Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-15 / 252. szám
6 Dunántúli Napló Háttér 1996. szeptember 15., vasárnap Megbékélés Közép-Európában? Adalékok a holnap, Temesváron aláírandó magyar-román alapszerződés történelmi hátteréhez Holnap, szeptember 16-án írják alá Temesváron a már eddig is nagy viharokat kavart magyarromán alapszerződést. Szerkesztőségünk dr. Horváth Csabát, a JPTE ismert történész-adjunktusát, több, Magyarország e századi történelmét feldolgozó kötet szerzőjét kérte fel a két nemzet viszonyát befolyásoló történelmi tények összefoglalására. (A statisztikai adatokat és térképeket részben a Pécsett élő dr. Horváth Csaba, részben dr. Raffay Ernő ugyancsak Baranyából elszármazott történész kutatásai alapján közöljük.) A nemzetiségek A lakosság megoszlása Magyarországon (Horvátország nélkül) Nemzetiség 1880 1900 1910 fő (mill.) % fő (mill.) % fő (mill.) % magyar 6,40 46,6 8,60 51,4 9,90 54,5 német (£k f 1,87 13,6 1,99 11,9 1,90 10,4 szlovák 1,85 13,5 2,00 11,9 1,94 10,7 román 4 2,40 17,5 2,80 16,6 2,95 16,1 kárpát-ukrán Mmí k 0,35 I 2,6 0,40 2,5 0,46 2,5 horvát HBBiH 0,20 1,2 0,20 1,1 szerb ■ 0,63 4,6 0,50 3,1 0,50 3,0 egyéb 0,20 1,6 0,20 1,4 0,30 1,7 összesen I 13,75 16,80 18,26 A történelmi tragédiák, sorscsapások tudati feldolgozása hosszú időt vesz igénybe, főleg akkor, ha arra mindig emlékeztet valami, illetve ha azt az eseményt nem engedik a történelem süllyesztőjébe kerülni. Trianon nem egyszerűen történelmi esemény volt, hanem napjainkig befolyásolja a szomszédainkkal való kapcsolatunkat. Továbbélése e térség etnikai kevertségének, a nemzetiségi kérdés megoldatlanságának, a múlt vélt vagy valós sérelmeinek és a saját nemzeti történelmek feldolgozásából eredő identitás (eredet) -problémáknak köszönhető. Ellentmondó történelemírás A történelmi megbékélést elsősorban az akadályozza, hogy történelmeinket sem tudjuk szinkronba hozni. Európának ebben a térségében még nem fejeződött be a nemzetté válás folyamata, s a fejlettség más mutatóiban is messze le vagyunk maradva a Nyugattól. A kölcsönös történelmi sérelmek, a nemzetiségi lakosság keveredése, és a határok bizonytalannak vélése ugyanakkor még mindig helyet adnak ún. múltbéli visszaigazolásoknak. Ez még ma is fenntartja a kérdést: ,Jd volt itt előbb, a történelem folyamán, mely területeket birtokolt”. Az eredet keresés minden nép természetes joga, ám addig létjogosult, míg a tudományos - objektív - kutatások alátámasztják. ülik magunkkal kezdeni a sort: a hun-, sumér-, japán-magyar kapcsolódások keresése még ma sem hagyódott abba és még folyik a vita arról is, mikor foglaltuk el a Kárpát-medencét? Hivatalosan a 986-os dátumot ünnepeljük, László Gyula szerint viszont már a 7. sz. végén végbement az első honfoglalás. A történelmi Magyarország nemzetiségei a 19. században „találták meg” végleg a maguk eredetét. A legnehezebb dolguk a szlovákoknak volt: történelmet kellett kreálniuk maguknak. A kiindulást a morváknál kezdték, így már 830-ban (Mojmir) államot alapítottak. A románok történelmüket a dákoktól vezetik le (Kr. e. a 3. századtól), majd a, jómaiak a 2. századtól összeházasodtak velük” - szerintük így született a román nép és a dáko-román birodalom. A szerbek a régmúltban itt élő thrákoktól és illírektől eredeztetik magukat. S mellettük még létezett egy Ó-orosz állam is. Ha ezeknek az országoknak a 10. századi határait egy térképen ábrázolnánk, el se férne Árpád népe. A szlovákok birodalmának déli határai a Balatonig húzódtak, a thrák-illírekké északon ugyancsak a Balaton, a kijevi Oroszország véletlenül épp Záhonyig tartott, „Dáko-románia” természetes nyugati határsávja a Tisza vonala volt. Hol jut hely a honfoglalásra? Millecentenáriumhoz illő kérdés: hol is volt akkor a honfoglalás? Ha ezeket a térképeket összesítjük, akkor kiderül, hogy Leve- diából - „Etelköz akkor román volt” - határsértések sorozatát követtük el - román, szlovák, orosz határőröket kijátszva - , mígnem végre hét léghajóval leereszkedhettünk az egyetlen - véletlenül - üresen hagyott területre: a Duna-Tisza közének közepére. A „kiskőrösi honfoglalás” rosszhiszemű jogcím nélkülivé alakult: Árpádék ugyanis „megkezdték agresszív nacionalista, soviniszta, horthysta-fasiszta, irredenta, imperialista teijeszkedésüket’’ a békés szomszéd népekkel szemben, s foglalták el „ideiglenesen” - ezer évre - a Délvidéket, a Felvidéket, Erdélyt stb ___ A dualizmuskori Magyarországon még senki nem vette komolyan ezeket a meséket. A birtokon belüliség és az a tény, hogy a történelmi Magyar- országon (Horvátország nélkül) a magyarok 54,5%-os aránnyal rendelkeztek, felülemelkedett a nemzetiségek elképzelésein. A kulturális autonómia is megelégedettséggel tölthette el az ország akkori vezetőit, s tény, hogy a nemzetiségek az első világháború előtt nem gondoltak elszakadásra. Szeparatizmus a magyar királyságban Ám voltak olyan nemzetiségi politikusok, akik már a háború előtt szeparatív tevékenységet folytattak, s bátorította őket a szomszéd - román, szerb - politika is. Már 1914 előtt megindult nyugat felé a propaganda: az eredetekről, az állítólagos nemzetiségi elnyomásokról, s mindezeket hamis etnikai térképekkel is alátámasztották. Mi legfeljebb az 1910-es népszámlálási adatainkat közölhettük, de még azokat sem tartottuk fontosnak állandóan hangoztatni. (Lásd az ábrákon). A hazai nemzetiségek vezetőinek hamis propagandája, román és szerb alátámasztással, nyugaton termékeny talajra hullt, s szép lassan megdolgozta a mérvadó közvéleményt. Első világháborús vereségünk és az ország széthullása persze nem a nemzetiségiek totális elnyomása és felszabadulási vágyuk miatt következett be. Az antant hatalmak ugyan titkos szerződéseket kötöttek Szerbiával és Romániával, a Délvidéket és Erdélyt ígérve nekik, ám mégsem gondoltak a Monarchia szétszakítására. Oroszország kilépése a háborúból meggyengítette az antantot, a kommunizmus továbbterjedésének veszélye pedig arra késztette őket, hogy kis szövetségeseiket erősítsék a Monarchia rovására és Oroszország ellenében. Magyarország jogfosztása A Párizs környéki békék, így az 1920 június 4-én aláírt Trianoni béke hivatkozási alapja a népek önrendelkezési joga volt. Csakhogy ebből a jogból bennünket kihagytak. Szomszédaink és mi közöttünk Trianon értékítéletében teljes az ellentét: ők igazságos, mi imperialista szerződésnek tartjuk. De nem azért, mert megcsonkították az országot, hanem mert 3,5 millió magyar jutott határainkon túlra, egy soknemzetiségű ország helyett keletkezett három, s az itt eddig békésen élő népeket egymás ellen uszította és kiszolgáltatottá tette őket a nagyhatalmaknak. (Lásd a térképen és ábrákon.) Lehetett-e igazságos határokat húzni etnikai alapon Közép-Európában? Igazságost a kevertség miatt nem, de igazságosabbat igen. Remélem nem lepődnek meg: Hitler volt az 1938 és 1941 között, aki a legreálisabban, nemzetiségi alapon rendezte ezt a térséget (német egység, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szerbia, kisebb Románia, főleg magyarsággal növelt Magyarország). Igaz, nem a jó szándék vezette, hanem nagyhatalmi politikája, a kis nemzetek közötti megosztottság elmélyítése, hogy még inkább kiszolgáltatottá tegye őket. 1941 és 44 között az a skizofrenikus helyzet állt elő, hogy Németországnak szövetségese volt Magyarország, Románia, Szlovákia és Horvátország, de nekünk a revízió miatt sokkal nagyobb volt velük a konfliktusunk, mint pl. az oroszokkal. A „fasiszta, utolsó csatlós” A második világháborút követően ez a térség a Szovjetunióé lett, határait is ő húzhatta meg elsősorban. Az azonos mértékkel mérés helyett mi lettünk a bűnös nemzet, az utolsó csatlós, fasiszta nép. Következményeképp' Trianonnál is jobban megbüntettek, nemcsak az ország lett kisebb, hanem elvesztettük azt a jogunkat is, hogy ügyelhetünk a határainkon túl élő magyarok sorsára. A szovjet nagyhatalmúság és a „proletár internacionalizmus” évtizedekre lefojtotta az egymás mellett élő népek egymás iránt érző indulatait, melyek rögtön a felszínre törtek, mihelyt a „csendőri' jólétre szenderült. Nemcsak a szocialista rendszerek dőltek meg, hanem ismét előtörtek a nemzeti-nemzetiségi ellentétek, függetlenedési vágyak. Magyarország e konfliktusokba s a határviszályokba nyíltan nem avatkozott be, visszafogottan politizált, az európai csatlakozást illetően megbékélésre törekszik szomszédaival. Az alapszerződések sarkallatos pontjai a határok sérthetetlensége és a nemzetiségi jogok. A kibékülés érdekében mindegyik kérdésben a magyar fél engedett. Érvényes-e még Trianon? A nemzetközi jog alapján persze feltehetnénk a kérdést: érvényes-e még Trianon, vagy az 1947-es párizsi béke? Hiszen nem Szlovákiának ítélték a Felvidéket, hanem Csehszlovákiának, ám ilyen állam már nincs többé. Ki kapta a Bácskát, Dél-Baranyát? Jugoszlávia sincs többé. Kié Kárpátalja? Ukrajna még térképen sem volt elosztásakor. Több százezer halálos áldozat kellett az ENSZ-nek, hogy végre rájöjjön, a Balkánon meg kell húzni a határokat. A mi józanságunk nem engedte hangosan kimondani kételyeinket, pedig 1990 után elkelt volna egy valóban demokratikus párizsi békeszerződés. Ha választani kell a magyar nemzetiség érdekeinek védelme és egy akár háborút előidézhető határviszály között, a válasz egyértelmű. Ä dilemma azonban fennáll, a területi változtatásról való lemondással sem oldódik meg automatikusan a nemzetiségi kérdés. Sajnos mi sem járunk élen ebben, szomszédaink azonban nyilván folytatják beolvasztó politikájukat, melyet esetleg késleltetni, fékezni tudunk csupán. Ez pedig szerződéssel, vagy anélkül, amúgy is folyik. A megbékélés nehézségei Mi hozhatná a megoldást szomszédainkkal való kibékülésre? A kompromisszumképtelenség miatt nehéz a válasz. Az ő értékítéletük szerint nemcsak a magyar nemzetiségeket kellene sorsára hagynunk, hanem saját identitásunk nagy részét is fel kellene adnunk. így tért vissza az eredetmese a mai valósághoz, melynek fő elemei nemcsak kísértenek, hanem a politika, a kultúra, az oktatás színterein is jelentős szerepet játszanak. Miről kell még lemondanunk? A régi magyar területek történelméről. A Felvidéken például „Rákodról, Secianskyról (II. Rákóczi Ferencről és gróf Széchenyiről). A román történet- írás szerint Szent István román származású, lan Corvin ugyanúgy, mint fia (a Hunyadiakról van szó), stb. Vagyis teljes megbékélés csak az ő történelmük elfogadásával, a mienk megcsonkításával érhető el. Mint ahogy most a Millecentenárium évében is le kell nyelnünk a vádakat „a barbár, primitív, erőszakos magyarok támadásairól a békés, civilizált szlávok, románok” ellenében. Igen nehéz a dolgunk, s ami életbe vágó, az túllép holmi szerződéseken. Évszázados, mesterségesen táplált bizalmatlanságot, indulatokat kellene eltüntetni. Legfontosabb annak a felismerése, hogy e népek a történelemben mindig egymásra voltak utalva. A hatalmak kiszolgáltatottságától csak e kis népek összefogása menthet meg. Ennek a megvalósítása kompromisszumokra kötelez. Mi, nagyon nehéz szívvel, megtettük az első lépéseket. Ti mikor jöttök, szomszédaink...? Dr. Horváth Csaba Kulturális arányok 1920-ban Erdélyben Magyar Német Román Vegyes Erdély összes lakosságának 34,3% 8,7% 55,0% 2,8% Az íml-olvasni nem tudóknak > s 20,1% 2,1% 74,6% 0,7% Az írni-olvasni tudóknak [ , V 48,0% 15,5% 35,8% 0,9% A középiskolát végzetteknek V , J 63,9% 17,0% 18,2% 0,9% A hivatalokban lévőknek 4 - / 60,5% 14,5% 24,5% 0,5% A gazdasági értelmiségnek 71,7% 20,7% 6,5% 1,0% A szellemi foglalkozásúaknak^^^^BkMH 63,5% 16,1% 19,6% 6,8% Akik nem békéinek Szétbontjuk Trianont! - harsogják felhívásukban, s mindenkit, akinek fáj Trianon, a tagjaik közé várnak. A Magyar Területekért Szövetség megválasztott elnöke Balassa László budapesti vállalkozó, s bár a szervezet bejegyzési kérelmét a Fővárosi Bíróság elutasította, bíznak a Legfelsőbb Bíróság kedvező döntésében.- Miért?- Gondolja végig: a bírónő, aki az elutasító végzést hozta a jelenlegi kormány külügyminisztériumához fordult „tanácsért”, állásfoglalásért. Ez Ön szerint a független magyar bíróság?- Érdeklődtem a Külügyminisztériumban: az önök alapszabálya több nemzetközi szerződést sért. ők csak ezt közölték.-Nézze, mi minden fórumot megjárunk, beleértve az Alkotmánybíróságot és a hágai nemzetközi bíróságot is. A legvégső esetben illegalitásba vonulunk. Van időnk, ráérünk.- Hogy érti ezt?- Szervezetünk nem aktuál- politikai megfontolásokból alakult. Hiszünk abban, hogy a trianoni döntés átmenet, szólhat akár még száz évre is, de végül is Nagy-Magyarország területei visszatérnek. Ha nem is az egész, de legalább annyi, amit annak idején a bécsi döntések biztosítottak.- A magyar-román alap- szerződés?- Hazaárulás. Mint minden olyan szerződés, amely lemond a magyar területek békés, tárgyalásos úton való visszaszerzéséről. A békés revízió álláspontján vagyunk.- Ön csak a Hom-kabinet alapszerződéseire gondol?- Nem. Arra is, amit Antal- lék kötöttek az ukránokkal. Valljuk, a tulajdonnak három formája van. A magántulajdon, az állami tulajdon és a nemzet tulajdona. Ez utóbbi a magyar nemzet területe, amellyel semmilyen kormány sem kufárkodhat: nem adhatja el, nem mondhat le róla.- Ezt az alapszabályukban is megfogalmazták?- Természetesen. És e miatt nem óhajtottak bejegyezni bennünket. De mint mondtam, nem adjuk fel: sok revízióról álmodó, Trianont ellenző szervezet működik már Magyarországon, mi ezek csúcsszerve szeretnénk lenni. Egyébként már hatszáz tagunk van, s egyre többen és többen leszünk. Kozma F. i l
