Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-21 / 258. szám
8 Dunántúli Napló Oktatás - Tudomány 1996. szeptember 21., szombat Bauer Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorának tanévnyitó beszéde / Élesedő hazai és nemzetközi versenyben Tisztelt Hallgatóim! Kiemelt figyelemmel és szeretettel köszöntőm az első éveseket. Önök (képletesen) most lépnek át először az egyetem kapuján. Tagjai lesznek egy nagy közösségnek, mellyel kialakuló kapcsolatuk, reméljük, egy életre szól. Itt kemény munka vár önökre, melynek eredménye, az orvosi illetőleg főiskolai diploma most bizonyára elérhetetlen messzeségben levőnek látszik. Hat vagy négy év hosszú idő, de hamarabb röppen el, mint gondolják. Nagyon szeretném, ha majd visszatekintenek erre az időre, a kemény munka emlékére nézhetnek vissza és élvezhetik majd ennek a munkának a gyümölcsét, a tényleges tudást. Kívánom, hogy a tanulás mellett érjék önöket nagyon kellemes, maradandó élmények, élvezzék a diákélet semmivel sem összehasonlítható örömét. Két irányzat harca Az évadnyitó tradicionálisan alkalmat ad az egyetem mindenkori vezetésének, hogy tevékenységéről beszámoljon, vázolja az egyetem helyzetét és kilátásait. Egyetemünk fő tevékenysége az oktatás. Ez kemény munkát jelent, mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak egyaránt. Ezt a magától értetődő tényt azért szeretném e helyütt is hangsúlyozni, mert nyilvánvaló, hogy az élesedő hazai és nemzetközi versenyben csak az eddiginél jobb, magasabb szintű és fegyelmezettebb munkával tudunk helytállni. Egyetemünk szervezeti életében jelentős változás következett be, Kelényi rektor úr és munkatársai által megindított kezdeményezés gyümölcse ez évben érett be, főiskolai képzésünk kari rangra emelkedett. Ez természetesen az egyetemi struktúra átalakítását követelte, mely lényegében simán lezajlott. Tisztelettel üdvözlöm az Orvoskar megválasztott dékánját, Sümegi Balázs professzor urat, valamint a Főiskolai Kar megválasztott. főigazgatóját, Buda József tanár urat és kívánok tevékenységükhöz sok sikert. Igen jelentős esemény az új felsőoktatási törvény megjelenése és hatálybalépése. Előkészítése, megvitatása nagyon sok munkát és energiát igényelt. Nem állíthatom, hogy az orvos- egyetemek speciális helyzete különlegesebb méltánylást nyert volna. Alapvetően két irányzat harcát lehetett kitapintani az előkészítő munkák során. Az egyik irányzat a nagy, sok karú universitasok kialakítását tartja helyesnek, amely biztosítja szervezetileg a különböző tudományágak kooperációját és a gazdaságos működést. A másik irányzat szerint a klasszikus universitasokat meghaladta az idő és bizonyos tudományágak olyannyira kiterebélyesedtek, hogy önállósodásuk természetes folyamat lett, így a század elején leváltak a műszaki tudományok. A biológiai, orvosegészségügyi és agrártudományok most jutottak el erre a pontra, tehát nem egyesítésük, hanem éppen különállásuk támogatandó. A törvény az elsőnek említett irányzatot támogatja, de az is látható, hogy a törvényt szerkesztők és megszavazok tudatában voltak az orvos- és agráregyetemek speciális problémáinak, ami a 116-os paragrafusban öltött testet és ami a törvény végrehajtása során fog még egy-két problémát okozni. Mindenesetre a 3-as § 1. pontja így szól: „Egyetem abban az esetben létesíthető, illetve működhet, ha több tudományterületen, és tudományterületenként több tudományágban, valamint több szakon képes és alkalmas” egyetemi szintű képzésre, ami magyarul azt jelenti, hogy a POTE jelen formájában 98. december 31-én meg fog szűnni létezni, hacsak a 3. § feltételeit nem tudja teljesíteni. Három lehetőség Három lehetőség kínálkozik: Teljesíteni a 3. § feltételeit. Kari struktúrában egyesülni egy másik egyetemmel. Egyetemi szövetséget létrehozni. A feltételek teljesítése elméletileg nem kizárt, lényegében másik tudományterületen történő egyetemi szintű képzés megindítása a kívánalom. Legyen szabad erre még röviden visszatérnem. Ami egy másik egyetemmel történő egyesülést illeti, plauzibilis, hogy a partner a Janus Pannonius Tudományegyetem. Intenzív ezirányú tárgyalássorozat után állunk, de mint a lassan már elcsépelt mondás állítja, az ördög a részletekben rejlik. Nyíltan meg kell monda- nom.hogy az egyesülés gyakorlati végrehajtásáról szóló véleményeinket ezideig nem sikerült egyeztetnünk. A jelen helyzetben úgy érzékelem, hogy egyetemünk közvéleménye és tanácsa a kari struktúra azonnali kialakítását korainak tartja és olyan megoldás felé hajlik, amely lehetővé teszi a szövetség létrehozását. Kétségtelen, hogy a szövetség a törvény szerint is csak két évig tartó átmeneti forma, de mégis lehetőséget nyújt az együttműködés tényleges gyakorlati módjának kidolgozására egy rugalmasabbnak tűnő struktúrában, így pszichológiailag és emocionálisan vonzóbb. Viszont függetlenül az integrációs tárgyalások pillanatnyi állásától, fokozni kell mindennemű, már eddig is a gyakorlatban létező együttműködést a környező egyetemekkel az oktatásban. Realizálni kell a már szintén régóta létező, de sürgető körülmények hiánya miatt meg nem valósított elképzeléseket új képzési formák indításáról a Janus Pannonius Tudományegyetemmel, illetve a Pannon Agráregyetemmel közösen. A mai körülmények között tudományos és oktatási kapacitásunkat 100 százalékosan ki nem használni több mint bűn, hiba lenne. Sok munkát adott Óriási munkát jelentett és jelent, noha ez egyetemünk közvéleménye előtt nem volt kiemelten nyilvánvaló, az egyetemi akkreditáció megszerzésének előkészítése, bár a tanszékek némi ízelítőt kaptak belőle a kérdőív-özön kitöltésekor, továbbá a kari és egyetemi tanácsok tagjai a megszavazás alkalmából. Ad hoc akkreditációs irodát kellett felállítanunk Szekeres prorektor asszony vezetésével Ember prorektor úr, Buda tanár úr, Sümegi dékán úr támogatásával, Killár kollega úr fáradhatatlan munkájának köszönhetően az anyag összeállt. Legyen szabad ezért nekik és nem említett lelkes munkatársaiknak e helyen is köszönetemet kifejeznem. Nagyon sok munkát adott és ad az ágylétszámleépítések ügye. Horváth prorektor úr és Ferenci gazdasági főigazgató úr rettentő sokat fáradozott már ebben az ügyben. A munkába friss erőként lépett be Mózsik megbízott prodekan úr és fáradozásaiknak, melyekért ez alkalommal is szeretném köszönetemet kifejezni egyetemünk nevében, továbbá az objektív helyzetnek köszönhetően egyetemünk gyakorlatilag ágyveszteség nélkül nézhet a végleges egyeztető tárgyalások elé, mutatván, hogy gyógyító intézeteink teljesítőképességük felső határán dolgoznak hosszú idő óta. Tartós alulfinanszírozottságunk a magyarázata annak, hogy az oktatás bevezetésre kerülő normatív finanszírozása tulajdonképpen nem hoz változást a nekünk juttatandó összeget illetően, legalább is az eddigi tervek szerint, eltérően az eddig jobban dotált egyetemektől. Sok szó esett adósságunkról. Itt egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos gyógyító tevékenységeinket akkor is folytattuk a betegek ellátásának érdekében, amikor azokról kiderült, hogy a tényleges költségeket az Országos Egészségügyi Pénztár nem fedezi, más szavakkal az OEP-el kötött szerződésünk és egyáltalán az egész finanszírozási rendszer előnytelen, bizonyos pontokon egyszerűen nevetséges volt. Ráadásul az OEP a korrekcióra vonatkozó ígéreteit nem tartotta be. Mára a helyzet sokat javult, eladósodásunk megállt, de a felhalmozódott adósságunkat görgetjük magunk előtt és fizetjük a késedelmi kamatot egyébként is kevés pénzünkből. A helyzet rendezésére folyamatosan erőfeszítést teszünk. Nehézségeink vannak továbbra is a mindennapi munkában nélkülözhetetlen kézi műszerek beszerzésében, noha egy évközi 5 milliós gyorssegély könnyített a helyzeten. Minden fórumon hangsúlyozzuk, ezért itt is megemlítem, hogy a legkomolyabb elmaradásunk az onkoradiológia területén mutatkozik. Az országban már 4 lineáris gyorsító működik, a mi rendelkezésünkre viszont csak egy kobalt ágyú áll, amellyel nem lehet a sajnos egyre növekvő számú besugárzásra váró beteget ellátni. A Népjóléti Minisztérium programot indított az orvos- egyetemek lineáris gyorsítóval történő ellátására, Debrecen azonban megelőz . bennünket Bauer Miklós a POTE rektora FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ ebben (is), bár náluk is a készülék beállítása csak jövőre várható. Ennek következtében mi előreláthatóan csak két év múlva kerülünk sorra, ilyen hosszú ideig azonban a helyzet nem látszik tarthatónak. Kedvező körülmények Minden nehézségünk ellenére kedvező körülményekről is beszámolhatok. Sikerült nagyértékű modern ultrahang készüléket beszereznünk. Megkezdődött a Művese Állomás bérlete fejében egy új klinika épület építése, amely a II. Belklinika elhelyezését fogja szolgálni. Megkezdődött a Hematológiai Centrum kívánalmait kielégítő átalakítás. Több éves huza-vona után megoldottuk az egyetemi nyomda elhelyezését, így a gépek rövidesen dolgozhatnak. Új lendületet vett a Traumatológiai Centrum ügye. A három érintett tárca miniszterei aláírták a szándéknyilatkozatot, és a népjóléti miniszter úr igen jelentős anyagi támogatást nyújtott a szükséges bővítés megkezdésére. Megkezdődött a Szívcentrum létesítésének újabb üteme, a 400 ágyas Klinikához csatlakozóan. Ennek elkészülte után következik majd a 400 ágyas Klinika most már évtizede esedékes rekonstrukciója. Sajnos a II. sz. Klinikai tömb állagában a rekonstrukciós tervek elkészülte óta olyan nagyfokú romlás következett be, hogy a tervezett puffer kapacitás kérdését újra kell gondolnunk. Nem vallunk szégyent Mindezek javítják munkánk feltételeit, vagy újabb lehetőségeket nyitnak.meg, ami örvendetes, hiszen eddigi tevékenységünkkel sem vallunk szégyent. Nagy örömmel említem, hogy külső, tőlünk független értékelés szerint a POTE tudományos teljesítménye az ország orvosegyetemei között az első, legalább is a vizsgált paraméterek szerint. Úgy gondolom, hogy gyógyító tevékenységünk is állja az összehasonlítást hazánkban és - minden technikai nehézségünk ellenére - bizonyos vonatkozásban a világ bármely gyógyító intézményével, noha a gyógyító munka minőségének mérése nagyon problematikus. Azt szeretném, ha oktató munkánk is kiállna minden összehasonlítást, ha ennek kidolgoznák az elfogadható mérési módszereit. Ezzel visszajutottam az első gondolatomhoz. Kérek mindenkitől fegyelmezett, kemény munkát és bízván abban, hogy ennek fontosságával minden oktatónk és hallgatónk egyetért, kívánok sok sikert és szép eredményeket. Héthatár Új külpolitikai műsor a Duna Televízión Héthatár címmel új külpolitikai műsort indít szeptember 24-től a Duna Televízió. A negyvenperces adások keddenként, 19 óra 25 perctől jelentkeznek majd, ismétlésüket aznap a késő esti film után vetítik - tájékoztatta a Duna TV sajtóirodája az MTI-t. A háttérelemző műsor a hét utódállamban élő, kisebbségbe jutott magyarság sajátos társadalmi, szellemi, műveltségi gondjaival foglalkozik majd, illetve keresi a kialakult konfliktusok kezelésének módjait. A műsor készítői fontosnak tartják, hogy előítélet nélkül mutassák be a román, ukrán, szlovák, vagy szerb műveltség és közélet reprezentatív képviselőit is. Gipsz Jakab K i is az a Gipsz Jakab? Ő a magyar átlagpolgár, aki mindenkit helyettesít úgy, hogy az igazi személy háttérben maradhat. Széles a skála. Van aki mindig titkolja nevét, van aki szívesen venné, ha világgá kürtölnék, de csak azt mondják: Gipsz Jakab. Zömében jelentéktelen személyek alteregói. „Ki nyitotta meg az ünnepséget, - a miniszter? - Az, egy szürke kis egér, valami Gipsz Jakab.”