Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-31 / 208. szám
6 Dunántúli Napló Honismeret 1996. július 31., szerda Kétszáz éves az Irgalmas Rend kórháza „Az Úr nevében! Alulírott jelen soraim rendjén kinyilatkoztatom, hogy a szegény betegek, névszerint Pécs szab. kir. városnak iparos segédei iránti részvéttől indíttatva, saját jószántamból huszonötezer ré- nusi forintot Istenes Szent János szerzeteseinek ... hagyományoztam.” Ez áll - egyebek mellett - Krautsack János György pécsi molnár és tímár mester 1796. június 25-én kelt alapítólevelében. így kezdődött a ma is működő pécsi Irgalmas Kórház története. A szegény betegek gyámolítója Mielőtt rátérnénk az öreg kórház két évszázados krónikájának ismertetésére, vessünk egy pillantást a Betegápoló Irgalmas Rend történetére is. A rend szellemi alapítója az a hányatott előéletű és kalandor természetű spanyol Cindad János (1495-1550) volt, aki felnőtt korában jó útra térvén haláláig a szegény betegek gyámolítója lett. Ma Istenes Szent János néven tiszteli a világ. Ő tulajdonképpen nem szerzetet, hanem csupán egy kórházat létesített és társakat vett maga mellé a betegek ellátásához. Ezt a betegápoló közösséget csak halála után, 1571-ben hagyta jóvá V. Pius pápa, majd 1617- ben V. Pál pápa már szerzetes rendnek ismerte el őket. Az Irgalmas Rend célja, hogy a „szegény és elhagyott betegeket vallási és nemzeti különbség nélkül, lehetőleg ingyen gyógyítsa, ápolja mind testileg, mind lelkileg.” A rend hamar elterjedt Európában. Magyarországon az első kórházuk 1650- ben Szepesváralján (ma Szlovákia) létesült. Az önálló magyar rendtartomány 1856-ban alakult meg. Napjainkban a világ öt földrészén 194 rendházban 1600 irgalmas testvér tevékenykedik. Visszatérve történetünk pécsi fonalához, láthatjuk, hogy a kórházalapítási szándék hamar megvalósult: az Irgalmas Rend szerzetesei 1796. augusztus 31-én birtokba vették a kapucinusok elhagyott rendházát és templomát. A rögtön megnyitott kórházukban csak férfiakat ápoltak és teljesen ingyen. Mindjárt építkezésbe is fogtak. Néhány hónap múlva elkészült a földszintes Gránátalma patika, majd néhány év múlva az udvari „kórházi szárny”. 1884- ben a patikára emeletet, 1941- ben pedig az Irgalmasok utcája felé új épületet emeltek. így alakult ki a ma is látható építészeti együttes. Érdekes adatok A kezdetben 12 ágyas kórház előbb 24, majd 40, végül századunkban 100 ágyasra bővült. A kórházban ápolt betegekről rendkívül érdekes adatokat tudhatunk meg Hölbling Miksa megyei tisztifőorvos korabeli könyvéből. Ezek szerint 1844- ben 400 beteget kezeltek. Előfordult közöttük „bujasenyv” (vérbaj), „aggaszály” (végelgyengülés), „kutyagörcs” (veszettség), „komorkor” (depresszió) és „tökgolyógyulladás” egyaránt. Századunkban az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésével és a klinikák megnyitásával csökkent ugyan az Irgalmas Kórház jelentősége, de továbbra is részt vállalt a helybéli polgárok egészségügyi ellátásából. 1950-ben viszont a Rákosi rendszer a többi szerzetesrenddel együtt az irgalmaso- kat is feloszlatta és az épületet az egyetem kapta meg. Itt létesült a n. sz. Belgyógyászati és Sebészeti Klinika. Negyven év múltán - a rendszerváltozást követően - az Irgalmas Rend ismét birtokba vehette egykori rendházának néhány helyiségét, majd 1992-ben visszakapta a teljes ingatlan tulajdonjogát, de a megkötött szerződés szerint a klinikákat továbbra is az egyetem működteti. A legújabb fejlemények A kórház történetének legutóbbi fejleménye: az ódon, helyenként másfél méter vastag falak között alakították ki a POTE új Szívcentrumát, amelyet 1995. november 2-án avattak fel. Ahol két évszázaddal korábban a derék szerzetesek a különböző „nyavalák”-ban szenvedő szegény betegeket ápolták, ahol kb. fél évszázada már operáltak szívet az akkori kezdetleges módszerrel, ott ma korszerű szívsebészet működik. Dr. Sülé Tamás Május-júniusban, valamint július-szeptemberben látható két nemzedékben. Igazi vándorlepke, amely vándorlásai során többszáz kilométert is bejár. A koraesti órákban mozog. Hosz- szú nyelvével főleg a tölcséres virágok nektárját szívogatja a virágok felett lebegve. A lepSzép pasztellszínű éjjeli lepkénk Kutyatejszender kével csak ritkán találkozunk, mivel a nappalt elrejtőzve pihenéssel tölti. Kedvelt élőhelyei a száraz meleg rétek, napos sziklás domboldalak, utak szélei, árokpartok, legelők, ahol bőven terem tápnövénye, a ku- tyatej. Hernyója (a) sima testű, kifejlődve eléri a 80-85 mm-t is. Júniustól szeptemberig a far- kas-kutyatejen, és egyéb kutya- tejfélékén él. A kis hernyók eleinte zöldessárgák, a kutyatej virágához hasonló színűek. Néhány vedlés után nyerik csak el szép tarka rajzolatukat, mely által egyik legfeltűnőbb, legdíszesebb hernyók közé sorolhatók. A sötétzöld kutyatejen állva inkább pompás ékszerhez, mint hernyóhoz hasonlítanak. Alapszínük fekete, a háton húzódó hosszanti vörös csíkkal. A testszelvényeket nagy vöröses- sárga foltok, vajszínű pettyek, és sűrűn elszórt fehér pontok díszítik. A hernyók a talajban bábozódnak, ahol laza szövedékkel veszik körül magukat. Az őszi bábok áttelelnek. Megfigyelések szerint előfordul, hogy a báb (c) évekig is elfekszik. A lepke is (b) a hernyóhoz hasonlóan igen szép. Az elülső szárnyak alapszíne világos drappossárga, melyeket halványabb és sötétebb árnyalatú széles barna sávok szegélyeznek. A szárnyak tövén és felső szegélye mentén nagy barna foltok láthatók. A hátulsó szárnyak széles sávjai fekete, pirosasrózsaszín és okkersárga színekben díszlenek. A szárnyak tövén fehér folt van. A lepke teste is színes, fakóbarna alapon fekete és fehér keresztcsíkokkal. Pécsett még néhány évtizeddel ezelőtt a kutyatejszender hernyója elszórtan megtalálható volt a Mecseken is, így a Francia-szobor környékén, a Misina lejtőjén, a Dömörkapu füves, bokros domboldalán, és a Pécs környéki Mecsek távolabbi részein is. Előkerült a város fölött emelkedő Havi-hegyen bőven termő útszéli kutyatejen, sőt még a Tettyére vezető kocsiút árkos szélén is. A képen itt bemutatott szép példány 1977 augusztusa közepén este nyolc óra körül az Ágoston téren az iskolakörüli járdán állt. Ez a szép mutatós meleg- kedvelő faj Európában, és a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig terjedt el. Feltétlen védelmet érdemel. Bodoni Enikő A magyar hadtörténet legnagyobb veresége A doni katasztrófa 1996. július 25-én ökumenikus istentiszteletet tart a Don-ka- nyarban elhunytak emlékére a folyó menti Korotojak településen. A második világháborúban itt semmisült meg a frontra vezényelt kétszázezres 2. magyar hadsereg. 197 000-es hadsereg Az 1941-es villámháború kudarca után a németek az orosz fronton állóháborúra rendezkedtek be, amelyhez elegendő erejük nem lévén, fokozottan követelték szövetségeseik nagyobb arányú katonai részvételét. A magyar vezetés a feszült román-magyar viszony miatt egyrészt vonakodott komolyabb erőket küldeni, másrészről ugyanakkor a részvételtől újabb magyar területek visz- szacsatolását remélte. A Ribbentropp külügyminiszterrel, majd Keitel vezértá- bomaggyal kötött megállapodás alapján a keleti frontra kivonuló 2. magyar hadsereget 1942. januárjában kezdték szervezni a szombathelyi, pécsi és miskolci hadtestekből. Igyekeztek az ország területét egyenletesen terhelni, és kisebb mértékben igénybevenni a fiatal korosztályokat. A teljes sorállomány 20 százalékát küldték a frontra, a többit a tartalékosok tették ki. A nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok a létszám 20, a zsidó és baloldali munkaszolgálatosok 10 százalékát adták. A teljes létszám 1942 októberben 197 ezer fő volt. A 7160 tisztből 36 százalék hivatásos, a többi tartalékos állományba tartozott. A hadsereg fegyverzete és felszerelése meglehetősen hiányos és korszerűtlen volt, a kiegészítést a németek magukra vállalták. Az Ígéreteket nem teljesítették A 2. hadsereg kiszállítása a keleti frontra 1942. április 11. és július 27. között három lépcsőben történt. A csapatok már június 28-án bekapcsolódtak a Tyim város körüli harcokba, és július 7-én, mintegy 100 km előrehaladás után, elérték a Dont. Itt a kifáradt egységekre 200 km széles arcvonal védelme hárult. A nyár folyamán számos csatát vívtak a szovjet erőkkel a folyó nyugati partján megmaradt hídfők felszámolásáért, ez azonban nem mindenütt sikerült. A 2. hadsereg 1942. október 1-ig 30 ezer embert veszített. Szeptember lótól a harcok lecsendesültek, amit a hadsereg vezetése a létszám, fegyverzet és felszerelés kiegészítésére próbált felhasználni. A Kállay-kormány azonban minden erőt az ország védelmére összpontos/tott, tekintettel a magyar-román viszonyra, ezért a 2. hadsereg megerősítését a német hadvezetésre hagyta. Végül mintegy 35 ezer fős felváltó alakulat érkezett, a szovjet támadás miatt azonban a csapatok cseréjére már nem kerülhetett sor. A németek a felszerelésre vonatkozó Ígéreteiket csak kis részben teljesítették. Ebben a helyzetben következett be november 19-én a szovjet hadsereg sztálingrádi hadművelete, aminek következtében a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből. A szovjet 40. hadsereg támadása az urivi hídfőnél 30- 35 fokos hidegben 1943 január 12-én kezdődött. Két nap múlva a 3. harckocsihadsereg a scsucsjei hídfőben rohamozott, és estére már 50 km szélességben, 17 km mélyen törték át a magyar védelmet. Az első napokban a magyar csapatok szívósan ellenálltak, január 15-én azonban a szovjetek elvágták a III. hadtestet. Ä vezetés cselekvőképtelen volt, a páncélelhárítás gyenge, a tüzérség kiesett. Jány Gusztáv hadseregparancsnok január 16-án utasítást adott a visszavonulásra, a német B. hadseregcsoport azonban ezt nem engedélyezte. A 2. hadsereg részekre szakadt. 17- én mégis elrendelték a visszavonulást egy 8 km széles folyosón, és január 24-én a hadsereg maradványait kivonták az arcvonalból. Ekkor adta ki Jány hírhedt hadparancsát: „... a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét” - amit semmi sem indokolt. Március 5-én hátravonták a maradék csapatokat a Dnyeper nyugati partjára. A veszteség 120 000 fő Április 24-től május 30-ig tartott az alakulatok hazaszállítása. A hadsereg vesztesége 93 500 (más adatok szerint 120 ezer) fő volt, ebből 28 ezer sebesült és beteg, 26 ezer hadifogoly, az elesettek és megfagyottak száma közel 42 ezer fő. A zsidó munkaszolgálatosok vesztesége kb. 25 ezer, ebből elesett 15 ezer. A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége volt. Magyar katona a keresztesháborúk óta nem harcolt ilyen messze a hazától. Idegen földön, idegen érdekekért négy- szerannyi ember pusztult el, mint a mohácsi csatában. Az áldozat hiábavaló volt, a világháborút a vesztes oldalon fejeztük be és a párizsi békeszerződés a trianoni határok közé szorította Magyarországot. Fábri Ferenc Otven éve kezdődtek a párizsi béketárgyalások Magyarországot a trianoni béke megfosztotta területének kétharmadától, lakosságának 58 százalékától. A magyar vezetés fő törekvése a két háború között a revízió volt, amihez támogatást csak a tengelyhatalmaktól remélhetett. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) 12 ezer négyzet- kilométert visszaadott Csehszlovákiától, 1939. március 15- én a magyar honvédség bevonult a 12 ezer négyzetkilométeres Kárpátaljára. 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés Eszak-Erdélyt, 43 ezer négyzetkilométert csatolt Magyarországhoz. 1941. április 11-én Magyarország megtámadta Jugoszláviát, a honvédség megszállta a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muravidéket, összesen 11 ezer négyzetkilométert. Hazánk 1941. június 26-án lépett be a II. világháborúba, a Szovjetunió elleni hadüzenetre a Kassát ért bombatámadás adott okot. 1941. december 7- én Nagy-Britannia üzent hadat Magyarországnak, négy nap múlva Magyarország az Egyesült Államoknak. A háború végén a béketárgyalások 1946. július 29-én, Párizsban kezdődtek meg Olasz-, Magyar-, Finnországgal, Bulgáriával és Romániával. A magyar szerződés szövegét 1946. október 12-én fogadták el. A nagyhatalmak külügyminiszterei 1946. november 3-december 12. között New Yorkban véglegesítették az öt állammal kötendő békeszerződés szövegét. 1946. november 11-i jegyzékében a magyar kormány eredménytelenül kérte a politikai és gazdasági feltételek enyhítését. A békeszerződést 1947. február 10-én Párizsban írták alá. Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar delegációnak nem volt javaslattevési joga, csak megjegyzéseket tehetett. Remélték a román határ mentén a népességi elv részleges figyelembevételét, és ragaszkodni kívántak a kisebbségvédelemhez. Ugyanakkor Szlovákia, amely Hitler-csat- lósból a győztes Csehszlovákia részévé vált, 200 ezer magyart akart kitelepíteni, és öt faluból álló hídfőt követelt Pozsonynál, a Duna déli partján. Románia és Jugoszlávia a trianoni határokat akarta helyreállítani. A nagyhatalmak az 1946. május 7-i párizsi külügyminiszteri értekezleten eldöntötték: Trianon marad. A Luxembo- urg-palotában lezajlott tárgyalásokon a magyar küldöttség - noha Nagy Ferenc kormányfő is megjelent - nem tudta érvényesíteni elképzeléseit, sem az ugyancsak vesztes Romániával, sem a győztesnek számító Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben. Hiába törekedtek a trianoni magyar-román határ módosítására, nem fogadták el a 22, majd az 5 ezer négyzetkm-es korrekciót, amit a népességi eloszlás indokolt volna. Viszonylagos siker volt, hogy a 21 győztes nemzet konferenciája elutasította a csehszlovák kitelepítési követelést, a kérdést a két kormány tanácskozása elé utalva. A pozsonyi hídfő öt községéből csak hármat: Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnyt csatolták el, mivel a rajkai zsilip átadása hatalmas magyar területek árvíz- védelmét szlovák kézbe adta volna. (E hídfő tette lehetővé a bősi gát megépítését.) Nem sikerült elérni azt sem, hogy a békeszerződéshez kisebbségvédelmi határozatot csatoljanak. Magyarország 300 millió dolláros jóvátételi kötelezettsége (a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felé) érvényben maradt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnt, az idegen csapatokat kivonták, kivéve a szovjet egységeket, amelyek az ausztriai megszállási övezetet ellátó közlekedési útvonalakat biztosították. (1955-ben, az osztrák állam- szerződés megkötése után a Varsói Szerződés teremtett újabb jogalapot a megszálláshoz.) Magyarország haderejét 65 ezer főben limitálták, és különböző kultúrjavak átadására is kötelezték Csehszlovákia és Jugoszlávia számára. A párizsi békében Románia visszakapta Eszak-Erdélyt, a szovjeteké lett Bukovina és Besszarábia. Bulgária nem tarthatta meg a görög és jugoszláv területeket, Karéba Finnországtól a Szovjetunióhoz került. Olaszország elvesztette gyarmatait, Isztriát Jugoszlávia kapta. A Kárpátalja is a szovjeteké lett, és a vesztesek jóvátételt fizettek. Az 1947-es párizsi béke- szerződés az 1919-20-as békékhez hasonlóan diktátum- jellegű volt. Ahogy II. világháború az I. folytatásának tekinthető, úgy ez a békekötés is csak elodázta a problémák megoldását. Nem vették figyelembe a népek önrendelkezési jogát, sem a néprajzi viszonyokat, inkább rendet akartak Európában, mint a feszültségek feloldását.
