Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-24 / 230. szám
Kultúra - Művelődés 6 Dünántúli Napló 1996. augusztus 24., szombat Színházak a pécsi nyárban Visszapillantás az Anna utcai nyári játékokra és a Pannon nyárra Bornemissza Mária a Gershwin-esten Japán hét Pécsett A távoli, egzotikus ország, Japán mutatkozik be a jövő héten gazdag programsorozat keretében a pécsi Művészetek Házában. Az augusztus 26-ától 31-éig tartó esemény hétfőn 17 órakor ünnepi megnyitóval kezdődik, a beszédet a Japáni Kelet- Európai Fórum elnöke, tokiói egyetemi professzor, Minamizuka Shingo mondja. Ezt 17.40-kor Koguchi To- moko zongoraművész koncertje követi. Kedden 15 órától videofilmeket láthatnak az érdeklődők Japánról. 16 órakor pedig egy különleges kiállítás nyílik, mely a „So” írásművészetet mutatja be. A „So” kínai eredetű írás, mely nemcsak a kommunikáció eszköze volt, hanem az emberi szellem kifejezésének egyik legösszetettebb területe is. A betű az ókori Kínában szentnek számított, segítségével az Ég szándékát kérdezték. Az eredetileg betűvel nem rendelkező japánok a 6. századtól kezdve honosították meg az írásjeleket. Az íráskultúra fénykorából származó ezer éves sajátos betűket ma is használják, és kiállításokon be is mutatják az elkészült írásremekeket. A „so-dó”, vagyis az írás útja már sajátos japán fogalom, mely szerint az emberi szellem egy művészet megtanulásra révén válhat teljessé. Kedden 18.30-kor az ország közoktatásának helyzetéről tartanak előadást. Csütörtökön 17 órakor a japán mezőgazdaság és a szövetkezetek a téma, pénteken 14 órától ismét a videofilmeké a terep, 15 órától pedig a sajátos teaszertartás veszi kezdetét. A bonyolult rítus eredete szintén Kínába nyúlik vissza, ahol a teát régtől fogva gyógyszerként fogyasztották. A Nagy Fal országában a zen vallással terjedt, s egy zen pap vitte magával Japánba is a 12. században. A teaszertartás társasági összejövetelek szervezője, játék színhelye lett. Elterjedt a teaivás másik, a világ zajától távoli szokása is, a wabicha, azaz a „nyugodt ízlés kialakulása”. A szertartást tökéletesítették, s iskolákban is oktatták. Később a nők körében is elterjedt, ma is sokan tanulják. Pénteken 17 órakor a japán családok mindennapjairól tartanak érdekes beszélgetést. A Japán hét augusztus 31-én zárul, 14 órakor, a művészi megjelenítésű ki- monók bemutatásával. H. I. GY. Több év szünet után ismét beilleszthette a közönség az idei nyári hónapok programjába a színházat. Eltérő stílusban, a műfajok változatos válogatásával készült a Pécsi Horvát Színház és az Art Tour Alapítvány Pécsi Komédium kínálata, öt-öt bemutatóval. Az eredményekről, a tapasztalatokról és a tanulságokról beszélgettünk a Horvát Színház egyik vezetőjével, Gyúrok Jánossal és a Pannon Nyár producerével, Bornemissza Gézával.- Nagyon fontos - mondta el Gyúrok János, - hogy teljesült az egyik vágyunk, visszatért Pécs városába az a szellem, melyekre a régi nyarakról emlékezhetünk. Egy másik, didaktikusabb célunkat is elértük, meg akartuk mutatni, hogy a kicsit nehezen integrálódó másság meg tudja mutatni magát, hogy ez a horvát színház tud bulit, haknit, de nagyom komoly előadásokat is produkálni, s hogy nemcsak horvát művészek darabjaiból válogat. A három leglátogatottabb előadás a zágrábi Histrioni színház, George Tábori Mein Kampf-ja és a Bükkösdi László által írt Pajzán játékok volt. Művészeti, szakmai szempontból lényeges az Eck Imre balettjeiből készült összeállítás. Ösz- szességében több, mint 70 százalékos házzal zártak az Anna utcában: a kihagyott nyarak megmutatták hatásukat. Gyúrok János e mostani első próbálkozásukat sikeresnek értékelte. Tervezik, hogy a témához bármilyen szempontból kötődőkkel találkozót kezdeményeznek. Bornemissza Géza szerint:- A Pannon nyár ’96 kifejezetten nyári szórakoztató programnak, turistacsalogatónak készült. A közönség könnyed nyári szórakoztatására törekedtünk, de a könnyű műfaj színvonalasabb bemutatásával. Lényeges szempont volt a több- nyelvűség. A tizenöt előadás bizonyította, hogy Pécsett nemcsak érdemes, de kell is nyári fesztivált rendezni. Volt japán, lappföldi, német, angolszász nyelvterület lakója is a a nézó'- téren. * A producer sikeresnek értékelte az öt hetet, mely nemcsak övé és művésztársaié, hanem a város, a megye, a régió eredménye is. A Pécsi Komédium nonprofit civil szervezetként, befogadó színházként működik már tavaly óta. Ezen a strukturális háttéren keresztül valósult meg a támogatás is, a fő mecénás az Ipari és a Kereskedelmi Minisztérium Turizmus Főosztálya volt, a millecentenáriumi keretből biztosított összeggel. Kasszasikert elsősorban a Gerschwin-dalest hozott, de az operettgálát is szívesen látogatták, és hatalmas tömeg volt a parasztlakodalmason is. A műfaji sokszínűséget az operett, a jazz, a balett, a zenés vígjáték, a folklór biztosította. Az Anna utcában is balett, néptánc, színház és báb kapott helyet. Az elképzelés beigazolódott, s bebizonyosodott, hogy a többféle közönségigényt kielégíteni képes válogatás a legbiztosabb útja a sikernek. Hodnik I. Gy. A Mein Kampf-ot eszéki művészek mutatták be Bagossy László rendezésében FOTÓK: TÓTH L. Pákolitz István: Pepitafiizetemből (próza és vers) A Pepitafüzetemből a közelmúltban elhunyt József Attila- dfjas költő tizenhatodik kötete, amely a Pannónia Könyvek gondozásában jelent meg. A könyv első részében kisprózái írásokat olvashatunk. A szövegek mintegy felét a paksi kötődésű poéta életrajzi ihle- tettségű adomái teszik ki. A másik csoportba, a nyelvművelő szándékú írásokat, a mindennapok visszásságait és a „nagypolitika” visszataszító jelenségeit megítélő reflexiókat sorolhatjuk. A paksi darabok fájdalmasan derűs hangvételű visszaemlékezések, míg a jelenkor „ördögcseszte, ringyó világát” keserűen indulatosironikus hangon feddi meg az író. - A múlt világa- minden szegénység és nehézség dacára - még határozott értékrenddel bírt, a jelen viszont elértéktelenedett, zűrzavaros, kiábrándító. A különböző korszakokat és témákat megjelenítő írások egyneműek: összetéveszthetetlenül pákolitzosak. Miben áll Pákolitz stílusának egyedisége? - Elsősorban a meglepetésben. lépten-nyomon elcsodálkozhatunk azon, hogy megszokott nyelvi fordulataink helyett és helyén ízes és nem várt kifejezésekkel és szerkezetekkel találkozunk. S szerzőnk már a. címadásban is következetes. mindig egyetlen, találó szó a cím, amely pontosan és sűrítetten jelöli meg a témát pl.: Kenyőmári, Péterfillér, Höhö, Kutyagumi, Nyelvcsúnyítás stb. Aztán - különösen az önéletrajzi írásokban - gyakorta lepi meg az olvasót táj szavakkal, kevéssé használt tőváltozatokkal, hangulatfestő-hang- utánzó szavakkal. - Az állatorvos nála baromorvos, a fulladás fulákolás, a motorhiba pedig motorbaj. A gyermeket nem a hasgörcs bántja, hanem szutyon- gatni kezdi a kólika, s nem a lyukon néz ki, hanem kifele pillog a likon. Az autóbusz las- súdad indulását Pákolitz imígy jeleníti meg: „a járómű kigyü- hükél a megállóból.” Erőteljesen és pontosan idézi föl a szokásos gyermeki gúnyolódásokat is. PL: ,\Ehun a mitrofón kajabájjá bele te hűje pápista kanmajom!” A beteg édesanya kérlelése hallhatóvá, szinte élővé válik: „Rosszú érzem magam, híjjá- tok el a Kenyőmárit, masszírűj- jon meg.” E jellegzetes beszédmód és hangképzés megjelenítése mellett Pákolitz gyakorta merít a városi argóból is: levágta nagy dumát, pasinger, szivar, ipse stb., s olykor latei- ner műveltségszavak színesítik kifejezésmódját (szentenciá- zik). A költő - tanító régi ex- temporálékból is idéz, íme az egyik legbájosabb részlet: „Mikó asztán a Gellér püspök megunta a dógot, fölment a rolla el nevezett hegyre, ámde a magas hegyről lelögdösték a pogánok, mert őnékije nem szabadot oda felmeni.” A versek nyelvi világa - a kisprózákéhoz hasonlóan - igen gazdag. A biblikus pátosz békésen megfér a népies fordulattal, az ómagyar nyelvemlék részlete természetesen kapcsolódik a modem szöveghez. A bözsgő zümmikék (zümmögő méhek) nyelvi leleménye legalább annyira megkapó, mint a temetési szertartáson elhangzó „Sit tibi terra levis” súlyos méltósága. A változatos formakul- turájú költő versei többségének természetes témája az elmúlás, a test romlása. Szomorkás öniróniával így beszél Csúfolódó című versében: „Csámpásko- dol erre-arra:/ ki vállalná föl az ügyed;/ a világ nyelvöltve mutat / csúfolódó szamárfület.” Másutt a test és lélek egyidejű változásának ábrázolására talál szellemes hasonlatot: „Akár a nadrágszíjamon a lik / vén- birka-türelmem fogyatkozik.” Az öregség persze „tűzpokol” is, amelyből nincs menekvés. A tragikus hangütés mellett - kivált a pródiákban - gyakran megvillan Pákolitz szarkasztikus humora is. A bertóki szonettet megfricskázó szövegek igazi telitalálatok. A Pepitafüzetemből prózai és verses darabjai híven tükrözik Pákolitz István poétikai törekvéseit és a szigorú erkölcsi tartását. (Pannónia Könyvek) Mihalik Zsolt Makay Ida: Megkövül Nézd, ahogy meggömyed a szélben, árbocán a gyászlobogó, ahogy az izzó fájdalom a halott tárgyra rávetül, ahogy az élő kín, a gyász anyaggá dermed. Megkövül. Futnak A Képek JEGYZET A réz meg a kürt Agnieszka Holland annak idején Zanussi asszisztenseként kezdte pályáját, majd Wajda munkatársa lett. Önálló filmjeiben (Vidéki színészek, Magányos nój bátran szót emelt a léleknyomorító társadalmi igazságtalanságok ellen. 1981-ben, a szükségállapot bevezetésekor elhagyta Lengyelországot. Azóta külföldön él, s főként látványos produkciókat forgat. Legújabb művének, az Angliában forgatott Teljes napfo- gyatkozás-nak a témája az a viharos kapcsolat, amely a költészet két nagy megújítóját, Paul Verlaine-t és Arthur Rimbaud-t óly végzetesen egymáshoz fűzte. Ennek egyik záróakkordjaként, mint tudjuk, Verlaine rálőtt fiatal barátjára, megsebesítette, aminek következtében, valamint a viszonyukat illető vádak miatt, két év börtönnel sújtották. (Ahol Varlaine szervezete megtisztult az alkoholtól, megtért, s a modem vallásos líra kiemelkedő alakja lett.) Agnieszka Holland fdmje véleményem -szerint művészi kudarc. Igaz, a látvány - a jellegzetes, szürke tónusokkal, a képek krónikásán monoton pergésével - még a hajdani, egyéni látásmódú rendezőt idézi, ám a téma kibontása tartalmi szempontból igencsak felületes. így a fdm nem egyéb, mint meglehetősen szokványos életrajzi feldolgozás, amely helyenként mendemondákon, csak félig-meddig hiteles dokumentumokon alapul. Ez a történet két magánemberró1 szól, akikről tudjuk, hogy nagy költők voltak, ennek a ténynek azonban ezúttal szinte egyáltalán nincs szerepe. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a Verlaine-t alakító David Thewlis időnként felolvas egy-egy Rimbaud-sort, s megállapítja, hogy felettébb szép, bár nem érti. Vagyis a költészet, ami itt, hogy úgy mondjam, a lényeg lenne, sajnálatos módon kívül esik a rendező érdeklődési körén. Az a Rimbaud, aki radikálisan átértelmezte a romantikus poézislátnok-szerepét és én-felfogását, a „vadon termett misztikus”, ahogy Caludel nevezte, szóba sem kerül. Néhány verset, így A völgy alvójá-1, csupán egy-egy . színpadias jelenet idézi, az Egy évad a pokolban-t pedig annyi, hogy látjuk papírra vetni egyik fejezetének címét, anélkül, hogy érzékelhetnénk a gyötrelmes megsemmisülésnek és a mámorító újjászületésnek azt a drámáját, amit a mű magában foglal. Azt már talán mondanom se kell, hogy a verlaine-i hangulatok titkához sem jutunk közelebb. S nem világlik meg a néző előtt e két ember barátságának igazi tartalma sem. Hogy miért is írja Verlaine egyik legszebb verse, a Szívemben könnyezik a Rimbaud-sort: „Eső könnyében áll a város”. A vásznon csupán egy eszelős kamaszt és egy részeges bohémet látunk . . . Rimbaud így világította meg élet és művészet viszonyát: a réz egyszerre arra ébred, hogy kürt lett belőle. Agnieszka Holland éppen fordítva járt el: a kürtből rezet olvasztott. Nagy Imre Rimbaud szerepében: Leonardo Di Caprio