- „Meséld el, kik voltak az Operabálon - világnagyságok?- „Hát volt egy-kettő, de zömében csupa Gipsz Jakab tip-lábolt! „És képzeld öregem, bejön a szobába egy ilyen Gipsz Jakab Bumunyapusztáról és azt állítja magáról, hogy ő is elvállal két-három miniszterséget, mint Suchmann Tamás. Hogy mer ilyet állítani!” Egy autó parkol teljesen szabálytalanul a forgalommal szemben, elzárva az utat. Állhatna szabályosan is a saját oldalán, mert van hely. Alul, felül várakozó autók. Tanakodás a szabálytalankodó autóban. „Odébb húzódjunk?” - Minek - szól a másik - csupa Gipsz Jakab. Hadd várjanak.” Úgy gondolom, ennyi példa elegendő, hogy értékítéletünkben a fentiek nagy táborát egy kézlegyintéssel elintézzük. De van egy réteg, amelyik nem sértődik meg, ha nem nevezzük nevén. Sőt...! Itt vannak például az olajszőkítők. Evek óta csak beszélnek róluk, de van-e aki a képernyőn látott akár egyet is közülük, természetesen névvel együtt. Nincs arcuk, nincs nevük. Napjaihk- ban az Állami Számvevőszék (amit az Alkotmánybírósággal együtt igen nagyra becsülök) firtatja néhány pénzintézet milliárdos szabálytalanságát, követelve a személyek felelősségre vonását, ami természetesen nehezen megy név nélkül. A pörbölyi kisgyermekek tragédiáját az ország már el is felejtette, mert új szerencsétlenségekben szomorkodik amiatt, hogy ellopják a vasúti sorompókat biztosító berendezéseket. Mutassanak már végre egy személyt, aki rendszeresen elviszi a rézkábeleket, aki összetöri, festékkel befújja az irányjelző táblákat, aki szétrombolja a gyermekjátszótér játékait, a telefonfülkéket. Csupa Gipsz Jakab . . . pardon, G. J. - mert a személyiség védelmét törvény biztosítja. Más. Művészet. A város szívében szobor díszeleg. Fültanúja vagyok két pécsi Tüke beszélgetésének. „Te, kit ábrázol ez a szobor? - Hát, ... feje az nincs, akkor csak egy miniszter lehet (természetesen távol- külföldi). És a lába között az az öntözőcső? Valószínű, azt jelzi, hogy férfiú. De akkor ott valami más alkatrésznek is kellene lenni - például két golyócskának. - Biztosan a megszorító intézkedések miatt erre már nem tellett pénz - így a válasz. - És miért pont ide tették? - Hát hova tegyék? - Lánygimnázium elé? Mégis kit vagy mit ábrázol? - Kit, mit . . . Hát Gipsz Jakabot” - volt a válasz. Nem hallgattam tovább ezt a földhözragadt, művészietlen társalgást és leültem a Színház tér előtt lévő padra, ahol városunk idegenforgalmi nevezetességei - három torzonborz részeg koldus szokott ülni. Most üres volt, állítólag Unokatestvérvárosi Torzonborz Fesztiválon tartózkodnak külföldön. Nézegettem az ötösével cikkázó, hangtalanul suhanó biciklistákat, milyen egyesen robognak el a kis totyogó, galambokat kergető apróságok és szintén totyogó nagyszülők között. Alig-alig löknek fel valakit, és azoknak sem vérzik nagyon az orruk. Jobb lenne, ha IFOR tankok járnának, az berreg, zörög - meg lehet hallani, hajön. G ondolatsorom végére az kívánkozik, hogy a sokfajta Gipsz Jakab között mi vagyunk a legtöbben, - a jelentéktelen, gürcölő átlagpolgárok, akik mindent lenyelnek, mindent eltűrnek. Közös a nevünk, s ha nem lenne TÁJ kártyánk és számunk, meg sem tudnának különböztetni bennünket. Olyanok lennénk, mint a hangyák. Egyéniség nélküli senkik, akiket a láthatatlan Nagy Gipsz Jakab irányít. Vigyázzunk a TÁJ kártyánkra! Dr. Szalai István í i i ff
