Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-06 / 214. szám

1996. augusztus 6., kedd Társadalom Dunántúli Napló 11 Pályázati támogatás a népjóléti tárcától Idősek klubja Ivánbattyánban Az egykori általános iskolájuk épületét alakítják át Évek óta dédelgetik az elképze­lést: megnyugtató módon gon­doskodni az idó'sekről. A déli ha­tár közelében fekvő Ivánbattyán az utóbbi évek egyik legjelentő­sebb fejlesztéseként éli meg, hogy klubot alakíthat ki a telepü­lés korosabb lakói számára. Mindezt részben annak a pá­lyázatnak köszönhetően, amit a Népjóléti Minisztériumnak nyúj­tottak be, s amelynek eredmé­nyeként 2 millió 700 ezer forin­tot kaptak.- Meglehetősen kitartóak vol­tunk - mondta Keresztes László. - Negyedik éve pályáztunk ezért a segítségért, most megkaptuk. - Évek óta egyértelmű feladat a te­lepülés számára, hogy az időse­inkről az eddiginél szélesebb kö­rűen kell gondoskodnunk. Nem elég a napi ebéd, amit a főző­konyhákról biztosítottunk. A hatvanas évektől kezdő­dően a fiatalok nagy része el­hagyta Ivánbattyánt. A napja­inkban 186 lelkes községben egyre több lett a helyben lakó hozzátartozókat nélkülöző idős ember. Rájuk gondolva döntött úgy az önkormányzat, hogy az egykori iskolájuk épületét klubbá alakítják.- A tetőszerkezetet már felújí­tottuk - folytatta a polgármester. - Nyolcszázezer forintot fizet­tünk érte. Az épület belső átala­kítására pályázatot írunk ki. Egyelőre húsz személyes intéz­ményben gondolkodunk, de va­lószínű, hogy hamarosan na­gyobb lesz az igény. Társalgót, pihenőt, konyhát akarunk a klubhoz tartozóan létesíteni, il­letve itt lenne az az orvosi ren­delő is, amelyben hetente leg­alább egy alkalommal az idősek számára rendelne a háziorvos. Még ebben az évben elkezdik a munkát és a jövő év nyarára tervezik a befejezést. A helyisé­gek berendezése külön feladat lesz számukra. Abban bíznak, hogy ehhez is kapnak segítséget. Többek között Németország­ból. Török E. Az ófalui falumúzeum gondnoka A tüskés, szúrós kaktuszt sokan szeretik, gyűjtik an­nak ellenére, hogy nehéz gondozni: átültetésnél, öntözés­nél előfordul, hogy megszúr bennünket. Mégis, mint felvé­telünkön is látható, a szerető gondoskodást „ezernyi” gyö­nyörű virággal köszöni meg. fotó: müller andrea A nyugdíjasok belvárosi klubja Kétszáz ember találkozóhelye A biztonságérzet megteremtéséért A Nyugdíjasok Országos Kép­viseletének Fómmát rendezték meg a közelmúltban a főváros­ban. A találkozó lényegi kérdé­seiről Krizsán Sándortól, az „Életet az éveknek” Klubszö­vetség elnökhelyettesétől kap­tunk tájékoztatást. Több olyan kérdésről esett szó, amelyek kiindulópontja a nyugdíjasok mai helyzete, il­letve azok a tervezett változta­tások, amelyek érzékenyen érintik őket. Az első ilyen fájdalmas pont, az idei, második nyugdíjeme­lés, az a bizonyos 0.5%, amit nem csak méltánytalannak, ha­nem egy rossz számítási mód­szer következményének tarta­nak. Az alacsony nyugdíjak, az egyre nehezebb életkörülmé­nyeik miatt foglalkoztatja őket az egészségügy átalakítása, a kórházi ágyak csökkentése, amely véleményük szerint egy­előre beláthatatlan következ­ményekkel járhat a többféle, il­letve esetenként súlyos beteg­séggel küszködő idős emberek számára. Úgy látják, hogy a szociális terület sem képes megfelelően törődni az arra rászorulókkal. Nem csak a segélyezés, hanem a hozzátartozók nélküli idős emberek megnyugtató elhelye­zése is egyre nagyobb gond. A szociális otthonok többsége zsúfolt és súlyos működési gondokkal küzd, újak nem épülnek, a magán gondozóhá­zak egyénre vetített költségeit pedig kevesen tudják állni. Az idősebb korosztálybéliek a biz­tonságérzetet keresik, amely­nek alapja, a tisztes nyugdíj. Érdekeik védelmében nagyobb összhangban kellene dolgoz­niuk a megyei, területi érdek- védelmi szervezeteknek. A ta­nácskozáson elhangzott, hogy az aktívabb érdekvédelmi tevé­kenységhez szükséges a Ka­mara alapszabályának, szerve­zeti és működési szabályzatá­nak kiegészítése is.-Amióta országút vezet a fa­lunkba, azóta megállt az elköltö­zés, csak hát ma már sok a mun­kanélküli - mondja kalauzolás közben Heim Józsefné, aki Ófa­lun a Német Nemzetiségi Tájház gondnoka és idegenvezetője egy személyben. Nagyon szereti faluját, ahová az ősei még 1780 táján, Mária Te­rézia uralkodása idején érkeztek a hesseni Fulda környékéről. Ezt a kis falumúzeumot a Műemléki Felügyelőség hozta rendbe 1974—1977 között, hogy bemu­tathassák a mecseki dombok kö­zött sokáig elzárt, német lakosú község múltját, hagyományait, életét, főképpen a faesztergályos munkákat és a székesmesterséget. A tájházat 1979-ben nyitották meg. Heim Józsefné azóta vezeti a vendégeket a régi használati tár­gyak között, ahol rokkától a böl­csőig, járókától az ágyig, hintaló­Negyvenfokos lázban égtünk. Néztük, hallgattuk, lestük a hí­reket Atlantából. Gigászi küz­delmeknek és nemvárt kudar­coknak lehettünk szemlélői. Itthon még mindig Atlantától hangos a világ. De van, aki csendesen Atlantára készül, már most megkönnyezi a Him­nuszt és reméli, kívánja, akarja, hogy egyszer az ő dicsőségére is felhangozzék. Kovács Ervin pécsi fiatalem­ber a mozgássérültek paraolim- piájára készül. Akaraterejéről árulkodnak a mindennapos edzések, az aka­dályt nem ismerő munka, a tel­jes azonosulás a céllal, az olim­piai jó szereplés vágyával. Kovács Ervin atlantai szerep­től a lócáig és sok-sok fonott szék, eszköz, szerszám beszél a régi fa­lusi életről, a jeles mesterségekről.- Bennünket is kitelepítettek a háború után, Lengyelben egy vár­félében őriztek. Az idősek nem mentek el a faluból, megvédték őket a hegyek - emlékezik Heim Józsefné. Nemrég jött be a mezőről, ahol szénát gyűjtött. Ha vendég érke­zik, átszólnak neki, vagy üzennek, és akkor kötényt cserél, és tüstént megy a tájházba. Sajnos, azért nem nyugdíjas, mert hiányoznak az évei hozzá. A községtől kap a gondnoki munká­jáért havi 6670 forintot. A többit az alig három hektárnyi föld adja, amelyet nyugdíjas féijével mű­velnek, aki korábban a mélyfú­róknál és Hidason a vegyiművek­nél dolgozott.-A földből nem nagyon le­hetne megélni. Nem éri meg ki­léséért kiállt az utcasarokra. Kalapozik, mint egy koldus. Az erő szerényen csordogál. Vajha mindazok, akiknek módjuk volna segíteni, eljöhet­nének reggelenként a pécsi Hullámfürdőbe. Megcsodál­hatnák ennek a fiatalembernek konok elszántságát, példamu­tató erejét, önsanyargató akara­tát, mindazt, amit egy sportoló­nak birtokolnia kell a sikerhez. Ámbár, hogy sportoló-e, azt fi­noman szólva megkérdőjelezte sporthivatalunk elnökének nyi­latkozata, amely másodrangú emberként könyvelte el a moz­gássérülteket. Legalábbis sportszempontból. Ő nem ismeri a Kovács Er­vineket? És nem ismeri Tari csibén gazdálkodni, hiába szeret­jük a földet. A tavalyi disznókat sem tudtuk eladni. Minden drága, elmegy a kedvünk. Pedig alig vár­tuk, hogy a kárpótláson vissza­kapjuk. Heim Józsefné a kis fa­lumúzeumot sajátjaként gon­dozza. Szeretettel mesél a vendé­geknek, mint ez alkalommal ép­pen svédeknek mutatta a füstölőt, az istállót, a régi szerszámokat, de jönnek olaszok, amerikaiak és sok-sok német látogató. Remélik, hogy az atomtemető rémképe már a múlté. Ófalu sokat változott. Kicsino­sították a portákat, felújították a házakat, és mindenütt virágok dí­szítik az udvarokat.- Egész életünkben spórol­tunk, az öreg ruhákat alakítottuk át, mert újra nemigen tellett. A szorgalom éltet bennünket, ennek eredménye itt minden Ófalun. Rozvány Gy. Imrét sem, akit méltán akár ko­vácsmesternek is hívhatnánk, hiszen Kovács Juditból is Ő nevelt magyar bajnokot. A sze­rény úszóedző nem is álmodhat arról, hogy mesterként elkísér­hesse Ervint Atlantába. Én nagyon szorítok Ervinért. Hiszem, hogy minden erejét megfeszítve száll majd meden­cébe. Kívánom is, hogy szerep­lése sikeres legyen. Akkor mél­tán lesz szégyenkeznivalójuk azoknak, akik nem segítettek, Ervinnek, bár tehették volna. Kovács Ervin már ott áll az 1-es rajtkövön. Az élet surra­nópályáján. Ahol Czene Attila is elindult Atlantába esélyleső­ként. Bokrétás András Immár hat esztendeje működik Pécsett a Nyugdíjasok Egyesü­lete keretein belül a Nyugdíja­sok Belvárosi Klubja. Bár a székházuk azóta cserélődött, de mind többen jönnek közéjük. Most a Rákóczi út 11. szám alatti helyiségben találkoznak minden szerdán és vasárnap. Változatos, gazdag progra­mokat szerveznek a különböző korosztályú nyugdíjasoknak, mert van közöttük rokkant- és előnyugdíjas is. Legidősebb tagjuk és egyik legszorgalmasabb klublátogató­juk a 87 esztendős Reisch Nán­dor, aki szívesen osztja meg if­júkori élményeit fiatalabb társa­ival. A nyugdíjasoknál nincs uborkaszezon, nyáron is sokan térnek be a klubba egy kis tár­salgásra, beszélgetésre, emlé­kezésre. Kétszáz látogatójuk van. Tagdíj nincs, elég a Nyug­díjas Egyesület igazolványa, Táncsics Lászlóné klubve­zető (férje Táncsics Mihály dédunokája) így vall céljukról:- Aki egyedül élő ember, annak itt feloldjuk a magányát, aki pedig télen fázik, az üljön be egy kicsit felmelegedni. Egyszerű, de sokat mondó szavak, melyekből emberség és szeretet árad. Az idős emberek­nek ugyanis az kell, hogy kibe­szélhessék magukat, és legyen, aki meg is hallgatja őket. Ebben a körben elvész a rang, a beosz­tás, de összeköti őket az öröm és bánat, a mindennapi gondok, az egyre nehezedő terhek, az egészségügyi problémák. Van miről társalogni. Megeleve­nednek az emlékek, az egykori történeteket hol kiszínesítik, hol megkurtítják, akként, ahogy megmaradtak emlékezetükben. Pörös Imréné, Rákóczi Gyu- láné, Ilia Jánosné, Vinczur Já­nos kezdettől fogva rendszeres látogatójuk. A Mesterfalvi házaspár is az volt, de már hosszú ideje kór­házlakók. Hiányoznak. Az idő közben mozgáskorlátozottá vál­takat meglátogatják. Persze a férfiak is hiányoz­nak, mert bizony nagy többség­ben vannak az asszonyok, Azért ez nem jelent nőuralmat. Közösen ünnepelik meg a kará­csonyt és a Nők Napját. Nyugdíjasokat érintő előadá­sokat tartanak pszichológiai, egészségügyi, jogi és fogyasz­tóvédelmi témákban, és utazá­sokat szerveznek. Önmagukért vannak, hogy közöttük senki ne maradjon észrevétlen. Egyszer kaptak tíz ezer forin­tot a Lakitelek Alapítványtól, amiből egy társasutazást bo­nyolítottak le. Más anyagi tá­mogatás nem jut el hozzájuk, pedig e nagy létszámú klub működésében a kis pénz is so­kat segíthetne. R. Gy. Surranópályán f WWMmH áruház H ajánlat ni |~ VIGYÁZZON ÉRTÉKEIRE! Formatervezett, esztétikus páncélszekrényekkel, trezorokkal a BIZTONSÁGÉRT! | Kínálatmikból: | Páncélszekrények 115.000-220.000 Ft-ig Széfek (digitális és mágneskártyás) 70.000- 85.000 Ft-ig Trezorok (falbaépíthető, bútor trezor) 35.000- 70.000 Ft-ig A termékek rendelkeznek a Magyar Biztosítók Szövetségének minősítésével és az ORFK ajánlásával- Áruház Pécs, Verseny út 21. Tel: 72/313-866 ............................................ J ó nevű háztartásvegyipari részvénytársaság BARANYA megye területére kereskedelmi képviselőt keres dinamikus, ambiciózus fiatal személyében. Kereskedelmi gyakorlat, jogosítvány szükséges. Fényképes önéletrajzokat „Marketing” jeligére 1172 Budapest, Pf.: 112. címre várunk. (54910) SZÉRIATARTOZÉKOK nó, légzsák (air-bag) a vezető oldalán0, fordulatszámmérő", szervokormány 175/65 14 méretű gumiabronccsal", blokkolásgátló rendszer (ABS)"*, utastérből állítható fényszórók""*, „Visibility” csomag (elektromos vis­szapillantó tükör, ködfényszóró)*"*. Állítható magasságú vezetőülés, Fiat Code, „Functionality” csomag (osztható hátsó ülés, hátsó fejtámlák), rádiómag­1.6 SX. 1.8 16v GT és a 2.0 20V típusokhoz 2.0 20Y típushoz 1.8 16v GT és a 2.0 20V típusokhoz Stoll Pécs Rt., 7630 Pécs, Diósi u. 49., tel.: (72) 327-575, fax: (72) 311-871 A SZENVEDÉLY VEZET MINKET 00130 BRflUO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents