Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-22 / 228. szám

1996. augusztus 22., csütörtök VÁROSAINK Dunántúli l>apló 11 Iskolaigazgató­választás Együttes ülést tart augusztus 28-án a Művelődési Központ könyvtárában a sásdi, valamint a társult önkormányzatok. A tanácskozáson egyetlen napi­rendi pont keretében a körzeti általános iskola igazgatóját vá­lasztják majd meg. Üdülnek a gyerekek Alsómocsoládon minden 18 évet be nem töltött gyermeknek lehetővé tették, hogy a nyáron üdülni mehessen. Az önkor­mányzat ugyanis pályázaton nyert pénzből finanszírozni tudja a gyermekek pihenését. A táborok megszervezése előtt az önkormányzat dolgozói család- látogatáson a szülőkkel és a fia­talokkal közösen dönthették el, igénybe veszik-e a kedvez­ményt. A lehetőséggel sokan él­tek, a mocsoládi gyerekek Bala- tonfenyvesen, Zánkán, Orfűn és Kárászon táborozhattak. Vendég a plébánián A Kereszténydemokrata Nép­párt egyik országgyűlési képvi­selője tesz látogatást Sásdon augusztus 22-én. Dr. Varga László tájékozódik a helyi ke­reszténydemokrata mozgalom eredményeiről, majd látogatást tesz a plébánián. Falugondnoki találkozó Falugondnokok cserélik ki a tevékenységükkel összefüggő tapasztalataikat Alsómocsolá­don, ugyanis itt rendezik meg augusztus 23-án a baranyai köztisztviselők találkozóját. Az összejövetelen tájékoztatót fog tartani Kemény Bertalan, a Fa­lufejlesztési Társaság elnöke és Sanyi Éva, a Népjóléti Minisz­térium osztályvezetője. Az oldalt összeállította: Békéssy Gábor i;; i;‘ " »vücts- •.»»«■•< *■»»" . ■ > • . 3-6*ü*} ui»tx® « i .5S.« £S;i A vállalkozás alsómocsoládi sertéstelepe FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Nem foglalkoznak a sertés árával A teljes terméksor kialakítására törekszik az Agropig Nem foglalkozunk különö­sebben az élősertés felvásár­lási árának ingadozásával, megszoktuk már, hogy év ele­jén csökken a fogyasztás, emi­att az ár is, de őszre megint növekedni kezd. Fuller Fe­renc, az Agropig vállalkozás oroszlói területei igazgatója vélekedik így. Ehhez még azt is hozzáteszi, azért hagyja őket hidegen a hektikus ár­mozgás, mert eddig még meg­találták számításukat a sertés- tenyésztésben, biztos vevőjük pedig a Délhús. Egy évvel ezelőtt két ser­tésnevelő telepből alakult meg az Agropig, a felszámolásra került Bikali Állami Gazdaság két részlegét, az alsómocsolá- dit és az oroszlóit vették meg. A két sertésnevelőben indult meg tulajdonképpen a terme­lés, úgy gondolták, érdemes lesz a teljes vertikumot kiépí­teni, mert a jövőben csak ilyen módon lehet elérni a termelés gazdaságosságát. Oroszlón az állattartáson kívül növényter­meléssel is foglalkoznak, a több mint 2 ezer hektáron tu­lajdonképpen a teljes évi ta­karmánykészletet előállítják. Önálló keverővei is rendel­keznek, ezt a tevékenységet sem bízzák másra, hiszen a sertéshizlalásban tulajdonkép­pen a legnagyobb költséget a takarmány értéke adja, ennek egy részét takarítják meg az önellátással. Néhány hónappal ezelőtt az ugyancsak felszámolásra ke­rült mágocsi termelőszövetke­zettől vették a sertéstelepüket, így azután a három egységben közel kétezer hússertést tud­nak nevelni. Az igazgató sze­rint kiváló szakemberek irá­nyítják ezeket a hizlaldákat, a húskihozatal értéke 52-56 szá­zalék között van. Legnagyobb megrendelőjük a Délhús, szinte az egész évi sertés­mennyiséget lekötötte a pécsi központú élelmiszeripari nagyüzem. Amit viszont nem vesznek át, azt saját vágóhíd- jukon dolgozzák fel egyrészt töltelékárunak, másrészt tőke­húsnak. Az egész Hegyhát környékét ellátják bőrös disz­nóhússal. Vagyis az eredeti elképzelésnek megfelelően a teljes terméksor kialakítása megtörtént. Nem esnek két­ségbe akkor sem, ha csökken a hús ára. B. G. A beruházásokra több mint egymilliót költöttek Alsómocsoládon A harang még nem került a helyére Ez az észak-baranyai kisközség rendkívül sokat tesz azért, hogy polgárai jól érezzék magukat a településen. Igaz, nekik sem jut mindenre, sok mindent szeretnének, ám a legfonto­sabb fejlesztésekre, építésekre mindig kiszorítanak egy kis pénzt a költségvetésben. Legutóbb az elmúlt hónap­ban adták át a felújított kultúr- otthont. Erre a közösségi épü­letre rá is fért már egy kis tata­rozás, a falak rossz szigetelése miatt nedvesedtek, a berende­zés elhasználódott, a világítást is korszerűsíteni kellett. A munkák elvégzésével egy dombóvári vállalkozót bíztak meg, az épület leromlott álla­gát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kivitelezés költ­sége meghaladta az egy millió forintot. Vásároltak 80 új széket, az ablakokra is tetszetős függöny került. A felújítással egyidő- ben hozták rendbe az ifjúsági klubot is, ahová új ajtók, abla­kok kerültek, a régi padozat helyére pedig linóleumot rak­tak az építők. A község lakos­sága július elején vehette bir­tokba a felújított kultúrotthont, akkor rendezték meg az Al­sómocsoládi Baráti Kör talál­kozóját. Huzamosabb ideig tartott, de végül is az idén átadásra került az újonnan épült ravata­lozó is. A kegyeleti épülethez harangot is készíttetett a helyi önkormányzat, amelyet az ör- bottyáni harangöntő mester, Gombos Lajos határidőre, a baráti kör találkozójára el is készített. A 106 kilós műre­mek azonban a földön maradt, csak a formáját, kikészítését csodálhatták meg az arrajárók, hangját még nem hallhatták. A harangot végleges helyére szakemberek tudják felhúzni, ' s erre még nem került sor. A Kálvária dombon található stációkba új képek kerültek, ezeket az építményeket ugyancsak tatarozták. Az utókorra is gondoltak az alsómocsoládiak. Hogy a ba­ráti kör találkozói, a települé­sen és környékén történő ese­mények, családi és ifjúsági összejövetelek, a község szé­pülése, fejlődése ne múljon el nyomtalanul, hogy a lakosság számára örökre megmaradjon, az önkormányzat úgy döntött, vásárol egy filmfelvevőgépet. Ez is belekerült csaknem ne­gyedmillióba, ám a beruházás bizonyára megszolgálja majd az árát, hiszen így a község jövőbeni történelmét filmsza­lagon rögzíthetik, könnyebben tárolhatják, mint az írásos be­számolókat, fotókat, iratokat a raktárhelyiségben. Segíteni akarnak a Sásáról elszármazottak Ünnepi megemlékezések, kitüntetések Két napos rendezvénnyel em­lékeztek a honfoglalás 1100. évfordulójára Sásdon. Ez al­kalomra hazalátogattak a Sásdi Baráti Kör Egyesület tagjai is, vagyis találkozhat­tak a program keretén belül a városból elszármazottak az itt élőkkel. Az amatőr művészeti csopor­tok színes kavalkádjával vette kezdetét az ünnep augusztus 19-én. A másfél órás kulturális bemutatón fellépett a gyermek- kórus, a sásdi vegyeskar, a Deutsch Klub német nemzeti­ségi tánccsoportja, illetve énekkara, a Weinberger Spat­zen és a városi fúvószenekar. A Művelődési Központ és Könyv­tár emeleti szintjén Kovács Sándorné, a város polgármes­tere nyitotta meg a Sásd múltja és jelene kiállítást. Ezen bemu­tatkoztak a városban tevékeny­kedő, vállalkozókon, kereske­dőkön kívül a kistermelők, az amatőr festők és az ügyes kezű sásdi asszonyok is. Délután üzletember találko­zót tartottak, ahol a sásdi vál­lalkozók cseréltek információt a baráti kör tagjaival és a helyi képviselőtestülettel, illetve meghallgathatták a távlati ter­vekről szóló polgármesteri be­számolót. A majd három órás beszélgetésen szó esett a gáz­programról, a vizes beruházá­sokról, a vállalkozókat érintő testületi döntésekről, a város rendezési tervéről, a befektetési lehetőségekről, új vállalkozási formákról, a Margit-majori szociális otthonról. A hozzászó­lásokból kiderült, nem közöm­bös a Sásdon élők és elszárma­zottak számára a város sorsa. Késő délután a Sásd köz­pontjában lévő szoborkertben avatták fel a millecentenárium tiszteletére állíttatott kopjafát. A megemlékezésen részt vettek a körösfői testvértelepülés fia­taljai, akik erdélyi hazafias mű­sorukkal tették emlékezetessé az ünnepet. A Sásdi Honisme­reti Szakkör ajánlására létreho­zott, az 1100 éves történelem és Sásd emlékeivel díszített kopja­fát Végh Sándor helyi fafaragó készítette. Augusztus 20-án reggel 9 órakor ünnepi testületi üléssel indult a nap az általános iskola aulájában, ahol kihirdették a he­lyi kitüntetésekről szóló ön- kormányzati döntést. Sásd vá­rosért posztumusz kitüntetést kapott Gratzl Gyula plébános és Mezei László kántortanító. Idős Nyári Gyula, a sásdi iskola nyugalmazott igazgatója pedig szeptember 6-án délután az in­tézmény fennállásának 200 éves évfordulóján veheti át a helyi kitüntetést. A 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise és kenyérszentelés után a nap zá­róprogramja a Katus Kuglóf Cukrászda avatása volt. Az elmúlt ünnepek minden napjára jutott rendezvény Vásá- rosdombón. Vasárnap Kovács János középiskolai tanár tartott előadást a község történetéről és népszokásairól. Hétfőn a „Régi Ifjúsági Klub” rendezett bállal egybekötött találkozót a kulturházban. Kedden a Szent Imre ligetben tartottak ünnepi megemlékezést. Délután kispá­lyás labdarúgó bajokság zajlott a Dombó Kupáért az általános iskola sportpályáján. Megyeriné-Lelovics Hálózatbővítés - A tavaly átadott AXE-telefonköz­pont lehetővé tette, hogy Sásd és környéke előfizetőinek a száma emelkedhessen, ám ehhez sajnos új vezetékeket kell a városban az utak és a járdák alatt elvezetni. Október vé­gén 350 lakos kap így majd vonalat, és e most épülő hálózat a későbbi igények kielégítésére is lehetőséget ad majd az aszfalt újbóli rongálása nélkül. fotó: tóth A városszéli gálykúti putrikban még mindig élnek emberek, s nem is egykönnyen ... fotó: tóth Békességben a szomszédokkal Nem lehet panasz a Sásdon élő cigány lakosságra, legalábbis Jeli József szerint, aki hosszú időn keresztül gyűjtött tapaszta­latainak eredményét adta közre a „Cigányok a Dél-Dunántúlon 1940-1990 között” című gyűj­teményes kötetben. Megállapí­tása alapján a városban általában nem lehet tapasztalni az etnikum elleni gyűlöletet, a cigány fiata­lok együtt szórakoznak a ma­gyarokkal, s ha néha szóváltásba torkollik a vita, az sem a gyűlöl­ködés eredménye. A sásdi cigányok az 1960-as években hagyták el régi putriju­kat, az erdőszélről beköltöztek a községbe vagy éppen valame­lyik közeli szomszéd faluba. Az 1960-as, 70-es években az így letelepült cigányok a magyar munkásokkal együtt ingáztak Komlóra, Dombóvárra, Pécsre, ahol éppen munkát kaptak. Leg­többen az építőiparban és a bá­nyákban helyezkedtek el, a fel­mérések szerint többségüknek sikerült megszokni a rendszeres tevékenységet. A gyerekek ren­desen jártak óvodába, iskolába, legtöbben közülük szakmát ta­nult, néhányan érettségiztek, sőt a felsőbb iskolába is eljutottak. A 80-as években létrehoztak ugyan külön a cigány gyerel- keknek egy általános iskolai osz­tályt, de hamarosan megszüntet­ték. Sajnos a gazdasági rendszer- váltás éppen azokat a munkahe­lyeket szüntette meg, ahol a leg­több cigány dolgozott. Jelenleg Sásdon és környékén a munka- nélküliek zömét az etnikum adja, általában csak a szakmun­kások tudtak elhelyezkedni, leg­többen a mezőgazdaságban. Osztálytalálkozó Bizonyára sokan fogják tö- rölgetni könnyeiket azon a találkozón, amelyet szom­baton tartanak Sásdon. Ek­kor jönnek össze ugyanis azok az 1971-ben végzett nyolcadikosok, akik Kiská- roly Jánosné osztályába jár­tak. A program természete­sen a megemlékezéssel kez­dődik az általános iskolá­ban. Rendhagyó osztályfő­nöki órán minden egykori diák beszámol eddigi életút- járól, mire jutott, hogyan él mostanság. Ezen a progra­mon még nem vesznek részt a férjek és a feleségek, vi­szont a művelődési házban megrendezett családi estre már ők is meghívást kaptak, hogy együtt ünnepeljék a „véndiákokkal” a negyed- százados jubileumot.

Next

/
Thumbnails
Contents