Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-31 / 208. szám

1996. július 31., szerda A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Megtelt a rács - Pécsett, a Jannus Pannonius utcában ta­lálható az országos hírű kerítés, amelyre sok fiatal tett lakatot, mintegy szerelmi emléket. A tároló most betelt. Eddig 1560 darab lakat jelzi, hogy ily módon milyen sokan fogadtak egy­másnak hűséget, szerelmet. löffler Gábor felvétele Az ÄF nem szakfelügyelő Mire jó a kétszintű érettségi? Az országgyűlés a közelmúltban fogadta el, hogy bevezetik a kétszintű érettségit. Eszerint anyanyelv és irodalomból, tör­ténelemből, matematikából és idegen nyelvből kétféle, eltérő szintű követelmények alapján tehető vizsga. A magasabb értékű érettsé­git nem az iskola tanárai, ha­nem külső bizottság előtt tehe­tik le majd azok, akik ezt a fajta vizsgát választják. Érde­mes is lesz ezt letenni, mert az érettségi évében a felsőokta­tási intézmény nem írhat elő írásbeli felvételi vizsgát a je­lentkezőnek abból a vizsga­tárgyból, amelyből a maga­sabb szintű követelmények alapján tett érettségit. A törvényalkotók szerint, a kétszintű érettségi bevezeté­sével fokozatosan fel lehet váltani a felvételit. Másrészt csökken a különböző iskolák­ban letett érettségik értéke közti különbség a külső bi­zottságok bevonásával, hiszen a jó és a gyengébb iskolákból kikerülő jelölteket azonos mércével mérik meg ezentúl. Nem csoda, hogy nagy volt egyes pedagógus körök ellen­állása a kétszintű érettségi be­vezetése ellen. A gyengébb is­kolák joggal félnek a külső megmérettetéstől, a jól dol­gozó iskoláknak pedig rosszul eshet a bizalmatlanság. Durucz Istvánt, a pécsi Pol­lack Mihály Építőipari Szak­középiskola igazgatóját, a Ba­ranya megyei középiskolai igazgatók érdekvédelmi szer­vezetének vezetőjét arról kér­deztem, hogy miként értékeli a kétszintű érettségi bevezeté­sét.- Az érettségi reformjára valóban nagy szükség van, hi­szen rossz az érettségi jelen­legi rendszere. Szerintem, a vizsgáztatásban el kell érni, hogy az valóban külső hozzá­értők előtt történjen meg. A té­telhúzás rendszerét is meg kel­lene szüntetni. Ehelyett az egész tananyagról kellene a je­löltnek beszámolnia, hogy a valóságos tudásáról adhasson számot, ne a szerencse dönt­sön arról, miről kell beszélnie. Ez persze csak akkor lenne megvalósítható, ha a tananyag rövidebb lenne, és azt jobban megtanítanák a pedagógusok.- Látni kell, hogy jelenleg is többszintű az érettségi. Lé­tezik egy szint a dolgozók szakközépiskolájában és egy másik szint a dolgozók gim­náziumában. Ezeken a helye­ken idegen nyelv ismerete nélkül lehet érettségizni! A gimnáziumok és a szakközép­iskolák érettségije is más szintű. Például matematikából különböző tételsort kell meg­oldaniuk. Más-más szintet képviselnek a tagozatos osztá­lyok és a két tannyelvű isko­lák. Az egy kategóriába tar­tozó iskolák közötti színvonal is különbözik egymástól. Eze­ket az eltéréseket azonban az érettséginek nem lenne szabad figyelembe vennie. A két­szintű érettségi bevezetését éppen azért tartom jónak, mert kísérletet tesz a vizsgaköve­telmények egységesítésére.- Nagy a veszélye azonban annak, hogy az alapérettségi le fog zülleni. Főként, ha megva­lósul az a kormányzati elkép­zelés, hogy a gyerekek hetven­nyolcvan százaléka érettségit tegyen. Ekkor ugyanis olya­nok is bekerülnének a közép­iskolákba, akiknek nem lenne ott helyük, akiknek szerények a képességeik. Ők biztosan az alapérettségit választják majd. Az új érettségi rendszer ter­mészetesen azokra nem vo­natkozik, akik már középisko­lások, hanem csak azokra, akik ezután lesznek azok. Van még tehát idő a részle­tek kidolgozására. Az biztos, az új rendszer csak akkor lesz jó, ha kialakításában részt ve­hetnek a pedagógusok is. Újvári G. Millecentenárium - Baranyában Az Alliance Francaise pécsi kulturális egyesület ez év első felében szerzett tudomást a Presztízs Alapítvány megalaku­lásáról, amely a pécsi Renault Origó Kft. vállalkozás kezde­ményezésére jött létre. Mivel az alapítvány célkitű­zései között az Alliance Franca- ise-hez közel álló témák is sze­repeltek - nevezetesen a francia kultúra népszerűsítése -, cél­szerűnek látszott, hogy a két szervezet ismerkedjen meg egymás munkájával, elképzelé­seivel. E célból június 5-én a partnerek között egy baráti ta­lálkozóra került sor, melyen a Presztízs Alapítvány részéről Kis Varga István és Gergely János alapítványi elnök, az Al­liance Francaise részéről Joel Magny igazgató és jómagam mint elnök vettünk részt. A baráti megbeszélésen az Alliance Francaise üdvözölte az Origó kezdeményezését az alapítvány céljait illetően, amely hasznosan egészítheti ki a nem is titkolt kereskedelmi érdekeket, hisz a háttérben egy francia autómárka népszerűsí­tése (és értékesítése) áll. A francia kultúra iránt érdek­lődők érdekében merült fel az a gondolat, hogy a két intézmény hangolja össze programjait, ne megossza, hanem inkább kon­centrálja, a tagokat mozgósítsa egymás rendezvényeinek láto­gatására. Szóba került a Francia Em­lékmű gondozásában való kö­zös részvétel ugyanúgy, mint egy esetleges jövőbeni nemzeti ünnephez csatlakozó rendez­vény és sok más hasznos gon­dolat. (Mindezt jegyzőkönyv is megörökíti.) Ezek után nem kis meglepe­téssel olvastam Gergely János úr szavait az Új Dunántúli Napló egyik július eleji számá­ban, melyben azt panaszolja, hogy nem sikerült jó kapcsola­tot kialakítani a Presztízs Ala­pítvány és az Alliance Franca­ise között, mivel utóbbi „szak­mai felügyeletet” kíván gyako­rolni az övék felett. A fent ismertetett találkozó óta Gergely elnök úr az Új DN hasábjait választotta meglepő véleményének kifejtésére, me­lyet így magam is kénytelen vagyok ezúton visszautasítani. Remélem azonban, hogy - kez­deményezésére - egy követ­kező találkozóra rövidesen sor kerül majd, melyen megtudhat­juk konkrétan mi késztette őt az Alliance Francaise méltatlan elmarasztalására. Tihanyi Ferenc elnök Alliance Francaise Francia Kulturális Egyesület (Folytatás az 1. oldalról) Itt, Baranyában érdeklő­dőkben nem volt hiány. Pécs- váradon például a rendezvé­nyeken a telt ház volt az álta­lános. Az önkormányzatnál és a művelődési központban úgy látják: azért, mert a város lakói érdeklődnek a saját múltjuk és hagyományaik iránt. Éontos persze az is, hogy a szervezés­ben évtizedes tapasztalatokkal rendelkezők állnak minden esemény mögött. Pénzük ne­kik sincs elég, de ötletekkel sok mindent pótolni lehet. Siklóson^ is elégedettek a rendezők. Állításuk szerint si­kerük titka az, hogy a progra­mok szorosan kötődnek a vá­roshoz és az ott élőkhöz. Pén­zük nincs sok, de a sok apró segítségnek köszönhetően mindent ki tudtak fizetni. Az eddigi millecentenáriumi ren­dezvények Szigetváron is jól sikerültek. Olyan programot szerveztek, ami érdekli az ott élőket. A nemrégiben várossá előlépett Szentlőrincen is ked­vezőek az ilyen irányú tapasz­talatok. Mohácson viszont nem elé­gedett a gyakorlott szervező- gárda. A két-három főbb ese­mény látogatottsága nem rossz, bár jobbra számítottak. Talán túl sok volt a városban az idén a rendezvény. P. E. Újpetrei napok A hétvégén hazajönnek az or­szágban és a világban szétszó­ródott újpetreiek. Az első ven­dégeket már péntek este fogad­ják. Szombaton zenés ébresztő köszönti a falu lakóit, tíz órakor négy kiállítást nyit meg az isko­lában Gerlach Gábor polgár- mester. 15.30-kor felvonulnak a kórusok, tánccsoportok és ze­nekarok, majd kulturális prog­ram következik a szabadtéri színpadon. Vasárnap 10 órakor a felújí­tott templomot Mayer Mihály megyéspüspök áldja meg. A szentmisén közreműködnek az újpetrei kórusok. Délután fél ötkor az ifjúsági fúvószenekar mutatkozik be, majd 18 órakor a millecentenáriumi emléktáb­lát avatják ökumenikus isten- tisztelet keretében a kápolná­nál. Szenes átverések Augusztusban megint emelik a szén árát. Ez a hír járja a szén­nel fűtó' háztulajdonosok kö­zött, akik ha tehetik, a július végéig tartó akció keretében vásárolják meg ezt a téli tüze­lőt. így gondolkodott Kovács Istvánná is, aki az egyik ingye­nes házhoz szállítást vállaló fu­varozót hívta fel, összesen harminc mázsa szenet rendelve tőle. Meg is hozta, de számla nélkül. Ez már nem tetszett, de túlléptek rajta; majd amikor behordták, szemlátomást ala­csonyabban ért fel az éveken át azonos helyen tárolt harminc mázsa szén által megjelölt terü­leten. A reklamáció nyomán két mázsával kevesebb szén szállí­tását ismerte el a fuvaros, de Kovácsék az általa megneve­zett telepen kikerestették és be­azonosították a számlát. Kide­rült, hogy a harminc helyett 24 mázsa szenet vásárolt nekik, „potom” 7920 Ft-tal becsapva őket. Pillanatnyilag egy ígéret­nél tartanak, mely szerint ezt az összeget visszajuttatja nekik a fuvaros. Egy másik esetben arról hal­lottunk, hogy a rendelt mennyi­séggel szemben két mázsával többet vitt ki a fuvaros, mond­ván: csak nem kívánják tőle, hogy ezt most visszavigye, úgyis elfogy az a télen. De ki az, aki le tudja mérni, aki képes ellenőrizni, hogy tényleg annyit hozott, amennyit mond? Ha azt vesszük, hogy a jobb minőségű szén mázsánként több mint ezer forintba kerül, akkor a szinte el­lenőrizhetetlen többlet, illetve hiány irigylésre méltó napi nettó kereset. Akkor is, ha csak napi egy „ingyenes” házhoz szállításról van szó. T. E. A Soros Alapítvány rendszerfejlesztési programja Internetre az orvosokkal! A baranyai, somogyi és tolnai háziorvosok érdekes külde­ményt fedezhettek fel postalá­dáikban a napokban: a Soros Alapítvány Egészségügyi Mintarégió Programjának fel­hívását. Az ötletgazdák egy olyan Regionális Egészség- ügyi Információs Rendszert kívánnak létrehozni, amely képes tájékoztatást adni a ré­gió népegészségügyi helyzeté­ről, a különböző betegségek kezeléséről, a gyógyítás minő­ségéről és hatékonyságáról, az erőforrások felhasználásáról. Dr. Orosz Éva, a program vezetője elmondta: a számító- gépes rendszerfejlesztés csu­pán egy alprogram a tervezett hat közül, melyek együttes célja a területi szakmai, gaz­dasági, információs és irányí­tási struktúrák kialakítása. Ez idő szerint a már meg­lévő számítógépes lehetősé­gek feltérképezése zajlik, en­nek nyomán indulhat majd be a jövő év elejétől a tényleges munka, melynek során a prog­ram nyertes pályázóit ellátják a szükséges modemekkel, alapvető számítástechnikai ismeretekkel, és ha kell, bőví­tik számítógépeiket. Az Interneten keresztül a háziorvosok, kórházak, dön­téshozók kommunikálni is tudnak majd egymással, szak­rendelőket érhetnek el, ma­gyar és külföldi szakcikkek­hez juthatnak hozzá. K. Sz. Ö. KÉZBESÍTŐT keresünk AZ ÚJ DUNÁNTÚLI NAPLÓ TERJESZTÉSÉRE Az AS-M Baranya Megyei Irodája az Új Dunántúli Napló terjesztésére vállalkozói igazolvánnyal, rendelkező kézbesítőket keres a Siklós környéke Ügy- nökséghez tartozó: 1. Harkány 1. sz. körzet 2. Harkány 2. sz. körzet A kézbesítő feladata az Új Dunántúli Napló előfizetőkhöz történő kijuttatása, az előfizetői példányszám folyamatos emelése, valamint az esedékes díjak beszedése. Fizetés jutalékos rendszerben. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen az Új Dunántúli Napló Siklós és környéke Ügynökségén: Siklós-Máriagyfld, Herenvölgyi u. 8. Sovány Sándomé ügynökségvezetőnél. Telefon: 06-30-570-237 Képernyő előtt JEGYZET Szívroham Atlantában és mindenhol A Heart Attack (Szívroham) nevezetű rockbandának lehet, hogy több tízezerre rúgó rajongó tábora van az USA-ban, de Eu­rópában, lefogadom, a kutya sem hallott róluk szombat dél- előttig. A szokásos módon szín­padra léptek Atlantában, valaki meg papírzacskós bombát dug- dosott a hangfaluk tövébe. Aztán jött a nagy bumm, és mindenki legalább annyira tudta, hogy van Szívroham, mint ahogy Janet Evans-t harminc centire emelte föl a légnyomás. A tévé azért csak tévé, és még van a Magyar Televízió. Szombat délelőtt, amikor minden adón az éjszakai, meg- és lebénult Atlantát mutatták, és öreg szpíkerek dadogtak, külön­böző szemtanú-gyanús riporta­lanyokat rángatva elő, az MTV- n néptáncot roptak és valami szappanoperát nyomtak. Pedig reggel 8-kor már a Tejdiszkont­ban is mindenki a robbantásról beszélt tejeszacskó-csöpögtetés közben - hát hallgatták a jóné­pek a rádiót! Nagy tévedés, hogy a rádió ne venné föl a versenyt a tévével. Sőt! Ezt az olimpia is­mét fényesen bizonyítja. Kétség­telen, hogy nem lehet látni, mi­ként száll Kiss Balázs kalapácsa, de szinte érdekesebb, izgalma­sabb nem látni és közben hal­lani, mint szárnyal a riporter hangja a sikoltásig, a berekedé- sig - biztos, hogy aranyérem! Olyanról is tudok, aki a dupla élvezet híve, vagyis a tévét nézi, de leveszi a hangot, és hallgatja mellé a rádiót. Bár az ilyen sportrajongóra Vitrayék biztos szúrós szemmel néznének. Aztán arra is jó az olimpia, hogy látunk néhány olyan spor­tot, amit csak négy évente. Nem is feltétlen a military lovaglásról vagy a strandröplabdáról van szó, hanem olyan hétköznapi dolgokról, mint cselgáncs vagy a gyönyörű torna! Ha most nem a 11 évesnek kinéző 14 éves kínai kislányokon moralizálunk, el kell ismerni, hogy nézni a torna az egyik legszebb sport. Soha nem látni a képernyőn, sajnos, mint egy sereg más sportágat sem, melyek a legnépszerűbb­nek kikiáltott sportok mellett el­vesznek. (Tudom, hogy van az Eurosport, de azt mintha nem a TeleSport felügyelné.) Négy és fél éves fiammal néztük az atlé­tikát, és egykettőre tudta, hogy focin (és autóversenyen) kívül létezik távolugrás, gátfutás, ma­gasugrás. És ezek szerint az is olimpia, hogy mellékesen, ki tudja, mi okból, egész jó filmeket adnak főműsorban. A Ki öli meg Eu­rópa konyhafőnökeit? és a Ke­mény fickók olyan tisztességesen szórakoztatni szándékozó opu- szoknak bizonyultak, melyek akár egy-egy csendesebb Ma- rokkó-Uj-Zéland kézilabdamecs- csel is bízvást felvehették a ver­senyt. Persze, a vízipóló az más. Az szívroham. És tudjuk, mi jön, ha ők vannak a színpadon. M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents