Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-18 / 226. szám

4 dunántúli Napló Magyarország - Dél-dunántúl 1996. augusztus 18., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából ILONA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.40 nyugszik 19.54 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők kedden 14-től 16 óráig a 215-OOO-es telefonszámon. Hírszerkesztő: KATONA GÁBOR Fénylő fáklya A mai Ilona nőies báját az újabban felkapott és divatossá vált nevek sem tudják elhomá­lyosítani; még ma is legkedvel­tebb neveink egyike. Eredete a „Helené” görög névre megy vissza, jelentése: „fénylő, vilá­gító fáklya”. Az Ilonákat hal­ványkék virágokkal köszöntsük fel nevük napján, az Húsokat, Iluskákat pedig kék harangvi­rággal. Szolgáltatások — Trajfipax: ma 6-tól 14 óráig Siklós terüle­tén, 14-től 22 óráig pedig Mo­hácson dolgoznak a nérőko- csik. Időjárás Változóan, többször erősen fel­hős lesz az ég, és szórványosan továbbra is számítani lehet esőre, záporra, egy-egy ziva­tarra. Élénk, sokfelé erős löké­sek kísérik az északi, északke­leti szelet. Vízállások: Mohács 301 cm. áradó, vízhő 20,5 fok; Őrtilos 3 cm. apadó, vízhő 17,8 fok; Barcs 90 cm. apadó, vízhő 17,0 fok; Drávaszabolcs 185 cm. apadó, vízhő 19,7 fok. Hatos lottó A Szerencsejáték Rt. tájé­koztatása szerint a 27. já­tékhéten a 6/45-ös lottósor- soláson a következő számo­kat húzták ki: 8, 23,31,36,41,42 Pótszám: 13 Hazánkban körülbelül 300 ezer maroktelefon vár kicsörgésre zsebekben, autókban, táskákban is ki tudja még hol. Beceneve „bunkofon” - méltán, hiszen a tulajdonosok egy része nem az újkori etikettnek megfelelően kezeli mindentudó ketyeréjét. Megcsörren buszon, étteremben, színházban, sőt még temetésen is - már akinél, mert azért a mobi- losok között is vannak olyanok, akik tudnak viselkedni, őket egy viszonylag kis réteg alapján éri az általánosítás. Magyarorszá­gon a mostanában megjelent eti­kett szakkiadványok már több oldalon foglalkoznak a problé­mával, de hamarosan külön ezzel Mobil­telefóbia a témával kapcsolatban is olvas­hatók lesznek az „íratlan” szabá­lyok. Ezek a szabályok egyéb­ként legjobban az udvarias do­hányzáshoz hasonlítanak: társa­ságban kérjünk engedélyt, ha csörög kérjünk elnézést, ne za­varjunk vele másokat, a tabu he­lyeken pedig kapcsoljuk ki. Szeptembertől tilos lesz az au­tóban vezetés közben telefo­nálni. Sokan már most is lehú­zódnak, ha csörög, szeptember­től viszont ajánlatosabb - a kísér­tés elkerülése végett - inkább ki­kapcsolni. Kikapcsolni viszont elég nehéz. A modem pszicho­lógia már mobiltelefóbiaként emlegeti a kapcsolat-függőséget, amely a stressz, a felgyorsult élettempó és a „nem akarok le­maradni semmirőT-hozzáállás természetes velejárója. Az egyik magyar rádiós sze­mélyiség „kezdő újgazdagok és haladó bunkók” játékszereként konferálta fel a mobilt, illetve az azzal kapcsolatos riportot. Durva általánosítás ez, dehát van, ki a maroktelefont és van, ki a mikro­font nem tudja udvariasan ke­zelni. Rendes Z. Egy „angol” riporter a Magyar Televízióban Mikor Lauda nálam vacsorázott Enyhe akcentus, de nagy duma - ez jellemzi Andrew Frankl-t, vagyis inkább Franki Andrást, aki a TeleSportban közvetít immár évek óta autóversenyt és alkalmanként te­niszt, ez utóbbit kizárólag Wimb­ledon idején. Nem csoda per­sze, hiszen nem messze lakik a „tenisz Mekkájá­tól”, London belvárosában. Dehát hogy is van ez? Valaki londoni is és pesti is, Andrew is meg András? A választ a legil­letékesebbtől kértünk - hol máshol, mint - a Hungaroringen.- A történet ott kezdődött, hogy 1938-ban születtem Buda­pesten. A Kölcsey Gimnázium­ban érettségiztem, aztán felvet­tek egyetemre. Tizennyolc éves voltam, és akkor jött 1956 ok­tóbere. Mint afféle diák, termé­szetesen én is részt vettem mindenféle felvonuláson, kia­báltam - aztán két héttel ké­sőbb el kellett döntenem, mi le­gyen azután, nevezetesen ma­radjak-e vagy menjek? Végül is nekiindultam a határnak. Franki András először Bé- csig jutott, majd hamarosan to­vább vándorolt, egészen Ang­liáig. Különböző ösztöndíjak segítségével elvégezte a Shef- fieldi Közgazdaságtudományi Egyetemet, majd a 60-as évek közepén a Ford autógyárban kezdett el dolgozni. Ez egyben azt is jelentette, hogy mind in­kább bekapcsolódott az autós­világba, ami már amúgy is rég érdekelte. Ám ennél is nagyobb vágya volt, hogy valamiképp a sportsajtó tekintetében is köze­lebb kerüljön a tűzhöz. Ez a pil­lanat 1968-ban következett be, mikor egy barátjával egysze­rűen megvásárolta az akkor gyenge lábakon álló Car (Autó) című lapot, és ettől fogva már saját lapja tudósítójaként utaz­hatott a különböző autószalo­nokra, Forma-1-es verse­nyekre.- 1970-től kezdtem el tudósí­tani a versenyekről az akkori egyetlen magyar szaklap, az Autó-Motor számára. Mindez másfél évtizedig tartott, míg a Forma-1 nálunk is meg nem je­lent a maga valóságában. Ak­koriban, a 70-es évek elején ez olyan volt, mint egyfajta „sza- mizdat”, hiszen a szocialista tá­boron belülre jóformán csak az én tudósításaim jutottak el erről a furcsa világról, erről a „csú­nya, kapitalista őrületről”. Mivel a Magyar Televízió 1976-tól kezdett lassan verse­nyeket közvetíteni, először az Osztrák, majd a Monacói Nagydíjat, a mi tévéseink is be­lebotlottak Franki Andrásba, és itthon sokan elcsodálkoztak, hogy van a világon egy pali, aki ért a Forma-1-hez és még ma­gyarul is tud!- Ennek ellenére nem volt könnyű az MTV-ben szerepel­tetni engem, mert még 10 éve is féltek, mi lesz, ha egy „disszi­Frankl András egy sajtótájékoztatón denst” mikrofonközeibe en­gednek, miket fogok én ott ösz- szedumálni? Egy röhej, nekem mindig is az volt a célom, hogy a tévénézők vasárnap délután, egy hosszú hét után jól érezzék ma­gukat a ver­seny alatt, s míg megisz­nak egy üveg sört, ne csak száraz adato­kat, hanem egy kis plety­kát is hallja­nak. Pletykából aztán nincs hiány, hiszen Franki András már sok min­dent megélt.- Mikor a 22 éves Niki Lauda megér- fotó: méhes K. kezett Lon­donba, elve­szettnek érezte magát a nagyvá­rosban. Max Mosley, a March csapat igazgatóját megkért, pat­ronáljam egy kicsit, lévén jó­formán szomszédok. Én mutat­tam meg Nikinek, hol van a környéken posta, és Ronnie Pe- tersonnal együtt nem egyszer vacsoráztak nálam jóféle ma­gyar pörköltet és töltött káposz­tát. Akkor még a versenyzők sem étkeztek „tudományos ala­pon”! Franki hiányolja a régi Forma-1 lezser, „úriemberek klubja” világát. Persze, ma is vannak tehetségek, de ahogy pl. Schumacher megfeji a sportot, szerinte már ízléstelen. És hogy egyébként mi újság? - Harminc év után újra meg­nősülök, gyermekkori szerel­memet, Hegyi Zsuzsát veszem el szeptember 2-án, Monte Car- lóban. A fiammal, Nicolas-szal az InterNet autósoldalainak dolgozunk, és egyébként készü­lünk a naganói téli olimpiára, ugyanis ő a magyar bobcsapat kapitánya! Méhes K. Sokszor a miniszoknya segít FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A stop tőkéje a bizalom A hetvenes évek „őrülete” - mert így emlegették - éppen­séggel ma is népszerű lehetne, ha csak a közlekedés költsé­geire gondolunk. Adott eset­ben remek oldószere a sofőr többórás magányának. Még­sem prosperál, sőt a közbiz­tonság romlásával egyre apad a tábora. Hiszen nem csak or­szágos kaland - az országút, de a volán mellett is elgon­dolkodtató veszélyforrás. ’’Életed végéig fizethetsz” - okítja a mama frissjogosít- ványos csemetéjét az első ki­adós túra előtt. De tényleg mennyibe „kerül”, ha olda­lunkon az alkalmi útitárssal karambolozunk? Könnyű sé­rülés után megússzuk legfel­jebb 30 ezer forint szabálysér­tési bírsággal, de búcsút mondhatunk jogosítványunk­nak. Súlyos következménynél a csillagos ég a határ, az ösz- szeg a sérülés fokához képest emelkedik. Halál esetén 3 évig terjedő szabadságvesz­tést is kiszabhatnak a bírák. Megnyugtató a baranyai tapasztalat: az elmúlt években a fentire nem volt példa. Az ÁB-Aegon megyei kárrende­zési csoportjánál csak egyet­len, a hetvenes évek végén történt esetre emlékeznek. Az autópályán eleve tilos - mégis nem kevesen integetnek a sztrádán. Különösen a fővá­rosi - egykori - Osztyapenkó közelében. A vezetőnek nem kell gyalogosra számítania, hát nem is számít. Évente jó- néhány stopos kerül a kerekek alá - tudtuk meg az ORFK il­letékesétől. Megfontolandó az Autópálya Felügyelet ta­nácsa: a felvezető szakaszok­nál vagy a benzinkutaknál biztonságosabb a terep. A „műfaj” őshazája Len­gyelország, de Romániában ma is népszerű. Németország már-már oázis: intézményes közvetítő hálózat várja a „stoposok” százait. Igaz, némi jutalék fejében, ámde a telekocsi tarifája így is mész- sze olcsóbb mint a tömegköz­lekedésé. A honi stoposokat hajdan igazolvány váltására is biztatták, ámde a jó húsz esz­tendeje indúlt mozgalom né­hány éven belül elszenderült. A stop „tőkéje” továbbra is a (pillanatnyi) bizalom. Szo­morú, ha visszaélnek vele. De méginkább, ha annak sem jut, aki megérdemelné. Tröszt É. Kutya-búbánatra gyógyír az ember Az őslénytani leletek alapján több mint tízezer évesre teszik az ember és a kutya kapcsola­tát, amelyben számos, a megté­vesztésig emberi karakter meg­figyelhető. Sokezer év ide vagy oda, a tudomány előtt ma még kihívóan felderítetlen terep a „kutyalélek”. Továbbra is ta­lány: hogyan sejti meg a hites­társnál is előbb, ha gazdája bú­bánatos. Bár élénk farkcsóvá­lással adózhatnának az etológu- sok előtt, akik élükön Konrad Lorenzzel, számos felismerésre jutottak érzelmi életükben. Ki hinné, de kutyánk gyak­rabban figyelget minket, mint mi őt. Utánoz és másol. Két ír szetter váltotta ki a közönség kacaját nemrég: az izgágább gazdié szeleburdin ugrált az akadályok között, míg a komó­tos, ember ebecskéje fegyelme­zetten hajtotta végre a feladat­sort. Egyszeri gazda is belelát­hat házőrzőjébe: a faroktartás, a mozgékonyság, a hang elárulja pillanatnyi kedélyállapotát. Sőt, csillogó tekintetre és mimikára is képes. A felhúzott szájzug egyértelműen harag. A kedély­beteg állatot aligha sikerül fel­ráznunk mozdulatlanságából. Idősebb hölgyekkel fordul elő, hogy a túltáplált kedvenc kirekeszti őket a lakás egyik szegletéből, a tacskó netán ha­rap is. Miért? Mert elkényeztet­ték. De falkavezémek csak a következetes és határozott gaz­dát ismeri el. Ha az meghal, az életösztön dacára követheti őt. Vagy: agresszív, támadó kó­borrá válik. Komoly gyászre­akciókra képes, erősítette meg a JPTE dr. Mayer József tanszék- vezetője. Az ELTE kísérletei hiedelmeket oszlattak el. A vakvezető a szemafor piros szí­nére megáll - ám a valóságban a legtöbb kutya színvak. Ilyen­kor a fény erősségére reagál. A modem hazugság-vizsgá­lathoz hasonló módszerrel bi­zonyították, becsapni sem lehet - figyelmeztet Farkas Tamás biológia-földrajz szakos tanár. Pulija például élénk vakkantás- sal sertepertél körülötte, amikor még csak fontolgatja, magával vigye-e. Máskor nem ugat, hi­ába áll meg az ajtóban. Ismeretes az eb-depresszió, s Amerikában keresett a kutya­pszichológusok szolgáltatása is. Ámde a szakember szerint kóklerek, legfeljebb a nevelés­hez adhatnak hatékony taná­csokat. Ami viszont kétségen felül megszívlelendő: kutyánk­nak lelke van. Tröszt É. Egymáshoz bújva . .. FOTÓ: MÜLLER ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents