Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-07 / 244. szám
1996. szeptember 7., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Képek Baranyáról - Az Új Dunántúli Napló fotóriportereinek munkáiból látható kiállítás Pécsett, a Hungária úti Gyöngyszem Galériában. A szeptember közepéig nyitva tartó tárlaton, amelyet Lombosi Jenő, a lap főszerkesztője nyitott meg Müller Andrea, Läufer László, Löffler Gábor és Tóth László mutatkoznak be a millecentenáriumot ünneplő megyénk tájait bemutató képeikkel. Löffler Gábor fotója Csebényben (balról), míg Tóth László képe a kozármislenyi apácakolostor alapkőletételénél készült. Galambosi László Gyémántcsürös kertben Nap-tenyérbe hajtják fejüket az almák, pislognak zöldszemmel. Botorkál a kertben rózsa-sarus Isten, beszélget tüzekkel. Parázsfogú máglyák arany torkuk tátják, hosszan ropogtatnak. Fényparipa hátán fiatal szivárvány égi tóban úsztat. Füttyöget az ember, kondit kék vederrel, mosdik piros kútnál. Fölragyog a káva, pipacsos madárka gyöngyről gyöngyre ugrál. Nyár udvara tárva, szekér oldalára kévék kapaszkodnak. Dunyhafehérzsákba zuborgó búzába csillagok bozsognak. Lángszoknyás nőszirom kristályhéjú holdon táncot lejt repesve. Templom-nagy kazalok, őrző komondorok bámulják merengve. Bor csobban pohárba. Gyűljünk áldomásra hajnalig dalolva! Gyémántcsűrös kertben kortyolgat az Isten, vállunkat karolja. A túlélés titka a rugalmasság Nagy Sándor a pécsi Ifjúsági Ház igazgatója fotó. laufer l. Két évtized már bizonyíték. Lassan 22 éve dolgozik a pécsi Ifjúsági Ház élén Nagy Sándor. A ház pedig működik, él, sőt: túlélte a sok művelődési ház halálát hozó néhány utóbbi évet is. Hogy volt ez lehetséges?- Minden a csapatmunkán áll vagy bukik - mondta el az igazgató. - Ezért a várostól kapott közművelődésért díjat nekik is szeretném megköszönni, mert nem kaphattam volna meg, ha nincs mögöttem egy igazi csapat. Minden vezető legfontosabb feladata és felelőssége, hogy jó társaságot alakítson ki maga körül a munkatársakból. Nagy Sándor titka ehhez az volt, hogy arra törekedett: mindenki tudjon érvényesülni, s a feladatok eredményességének visszaigazolását a munkáján keresztül kapja meg. A Ház előnyös belvárosi helye segít, de szerinte inkább csak manapság, amikor a művelődési házakat elöntik az olcsó ruhák, cipők, virágok.-A vásárok nem zárják ki innen a kultúrát. Egy napközben kihasználatlan teret hasznosítunk, s az ebből befolyó pénzek azok, amelyekkel meg tudunk maradni a néhány évvel ezelőtti jegyárakon. Persze, én is szívesebben látnék az előtérben olcsó könyveket inkább. A támadásokra Nagy Sándor azzal felel: „az vesse ránk az első követ, aki helyettesíteni tudja ezt a pénzt”. Ma csak az marad talpon, aki a kulturális missziót, a szolgálatot a szolgáltatással is képes összekapcsolni. Ehhez rugalmasság, nyitottság kell, a legtágabb értelemben. A Ház régebben is bekapcsolódott a városi rendezvényekbe, többek közt a filmszemlébe, a felnőttbábfesztiválba. Itt működött a Fiatal írók Alkotóköre, s voltak olyan országos visszhangú rendezvények, mint a terápiás betegrajzok kiállítása. Az Ifjúsági parkban pedig olyan nevek indultak, mint Földes László, Kati és a Kerek perec, itt éledt újjá a Hungária. A régi politikai vezetéssel nem lehetett összeveszni, meg kellett találni a hangot. Taktikákkal, de ez is sikerült. Ma a politika nem szól bele a Ház működésébe, de a nyitottság, a partnerség ma is jellemzi az Ifjúsági Házat.- Mi felkínáljuk a szervezési tapasztalatainkat, ez szolgáltatás. És ez is egy szakma! Miért dilettánsok csinálják, amikor itt szakember, tér is van egy programhoz? Persze minden intézményben fontosak az egyéniségek. Egy főnök is az, és ehhez a pozícióhoz nem ritkán változni kell.- Vezetni nem könnyű. Az ember elkövet bizonyos hibákat. A baj az, ha ezeket nem tudja kijavítani. Én is sokat változtam. Ma tudom, a leghasznosabb demokratikus vezetőnek lenni. Hatalmi szóval nem lehet eredményt elérni. Az marad fiatal, aki lélekben is ifjú. Nagy Sándor pontosan így járt. Ma sem sokallja a munkát. Olyan főnök, aki maga is beáll a sorba. H. I. Gy. A Művészetek Háza ajánlataiból A pécsi Művészetek Háza tehetségkutató galériájában az idei szezon első kiállítója Borbás Eszter lesz, akinek fotóiból készül válogatás. A tárlatot szeptember 10-én 17 órakor a játékteremben Bo- gárdi Aliz nyitja meg. Szeptember 14-én, szombaton újra Pécsett játszik a Budapester Klezmer Band. A 19 órakor kezdődő koncerten a hallgatók megismerkedhetnek a kelet-európai jiddisül beszélő zsidó közösség hagyományos hangszeres zenéjével. A Házimozi sorozatban Gabriel Axel különös filmje, a Babette lakomája lesz látható 11-én 18 órától. Mediterrán ősz A hét végén kezdődik a Mediterrán Ősz rendezvénysorozat Baranyában. Az első programra Hosz- szúhetényben kerül sor ma, amikor is reggel fél 8-tól, a zenés ébresztőtől estig tart a hetényi szüret. Délelőtt kézműves kirakodó vásár, borkóstoló, térzene várja a vendégeket és az érdeklődő helybelieket, 14 órakor borcimke kiállítás kezdődik, 15 órakor pedig dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnöke nyitja meg az eseménysorozatot. Ezután Bocz Gyula szobrászművész alkotását avatják, majd néptáncműsor kezdődik a szabadtéri színpadon. Este 8 órától pedig fergetegesnek ígérkező szüreti bál zárja a napot. Helló Amerika, Helló Cleveland! Az otthon - messziről „Helló, Amerika, Helló Cleveland!”, így üdvözlöm a várost gondolatban, amikor hosszú utazás után kilépek a repülőgépből. Kötődésem Amerikához születésem előtti: anyai dédapám ugyanis a még fiatal Fe- rencz József idejében szerződött a pennsylvaniai bányákhoz, lánya, a nagyanyám ott van eltemetve. A már itt született és picivé töpörödött 93 éves nagynéném ma is helyes magyarsággal beszél. Sorsom kegyének tekintem, hogy öcsém jóvoltából tizenhat év után újra Amerikában vagyok. Bokros-virágos környezetben élnek az enyéim: hangulatos családi házban. A nyírt füves kertek körül kerítés sehol. Itt-létem első vasárnapján a magyarok által épített Szent Imre templomban hallgatunk misét. Maga a templom valamint a hozzátartozó helyiségek gondozottak, tiszták, szépek. A szentbeszédet az Erdélyből ideszármazott Sándor atya mondja gyönyörű magyarsággal. Régi és új ismerősök köszöntének szívélyesen. Néhány nap múlva Maria- pócson találkozunk újra. Igen, Máriapócson. Az itteni magyarságnak hiányzott egy zarándokhely, ahol jeles ünnepeken Mária iránti tiszteletüket leróják. Néhány jómódú asz- szony - özvegy - adományából került a szent hely a római, majd a görög katolikus egyház tulajdonába a nagykiterjedésű terület. A tér bejáratánál Má- ria-oltár, odább kereszt, majd Szent Antal és a Szentcsalád szobra, végül a nyitott előterű templom a padokkal. Az egész terület gondját mindössze két apáca viseli. Itt tartja évi ünnepi ülését az amerikai magyar Szent László lovagrend. Sógornőm ez alkalomból mellére tűzi a lovagi tagságot jelentő címeres arany csillagot. Az egyesült magyar egyletek elnöke tart ünnepi beszédet a szent király életéről s törvényeiről. Az ünnepség keretében az itt élő magyarságért, annak magyarnak maradásáért végzett munkája elismeréseként lovagi aranykeresztet adományoznak dr. Peller Miklós mérnöknek, a Szent Imre templom orgonistájának. Fölötte és a jelenlévő négy aranykeresztes lovag fölött Szent László képével díszített zászló ékeskedik. Az ünnepséget három pap által celebrált görög szertartású mise követi, melynek egyes részeit a Szent Imre templom kórusának éneke kíséri. A mérsékelt számú gyülekezetből hiányzik a rend több jeles tagja, a betegek, s a már elhunytak, s hiányzik az ifjúság csakúgy, mint a clevelandi templomból. A misét a magyar himnusz, majd a Boldogasz- szony anyánk kezdetű énekkel fejezik be. Mindez mélységesen megrendít, ugyanakkor háborgók, hiszen a távolság biztonságából imádkoznak s féltik az „óhazát”, többen pedig nem átallják bírálni az otthonmarad- takat, akik „nem képesek igaz magyar embert állítani az ország élére.” Mise után baráti beszélgetés az ugyancsak nyitott társalgóban. Mellettem arany lovagi keresztet, s apósa után vitézi címet viselő korosabb úr ül. Amikor öcsém megemlíti elhunyt férjem vitéz voltát, baráti mosollyal szólít nemzetes asszonynak. Vegyes érzelmekkel fogadom a megtiszteltetést, az üres cím nekünk csak nehézséget okozott az elmúlt évtizedek alatt, fiam a megváltozott helyzet ellenére sem folyamodik az apja után örökölhető cím viseléséért. A lovagi aranykeresztet viselő úr mintegy mentegetőzve mondja, hogy kezdetben minden itt élő magyar vágyott haza, ám ez a vágy időközben csillapult, ma már csak ritkán, vendégként járnak Magyarországra. Kötik őket az itt töltött évek, az időközben elhunyt szülők sírja, az itt felnőtt gyermek, s a már itt született unoka, aki egészen amerikai, de a jobb nevelés érdekében távolabbról is elhordják az egyházi iskolába, ahol magyar nyelvet és történelmed!) ta- nulhatnajc. S köti őket a kemény munkával elért, de vitathatatlan jólét, amit Magyarországon elérni nem remélnek. Töprengéseim közt próbálok megértő, de legalább kevésbé nehézkes lenni, őrlöm a gondolatot, miszerint, ha otthon jobban őriznénk hagyományainkat, s ha, mint annyi másban, kemény munkában is követnénk Nyugatot, több okunk volna vesztett értékeink, s szerényebb lehetőségeink között is bízni egy jobb jövőben. (1996. nyár) Leszkó Margit *
