Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-04 / 181. szám

6 Dünántúli Napló Közélet l 1996. július 4., csütörtök Idegen-e a vendég Baranyában? Elkerülhetetlen az érdekeltek összefogása, tenni akarása Újszerű támogatási formák fiataloknak Tapasztalatszerző foglalkoztatás A tapasztalatszerző foglalkoz­tatáson kívül több más új le­hetőség is segíti július 1-jétől a fiatalok elhelyezkedését. A munkaügyi központok különféle csoportos foglalko­zásokat indítanak. Ezek egyike az impulzus-tanfo­lyam. Ez egy olyan eligazító foglalkozás, amely megköny- nyíti a munkanélküli fiatalok és a munkaügyi központok dolgozóinak együttműködé­sét, a munkahelykeresést. A fiatal ennek során elkészítheti saját egyéni elhelyezkedési tervét. A pályaorientációs prog­ram azoknak nyújt eligazítást, akik nem rendelkeznek szak­mai végzettséggel, és nem döntöttek arról, milyen szak­mát válasszanak. A tanfolya­mon a pályaválasztást meg­alapozó képzésen vehet részt a fiatal. Pályamódosító prog­ramot is kínálnak, amennyi­ben a szakmai képesítés nem eléggé piacképes, vagy a pá­lyakezdő nem a szakképesí­tése szerinti munkakörben kí­ván dolgozni. A csoportos foglalkozáson elemezheti pá­lyaválasztása okait, kidolgoz­hatja a pályamódosítás tervét. Azok a fiatalok, akik a szakmai képzettségüknek megfelelő pályán kívánnak elhelyezkedni, azt elemezhe­tik, hogy mi szükséges a sike­res pályafutáshoz. Azok is se­gítséget kaphatnak a progra­mok során, akik piacképes szakmával rendelkeznek, de hiába tárgyaltak a munkaa­dókkal, nem tudják "eladni" ezt a szakképesítést. Az elhe­lyezkedést segítő tanfolya­mokon olyan technikákat, gyakorlati ismereteket sajátít­hatnak el a fiatalok, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a sikeres elhelyezkedéshez. A legnagyobb várakozás a tapasztalatszerző foglalkozta­tást előzi meg. Ennek lé­nyege, hogy a napi négyórás foglalkoztatás munkabérét a Munkaerőpiaci Alap fizeti ki a munkáltatóknak, nekik csak a társadalombiztosítási járu­lékot kell vállalniuk. A mun­káltatók ilyen feltételekkel szívesebben alkalmaznak majd gyakorlat nélküli pálya­kezdőket. Azok, akik a támo­gatott csaknem egy éves idő­szak alatt bizonyítanak, szá­míthatnak a további alkalma­zásra. Fejleszt a bauMax Az idén dupla forgalmat terveznek Aligha valószínű, hogy a Bara­nyába látogató hazai és külföldi vendégek ne találnának ma­guknak kellő „elfoglaltságot”, s még csak az sem állítható, hogy hiányoznának a szükséges in­formációk, megfelelő színvo­nalú tájékoztató kiadványok. Tehát a vendégeink egyáltalán nem idegenek e kitűnő adottsá­gokkal megáldott tájon, s biz­tos, hogy a hozzánk látogató sok-sok turista többsége kelle­mes emlékekkel utazik haza. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Pécs és Baranya megye nem igazán képes közösen cse­lekedni ebben az egyre inkább jövedelem termelővé váló ága­zatban, s mindkét önkormány­zat a saját útját járja. Sarkadi Eszter - tavaly óta dolgozik Pécs Megyei Jogú Vá­ros Polgármesteri Hivatalának idegenforgalmi marketing refe­renseként - nagyon fontosnak tartja, hogy az elmúlt egy-két esztendőben igen intenzív tu­risztikai fejlesztésbe kezdett városokhoz - például Eger, Debrecen, Kaposvár, Szeged - hasonlóan a baranyai megye- székhely önkormányzata is gyorsan és határozottan csele­kedjen. Alapvető feladatként fogal­mazódik meg, hogy a városnak minél előbb legyen turisztikai fejlesztési koncepciója, amely többek között meghatározná a folyamatos piackutatás szem­pontjait, Pécs vendégforgalmi arculatát, marketing stratégiá­ját. (Hozzátette, ennek a kon­cepciónak természetesen talál­kozni kell a megyei törekvé­sekkel, sőt a kistérségek és a kamarák elképzeléseivel is.) Ennek megszületését követően természetesen a szükséges Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi évben egy vidéki kábel- televíziónak sorozatban készí­tettem interjúkat úgynevezett „nagyjainkkal". Általában élő adásban, minden különösebb előkészület nélkül. Vezető poli­tikusaink, akiket naponta látha­tunk a tévéhíradóban, a kisvá­rosba lényegesen kisebb kísé­rettel, nemegyszer mindenféle testőrök, sofőrök és egyéb vi­gyázok nélkül érkeztek, és ki­vétel nélkül igyekeztek joviáli­sak, kedvesek, közvetlenek lenni. Egy idő után éppen a közvet­lenségük vált gyanússá. Mind­nyájan azok voltak, még a sajtó által a legszélsőségesebbnek tartott politikai alakulatok veze­tői is. Ám egy év után világossá lett számomra az is, hogy ők mindnyájan ugyanúgy joviáli­sak, pontosan ugyanúgy köz­vetlenek, vagy viselkedésük, a struktúra és intézményrendszer létrejötte is elkerülhetetlen, amely „ráépülhetne” a meglé­vőkre, de az mindenképpen cél, hogy hatékonyan és összehan­goltan működjenek. Persze pénz nélkül ebből semmi nem valósulhat meg, s az is hiú álom lenne, hogy mindezt csupán a városi önkormányzat finanszí­rozza. Éppen ezért lenne indo­kolt, hogy közösen az érdekel­tekkel - s ebbe sorolandók a vállalkozói központok, a kama­rák is - minden lehetséges pá­lyázaton részt vegyenek. Milyen idegenforgalmi együttműködés van jelenleg a város és a megye között? Tu­semleges polgárok között tanú­sított magatartásuk tökéletesen egyforma. Ezzel nem azt mondom, hogy ugyanabba a „tánc- és il­lemtaniskolába” jártak mind- ahányan. A helyzet ennél rosz- szabb, gyanítom, a gyakori közszereplés hatására önma- guktól jöttek rá a szükségesnek tartott viselkedés szabályaira. Lehet, mi is ilyenek lennénk, ha odajutnánk? Mi is azt hinnénk, így kell viselkedni? Viccelődni, hogy kedélyes és kedves em­bernek tartsanak bennünket, kezet fogni mindenkivel, aki csak elénk kerül, nehogy azt higgyék, fennhordjuk az orrun­kat ... És persze bárkivel fut­nak össze, azok is kedvesek hozzájuk. így aztán esélyük sincs, hogy lajdonképpen semmilyen, hi­szen a város központjában lévő turisztikai információs irodát - amely a megyei köz­gyűlés néhány hónapja hozott határozata értelmében meg­szűnt, mint önálló hivatal, s a megyei kulturális központhoz került - csakúgy, mint eddig, a megyei önkormányzat tartja fenn. Igaz, a pécsi önkor­mányzat tavaly 3 millió forint­tal támogatta működtetését, de idén eddig még nem született döntés a városi turisztikai kí­nálatot is reprezentáló szerve­zet dotálásáról. Holott a szín­vonalas fenntartása Pécsnek legalább olyan érdeke, mint a tudomást szerezzenek a falról. Ami köztük és közöttünk me- redezik. Semmit sem jelent ugyanis, hogy olykor átnyújtjuk a kezünket, hogy ők azt meg­szorítják, és úgy tetszik, min­den rendben van, szurkolunk nekik, tőlük várjuk a megvál­tást. Legtöbbjük ezt el is hitte már - vettem észre. Pedig a fal magas, és több száz éves alapokon és példákon nyugszik. Akik idelent élnek, az a nyolc-kilencmillió nem kedveli a politikusokat és akkor még finoman fejeztem ki ma­gamat. A „lentiek” nem is értik, miről szól a politika, sőt lelkűk mélyén ott ül a szilárd meggyő­ződés: az egészre egyáltalán nincs is szükség! Nem szeretik azokat „oda­fent”, és még szerencsés lehet, megyének, a kistérségeknek, a kamaráknak, sőt, a turisztikából valamilyen módon részesedő vállalkozóknak is. Utóbbiak vi­szont - s egyáltalán nem okta­lanul - azt vallják, ők különféle adókkal jelentősen hozzájárul­nak a város költségvetéséhez. A megye idegenforgalmi ko­ordináló szerepe igen korláto­zott, az viszont tény, hogy az elmúlt időszakban több repre­zentatív baranyai, kistérségeket bemutató kiadvány elkészülté­hez a megyei önkormányzat hozzájárult. Tehát arról nincs szó, hogy a közgyűlés ne tar­taná fontosnak a turisztikát, mint ahogy arról sincs vita, hogy a megye együttműködni óhajt ebben a kérdésben is a megyeszékhely önkormányza­tával. Az is kétségtelen, hogy az ez irányú szándék Pécs részéről sem hiányzik, de valahogy az igazi és hatékony együttműkö­dés még nem valósult meg. Bár a megyei önkormányzatnak nincs idegenforgalmi stratégi­ája, dr. Kovács Katalin, a me­gyei közgyűlés hivatalának ta­nácsosa szerint készül Baranya komplex területfejlesztési kon­cepciója, amelynek része lehet az idegenforgalom. Reméljük, hogy lesz is, mert hiszen ezt az ágazatot nagyon nehéz külön kezelni, ugyanis már a koncepcióban szereplő infrastrukturális elképzelések­ben helyet kellene, hogy kapjon a turizmus. Mint ahogy a Baranya Me­gyei Területfejlesztési Tanács létrejöttével talán az idegenfor­galom is jobban „képbe” kerül, s valóban segíti az érintettek együttgondolkodását. Roszprim Nándor akit csak pojácának tartanak, akit csak lesajnálnak. De elemi harag buzog bennünk látva- hallva a parlamenti vitákat. Mert őket nem érdekli, hogy pártokon keresztül fejeződik ki a demokrácia (milyen sokan nem is tudják, mit jelent a szó!) hogy azok ott fent állítólag ér­tünk ágálnak. Számukra nincs érdekektől független képviselő, minden polgármester lobbizik valakiért, netán önmagáért. A tömegnek elege van mindebből és még csak az sem mondható, hogy kiábrándultak a politiká­ból - hisz soha nem voltak „be- leábrándulva”. Ha egyszer va­lamelyik pártelnök nem saját hívei által jól előkészített és persze abszolút „belterjes” ta­lálkozón venne részt, rádöb­benne a fal létezésére. így viszont látszólag nincs fal és két oldalán zajlik az élet. A mi életünk. Nemere István Idén a bauMax barkácsáruház- lánc a tavalyi forgalom meg­kétszerezését tűzte ki célul. A múlt évben az osztrák érdekelt­ségű cég hazánkban mintegy 1,8 milliárd forintos forgalmat ért el. Ez 80 százalékkal na­gyobb mint az 1'994-es évi volt. A múlt év júniusa és októ­bere között a bauMax Magyar- országon a már meglévő három áruháza mellett további 5 új áruházat nyitott. A hasznos el­adótér ezzel 9 ezer négyzetmé­terről 27 ezer négyzetméterre növekedett. Az új áruházak épí­tése 4 milliárd forintos beruhá­zással járt. Ezzel az összeggel a bauMax a magyar kereske­delmi szektor egyik jelentős be­fektetőjévé vált. Míg 1992-ben az első bauMax áruházak meg­nyitásakor a magyar áruk ará­nya az árukészletből csupán 5 százalékot tett ki, addig a bel­földi beszerzések aránya 1995- ben már mintegy 40 százalékos volt. A cég magyar érdekeltsé­geinél azt tervezik, hogy az idén elérik az 50 százalékos magyar beszállítói arányt. A bauMax tervei között az is sze­repel, hogy további két áruhá­zát nyit Magyarországon. Az egyiket Budapesten a Soroksári úton, a másikat pedig Budaör­sön az Ml-es autópálya köze­lében, így az idén további egy- milliárd forintot fektet be a cég Magyarországon. A tervekkel ellentétben az év első öt hónapjában forgalmuk növekedése csupán 80 százalé­kos volt a tavalyi hasonló idő­szakhoz képest. Ez a vártnál mintegy 20 százalékkal keve­sebb. A lemaradás okát részben a vásárlóerő csökkenésével, részben a hosszú tél miatt ké­sőbb induló kerti szezonnal magyarázzák. Ugyanakkor bíz­nak benne, hogy az év hátra­lévő részében behozzák a lema­radást. Az osztrák érdekeltségű bauMax-csoport 1995-ben 6,75 milliárd schillinges forgalmat ért el összességében. Ez az előző évhez képest 62,8 száza­lékos növekedésnek felel meg. Ezzel a bauMax 20 éves fennál­lásának eddigi legsikeresebb fejlődési szakaszát tudhatja maga mögött. A nagyarányú forgalomnövekedés a cég veze­tői szerint a Büttinghaus vállal­kozási csoport felvásárlásának, illetve a nagymértékű Auszt­rián kívüli terjeszkedésnek tud­ható be. Az apró településeket is szívesen keresik fel a vendégek me­gyénkben. Túrony (képünkön) különösen a falusi turizmust kedvelők körében népszerű. fotó: laufer László Tíz kérdés - tíz felelet (1.) Új vadászati törvény Az Országgyűlés június 18-án elfogadta a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényt. Miért van szükség a tör­vényre? Azért, mert - miként a tör­vényben olvashatjuk - vala­mennyi vadon élő állatfaj a Föld megújuló természeti erőforrása­inak, valamint a biológiai élet- közösségnek pótolhatatlan ré­sze. A vadon élő állat esztétikai, tudományos, kulturális, gazda­sági és genetikai értékek hordo­zója, s ezért - mint az egész em­beriség és nemzetünk kincsét - természetes állapotban a jövő nemzedékek számára is meg kell őrizni. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a magyar vadállomány ­az őzek, dámok, gímszarvasok kiemelkedő minőségének kö­szönhetően - Európában és a tengeren túlon is keresett ter­mék. Évente 25-27 ezer - több­ségében nem kis pénzű, a pénz- és üzleti világban befolyásos - külföldi vadászt vonz orszá­gunkba. A vadászat 43—45 ezer sportvadász egész évi szórako- zását-kikapcsolódását-szabad- idős tevékenységét jelenti. A vadgazdálkodás, a vadásztatás és a vadkereskedelem közel 10 ezer munkaalkalmat teremt. Milyen előzményei voltak a törvénynek? Már a 16-17. században - a „török időkben” - a három részre szakadt országban felme­rült a vadászat jogi szabályozá­sának gondolata. Az úgyneve­zett statútumokban, törvényha­tósági rendeletekben kezdték el szabályozni a vad elejtésének - szaporodási idő alatti - kíméleti idejét. Az erdélyi törvényhozás pél­dául 1653-ban korlátozta a csapdázást. Áz első vadászati törvény III. Károly uralkodása alatt ke­rült megalkotásra. Az 1729. évi jogszabály egyik cikkelye „A vadászatról és a madarászairól” szól, s megerősíti a nemesség majdnem korlátlan vadászati jo­gát. Rendelkezik a tilalmi idők­ről és a mezőkön, a vetésekben a vadászat által okozott károk megtérítéséről. 1802-ben ismét megjelenik egy törvénycikk, amely viszont szűkíti a nemesség jogát. A föl- desúr most már birtokának felét is letilthatja a nemesi szabad va­dászat elől. 1872-ben született meg az első, korszerű vadászati törvény. Ezt módosította az 1883. évi XX. törvénycikk, amely 1945-ig volt érvényben. Ezek a törvé­nyek kimondták, hogy a vadá­szati jog a földtulajdon elvá­laszthatatlan tartozéka! Részle­tesen szabályozták a tilalmi idő­ket, a vadkárok megtérítését és gondoskodtak a vadászat bünte­tőjogi védelméről. 1945-ben a 4640-es Minisz­terelnöki rendelet a nagybirtok- rendszer megszüntetésének fo­lyományaként kimondta, hogy a vadászati jog az egész ország te­rületén a Magyar Államot illeti, és a vadászatot ezentúl csak va­lamilyen vadásztársaság tagja­ként lehet gyakorolni. 1957-ben egy törvényerejű rendelet szabá­lyozta a vadászati jogot, s meg­szüntette az 1883. évi törvény még hatályban lévő rendelkezé­seit. 1961-ben - az európai jog­rendszertől eltérően - a vadá­szati jog az alapvető rendelkezé­sek erejéig beépült az akkor kia­dott Erdőtörvénybe. Mi a törvény legfőbb célkitű­zése? Az új vadászati törvény nem keret-törvény. 100 paragrafusá­ban szinte mindent részletesen igyekszik szabályozni. Legfőbb célkitűzése a vad védelme. En­nek a vezérelvnek rendeli alá a gazdálkodás és a vadászat vala­mennyi feladatát. Ezért tartja meg állami tulajdonban a va­dászható vadfajokat, miközben a vadászat jogát - mint vagyonér­tékű jogot - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a föld-, illetőleg vízfelület eseté­ben a meder tulajdonosának biz­tosítja. A földtulajdonost azon­ban - a vadállomány óvása és fejlesztése érdekében - a vadá­szati jog részletesen szabályo­zott alkalmazására kötelezi. Mekkora lehet minimálisan a vadászterület? A vadászterületek minimális nagyságát 3000 hektárban hatá­rozta meg a törvény. Ez a terü­letnagyság az úgynevezett apró­vadas vadászterületen, ahol zö­mében fácánra, mezei nyúlra, vízivadra és legfeljebb őzre le­het vadászni, akár nagy is lehet. De a szarvasoknak, vaddisznók­nak, muflonoknak, a nagyvad­nak - migrációjuk, a búvó-pihe- nőhely és a táplálkozási hely kö­zött megtett napi több tízkilomé­teres mozgásuk miatt - kicsinek bizonyulhat. A földtulajdonosok azért küzdöttek, hogy ennél tíz­szer kisebb legyen a minimális vadászterület, mivel akkor könnyebben szerezhettek volna önálló vadászati jogosultságot. A vadászok a vadgazdálkodás szakmai szempontjai alapján ki­alakított 5000 hektárban szeret­ték volna meghatározni a mini­mális vadászterületet. (Az el­múlt évtizedekben 4000 ha volt a vadászterületek minimális nagysága.) Csekő Sándor I * t A fal

Next

/
Thumbnails
Contents