Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-17 / 225. szám

14 Dhnántúli Napló Millecentenáriihh 1996. augusztus 17., szombat Az alkotmány hús-vér valóság Interjú Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság elnökével „És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is Is­ten akaratából országunkat igazgatván a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és békés életet...” Ezek a mondatok Szent István első törvénykönyvének elősza­vából valók. 1001-ből. Beszélgetésünket dr. Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság elnökével is ezzel kezdtük. A korszakos megújhodást ünneplem FOTÓ: FEE/L. m. a.- Ön hogyan értelmezi augusz­tus 20. jelentését és jelentősé­gét?- Az ünneplés készsége és szándéka hozzátartozik az em­beri minőséghez. Nagyon sze­gény az a kultúra, amelynek nincsenek ünnepei, tehát nin­csenek hagyományai. Augusz­tus 20-a több értelmű ünnep. A jog szerint ezen a napon alkot­mányos államiságunkat ünne­peljük. Ez elválaszthatatlan Szent István szellemiségétől és művétől. A történelem iróniája, hogy akkor vált az államalapító Szent István ünnepe az alkot­mány ünnepévé, amikor alkot­mányosságról szó sem lehetett. Én mégis úgy érzem, hogy a mai napon az alkotmány előtt is tisztelegni nem a múlt folyta­tása, hanem a rendszerváltás legkézzelfoghatóbb eredmé­nyének ünnepe. 1989-ben való­ban létrejött egy jogállami al­kotmány és az Alkotmánybíró­ság, amely nemcsak a törvé­nyeket, hanem még azok értel­mezését is alkotmányos keretek között tartja. Az alaptörvény élő joggá vált. Ebben az országban a 20. század utóján végre létezik egy olyan legfelső fórum, amely a törvényhozással és a kormány­nyal szemben is ki tudja kény­szeríteni az alapvető normák tiszteletben tartását. Arra is méltán lehetünk büszkék, hogy a magyar alkot­mánybíráskodás az európai emberi jogi gyakorlatot hono­sítja meg idehaza. Ez a szándék- ne hangozzék túlzásnak - ha­sonló a Szent István-i gondo­lathoz. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele, hogy a gazdaságot és a jogot a közös­ség gyakorlatához és elvrend­szeréhez igazítsuk. Az alkot­mány tekintetében azonban már egyenrangúak vagyunk a fejlett Európával.- Ügy tűnik, hogy Kelet-Eu- rópában szükségszerű az olyan bíráskodás, amely meggátolja, hogy a hatalom eszközzé váljon az éppen uralkodó párt kezé­ben. Ez éretlenség?-Nem véletlen, hogy az al­kotmánybírák az Aranybullát viselik hivatali jelvényükként a nyilvános üléseken. Lassan 800 évvel ezelőtt, ez volt az első dokumentum, amely megvonta a királyi hatalom korlátáit és felsorolta a jogokat. Ehhez ha­sonlít az Alkotmánybíróság feladata, amikor a hatalom kor­látozásának új hagyományát te­remti meg. Egy új kormány hirdethet elődjével homlokegyenest el­lenkező programot, de csak annyira lehet más, amennyit az alkotmány enged. Egy jobbol­dali kormány már megtanulta, most tanulja a baloldal is. A so­ron következő, már ebbe a ha­gyományba fog illeszkedni.- Ez. európai sajátság?-Nem hiszem. Alkotmány­bíráskodásra épp úgy szükség van az Egyesült Államokban, mint bárhol másutt. Szükséges­sége nem szorítkozik azokra az országokra, amelyeknek keser­ves történelmi tapasztalatai vannak. Az viszont igaz, hogy Európában mindenütt létrejött az alkotmánybíráskodás intéz­ménye ott, ahol egy diktatóri­kus rendszer megbukott. A né­A hatalom korlátja metek a világháború, a spanyo­lok, a portugálok a maguk te­kintélyuralmi rendszerének megbuktatása után nyomban hozzáfognak az alkotmányos jogrendszer és annak kontrollja megteremtéséhez.- Ez tehát a garancia arra, hogy a reflexekben élő tragé­diáktól nem kell tartani?- Az Alkotmánybíróságnak a rendszerváltást követő négy évben kifejezetten stabilizáló szerepe volt. Az összes politi­kai vitát lefordította a jog nyel­vére az alkotmány alapján, majd visszatette a politikusok asztalára. Úgy látom, hogy to­vábbra is ez a feladatunk. A stabilitás most azt jelenti, hogy legalább a jogalkotás szintjén biztonság uralkodik, legalább a törvények nem sért­hetik az emberek alapvető jo­gait. Ha viszont a törvény al­kotmányos és mégis jogsérelem esik, meg lehet találni a fele­lőst. Sokat olvashatni mostaná­ban arról, hogy „ebben az or­szágban bármi megtörténhet”, botrányoknak, ígéretek be nem tartásának nincs következmé­nye. Egy biztos: amíg az Al­kotmánybíróság hatásköre ter­jed, nem történhet meg „bármi”, addig az alkotmány érvényesítésére számítani lehet.- Az alkotmányok öröknek tetsző, alapvető emberi jogokat képviselnek, ezért állandók. A történelem, a világ haladása valamiféle változtató hatással mégiscsak lehet rájuk, nem?- Ez kétségtelen. A mozgás, a változás talán a világ alkot­mányainak egységesülésében érhető tetten. Az emberi, az ál­lampolgári és a szociális jogok tekintetében vannak nemzet­közi egyezmények, amelyek­hez hazánk is csatlakozott és ez megköti a mindenkori parla­ment kezét. Ha bármely magyar hatóság olyat tesz, ami az Em­beri Jogok Európai Egyezmé­nyébe ütközik, a strasbourgi bí­róság megállapíthatja az egyezmény megsértését, elma­rasztalhatja az államot, ami természetesen nem közömbös. A nemzetközi emberi jogi bí­róságok bizonyos értelemben radikalizálódnak, vagyis egyre kevesebb teret hagynak az egyes államok mérlegelésének. Másfelől pedig liberalizálód­nak, azaz szélesítik a szabad­ságjogokat. Ez az érzékelhető iránya a fejlődésnek. Közép-Európában ma a nemzeti kisebbségek jogainak kérdése élvez elsőbbséget. Ha­zánkban égető kérdés - mond­juk így - a gyanúsítottak jogai­nak tiszteletben tartása. Az egyre jobban terjedő rendőri brutalitásra gondolok.-Az alkotmányossági szük­séghelyzet nélkül is napirenden lévő új alkotmányozás mellett azzal érvelnek némelyek, hogy az alaptörvényünkön mégiscsak az 1949-es dátum áll, s hogy ez az elmúlt évtizedek folytonos­ságát szimbolizálja.- Ez az évszám a történelem bélyege az alkotmányon. Az El­lenzéki Kerekasztal nem akarta, hogy az új, jogállami alkot­mányt olyan parlament hozza meg, amelyet nem szabadon vá­lasztottak; ezért történt 1989- ben forma szerint csupán al­kotmánymódosítás. Tartalmi­lag azonban az új alkotmányt semmi nem köti a múlthoz. Az alkotmányértelmezés so­rán a kötelező európai normá­kon túl magasabb követelmé­nyeket is vállaltunk. A környe­zetvédelmi ítéletünk, amely szerint alkotmányos követel­mény a status quo fenntartása, világszerte elismerést váltott ki. A halálbüntetés eltörlésének indoklása is teljesen felhagyott a tradicionális érvekkel, ame­lyek a halálbüntetés kegyetlen; ségével vagy hatástalanságával operáltak. Áz Alkotmánybíró­ság szerint az élethez való jog mindenek felett áll, amely fö­lött az államnak sem lehet ha­talma. Ez az ítéletünk iskolát alapított eddig, Dél-Afrikában és Namíbiában is követték a magyar példát. Ahol érdemes ápoljuk a foly­tonosságot. A köztársasági el­nök jogkörének behatárolásá­ban például segítségünkre vol­tak a magyar királyok hadúri szerepének hagyományai. Szakmai szempontból nem, legfeljebb politikai okokból kellhet új alkotmány. Ahhoz a történelmi pillanathoz, mely­ben a jogállami alkotmány újjá­született, nem lesz fogható semmi. Annak fényét, érdemét nem lehet többé megismételni. Én ezt a korszakos megújho­dást ünneplem. Bozsó Bea Millecentenáriumi ünnepségek Bolyban szombat 19.30-kor író-olvasó találkozó lesz a könyvtárban Koch Valériá­val. Vasárnap a 10 órás ünnepi szentmise után Boly címerét és zászlaját avatják a község­háza előtt. 17.30-kor König Róbert grafikus kiállítása nyí­lik a Vigadóban. Est 7 órakor Székely Miklós orgonahang­versenye a templomban. Hétfőn népművészeti vásár várja az érdeklődőket a kas­tély parkban. Fél ötkor „Elin­dultam szép hazámból” cím­mel folklór műsor kezdődik. Fellép a lippói, a mindszent- godisai, a szajki és a bólyi tánccsoport. 20 órakor a rock­koncert. Kedden „Az éjszaka cso­dái” címmel a pécsi ÁNK gyermekszínháza ad műsort 15 órakor, 16 órakor a Vagan- tes trió lép fel. 17-kor lovagi torna és fegyverbemutató, 18.31 -kor dzsesszkoncert. Vasárnap a német napot 16 órakor a lippói fúvószenekar nyitja meg a pécsi Széchenyi téren. 17.30-kor a Kossuth Filmszínházban fellép a Leő- wey tánccsoport, a Mohácsi Németek Egyesületének énekkara, a nagynyárádi kó­rus és a véméndi kvartett. 20 órától a Művelődési Központ udvarán a Schütz zenekar ját­szik. Hétfőn Roma-nap az Eu- rópa-házban. 10 órától Roma­fotók képzőművészeti és népművészeti kiállítás nyílik kulturális prograammal. 11 órakor Suchmann Tamás tár­canélküli miniszter avatja fel a Mohácsi Művészeti Társa­ság galériáját. 14 órakor Peti Bogdán Péter tamburaprímás emléktábláját leplezik le a Vásárhelyi Pál utcában, be­szédet mond dr. Kosztics Ist­ván. 15 órától a tamburazene- karok lépnek fel. 19 órakor Kovács József verseskönyvét mutatják be. 20 órakor tambu- rakirály és királyfi koroná­zása, majd 20.30-tól utcabál. Augusztus 20-án este mindhárom nemzetiség gála­programmal ünnepel. Pécsváradon szombaton „Reneszánsz vígasságok”. Vasárnap este 6 órától fúvós­hangverseny lesz a vár udva­rán. Fellép a pécsváradi tűz­oltózenekar, a mecsekná- dasdi Stefans Kapelle és a Trachten Vereinigung Arth- Golda svájci ének- és tánc- együttes. Hétfőn 18 órától hangver­seny lesz a vár dísztermében. A Művelődési Központ női kamarakórusa és a zeneiskola fúvós kamaraegyüttesének közreműködésével. Kakas Sándor polgármester ünnepi önkormányzati ülés keretében adja át az 1996. évi kitünteté­seket. 20 órától „Középkori vacsoraesf ’ a vár udvarán. Kedden 16 órakor koszo- rúzási ünnepségek a várban, 16.30-tól a Szentháromság téren amatőr művészeti együttesek műsora. 18 órától utcabál a Spitzbuben zene­karral. Helyi világtalálkozók A millecentenárium évét éljük, s úgy tűnik a magyarországi vi­lágtalálkozókét is. Találkoztak már a világ magyar tudósai, gazdasági tanácsadói, polgár- mesterei. Találkoznak ősszel a magyar filmesek is. A külön­böző szakmai csoportosulások magyar tagjai ugyanúgy meg­szervezték találkozójukat, ahogy a nagy országos szervez­tek. Ám Békésben és Tolnában, Baranyában és Pest megyében is sorra rendezik a települések­ről elszármazottak „világtalál­kozóját”. Sok ezer és alig kétezer la­kosú településeket keresik fel jól ismert, vagy Csak hírből ismert elszármazottaikat, s kínálják fel a Világtalálkozót. És a vendégek jönnek. Jönnek az elüldözöttek, az el- és meghurcoltak. Nagy va­lószínűséggel azért, mert szá­mukra a hazát és a magyarságot szülőfalujuk jelenti, a szülői ház, vagy éppen ha megmaradt, a kopott iskolapad. Kimondott és ki nem mondott szándéka a helyi világtalálkozók szervezőinek: kapcsolatokat ke­resni és kapcsolatokat találni, olyan kapcsolatokat, amelyek valamilyen módon segíthetnek az országnak és a településnek. Ha nem lenne szentségtörő azt is mondhatnánk, világméretű lob­bizás zajlik az 1100 év jegyében. Persze miért lenne szentségtö­rés, ha a Stockholmban élő vál­lalkozó szülőfalujában, Pilisvö- rösváron tornacsarnok építését akaija segíteni, hogy a Dél- Amerikából Pécsre hazatérő farmer a húsüzlet után érdeklő­dik, hogy Sóskút elszármazottai a falu alapítványát támogatják pénzeikkel? Most ilyen a Hon­foglalás évfordulója. Igaz, a millecentenárium másról is szól. Például arról, hogy ebben a „világtükörben” leltárt csinálunk: mire mentek az elszármazottak, s mi lett belő­lük. Nélkülük személytelen lenne az ünnep. Igaz, nélkülünk is. S. Boda András A millecentenárium még élő tanúi - Százéves emlékfák hirdetik szerte az országban elődeink a honfoglalás ezer éves évfordulóján tartott megemlékezéseit. Felvételeinken két ba­ranyai település matuzsálem korú tölgyfáit örökítettük meg Kisdéren és Szentlászlón. fotó: tóth László i L 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents