Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-01 / 238. szám

1996. szeptember 1., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Az utóbbi évek német sikerszínésze Az új sorozatsztár: Helmut Zierl Felesége a 34 éves kebelcsoda: Dolly Dollar Bohém élete lesz-e Miminek? A júniusban elhunyt volt görög miniszterelnök, And- reasz Papandreu egyedüli hivatalos örököse harmadik felesége, Mimi. Most min­denki arra kíváncsi, hogy mit örököl a hölgy. Ugyanis a minap az első után előke­rült egy második végrende­let is... A politikus vagyonát több tízmillió dollárra becsülték, ám az első végrendeletben csupán egy 200-as Merce­dest és 100 ezer dollárt ha­gyott feleségére. Görög po­litikusok véleménye szerint nemsokára újabb Mimi-bot- rány borzolja a kedélyeket. Hogy miért? Mert özvegyi nyugdíja alig haladja meg az 1500 dollárt, s ebből a pénzből aligha futja majd a közel ezer négyzetméteres kastély fenntartására, amelynek korántsem biztos, hogy ő a tulajdonosa. A szakemberek négy-hat millió dollárra becsülik az ingatlant. Állítólag a politi­kus még halála előtt Mimire íratta az értékes villát, amelynek árát egymillió dollárra taksálta az elhunyt miniszterelnök. Az ajándé­kozás azonban valószínűleg nem törvényesen történt. Papandreu négy gyermeke és egy házasságon kívül született lánya természete­sen megtámadja a végrende­letet. Nos, hogy szerepel-e az álomvilla a testamen­tumban, az csak szeptember közepén derül ki, amikor felnyitják Papandreu várat­lanul előkerült második végrendeletét. Az Ágytól, asztaltól című 13 ré­szes német tévéfdmsorozat ha­zai nézői (MTV 2) találkozhat­nak azzal a Helmut Zierl- lel (39), aki az utóbbi évek­ben változatos szerepvállalá­saival is ki­tűnt. Sorozat­sztárként is ismerik (Sing­les, Marx und Coca Cola, Florida Lady), mert alakított már felügyelőt (Tom Reh­berg) a ZDF júliusi műso­rára tűzött Vö­rös fény (Rot­licht, 1993) című krimiben az igen tehet­séges és csinos Barbara Rud- nik (Inge) tár­saságában éppúgy, mint egy áh lamügyész - Max Wolkenstein - figuráját az azonos címet vi­selő sorozatban, ami a SAT 1 műsorán fut. Hozzánk most az Ágytól, asztaltól című sorozatban Hek­tar ex-féij szerepében érkezett meg Helmut Zierl (Cseke Pé­ter), aki a sorozat epizódjaiban még sok borsot tör az egykori hitvese orra alá, mert az igyek­szik karriert csinálni a maga el­képzeléseinek megfelelően. Ez azonban még Németországban is az „ágytól és asztaltól való megválás” (azaz: a válás) ke­serű átéléséhez vezet, ami ná­lunk sem ritka. Helmut Zierl esetében ez nem akut kérdés családon belül, hiszen a felesége - Dolly Dol­lar (34) - ma már sikeres soro­zatsztár, a Max Wolkenstein című SAT 1 sorozatban a férje titkárnőjének (Steffi Busch) a szerepét alakítja, jóllehet ko­rábban az újságírók Dolly Dol­lart csak a „kebelcsoda” kate­góriába sorolták, jól látható „előnyei” miatt... A holsteini születésű Helmut Zierl és a bajorországi „kebel­csoda” ^kezdődő kapcsolatát so­kan csak megmosolyogták Németországban, s nem is sej­tették, hogy ez a „párocska” majd 8 év házasságot kibír; pe­dig ez már valóság, és a három szép gyerekük is. Á család az utóbbi években visszavonultan él Hamburg mellett, ahonnan a forgatások színhelyeire is eljárnak.-Igazán boldogok és meg­elégedettek vagyunk, teljes harmóniában élünk. Nekem a családom a mindenem. Nélkü­lük az életem szegényebb lenne - nyilatkozta a boldog német a Hamburgban megjelenő Auf einen Blick című hetilap 26. számában. Hajzer Lajos Helmut Zierl családjával kerékpár-kirándulásra indul Kiállított emberpár Szokatlan látványosság várja a dán főváros állatkertjének láto­gatóit: a különböző állatokon kívül a Homo sapiens két pél­dányát, egy férfit és egy nőt is megtekinthetnek, akik három hétig a majomház egyik ketre­cében élnek. A „főemlőspár”, a 35 éves Henrik Lehmann és a 29 éves Malene Botoft egy harminc négyzetméteres, ple­xiüveggel védett ketrecben ka­pott helyet, igaz, a majmokénál komfortosabb körülmények között. A bútorozott, telefon­nal, faxszal és számítógéppel felszerelt helyiségben szeptem­ber közepéig mutatják be min­dennapi életüket a kíváncsi te­kintetű látogatóknak. Miért döntöttek e nem mindennapi bemutató mellett? „Az ember a majmok családjába tartozik; a legfejlettebb majom a földön, s természetes dolog, hogy őt is bemutassuk” - adta meg a vá­laszt az állatkert szóvivője. Kártya m- ' c.í > t „Erőszakos szeretet?” jeligét választott az az olvasónk, aki már kérte a Kártyafaggató se­gítségét. Utoljára türelmi időt javasoltak a lapok. Most úgy látja, reménytelennek látszik három éve tartó érzelmi kap­csolata. Sajnos a kártya sem csoda­szer a boldogságra. Nem dönt és nem él helyettünk, legfel­jebb figyelmeztet, lehetősé­geket vázol fel. Az ön eseté­ben sok hátráltató tényező volt, és aránylag kevés olyan pont, amikor a közeledését szívesen fogadták volna. Ezek a szituációk azonban sokszor képesek megváltozni, még a legszomorúbbnak látszó helyzetekben is. Az önök kapcsolatában mindig meg­volt és meg is marad az a fur­csa kötődés-érzet, amit idáig is tapasztalt. Tudnia kell, hogy a férfi nem az ön szemé­lyét utasítja el, csak a közele­dés stílusát. Dé ezt sem ön miatt, hanem a saját magában fölépített lelki páncél, vastag védőkéreg miatt. Az ilyen falaknak saj­nos az a tulajdonságuk, hogy ha kívülről bontogatjuk őket, belülről egyre vastagabbra nőnek. Ha még érez valamit e férfi iránt, ne keresse, ne siet­tesse a vele való egyértelmű és világos találkozást. Be­szélhet vele arról, hogy ön őszintén és szeretetből kí­vánta támogatni, értesse meg vele, hogy nem vezeti önér­dek, és bár most csalódott, mindig elérhető lesz, ha a fér­finek segítség kell. Fontos, hogy ne várjon rá, ön már megtette a magáét. Annál is inkább, mivel máris megje­lent a lapokban egy új érdek­lődő, aki ugyan kicsivel fiata­labb önnél, de igazi kutyahű­séggel követné magát. Nyis­son tért önmaga körül. A ne­héz időket utólag már ne bánja (még ha fájdalmas em­lékei is vannak), az emberség sohasem rossz befektetés. Ennek eredményét is fogja látni. Hodnik Ildikó Gy. ■Sk (Szerkesztőségünk címére to­vábbra is várjuk leveleiket.) Tiltott tollak Norvégiában Norvégia biztos európai rév azok számára, akik veszélyezte­tett madarak és vadak tollával és szőrméjével kereskednek. A norvég természetvédelmi igaz­gatóság és a vámhatóságok a közelmúltban sok üzletben ko­boztak el műlegyes horgászati csalétkeket és csalétekfelerő­sítő eszközöket. Az üzlettulaj­donosokra tetemes pénzbírság és rosszabb esetben börtönbün­tetés vár. Külföldiek azért utaz­nak oda, hogy olcsón vásárol­janak olyan madártollat, amely egy vagyonba kerül az európai feketepiacon. Gyakorlatilag va­lamennyi norvég sportszerüz­letben árusítanak olyan műle­gyes horgászati felszereléseket, amelyek veszélyeztetett állat­fajták, papagájok, majmok és jegesmedvék tollát, illetve szőrméjét tartalmazzák. Főzzünk változatosan! Római paradicsom. Az ola­szos ételekhez, pizzához, mi­lánói makarónihoz, különféle ragukhoz kitűnő fűszeres pa­radicsompüréből érdemes egyszerre nagyobb adagot ké­szíteni. A mártást margarinos dobozokba vagy tejfölös po­harakba töltve befagyaszthat­juk, s így pillanatok alatt föl­használható, ha szükség van rá. Hozzávalóké kiló leveses és 2 kiló Lucullus paradi­csom, 2 fej hagyma, 6 gerezd fokhagyma, 10 evőkanál ét­olaj, só, bors, ízlés szerint ke­vés rozmaring és bazsalikom. A felaprított hagymát az ola­jon kissé megpároljuk. A pa­radicsomokat forró vízbe mártjuk, hideggel leöblítjük és a héját lehúzzuk. Négyrét vágjuk, és a magos részt ki­kaparjuk belőle. Az előkészí­tett paradicsomot a félig dinsztelt hagymával, a zúzott fokhagymával és a fűszerek­kel együtt egy órán át párol­juk. Ha a püré nagyon besűrű­södne, kevés vízzel pótoljuk. A kihűlt római paradicsomot kis adagokra osztva befa­gyasztjuk. Attól függően, hogy mihez használjuk, fő­zéskor kevés cukrot is tehe­tünk hozzá. A római mártás az alapja a házi pizzaszósznak. A már­táshoz fél órai főzés után 15 deka gombát és 15 deka las­kára vágott főtt füstölt tarját keverjünk, és 15 perei együtt főzzük tovább, míg besűrűsö­dik. Húsokhoz fenséges a spanyol mártás. A fent leírt módon előkészített paradi­csomot fél kiló almával és 15 deka gombával együtt párol­juk puhára. W. M. RÁDIÓ MELLEIT Jegyzet Magyar turisták, vámhivatali kalózok kénye-kedvére A magyar tu­rista lelkesen készülődik - összekuporgatott pénzén - egy jó kis görög útra, ami nagyjá­ból anyagilag még elviselhető és ami még szintén fontos: nem csalódik az elkövetke­zendő tíz-tizenöt napban. A tenger gyönyörű kék, még lila, meg zöld, aztán ismerke­dik a gyantás ízű remek bo­rokkal, a negyvenfokos „Ouzo” nevű ánizsos pálinká­val, gyanakodva, majd jó ked­vűén csipegeti az elé tálalt főtt garnéla rákokat, sok-sok re­mek salátával és van hozzá kí­sérő zeneként szirtaki és min­den, ami jó kedvre deríti. Aminek éppen itt az ideje. Mert mielőtt még Görögország földjére lép, előtte jócskán megetetik méreggel a szerb vámosok. Nem azért, mert magyar. Egy frászt. Aki valami ok­ból átlépi a szerb határt, lehet cseh, vagy szlovák, vagy len­gyel, vagy skandináv, a szerb vámos úgy levágja oda felé és visszafelé is, hogy eme mér­téktelen szemtelenség láttán elszorul a torka a dühtől. És a tehetetlenségtől. A vámos nem Kalasnyikov géppisztolyt vesz el a turistá­tól, és nem tőkehúst, mondjuk, amelyet egyetlen ország hatá­rán sem engednek át, csak úgy, mint mondjuk szaporításra szánt szőlővesszőt sem, vagy más növénykultúrát. Minden ország védekezik a nyershús­sal, vagy különféle élőnö­vénnyel behozott - nagy kárt okozható - betegséggel szem­ben. A szerb vámos - a jó ég tudja milyen erkölcs alapján - a sápot szedi be. Egy barátom meséli kis­kocsmánk törzsasztalánál: „Amikor átléptük a szerb ha­tárt, a vámos kilátásba he­lyezte: órákig kell állnunk a határon. Ha csak ... nem do­bunk össze neki egy kis piát, meg cigarettát meg a jó ég tudja mit még? A busz sofőrje már előkészítette a jól megra­kott reklámszatyrot. így aztán csak közel négy órát ácsorog- tunk a tűző napon.” Kolléganőm meséli: „A fia­tal vámos fölszállt a buszrá és mutatta az ujjaival, két órát kell várnunk. Majd egy idő múlva fölszállt a másik vámos legény és azt mondta: adjunk neki dobozos sört. Kapott há­rom dobozzal, aztán később még kért négy dobozzal, utána négy doboz Fanta üdítőt. Ha­zafelé két karton Marlboro ci­garettára tartott igényt. Úgy dobtuk össze márkában a cigi árát, amit a határon lévő bolt­ban megvásároltunk és átadtuk neki. Az ablakon át belestem a vámosok irodájába. A földön prizmába rakva állt a sokszáz karton cigaretta. Ez csak az aznapi „bevétel” lehetett. Mesélik: „Visszafelé elke­rültük a szerb határt, más utat választottunk. Bulgáriából Romániába léptünk át. Mit tesz isten, a román vámos a mellettem ülő hölgytől egysze­rűen elvette a görög Metaxa konyakot. Ajándékba akarta hazahozni, nem is volt másra pénzre. Sírva fakadt. De le­nyúlták valamennyi utas cso­magját is. Mint valami középkori rab­lóbanda ...!” E fenti történetek amennyire hitelesek, annyira nem hatnak újdonságként. Nem találkoztam még olyan magyar turistával, aki a szerb határállomásokon áthaladva ne részesült volna e vérlázító tor­túrában. Nem hiszem - nem merem feltételezni! - hogy a szerb hivatalos szervek „áment” mondanak e mocskos kalózkodásra. Lehet, hogy nem is tudnak róla. Vagy ha igen, ők is bűn­részesek. A magyar idegenforgalmi intézmények bizonyára isme­rik a hazai turisták megalázó eseteit. És ha igen, az ügy el­juthat a külügyminisztérium­hoz is. Onnét pedig már csak egy lépés a szerb követség. Ott kéne panaszt emelni, a hazai állampolgárok védelmében. Mindez egyszerűnek tűnik. És mégis, valahol elakad az ügy, a vámosok a túloldalon pedig vidáman rabolnak. És meddig? I Egy „vámpír” az Edinburghi Fesztiválon. A „Circus of Horrors” show szereplői vért is ad­tak a fesztivál idejére felállított véradó központban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents