Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-27 / 233. szám
6 Dünántúli Napló i Társadalom 1996. augusztus 27., kedd Ellenálló baktériumok A játszma első félidejében megszerzett egyértelmű vezetést az ellenfél kiegyenlítette, s hamarosan ismét előnyben lesz, ami viszont milliók halálát okozhatja világszerte - ez a sommás megállapítása annak a londoni szakkonferenciának, amelyet az antibiotikumokkal szemben egyre ellenállóbb baktériumtörzsek megjelenésének szenteltek. A nemzetközi szimpóziumon elhangzott előadások szerint máris rengetegen - csak az amerikai kórházakban évente 14 ezren - halnak meg olyan betegségekben, amelyeket rutinszerűen alkalmazott orvosságok tíz évvel ezelőtt még néhány nap alatt nyomtalanul meggyógyítottak. A hangsúly a rutinszerűségen van, a jelenség ugyanis éppen az antibiotikumok nyakló nélküli alkalmazásában gyökerezik. A szakértők megállapították, hogy az elmúlt ötven év gyakorlatilag félresikerült kísérletnek tekinthető: két nemzedék- nyi idő alatt több százmillió tonna antibiotikum árasztotta el a világot, s ez teljesen és visz- szafordíthatatlanul megváltoztatta az ember mikrobiológiai környezetét, csakhogy nem a kívánt módon. A kiirtani szánt baktériumok ugyanis szembefordultak a fenyegetéssel. A már legyőzöttnek vélt, tömeggyilkos fertőzések diadalmas visszatéréséért komoly felelősség terheli a fejlett világ orvosait, de betegeit is - vélekedtek a szakértők, akik szerint az előbbiek túl könnyű kézzel írogatják fel szinte minden kórra az antibiotikumokat, az utóbbiak pedig felelőtlenül bánnak e gyógyszerekkel. Az antibiotikumokat szedőknek több mint a fele visszaél az orvossággal, a tünetek múltával azonnal abbahagyja a szedést, lehetőséget adva a korán befejezett kúra túlélő baktériumainak az alkalmazkodásra. Panelház előtti törzshelyek Melegben, hűvös időben is minden nap megszokott helyükön ülnek a pécs-kertvá- rosi, Nagy Imre úti tízemeletes panelház előtti padokon. Van, aki kispárnát visz magával. Mindannyian nyugdíjasok. Ülnek az utcán, szemben velük a hétköznapi élet, a nyüzsgés, a forgalom, a zaj. Beszélgetnek, nézik a járókelőket.- Pontosan érkeztünk a bányába, nem késhettünk, mert akkor már le sem szánhattunk volna - mondta Györkő József. Legtöbbjük nyugdíjas bányász, akik nem felejtették el a széncsaták korát. Sorsuk akkor a munkában volt közös, most a nyugdíjas napjaikban. Együtt emlékeznek István-aknára, Vasasra az uránbányára, a megbecsült, nehéz bányászéletre. Vállalták a veszélyt a jobb megélhetésért, a családért, a gyerekekért, akik már nem követték apáikat.- Aki nagyon akar az most is talál munkát, de sokak számára kényelmesebb a munka- nélküli segélyből élni - teszi hozzá Lenger Lajos. Nézik az utcát, a buszra várakozókat, a megérkezőket, és köszönnek az ismerősöknek. Velük is megbeszélik a napi híreket, a környéken történteket, de már nem szólnak bele a dolgok menetébe. Nyugdíjasok.- Azok vagyunk, de nem eltartottak, mint sokan gondolják. Megdolgoztunk a nyugdíjért és időnként még mi is szeretnénk valamit kérni - igazít egyet az ülőpámán Györkő úr. - Például azt, hogy javítsák meg ezeket a padokat, mert hamarosan tönkre mennek! R. Gy. Energia-felhasználási támogatás nyugdíjasoknak A HERA Alapítványhoz pályázott a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének elnöksége és szociális bizottsága energiafelhasználási támogatásért. Összesen 211 személy részére kértek segítséget távfűtés, villany, gázköltségek csökkentésére. Az alapítvány összesen 633 000 forintot juttatott az egyesületnek, ami személyenként 3000 forint egyszeri támogatást jelent a több, Testvérek A 79 éves Rivka Bromberg a napokban találkozott újra éppen hatvan éve nem látott