Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-25 / 262. szám
1996. szeptember 25., szerda Magazin Dunántúli Napló 11 A társadalmi minimum Pécsett 1996 augusztusában 31 296-91 097 forint Mi kell a tisztességes megélhetéshez? A júniusi felmérés után másodszor kerül sor Pécsen társa-- dalmi minimummérésre. Az adott város társadalmi minimuma amely olyan összegű jövedelmet jelent, amely racionális gazdálkodás mellett biztosítja az emberi élet fizikai fenntartásán túl a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettség adott szintjén kialakult és általános törvény szerűvé vált javak és szolgáltatások szerény, de társadalmilag elfogadható színvonalú fogyasztását. Számításunk tételes fogyasztói kosár alapján történik, amely most 492 tételből áll. Ezeket négy összetevőre bontva vizsgáljuk kés családoknál (1280 Ft), és az inaktív férfiaknál (386 Ft), míg csökkenés - bár ez kismértékű, csupán 0,2-0,4%-os - az egyedülálló nőknél (156 Ft), ill. az inaktív nőknél (70 Ft) volt megfigyelhető. Élelmiszer Ha az élelmiszer minimumot a társadalmi minimum értékeihez viszonyítjuk, akkor megállapítható, hogy a családok létszámának növekedésével növekszik az élelmiszerre költött jövedelemarány. Az élelmiszerre fordított kiadások részaránya családtípusoktól függően 17-27% között mozoglakásösszetevő aránya az egyedülállóknál, közülük is az inaktív férfi van e szempontból a legrosszabb helyzetben. 15 035 Ft-ot kell lakásra fordítania, ami a társadalmi minimum ösz- szegéhez viszonyítva 48%-ot jelent. A lakásra fordított jövedelemhányad tekintetében szintén csökkenést figyelhetünk meg júniushoz képest. Egy százaléknál nagyobb csökkenést az egyedülállóknál, azon belül is az egyedülálló férfiaknál (202 Ft-tal), ill. az inaktív férfiaknál (202 Ft-tal), valamint a háromgyerekes családoknál (624 Ft-tal) figyeltünk meg. Családtípusok Társadalmi minimum Egy főre eső érték Élelmiszer Lakás Ruha Egyéb Egyedülálló férfi 33.216 33.216 6.833 15.035 2.765 8.583 Egyedülálló nő 34.733 34.733 6.833 15.035 3.736 9.163 Házaspár 54.267 27.133 13.667 18.780 6.501 15.319 Házaspár egy gyerekkel 67.545 22.515 17.501 21.847 9.404 18.793 Házaspár két gyerekkel 80.066 20.016 2L335 24.225 12.307 22.199 Házaspár három gyerekkel 91.097 18.219 23.252 26.161 15.710 25.957 Egyedülálló nő egy gyerekkel 48.803 24.402 10.667 18.792 6.639 12.705 Egyedülálló nő két gyerekkel 61.351 20.450 12.584 22.108 10.042 16.616 Inaktív férfi 31.296 31.296 5.467 15.035 2.212 8.583 Inaktív nő 32.653 32.653 5.467 15.035 2.989 9.163 Inaktív házaspár 50.233 25.117 10.934 18.780 5.201 15.319 élelmiszer -, lakhatással kapcsolatos, ruházati és egyéb költségek. A bontás a minimum értékek összetételről ad jellemző képet. A társadalmi minimum összetétele A KSH megyei igazgatósága által készített rendszeres jövedelemstatisztikák adatai alapján a megyében 1996 második negyedévében az átlagkereset bruttó 41 423 Ft, ami “ 14,1%- kal magasabb, mint 1996 első negyedévében. Az egyes családtípusok társadalmi minimumait az alábbi táblázat mutatja. Táblázat A táblázat adatait nézve látszik az, hogy a társadalmi minimum családtípustól függően változik, a nagyobb létszámú családoknak többe kerül a megélhetésük. Ha figyelembe vesszük, hogy a fogyasztói kosár csak minimális fogyasztást enged meg, szembetűnő, hogy még egy ilyen minimális fogyasztás is igen magas összegeket igényel. Felmérésünk adatait összehasonlítva a júniusi adatokkal megállapítható, hogy a társadalmi minimum összege kismértékű növekedést mutat. Jelentősebb növekedés - 1%-nál nagyobb - az egyedülálló férfiaknál (465 Ft), a háromgyerenak, a legalacsonyabb árányt az egyedülálló inaktív családtípusokban figyeltük meg, míg a legmagasabbat a két, ill. három gyerekes házaspárok esetén. Az ő esetükben az élelmiszer kiadásaik már igen magasak a kétgyermekes családoknál kb. 1300 Ft-tal, a háromgyerekes családoknál pedig 3200 Ft-tal haladják meg a 20 000 Ft-ot. Az élelmiszerre fordított kiadások - a társadalmi minimum összegéhez viszonyítva - minden családtípusban némi (0,2-0,6%) csökkenést mutat - 82 204 Ft - júniushoz képest. Lakás A lakásra fordított kiadások képezik továbbra is a társadalmi minimum legnagyobb hányadát. Ez esetben is családtípusoktól függően (28-48% között) változik a lakásra fordított kiadások aránya a társadalmi minimumhoz viszonyítva. A legalacsonyabb lakásra fordított részarány a háromgyerekes házaspároknál (28,7%), azaz 26 161 Ft. Ez annak tudható be, hogy minél nagyobb a háztartás létszáma, annál kevesebb az egy főre jutó lakásfenntartási költség (pl. ugyanannyi mosógépre, hűtő- szekrényre, televízióra stb. van szükség egy egyfős háztartásban, mint egy ötfősben). Ennek következtében a legmagasabb a Pécs értékeit az egriekkel összehasonlítva megállapítható, hogy az egri lakásra fordított kiadásokhoz képest Pécsen jelentősen több (családtípustól függően 29-38%-kal többet, azaz 4140-5880 Ft-tal), kell a lakásra fordítani. Ruházat A ruházati kiadások a többi összetevőhöz viszonyítva, a minimum értékek legkisebb hányadát teszik ki. Családtípustól is függ azonban, hogy az összetevő aránya mekkora. A cikkek összetevőjét vizsgálva első ránézésre kitűnik az, hogy a nők jövedelmük nagyobb arányát (kb. 2,5%-kal többet, azaz 971 Ft-tal) kénytelenek ruházati cikkekre fordítani, mint a férfiak. Érdemes azonban megemlíteni, hogy míg a nők ruházati kiadásai csökkentek (0,6-0,9%, azaz 206-258 Ft-tal) júniushoz képest, addig a férfiaknak többet (1%-kal, azaz 394 Ft-tal) kellett ruházatra fordítaniuk, mint két hónappal korábban. A számadatok jól mutatják, hogy a gyerekszám növekedésével egyenes arányban nő a ruházati cikkekre fordított kiadások aránya. Mindez azért érdemel figyelmet, mivel a városban a gyerek és csecsemő ruházati cikkek árai az utóbbi időben igen megdrágultak. Az árnövekedést az egyes családok különböző „technikákkal” igyekeznek ellensúlyozni. Elsősorban arról lehet szó, hogy a felnőtt vásárol magának ritkábban ruhát, ill. ha több gyerek van, akkor ők a már kinőtt ruháikat adják tovább. Azonban, mint az adatok is mutatják azokban a háztartásokban, ahol gyerek vagy csecsemő van a ruházati összetevőben, alig lehet visszaszorítani a kiadásokat. Ezt látszik alátámasztani az is, ha a táblázat adatait összevetjük a júniusi adatokkal. Ha ruházati értékeket összevetjük az egri értékekkel, látszik, hogy Pécsen - családtípusoktól függően - 28-54%-kal magasabb (824^1065 Ft-tal) a ruházatra fordított jövedelem- arány. Egyéb kiadások Az egyéb kiadások minden esetben meghaladják a ruházati cikkekre fordított kiadások arányait. Minél nagyobb a háztartás létszáma, annál kisebb az egyéb kiadások részaránya a társadalmi minimumhoz viszonyítva. Különösen erősen jelentkezik ez az inaktív családtípusokban. Ez azért is figyelemre méltó, mert ez az az ösz- szetevő, melyben a gyógyszerek és egészségügyi kiadások találhatók. Júniushoz viszonyítva az inaktív családtípusok egyéb kiadásainak részaránya csak kis mértékben változott. Jelentősebb - 1%-ot meghaladó - növekedés az egyedülálló nőknél (339 Ft), ill. az inaktív nőknél (339 Ft) volt tapasztalható. Ezen összetevőben vannak az oktatási költségek is (egyetemi tandíj, tankönyvek árai, beiskolázási költségek stb.) melyek az iskolakezdés időszakában jelentős többlet terhet jelentenek a gyermekes családok számára. Az inaktív családtípusok egyéb kiadásainak júniushoz viszonyított kismértékű növekedésével szemben jelentős emelkedés volt tapasztalható a gyermekes családtípusoknál, ezen belül is a háromgyerekes családoknál (2428 Ft), ill. a két gyermekét egyedül nevelő nőknél (1683 Ft), ahol a növekedés júniushoz képest meghaladta a 2%-ot, amivel megközelítette, sőt a háromgyerekes családok esetében meg is haladta az inaktív nők és férfiak egyéb kiadásainak társadalmi minimumhoz viszonyított részarányát. A növekedés magyarázata a beiskolázási költségek idei nagy arányú növekedésében keresendő. Kákái László Szociológus Néma testvéreink így nevezte az állatokat egy magyar író pár emberöltővel ezelőtt. Igaza volt, annak ellenére, hogy a legtöbb állat nem néma. Panaszkodni tud - de tiltakozni már nem. Kegyetlenül bánunk az állatainkkal. Sokan nem is sejtik, hogy ez a kérdés is összefügg az európai közeledéssel, netán csatlakozással. Magyarország „belenövelése” az Európai Unióba sok dologtól függ. Ha nem támasztják előfeltételnek az állatvédelmi törvény megalkotását, rögtön a csatlakozás után válik azzá. így, ahogyan most van, semmiképpen sem maradhat. Ma természetesnek tűnik számunkra, hogy mindenféle láncra vert, megkötött kutyákat látunk. Egy (nyugat) európai polgárt a látvány valósággal sokkolhat - náluk ugyanis ez (is) elképzelhetetlen. Ott van ellenne törvény és végrehajtó szigor is volt valaha - amíg szükség volt rá. Ma már nincs, hisz ilyen nyilvánvaló állatkínzás eszébe sem jut senkinek. De nem lesz libatömés és tolltépés sem. Az évente millió számra szándékosan mérgezett libák máját a túlműködés növeli kóros nagyságúra. Mi ez, ha nem állatkínzás? Az élő liba tollának kitépése bizony nem azonos a birkák nyírásával. Erről a libák tudnának többet mondani - ha nem lennének némák, tehát védtelenek. Nekünk kell szólni helyettük. Kevesen, keveset járunk vágóhidakra. Ami ott történik, valójában szörnyű mészárlás, és nemcsak a „kifinomult lelkeket” rázza meg. Az élet keménységétől ugyanolyan keményre edzett polgárokat is elgondolkoztatná egy ilyen látogatás. És aki nem járt „csirkegyárban”, nem nagyon tudhatja, milyen is az állati szenvedés. Kelés után a kicsiny pihés állatokat nemük szerint elválasztják és az egyik csoportot - mert tenyésztési mutatói nem olyan kedvezőek, mint a másiké - egyszerűen elpusztítják. Gázzal. Vagy tűzbe vetik, kazánban égetik el élve, esetleg véres masz- szává préselik. A túlélőket kis ketrecekbe teszik, hogy mozogni se tudjanak, tehát jól és gyorsan hízzanak. A csirkéknek dróthálón kell állniuk, a napot sohasem látják, mesterséges élet a sorsuk. Nem sokáig szenvednek, hamar leölik őket. Tömegesen, gyárilag. Iparszerűen. És mielőtt valaki élelmezéspolitikai vagy gazdasági érvekkel állna elő, azt mondom: ne tegye. Ugyanis nem arról van szó, mit eszünk és az a táplálék hogyan jut el az asztalunkig. Arról van szó, hogy hogyan bánunk az állatainkkal. Éz rólunk állít ki bizonyítványt, az állatvédelem vagy nem védelem az emberről szól. Ha állatkínzásra képesek vagyunk, más bűnökre is hajlamosak lehetünk, gyengék bennünk a fékek. Aki egy életre láncra ver egy kutyát, ne nevezze magát embernek. Csak ennyit érjünk el, egyelőre. És ha normális világban fogunk majd élni, ahol mindez nem fenyegeti állatainkat, sokkal kevesebb szenvedés jut maid az embereknek is. N. I. Új kínai influenzavírus Az influenzás megbetegedéseket figyelemmel kísérő világméretű egészségügyi hálózat különös érdeklődéssel követi nyomon az "A/Vuhan" elnevezésű új influenzavírust azzal kapcsolatban, hogy az 1996-97-es télre - elsősorban Európa vonatkozásában - új védőoltást dolgoznak ki. A hálózat nyomon követte a nevezett vírustörzset annak Kínából való kiindulásától (ahol 1995. szeptemberben izolálták) egészen Ausztráliáig és Új-Zélandig, ahol ebben az évben okoz nagyszámú megbetegedést. Közismert, hogy az influenzavírus kiszámíthatatlan és rendkívül gyorsan változó jellege szükségszerűvé teszi az oltóanyag folyamatos módosítását és az új változat gyártását. A kínai vírus Ázsiában terjedt el, nevezetesen Szingapúrban, majd tavaly télen megjelent az észak-amerikai kontinensen és globálisan megkímélte Európát. 1996-ban a vírus az ottani téli évadban megvetette a lábát Ausztráliában és Új-Zé- landban. Új-Zélandon kiszorította az influenzavírus A és B típusának minden kategóriáját. Ezt a vírust azonban még nem határozták meg pontosan -jelentette ki dr. Jean-Claude Manuguerra, a párizsi Pasteur Intézet kutatója. Európának elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy kifejlessze az „A/Vuhan” vírus elterjedésének megakadályozására szolgáló oltóanyagot. Nyelvtörő pongyolaságaink Aki nem tud „németusul”, az ne beszéljen „németusul". Vagy legalábbis tanuljon meg. így módosítottam magamban a régi közmondás, amikor a minap a tévében a német hadügyminiszterről, Volker R(ihe-rő\ tettek említést, s az említést tevő így mondta a nevet: Rühe. Holott - mint tudott - a németben a szóközi h-be- tűt hangsúlytalanul kell ejteni, illetőleg úgy, hogy az előtte lévő magánhangzót hosszítja. Vagyis esetünkben a miniszter neve Rűe- nek ejtendő. De ha csak ennyi lenne! A német alkotmánybíróság- mint tudjuk - Karlsruhe-ban székel, s e város nevét is gyakorta így szokták mondani: Karlsrúhe. Holott - ugyebár - Karslrúeról volna szó. És itt van a régi hazai sörmárkanév. A visszatért Dre- her-vől volna szó. Hányszor halljuk tévében, rádióban így mondva: Dréher, pedig ez is inkább Dréer lenne. Ha hagynák. Vajon ezt a „nehéz” nyelvi feladatot meg lehetne-e valamiképpen tanítani, nehogy terjedjen! De mennyivel kevesebb gondot okoz kis hazánkban az angol nyelv. Ma ezt divat tanulni, mint hajdanán a németet, aztán az oroszt (ezért is vert bennem gyökeret az említett szóközi h ejtése). Igaz, a tévében alig látni ma már olyan reklámot, ami legalább egy-két újabb angol szóra meg ne tanítaná - ingyen és bérmentve! - honfitársainkat. Van viszont valami, amiben máris egyeduralko- dóak az angol kifejezések, ez pedig a számítástechnika. A megdönthetetlen érv: világszerte az angol a számítástechnika nyelve. Na jó! De emlékeztessünk csak arra a régmúlt időre, amikor ugyanígy voltunk a fut... pardon ... a labdarúgással mondván: a játék a ködös Albionban született a kifejezésekkel együtt, mi csak átvettük azokat, mint mindenfelé másutt is. így aztán főleg a háború előtt, de után is még évekig dívott a futball, az of- szájd, a hend, a bekk, a half, a center, a komer, meg a többi. De ki emlékszik ma már ezekre az angolból átvett kifejezések? Mert egyszer csak kezdtek jönni az új magyar szavak: a labdarúgás, a les, a hátvéd, a szélső, a csatár, a középcsatár és középhátvéd, a szöglet, stb. És lám, a labdarúgás ettől még labdarúgás maradt (igaz, néha olyan, amilyen), s a les láttán már eszünkbe sem jut ofszájdot mondani. Hát nem lehetne valami hasonló nyelvújítást csinálni a számítástechnikában is) (a computer-technika már rég kiment a divatból!) Biztos, hogy minden kifejezést nem lehetne magyarítani, de legalább egy részét! ... Ugyancsak a rádióban, tévében hallani - s ha ott mondják, hát előbb-utóbb kiírthatatlanul benyomul a köznyelvbe is, és nem is javítva azt. Tulajdonképpen egy egyszerű, hétköznapi összetett szóról van szó: „mindez”. E szónak az első tagja, a„mind” szinte sugallja az értő fülnek, hogy a használata esetében többféle dologra vonatkozó összefoglaló utalásról van szó. Ezzel szemben mit hallunk? Sajnálatosan egyre gyakrabban azt, hogy a „mindez”-zel mindössze (vagyis csak, csupán) egyetlen - tetszik érteni: egyetlen! - dologra hivatkoznak. Ugyan miért e pongyolaság? Nem lehetetlen a szó kimondásakor oda is figyelni a mondandóra? Egyszer szólni kellene már egy, a nyelvünkben rég gyökeret vert szóról és származékairól, tudván azt, hogy már aligha sep- rűzhetők ki a magyar nyelvből. Mert még idejében, amikor talán még lehetett volna, igazából senki nem tett semmit. Ez a szó az, amit, lehet, valamikor a múlt században(?) alkottak a latin operáció szó magyarosítása végett. Tehát: a műtét. Mindenesetre egy 1927-ben kiadott lexikonban már ez az orvosi cselekvés címszava, maga az operáció így külön már meg sem található. A műtét (s a belőle kreált műtő) nyilván összetett szó, a„mű”-ből és a „tenni” ige e gyakran alkalmazott (1. feltét, rátét, stb.) alakjából alkották. Ellene így semmi kifogás nem lehet, hiszen egy latin eredetű főnév helyébe lépett egy frissen született és elég jól hangzó magyar főnév. A baj - szerintem - akkor kezdődött, (valamikor talán - na már megint! - az 50-es években), amikor az egyszerű, két szótagú, könnyen kiejthető szó kezdett önálló életet élni, és lön belőle az ige. Vagyis „operálni” helyett kezdték használni a meglehetősen faramuci „műteni” igét mindenféle ragozott és elöljárós formájában. Szóval amíg az alapszóban határozattan felismerhetők voltak az értelmes összetevők - a mű és a tét -, az új csinálmányban egykettőre elvesztették azt. Maradt a „műt” mint szótő. Tehát megszületett nyelvünkben egy párját ritkító ige, amivel sehogy sem tudok megbarátkozni, s ha csak lehet, ki is kerülöm a használatát. Ez persze az igére értendő, azt nyelvtörőnek is, pongyolának is tartom, még ha a köznyelv el is fogadta. Bár egy korábbi helyesírási szótár még „csak” a műtétnél és a műtőnél tart. Remélem, még most is így van. Hársfai István
