásolja. A prizmában történő tárolás­nál a prizma magassága legfel­jebb 1,5 m lehet. Szellőzőcsa­torna építése elengedhetetlen, hogy a termény légzésekor ke­letkezett hőt elvezethessük. A prizmát vékony szalmaréteggel takarjuk, majd földeljük. A hi­deg fokozódásával a takaró ré­teget növeljük. Tavasszal, az időjárás jobbra fordulásával a takaróréteget vékonyítani kell. A legkedvezőbb tárolási hő­mérséklet a 0-3 C fok között van. Ebben az intervallumban legkevesebb a párologtatás és a kórokozók szaporodására sem kedvező a körülmény. A fagyok beálltáig a szellőző légcsatomát nyitva kell hagyni és talajhőmé­rővel a prizma belső hőmérsék­letét ellenőrizni kell. A prizmás szalmás tárolás egyaránt alkal­mas fejes, vörös és kelkáposzta, valamint karalábé tárolására is. A fedett léte­sítményekben lé­nyegesen kisebb veszteséggel le­het tárolni a ká­posztaféléket. Itt mesterségesen tudjuk szabá­lyozni a levegő hőmérsékletét és relatív páratar­talmát. (Kedvező a 85% körüli pá­ratartalom). Utóbbi időben egyre terjed a konténeres táro­lás. Fém vagy fa konténerben 500 kg körüli súlyú tisztított termény helyezhető el. Meg kell említeni a külön­böző kórokozók okozta fertőzé­seket, amelyek még a táblán kö­vetkeztek be. Épp ezért a betáro­lás során nagyon fontos a lelki- ismeretes válogatás és a kíméle­tes bánásmód. Az ütődések, még ha nem is látszanak, a sejteket roncsolják, ami később a kór­okozók fertőzésének kiinduló pontja lehet. Ha ellenőrzés során a tárolótérben kellemetlen rot­had káposztaszagot érzünk, a terményt sürgősen át kell válo­gatni és a hibás fejeket eltávolí­tani, hogy a fertőzés továbbter­jedését megakadályozzuk. Dr. Tamcsu József Tárolásra csak ép, egészséges káposztát válasszunk fotó: laufer László i

Next

/
Thumbnails
Contents