fivérével, Szolomonnal, akit a második világháború szakított el tőle. A könnyes találkozóra az izraeli Rehovotban került sor, ahová Szolomon egész családjával érkezett meg tíznapos látogatásra. Előzőleg Szolomon érdeklődésére a holocaust során szétszakított családok újraegyesítésében segítő izraeli szervezet kereste meg Rivkát. Rivka Bromberg 1936-ban, 19 éves korában búcsúzott el az akkori Lengyelországban élő családjától, hogy kivándoroljon az akkor brit mandátum alatt álló Palesztinába. A háború után megtudta, hogy szülei elpusztultak a treblinkai haláltáborban, s azt hitte, hasonló sors jutott testvéreinek is. Ám Szolomon Oroszországba szökött, és Moszkva közelében telepedett le. Maga is azt hitte, hogy ő az egyetlen túlélő a családból. Tavaly azután a 76 éves Szolomon egyik fia, aki egy izraeli cég moszkvai részlegénél dolgomint kétszáz pécsi nyugdíjasnak. A személyre szóló összegeket az egyesület már átutalta a szolgáltató cégeknek, amelyek augusztustól kezdve, a fogyasztás mértéke szerint jóváírják számukra ezt a pénzt. Szintén a pályázat eredménye, hogy 52 nyugdíjas 2-2 energiatakarékos izzót kap. Ezek az izzók nagyobb fényerő mellett fogyasztás megtakarítást jelentenek. találkozása zott, megkérte a kollégáit, néznének utána, hátha mégis él valaki a családból. Az illető a Jewish Agency nevezetű szervezethez fordult, amely még ma is a háborúban szétszakadt családok újraegyesítésével, az eltűnt családtagok felkutatásával foglalkozik. Rivka családja egy amerikai ügyvéd és egy kongresszusi képviselő segítségével keresni kezdte a többi testvért is. Abraham Szolomonnal szökött Oroszországba, de megsebesült. Kórházba került Oroszországban, és többet nem hallottak róla. Iszak belépett a szovjet hadseregbe és elesett. Azt még ben tudják, mi lett a sorsa Rózának, Iszak ikertestvérének. A holocaust-túlélők és családjaik támogatásával foglalkozó AMCHA izraeli ügynökség egyik munkatársa az AP tudósítójának elmondta, hogy a háború óta már a Bromber-gékéhez hasonló sok ezer találkozón jöttek újra össze elszakadt családok. Akadt, aki éveken át gyászolta hozzátartozóját, aztán kiderült, hogy az illető él. Egy meglepő tanulmány szerint a Braille-írást olvasó vakok a folyamat során az agynak azt a részét használják, amely normális esetben a vizuális információkat dolgozza fel. A terület nem a tapintásközpont helyett, hanem amellett dolgozik.- A vizuális terület használata megkönnyítheti a vak emberek számára, hogy még finomabb tapintóérzéket fejlesz- szenek ki - véli dr. Mark Hallett, a marylandi Bethesda Nemzeti Neurológiai Klinika vezetője. A látás területe az agy hátsó felén helyezkedik el. Agyfelvételek azt bizonyították, hogy a születésüktől, vagy gyermekkoruktól vak emberek ezt a területet használták a Braille-írás olvasásakor, vagy olyankor, amikor tapintás útján kellett információhoz jutni. Dr. Jordan Grafinan, a tanulmány szerzőtársa szerint nem a kitapintott érzékelés vi- zualizálásáról van szó, mivel a látóterület a születésüktől fogva vakokban is aktivizálódott - írta az AP. Az eredményeket nyolc Braille-olvasón és hat más vak emberen mérték le. Amikor látó személyekkel csukatták be a szemüket és végeztettek el tapintással együttjáró műveleteket, az ő látóterületük csökkent működést mutatott. Tim Pons, az észak-karolinai Winston-Salmében lévő Bowman Gray klinika munkatársa szerint elképzelhető, hogy az ujjakból az agy látóterületére irányuló érzékelés olyan, amely különbözik a tapintástól és a látástól és amit látó emberek sosem tapasztalnak. Százhatvanöt évnyi emberszeretet Juj, aztán nehogy cikket újon rólunk! - búcsúztat el Elli néni. Mögötte hamis mosollyal áll nővére, aki tudja, hogy Elli néni könyörgése hiábavaló. Elli néni 80 éves, Ilonka néni - akit húga mindig csak testvéremnek szólít - 85. ők hívtak meg engem magukhoz Kovács Ervinről és Ervinért írt „Surranópályán” című cikkem után. Elmondták a telefonba, hogy pénzt akarnak eljuttatni Ervinnek és engem kértek fel, továbbítsam az adományát. Mentegetőztem, hogy erre nem vagyok illetékes, felhívtam a figyelmüket a sajtóban közzétett egyéb lehetőségekre, ők azonban hajthatatlanok maradtak. El kellett hát mennem hozzájuk. Különben is érdekelt a két matróna, akik - akkor még . megfejthetetlen szándékból akartak adakozni Ervinnek. Amikor beléptem az egyszobás, példásan tiszta és rendes lakásba és megismerhettem őket, már kevésbé tűnt megoldhatatlannak a kérdés. Két bájosan kiegyensúlyozott, biedermeier erkölcsű, halk szavú, de eleven tekintetű hölggyel találkoztam, akik kérdezés nélkül indokolták tettüket. Mindketten sok nyomorúságon, bánaton és szomorúságon mentek keresztül. Ám egyiküktől sem tagadta meg az élet az örömöket sem. De ők sohasem a rosszat, a bántót, a léleksanyargatót vették észre, mindig az örömöt, a jót és szépet keresték. A szobában és falakon lévő tárgyak tanúskodnak a korról, melyet végig kellett élniük. Amikor kicsiny lakásukba költöztek, arra kényszerültek, hogy megszokott holmijaik java részétől megváljanak. És jóllehet lett volna megannyi tárgy, amelyre kényelmük érdekében szükségük lett volna, ők inkább azokat tartották meg, amelyek gyermekkorukra, szüleikre emlékeztetik őket. Megható volt látni, hallani, amint a két drága idős hölgy újra gyermekké válva könnyes szemmel emlegeti a rég holt szülőket és simogatja azokat a tárgyakat, amelyeket egykor Édesanya és Édesapa használt, készített. De a szemekből nem csak könnyek bújtak elő, ha- miskás mosollyal regéltek életük sok-sok kedves élményéről, emlékéről. Egymás szavába vágva már-már éreznem kellett, hogy jelenlétem csupán lehetőség arra, hogy újra meg újra felidéződjenek a bizton nagyon sokszor emlegetett történetek. Emberszeretetük kipusztítha- tatlan. Nem törődnek az őket is zaklató mindennapi gondokkal, megtalálják, megkeresik azt a kevéske örömet, amit még nyújthat nekik az élet. Most éppen azt, hogy Ervinnek adakozhatnak. Amikor Elli néni megmásíthatatlan meghívására még aznap fel akartam keresni őket, szerényen kérte, ne tegyem, hiszen a nyugdíjukat csak holnap hozza a postás. Jöjjek inkább holnap, vagy holnapután. A szavam is elállt. Két ember, végigküzdött élet után adakozni akar a csak holnap fogható anyagi javakból. Még meg sem kapták, már adják is tovább. Lenyűgözött az az emberszeretet, amelyet Elli néni és Ilonka néni szavaiból, tetteiből megismerhettem. És - ki tudja hányadszor! - nem csak vissza költözött, de újra belém robbant a remény és a hit, amely az emberek egymás iránti szereteté- nek erejét, jóságát, valódiságát és mégiscsak kiirthatatlan jelenlétét igazolja. Bokrétás András Az atlantai paraolimpián a pécsi Kovács Ervin a 100 méteres mellúszásban a 8. helyen végzett. Otthoni rehabilitáció Az egészséges futóedzés már otthon is megejthető egy futószalag és egy szimulációs berendezés segítségével, s a gyógyfürdőkúrához sem kell feltétlenül a drága fürdőhelyre utazni. A német Hanseatische Krankenkasse (HEK) modellkísérletében a lakhelyen végzett rehabilitáció előnyeit és megvalósíthatóságát térképezi fel. Az otthonlakással és a közelben levő rehabilitációs központ orvosi felügyeletével kombinált utókezelési mód különösen az időseknek és a gyermekes anyáknak lehet vonzó, akik nehezebben mozdulnak ki lakhelyükről. Bár a lakhelyi rehabilitációt csak alternatívaként próbálják ki, a módszert máris sok bírálat éri. A vakok is az agy látóterületét használják
