Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-28 / 204. szám

1996. július 28., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Üzenet Hercegovinából USA-UFÓKI:» A Függetlenség Napja meg­ismétlődött, legalábbis a filmvásznon, ugyanis július 2-án az USA-ban bemutat­ták az ID4 - Independence Day című hollywoodi me­gaprodukciót. A film július 2-án kezdődik, amikoris a világ nagyvárosai fölött megjelennek a gigantikus repülő csészealjak és nem barátkozni akarnak. Az egyenlőtlen küzdelem során az amerikai válságstábnak sikerül legyőznie az ádáz idegeneket és július 4-én si­kerül kivívniuk - immár másodszor - függetlenségü­ket. A produkció a sci-fi és a katasztrófafilmek legjobb hagyományait elegyíti egy kissé talán naiv amerikai történettel. A fogadtatás fergeteges, a kasszasiker már biztos. A szereplőgár­dából mindenképpen kieme­lendő Jeff Goldblum, aki újból intellektuális szakér­tőként tűnik fel a vásznon. Feszültség, látvány, izgalom made in Hollywood. A film szeptember környékén kerül a magyar nézők elé. R. Z. Határmenti együttműködés Az Eszéken megjelenő Új Ma­gyar Képes Újság legutóbbi száma közreadta annak az együttműködési szerződés ter­vezetének teljes szövegét, melynek célja magyar-horvát határmenti települések közötti sokoldali együttműködés bizto­sítása. Kidolgozásában részt vettek Beremend, Boly, Nagy- harsány, Villány, Mohács, Ká­sád, Harkány, illetve Pélmo- nostor, Dárda, Bellye, Darázs, Hercegszőlős, Petlovác és Cseminác polgármesterei. A szerződés aláírói vállalják, hogy a két ország és a települé­sek lakossága közötti együtt­működést és a jó szomszédi vi­szonyt erősítik. Ennek érdeké­ben kívánják megteremteni a gazdasági, a kulturális, az egészségügyi, a sport és egyéb kapcsolatok szélesítésének fel­tételeit. A gazdaság területén szor­galmazni akarják a hasonló profilú gazdasági egységek egymás közötti kapcsolatának megteremtését, a tapasztalat- cseréket. A résztvevők vállal­ják, hogy a térség infrastruktu­rális fejlesztésében közös célo­kat fogalmaznak meg. Elősegí­tik a Duna-Dráva természetvé­delmi terület megóvását. Szor­galmazzák a térségben lévő egészségügyi szervezetek, in­tézmények, kórházak és egész­ségügyi dolgozók tapasztalat- cseréit, együttműködését. (Eszéki tudósítónktól) Medgyugorje nem ismeretlen a világon. A leghíresebb zarán­dokhellyé vált az utóbbi tizenöt évben. Eddig négyen állítják, hogy a városka feletti dombon megjelent a Boldogasszony. Az első ilyen látomásról egy és fél évtizeddel ezelőtt terjedt el a hír. Ma a Mosztar közelében levő városkát a betegek százez­rei keresik fel, imádkoznak, fo­hászkodnak és bíznak a gyó­gyulásban. Ismert személyek is látogatnak Hercegovina e ré­szébe: többek között a Habs­burg család egyik tagja, Ilona is hosszabb ideig talált lelki meg­nyugvást a városban. Nemrég Jose Carreras, a vi­lághírű tenor és Cecillia Cas- dia, az ugyancsak világhírű szoprán tartottak nagysikerű koncertet a Horváth Televízió szimfonikus zenekarának kísé­retében Vjekoszlav Sutej ve­zényletével. A koncerten ötezer ember jelent meg. Carreras az újságíróknak a következőket mondta:-A hitem hozott Medgyu- gorjeba, ahonnét a koncert többi résztvevőjével a béke üzenetét tolmácsoltam a világ­nak. Ilyen helyeken nő az em­beri bizalom. Itt az emberi ér­zelmek is különlegesek, ezért kitüntetésnek érzem, hogy itt lehettem. Úgy gondolom, az ember életében az a legfonto­sabb, hogy erős legyen a lelke. Ez az a motor, amely mozgat és amelyre támaszkodhatunk. Sokan tudják, hogy a világ­hírű tenor maga is hatalmas harcot vívott leukémiájának le­küzdésére. Miután kigyógyult, szülővárosában Barcelonában Jose Carreras Intemacionál Leukaemia Fondation nevű alapítványt létesített. Ő van az alapítvány élén és így visel gondot a szörnyű betegségben szenvedőkről. Hogy a leukémi­ában szenvedők megsegítése milyen lényeges számára, azt legjobban azzal bizonyítja, hogy a szeptember 27-re terve­zett zágrábi koncertjéből eredő tiszta jövedelmet a fehérvérű­ség elleni küzdelemre szánja. A kritikusok szerint a med- gyugorjei koncert a világ leg­nagyobb színpadainak hasonló rendezvényeivel vetekedett. A rendezvény szervezésében komoly szerep jutott Vjeko­szlav Sutej karmesternek, aki személyi kapcsolatait is fel­használta a hírességek fellépé­sére. A koncert hatalmas érdek­lődést keltett fel, sok ezer za­rándok nem jutott be a néző­térre. Tausz Imre Úrilányok iskola nélkül Elmúltak már azok az évek, amikor a finom úrihölgyek a jó „parti” reményében megtanul­tak főzni vagy virágcsokrot kötni. Anglia utolsó, társadalmi életre nevelő bentlakásos leány­iskolája július 4-én bezárta ka­puit. Elise Orange Randall 1907-ben alapította meg az eastboumei főiskolát, ahol „pu­colni és puccolni” tanították meg a dajkájukkal érkező gaz­dag úrilányokat. Janet Jenion, az iskola utolsó igazgatónője még emlékszik azokra az időkre, amikor a sütést-főzést tanító órákon a ,,DP” vagyis a „díszítsd petrezselyemmel” volt a jelszó. A lányok a vécé kitisztítása után állítólag még az ülőkét is petrezselyemmel dekorálták. A tevékeny Jenion erőteljes irányítása alatt meg­változott az erkölcsi világkép. Már nemcsak háziasszonyok, hanem munkahelyükön helyt­álló nők is kikerültek az iskolá­ból. Bár Jenion megváltoztatta az iskola tradicionális szabály­zatát, de a lányoknak a viselke­dést tanító órákon az utolsó évekig is kötelező volt a helyes tartás miatt könyvvel a fejükön egyensúlyozni. Egy olvasónk arra kíváncsi, milyen kapcsolat van még közte és néhány régi ismerőse között. Ami az orvost illeti: ne értékelje túl a dolgot, az egy hivatalos típusú találko­zás volt, mely ugyan baráti hangnemben zajlott, de más esélyeket nem hordozott. Rossz időpontban futottak össze, és a kedvező pillanat már elmúlt. Új ismerőséről szólva azt mutatják a lapok, hogy ön nagy változást tud előidézni az életében, első­sorban mint barát. Sokat se­gíthet ennek az embernek ab­ban, hogy elveszítse feszült­ségeit, gátlásait, időnkénti depresszióját. A fiatalkori ba­rátjáról azt mutatják a lapok, hogy az az ember igazán sze­rette önt, úgy érezte, az önnel való találkozás ajándék volt a számára. Később azonban ez a kapcsolat elhalt, de szomor- kodnia nem kell, hiszen egy csodálatos emléket adott a másiknak. Nemrégen elsza­kadt partnerétől. Ez a férfi az­óta nehezen találja meg a he­Az elítéltekben felgyülemlő agresszió zenével levezet­hető - állítják a német tera­peuták. A nemzetközi szakértők egy olyan 14 hónapig tartó kísérletről számoltak be, amelynek keretében a bör­tönlakók maguk játszottak rockzenét. A „zenecsinálás- sal” új, eddig ismeretlen ké­pességeket fedezhettek fel Rakott paraj. Hozzávalók:80 deka paraj, 4 zsemlye vagy 4 szelet fehér kenyér, 3 deci tej, 1 csapott evőkanál liszt, 2 ge­rezd fokhagyma, 10 deka sajt, ételízesítő, őrölt bors és szere­csendió, 1 egész tojás, 5 deka vaj vagy margarin. A megtisz­tított parajt enyhén sós vízben 5 percig főzzük, lecsepegtet­jük, majd nagyon apróra vág­juk, esetleg péppé turmixoljuk. Négy deka vajat olvasztunk, beletesszük a spenótpépet, íze­sítjük Delikáttal, borssal, őrölt szerecsendióval, 2 zúzott fok­hagymával. Megszórjuk egy evőkanál liszttel, alaposan el­keverjük és fölöntjük 2 deci tejjel. Összeforralás után elke­verünk benne egy egész tojást és hagyjuk kihűlni. A félbevá­gott zsemlyéket a vágott fel­ükön serpenyőben szárazon lyét, sorra érik a veszteségek. Ezért van, hogy még most is gyakran felkeresi, és öntől várja, hogy jó hírekkel, opti­mista szemléletével fellelke­sítse a további küzdelmekre. A barátnőjével való kap­csolatra elsősorban az jel­lemző, hogy egyszerre szereti is, de tart is tőle. Ha vele van, kicsit úgy érzi magát, mint egy gyerek. Ne erőltesse, hagyja pihenni a dolgot, ké­sőbb még gondolkodhat rajta, hogyan is legyen tovább. És végül: az a furcsa férfi, aki kerülgeti, egyelőre még való­ban „sötét ló”. Annyi biztos, hogy feleségétől elvált vagy elszakadt, de még maga sem tudja, mit is akar igazából. Ön rajongó és impulzív termé­szet. Ne siettesse a sorsot. Úgyis érkezik az a fordulat, amelyre vár. Hodnik Ildikó Gy. (Várjuk kedves olvasóink le­veleit szerkesztőségünk cí­mére. Kérjük, a legfontosabb kérdésüket tegyék fel a Kár- tyafaggatónak.) magukban, és - a szakértők vélekedése szerint - életük is új értelmet nyerhetett. A program közben olyan hely­zetek is adódtak, amelyekben az elítéltek szociálisan is kénytelenek voltak „edződni”: például a próbák során előadódó viták rendezé­sével, vagy, hogyan közelít­sék meg a börtönhatóságokat egy előadás engedélyezésére. megpirítjuk, és meglocsoljuk a maradék egy deci tejjel. Egy tepsit vagy jénai tálat vajjal vagy margarinnal kikenünk, és sorba rakjuk a zsemlyéket. Mindegyik tetejére parajkré­met halmozunk. Megszórjuk reszelt sajttal, és közepesen forró sütőben 6-10 perc alatt átsütjük. Tálalólapáttal szed­jük tányérra. Egresszörp. Két kiló egrest összetörünk, 4-5 literes üvegbe tesszük. Elkeverjük 1,2 kiló cukorral, 2 fölkarikázott cit­rommal, 1 deka szalicillal. Egy hétig állni hagyjuk, többször összerázva, hogy a cukor elol­vadjon. Víz nem kell hozzá. Finom szövésű anyagon át­szűrjük, és üvegekbe töltve tá­roljuk. Vízzel hígítva fo­gyasztható. W. M. Rockzene a börtönben Főzzünk változatosan! RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Egy megportőzott állampolgár siráma Nálunk már annyi min­dent hamisí­tottak, hogy legföljebb csak a hamisítványt nem hamisították eddig. A legújabb ügy: az éles­szemű postások rájöttek - vala­hol a Balaton térségében -, hogy az „Atlanta 96” feliratú 50 forintos bélyeg keményen hamis. A soproni postások tet­tek feljelentést, a veszprémi rendőrök meg nyomoztak és sajtótájékoztatót tartottak. Ott volt a rádió is. Megtudtuk, hogy két pesti pasast gyanúsít a rendőrség, több milliós értékű csalás elkövetése címén. Egyi­kük valamilyen fővárosi nyomda társtulajdonosa, - gon­dolom ő nyomatta a bélyegeket- a másik szintén pesti „elkö­vető” - a bélyegeket forgal­mazta kizárólag magánárusok­nak, akik mellesleg nem is kí­nálhatnak eladásra bélyegeket. Ez állami monopólium. Sok-sok tízezer bélyeg került forgalomba, többnyire kül­földre, a külföldi turisták által vásárolt képes üdvözlőlapok révén. Nagyjából és röviden - eny- nyi. Most jön a posta. Nyilván kiszámították, hogy a hamisító banda mennyi bevé­teltől szabadította meg a Ma­gyar Postát. Rendben van, ez nagyon helyénvaló cselekedet. Ám a postá, most utólag meg- portózza az üdvözlőlapokat. „A bélyeghamisítás híre nem kelti éppen jóhírünket Európá­ban ...” hangsúlyozta a posta vezérigazgatóság egyik osz­tályvezetőnője. Nem vagyok tá­jékozott bélyeggyűjtői körök­ben, de olyasmiről már hallot­tam, hogy némely hamisított bélyeg komoly összegekért kelt el a világban - egy krimiben még gyilkoltak is érte. A hami­sítás ténye persze nem dicsé­retre méltó dolog, de a tett vég­terméke, lám, igazgyöngy ér­tékű is lehet. Arra persze kíváncsi lennék, hogy a Magyar Posta hogyan hajtja végre a portózást külföl­dön, hiszen a nyomozás során kiderült: becslések szerint vagy 30 országba jutottak el hamis bélyeggel ellátott üdvözlőla­pok. Ha másért nenv a címzet­teket sem ismerik. Marad tehát a hazai portózás. Ez ellen meg eleve tiltakozom, mint magyar állampolgár. Teszem fel, a Ba­laton környékéről kapok egy képeslapot, éppen megyen le a nap, amelynek vörös korongja vörösre festi a partmenti nádast és a kerti pádon egymásra bo­ruló ifjú pár sziluettjét. Esetleg egy másik képet, amelyen a Ba­laton partjának fehér habos hul­lámai megtörnek és látni vidá­man úszkálni a döglött angol­nákat. Kérem szépen, miért én fizessem a portót, a büntetést, mert egy jóhiszemű ismerősöm hamis bélyeget vásárolt, amit aztán fölnyalt a címemre postá­zott levlapra? A szerencsétlen - aki egyál­talán nem bélyegszakértő ­honnét tudhatná, hogy a kiadott ötven forintjával hozzájárul egy 10 milliós csaláshoz? És a pos­tások? Miért csak most jöttek rá a hamisításra, amikor már vagy ötvenezer rossz bélyeg bekerült a hálózatba? Nyilván azért csak most, mert nem előbb. Ilyen egyszerű. Ez a posta ügye - a balhét vigyék el ők. Meg a ha­misítók. Nézem a tévét, a szöveget az URH-n hallgatom a rádióból. Politikusok és újságírók be­szélgetnek az atlantai szereplé­sünkről. Egy kicsit nosztalgiáz­nak is, emlegetik a régi sportsi­kereket, az „aranycsapat” vi­lágra szóló győzelmeit, vagy a helsinki olimpiát, ahonnét spor­tolóink 16(!) aranyéremmel tér­tek haza a világ nem kis ámula­tára, de nagyszerű sikereket ér­tünk el Rómában, vagy Szöul­ban, s legutóbb Barcelonában is, hogy csak néhányat említ­sek. Hol több, hol kevesebb arannyal. A neves politikus - akivel mellesleg mindig is rokonszen­veztem - meglepő dolgot mon­dott. „A régi sikerek legfőbb titka az volt, hogy sportolóink előtt megnyílt az utazás lehető­sége”. Akkor, azokban az években, amikor az átlagpolgár nem juthatott ki külföldre. Hogy ez volt a „legfőbb titok” -, az képtelenség. A hagyományos stílust kö­vetve: ne tessék már ilyen sza­márságot mondani, Tisztelt Uram! A híres római Spanyol Lépcsőn ez évben is rendeztek di­vatbemutatót, melyen többek között Claudia Schiffer mu­tatta be Valentino egyik ruhakölteményét fotó: feb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents